Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-18 / 42. szám
1961. február 18.. szombat NÉPÚJ SiI G 3 A hagyományok köteleznek A viharsarki építőmunkások mindig híresek voltak arról, hogy mertek, ha merni kellett, még a népelnyomatás legnehezebb napjaiban is. Nagyon becsülendő ez. Ám a régi kemény harcok, szép hagyományok csak akkor érnek valamit, ha szelleme tovább él, ha új vonásokkal gazdagodik. Nem lehet megpihenni a babérokon, mert aki csak a régi dicsőségek emlékén melegszik, csak a múltba néz, nemigen juthat előbbre. És erre, sajnos akad példa és tapasztalat. Vajon nem ezt igazolja-e az is, hogy a megye építőiparában még mindig nem bontakozott ki megfelelőképpen a szocialista brigádmozgalom, amely pedig nemcsak a termelés és a termelékenység növelését, hanem a munkások új típusú, szocialista emberré formálását tekinti legfőbb céljának? Ez is harc, az új harca a régi, megszokott ellen. Erről lemondani egyet jelent az igen káros megnyugvással. Ez pedig semmiképpen sem járható út, különösen nem a megye építőiparában, ahol a munkásokban mindig volt erő, kezdeményezőkészség a jobbért, a haladásért. A szocialista címért küzdő brigádok nemcsak egyes emberek még jobb boldogulásáért, hanem egész kollektívák boldogulásáért küzdenek. Ezt a lehetőséget a megye építőiparában sem téveszthetik szem elől. S ha eddig történtek is mulasztások, van idő még javításra, a hibák felismerésére és a cselekvésre az olyan munkahelyeken, ahol megértek a feltételek a szocialista címért versenyző brigádok megalakítására. Ehhez sok segítséget adhatnak a napokban kezdődő termelési tanácskozásokon, amikor a munkások tájékozódnak feladataikról, megvitatják, hogyan tehetnek sikeresen eleget a terveknek. Ebben sokat segíthetnek azok a kollektívák, amelyek elhatározzák, hogy munkájukkal elnyerik a szocialista címet. Erre pedig nemcsak a jelen és a jövő, hanem a múlt harcos hagyományainak méltó ápolása is kötelezi a viharsarki építő- munkásokat. Podina Péter KÉT UJ HELYETT egész marokkal Megyénkben is előtérbe került a termelőszövetkezetek hathatósabb segítése, az állami irányítás javítása. Félreértés ne essék: nem tüzet- jelző riadóról van szó, nem arról, hogy termelőszövetkezeteinkben tornyosulnak a bajok. Nem titok, vannak nehézségekkel, mérleghiánnyal köszködő, tagjainak kevés jövedelmet osztó szövetkezeteink. Zömük azonban tavaly is annyira gyarapodott, annyi jövedelmet osztott, amennyit fejlettségük fokán és adottságaik határán belül oszthattak. Tehát nem vészharang kongatásáról, s nem is arról van szó, hogy az állam, a helyi hatalmi szervei által bábáskodni akar a tsz-ek fölött, azok önállóságának rovására. A termelőszövetkezetek állami irányítása és felügyelete nem újkeletű, egyszerre született a szövetkezetekkel. s ezt az irányítást nemhogy nyűgnek érezték volna a közös gazdaságok, hanem igényelték is az állam anyagi segítségével. támogatásával együtt. Az anyagi segítség nem maradt el eddig sem, s ezután sem marad el, hanem inkább fokozódik. Éppen a minap látott napvilágot a lapokban az a közlemény, hogy a termelőszövetkezetek ez évben 2,4 milliárd forintot kapnak beruhá1 256 000 forintos gazdasági eredmény újításból a Békéscsabai Ruhagyárban társadalmunk ütemes fejlődése megköveteli, hogy gyártmányainkat a dolgozók igényeinek megfelelően jobb minőségben, olcsóbban és nagyobb mennyiségben állítsuk elő az eddigieknél. Ezt csakis a munkafegyelem szigorú betartásával, a fejlettebb technika alkalmazásával, ésszerűsítésekkel és újításokkal érhetjük el. Lássuk, milyen eredményeket értek ei a múlt esztendőben a Békéscsabai Ruhagyár újítói. Igen figyelemreméltó sikert, íjnert, az újítások 1 256 000 forint gazdasági eredménnyel jártak. Ezek a számok nem születtek önmaguktól, mint ahogy Ágoston elvtárstól, az újítási előadótól megtudtuk: — Az újítás népszerűsítésére az utolsó időben rendkívül nagy gon. dot fordítottunk. Az üaemi újság minden számában, de a hangos- híradóban is rendszeresen foglalkoztunk újítási problémákkal. Nagy lendületet adott még újítóinknak az iparági, valamint az üzemen belüli versenymozgalom, amelynek értékelése megtörtént. Az első helyen Petrovszki János végzett, aki mintegy 150 000 fozüc, az barátunk, éljen bármelyik országban is. Mert mit akar a dolgozó? Dolgozni, békében élni! A Forgácsolóban elmondta: — Igaz barátokra találtam Magyarországon. Ha hazatérek, mindenkinek elmondom, hogy a magyar munkások, a magyar nép velünk, s a világ minden becsületes, jószándékú emberével együtt egyet akar: barátságot, békét. * Nemrégiben — még egy hónapja sincs — Ny. J. Zabelkin elvtárs, a Szovjet Kormány Tájékoztatási Hivatalának egyik vezetője látogatta meg városunkat. Levelet hozott az idős Tóth Mihály tsz-tagnak, aki 1917-ben a messzi Szverdlovszk térségében harcolt Gyenikin