Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-10 / 35. szám
Ebben a gépműhelyben mär ki tudják javítani gépeiket saját szakemberekkel és a gépjavítások még a munka dandárjában sem jelenthetnek komoly kiesést. négy I9M. február 10., péntek népújság Szemle a szerelőműhelyben Három és fél millió forint terven felül a Gyulai Állami Gazdaságban A Gyulai Állami Gazdaság ebben az évben is jól gazdálkodott. Tervezett nyeresége ugyan 700 ezer forint körül volt, de az éves versenyvállalásukat 3 millió 414 ezer forintra túlteljesítették. Búzából több mint 2 ezer, őszi árpából közel 800, lucernaszénából több mint ezer, cukorrépából csaknem 10 ezer és kukoricából több, mint 6 ezer mázsa a többtermelés. A terven felüli nyereségből várakozáson felüli nyereségrészesedést tudnak biztosítani dolgozóiknak. Vetéseik is megerősödve várják a tavaszt. A jószágállo- tnény szebb, mint bármikor. Most már tudnak építkezni, fejlődni. A gazdaság jövője biztató képet mutat. Most épül a hatalmas gépműhely, közel 3 millió forintos költséggel. A felépült hatvan vagon' befogadóképességű óriási magtárban korszerűen tudják tárolni a gabonát. Az állami gazdaság ebben az év- V ben minden feltételt megteremtett ahhoz, hogy az élüzem jelvényt íj végre kitűzzék az állami gazdaság bejáratára. } A Szovjetunióba szállít a Gyulai Mezőgazdasági Ktsz Csővazas. szétszerelhető, újfajta műanyaggal borított üzleti faliállványokat és modem üzletberendezéseket már két éve gyárt a Gyulai Mezőgazdasági Ktsz. Az említett árukra most a szovjetunióból kaptak megrendelést. A berendezés gyártása folyamatban van, és hamarosan szállításra kerül 570 méter faliállvány és 42 darab középgondola. Keskeny, kitaposott ösvény vezet a Mezőberényi Gépállomás szerelőműhelyéhez. A nagy épületek olyanok, mintha téli álmukat pihennék. Csend van a tájon Nem pöfögnek a traktorok. De mégis! A nagy szerelőszín háta mögött egy lánctalpas rugaszkodik neki, hogy kihúzzon egy befa gyott traktort. Egy-két. erőlködés után úgy vonszolja a beteg erőgépet, mint valami könnyű pelyhet. A szerelőműhelyhez közel érve lehet csak hallani, hogy benn serény munka folyik. Az olvasztott vas erős szaga betölti a nagy csarnokot. A hosszú műhely szinte tömve erő- és munkagépekkel. Ahogyan belépünk, a nagy ponyvafüggöny mellett vagy hat beteg eke sorakozik egymás mellett. A szerelők szinte észre sem veszik az idegent. Mint finom vaj, úgy hajlik kezük alatt a pirosra izzott vas. — Ez itt a Szabó Imre ekejavító brigádja — mutat a szorgos emberekre a főmérnök, a kísérőm. — Egy-két pillanat, s már ott is terem egy kucsmás, barna arcú, mosolygós fiatalember. „Szabó Imre vagyok” — mutatkozik be. — Szóval ez a maga brigádja. — Úgy látszik, Szabó elvtárs is ismeri azt a közmondást: minden cigány a maga lovát dicséri! Persze, meg kell hagyni, hogy nem rossz brigád. De hogy a legjobb-e, azon lehetne vitatkozni. — Nem is azért mondtam, hogy szó szerint vegyék, de azért a mi brigádunk vnem tartozik a legrosz- szabbak közé. Ezt bizonyítani tudja Benedek bácsi is, a minőségi ellenőr. Ha egy munkagépre azt mondjuk, hogy kész, akkor abban hiba nincs. Őszig nem is kerül vissza ide. Ahogy beszélgettünk, egyszerre egy nagy reccsenés hallatszik. Mindenki arra figyel. Az idős Szabó Benedek, a minőségi ellenőr már nyúl is a zsebébe, és előveszi megkopott krétáját és az egyik eke oldalára kanyarít egy kört. Itt a hiba. — Gyerekek, megint nem figyeltetek a hajlításra, most csinálhatjátok újból. Eltörött az U alakú ekekarszorító. Ügy látszik, baj van a gyors hűtéssel. — Hát ennek is ilyenkor kell előfordulni? — mérgelődik Szabó Imre brigádvezető. — Most dicsértük magunkat, és máris megesik a hiba. — Az a szerencse, hogy még itt a műhelyben történt, és nem akdig azoknak a vonatkozásait, amelyek rémületet keltenek.” Ez így tökéletesen igaz, és a hárommilliárd emberből álló, ezernyelvű emberiség ezt minden nyelvi nehézség nélkül azonnal és tökéletesen megérti és helyesli. Fel hát a cselekvésre, Elnök úr! Hiszen üzenetében ön is hangsúlyozza: „Nem lehet könnyűvé tenni az életet, ha csak óhajtjuk/ jósolgatjuk, vagy imádkozunk érte.” Bizony nem. Azonban úgy sem lehet, kedves Jolin F. Kennedy, hogy gazdasági fellendülést, jólétet, nemzetközi összefogást, békés együttműködést akar, de a nyomorpolitika, a hidegháborús stratégia és taktika maradéktalan fenntartásával, s továbbvitelével. Ne higgye, hogy a hidegháborús módszer az Egyesült Államok elnökére megmásíthatatlanul és elkerülhetetlenül kőtelező. Amerika és a világ népeinek érdekét egyaránt szolgáló amerikai politika megvalósításéra olyan nagyszerű elnökök mutatnak példát, mint Washington, Lincoln, Roosevelt. Az a bizonyos osztálykoriát, az sem olyan halálos akadály. Akadt már a történelemben egy fiatalember, egy gyárosnak a fia, aki annak idején ugyanúgy kielemezte hazája társadalmának a bajait, úgyanúgy „felfedezte” és a közvélemény elé tárta a kapitalista társadalomban dolgozó munkásság és parasztság nyomorát, ugyanúgy ostorozta a tudatlanságot, a kultúrában valő lemaradást, mint ön. Osztályhelyzetét illetően semmivel sem volt „hátrányosabb helyzetben” az Elnök úrinál, mégis bátran szembefordult osztályával, és levonva az egyetlen lehetséges tanulságot, a nép, s még szorosabban a munkásosztály ügye mellé állt. Engelsről van szó. Senki sem kívánja öntől, hogy ilyen messze előre bátorkodjék. — Persze, ha megtenné, meg tudná tenni, százmilliók tapsolnak érte. — Azonban higgye el, hogy azok, akik k;özé én is tartozom, réges-rég a realitások emberei, s nem remélik az Egyesült Államok fiatal elnökétől, hogy ilyen lépésre szánja el magát. Megbízói egyébként is nyomban elcsapnák, ami nem is nagy ár egy amerikai elnöknek azért, hogy eljuthat az egyetlen társadalmi igazságig. Azonban erről nincs sző. Mi, a világ egyszerű emberei, csupán azt szeretnénk, ha legalább olyan tisztán látná a kapitalista és szocialista világrendszer állapotát, a békés együttélés szükségességét, mint honfitársai és osztályostársa, Cyrus Eaton meg a hozzá hasonló gondolkodású kapitalisták. Ha az a nemes becsvágy vezérli, hogy az amerikai nép és az egész világ az Egyesült Államok jő elnökeként tisztelje, s a történelem a nagy elnökök sorába ikl meg a jóakaratú ember álljon a béke oldalára, Célprémiumként S es er forintot osztottak Az elmúlt év tavaszán a dobozi Petőfi Tsz brigádjai között egy egészséges versenyszellem alakult ki. A szövetkezet vezetői a legjobb eredményt elérő brigádok között 8 ezer forint célprémiumot tűitek ki. A betakarításkor már eldőlt ugyan a verseny, de a jutalmak kiosztására most, a zárszámadáskor került sor. Az első díj megoszlott, s így a legjobb a Kolarovszki Lajos brigádja 120« forint jutalmat, P. Szabó Sándor brigádja 1000 forint, Kovács Gábor és Szabó J. István brigádja 900—900 forintot, Déri Pál brigádja pedig 800 forint jutalmat kapott. Ezenkívül még megjutalmazták az állattenyésztési, a baromfitenyésztési és a kertészeti brigád tagjait is. Biztos pénzforrás az állattartás! Neveljen süldőt saját koca után, vagy kérjen süldökocát hitelbe! A mindenkori állami szabadárnál 1.— Et-tal töb- bet kap a szerződés alapján átadott süldőkért! Sertéshizlalásra 2 q takarmányjuüatás állami áron, egyéni termelőknek és tsz-lagoknak ha tévednék, hiszen okos, szivet melen- üzenget: „Nem szánd nk azt, hogy a fegy- eny átterjedjen újabb iát nem eleven tilta- Lidézet? „A gyilkos eny és a ráfordított ^túlságosan sokáig minden egyebet...” dves John F. Kenődén! háttérbe szo- ai nép társadalmi, éré, s a többi nép- jrüttélésre gondol, i: „Szándékunkban firgyalásokat, mivel (végleges megegye- (zággal...” Ez Is ... kormányunk igyekszik meg- (ióval és más or- nűködés összes hogy telhasz- [ csodáit, nem pekor, amikor már kihúzatunk vele. Itt még könnyebben meg lehet csinálni, mint 8—10 kilométerről visszahozni! — egészíti ki a főmérnök. Az ekejavító brigád mellett az erőgépjavítók egy Zetor „szívműködését” vizsgálják. Igen, itt hiba van — jegyzi meg egyik szerelő. A körülállók nézegetik, vizsgálják a gépeket. Rövid időn belül 10—15 darabra szedik. Amíg nézegetik a szétszedett Zetort, a csarnok másik végétől egy középkorú férfi szinte magából kikelve magyaráz. — Főmérnök elvtárs, már megint nincs csapágy és hengerfej. Itt vannak a félig kijavított gépek, de megakadtunk, mert fontos alkatrészek hiányoznak. Hú- zassuk ki a műhelyből, azután megint vissza, egy nap esik ki a munkából. Nem tehetünk mást, mint azt, hogy kivisszük a műhelyből, mert nincs hozzá alkatrész. Nem kapunk, mit csináljunk? Válóban nagyon nehéz egy-két fontos alkatrészt beszerezni — fordul felém a főmérnök. Az ősszel az a kegyetlen sáros út úgy megette a gépeinket, hogy másfélszer annyi javítást kívánnak, mint más téli javításkor. Itt van egy lánctalpasunk. A répahortftsnál úgy kikészült, hogy már eddig 35 ezer forintot költöttünk rá, de még most sincs kész. Már 15—20 százalékkal előrébb állnánk a javítással, ha a hiányzó alkatrészek nem hátráltatnának és nem volna olyan sok nagyjavításunk. — Csak ebben az egy műhelyben van javítás? — Ebben a műhelyben csak traktorokat, vetőgépeket, ekéket, műtrágyaszórókat javítanak. A cséplők javítása az a másik műhelyben van. Az még nem olyan korszerű. Egy légi cséplőszínt falaztunk be és úgy lett két javító- műhely. A cséplőszínben már más kép fogad bennünket. Akkora a por, hogy alig lehet látni. A behuzatotl cséplőket takarítják. — A mi munkánk ezzel kezdődik — kalauzol Szollár elvtárs, úgy látom, a legidősebb szerelő. — Megszokott kis társaság ez. Egy asztalos, két szerelő és 9 traktoros van beosztva a cséplők javításához. Iparkodunk, hogy minél előbb meglegyünk. Egy fél nap kell, még kitakarítunk egyet. Rettenetesen porolnak, különösen azok, amelyek egész késő őszig aprómagvakat csépeltek. Szollár elvtárs már 1954 óta dolgozik a gépállomáson, úgy ismeri a cséplőgépeket, hogy valamennyinek a gyártási számát fel tudja sorolni. Azt is, hogy melyiken mit javítottak tavaly. — Összeszokott törzsgárda már a szerelőbrigád — mondja útközben a főmérnök, míg tapossuk a lucskos, sáros kövesutat a gépállomás irodájáig. Ha szorít a cipő es sürgős a munka, nem nézik azt, hogy mennyit dolgoznak, csak csinálják, hogy határidőre készen legyünk. Nem könnyű az, amit ezekben a napokban a gépállomáson csinálnak a szerelőműhely munkásai. De bármennyire is nehéz, mindent megtesznek azért, hogy mire megjön a tavasz, minden gép kijavítva várja a munkakezdést. Cscpkó Eta propaganda-wurlitzerében ismét a régi lemezt teszi, s a fegyverkezésben, a Hidegháborúban legfőképpen érdekelt ^uonopOliumok és az elnyomorodás Amerikája nevében kereszteshadjára- hirdot a munkanélküliséget hírből kérő, a gazdaságban, a kultúrában, adományokban mind feljebb törő tábor és annak vezető ere- cpvjetunió ellen. Avagy nem Termelőszövetkezetek! 1,20 Ft. lebonyolítási díjat kapnak kg-ként minden tsz-tag gal kötött sertéshizlalási szerződésre, ha 1 q takarmányt adnak a hizlaláshoz! Részletes felvilágosítást az Állatforgalmi Vállalat járási kirendeltségei adnak! ...