bandái ellen. A levelet a rá ma is emlékező régi harcostársai küldték. Megható volt a jelenet, amikor Zabelkin elvtárs, a Szovjetunió Hőse mo?il- letődve nyújtotta át a levelei s csendesen megszólalt: — A szovjet emberek, a szovjet társadalom és a magam nevében megköszönöm Tóth elvtársnak azt, amit a polgárháború éveiben a munkáshatalomért tett. Köszönöm, hogy részese volt annak a nagy forradalomnak, amely a mi népünket a cárizmus mérhetetlen nyomorából kiemelte és emberre tette. Ügy érzem, Tóth elvtársék nem csalódtak bennünk. A szovjet emberek megálltak helyüket az országépítő munkában éppúgy, mint a Nagy Honvédő Háború időszakában, s megálljuk helyünket a jövőben is, ha az emberiséget. a békét veszély fenyegeti. * Mi is köszönjük azt az önzetlenséget, mellyel a felszabadulásunk utáni nehéz években rendelkezésükre állt a Szovjetunió. Felmérhetetlen jelentőségű az a készség, amellyel segítette mezőgazdaságunk fejlesztését is. Így szól erről egy interjú, melyet az újságíró dr. Somos Andrástól, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság egyik elnökségi tagjától kapott: — ... Talpraállásunkhoz vetőmagvakat, állatokat, üzemanyagokat és gépeket kaptunk a Szovjetuniótól. Különösen felbecsülhetetlen érték volt számunkra az a segítség, amelyet a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság építésének tapasztalataiból kaptunk. Az a körülmény, hogy jelenleg állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink többsége szépen jövedelmező termelést folytat, beszédes bizonyítéka a szovjet tapasztalatok helyes, a magyar viszonyoknak megfelelő felhasználásának... Ez a barátság évről évre, hónapról hónapra mélyül, s forrásából egyre erősebb lesz hazánk. v. d. rintos megtakarítást ért el. A második helyezett Schlett Győző, az üzem special műszerésze, a harmadik helyezett pedig Farka- sinszki Gyula és Filipínyi János lett 26 000 forint megtakarítással. Tavaly 172 újítást adtaik be a gyárban, ebből 74-et bevezettünk. Az újítások zöme gépészeti jellegű, ami az eddig kézzel végzett munkaműveletek gépesítését segíti elő, ugyanakkor hozzájárul a termelékenység növeléséhez is. Az eddig elért eredmények mellett nem szabad azonban elsiklani a hibák felett sem, amelyek az újítás területén még megtalálhatók. Egyik hiányosság, hogy az újítók nem minden esetben fordulnak bizalommal javaslataik kidolgozása előtt az újítási irodához, s így gyakran elgondolásaikat nem tudják úgy rögzíteni, hogy a szakvéleményező és az elbíráló is megértse. Hiba az is, hogy egyetlen egy esetben sem készül az elgondolásról rajz, ami esetleg a hiányosságot előbb feltárná, s ezzel olcsóbb és gyorsabb lehetne a kikísérletezés is. Előfordul az is, hogy az újító nem mindig kap írásban értesítést újításának sorsáról. Ez pedig kedvezőtlenül hat az újítók hangulatára, munkájára. Helytelen továbbá, hogy a szakvéleményezők nem tartják be a határidőt, véleményüket csak többszöri felszólításra hajlandók közölni az újítókkal. A még előforduló hibák orvoslásához nagy segítséget adhat a szakszervezeti újító bizottság, amelynek feladata az igazságtalanul elbírált újítások korrigálása, a határidők pontos betartásának állandó ellenőrzése. Reméljük, hogy a hibák elkerülésére a gyárban megteszik a szükséges intézkedéseket. Az újítók pedig újabb lendülettel fognak hozzá az idei újítási feladatterv megvalósításához, hogy a második ötéves terv első esztendejét még nagyobb eredményekkel fejezzék be. M. B. zásra az államtól. Ilyen hatalmas segítség nyomán magától értetődő követelmény helyi tanácsainktól: fokozottabban törődjenek azzal, hogy az állam anyagi támogatását ésszerűen, s úgy használják fel a szövetkezetek, hogy az gyümölcsözzön tagjaik és a népgazdaság javára, úgy hatványozzák az árutermelést, mint az elvetett búzaszem, amelyből telt kalász nő. Eddig is látszott, érződött a tanácsok, különösen a járási és a megyei tanács mezőgazdasági osztályainak, végrehajtó bizottságainak az a törekvése, hogy termelőszövetkezeteink mindjobban megszilárduljanak, s mind magasabb színvonalra emelkedjen gazdálkodásuk. Azonban ez a törekvés kevés volt. Képletesen szólva: két ujjal fogták meg azt, amit öt, vagy néha tíz ujjal kellett volna megmarkolni. Ezt a két ujjat a mezőgazdasági osztály és a végrehajtó bizottság függetlenített vezetői jelentették, a megyei és# a járási tanácsnál is. A községi tanácsok is sokat segítettek, de nem annyit, amennyit kellett és tudtak volna abban az esetben, ha a járási tanácsok velük együtt és nem őket megkerülve törekszenek a szövetkezeti gazdaságok erősítésére. A községi tanácsok jó részének a segítsége csak dek- larációs jellegű volt. Az elmúlt 10 egynéhány év alatt szokásjoggá vált, hogy a termelőszövetkezet épület- és állatállomány gondját, gépvásárlását és sok más ügyét, baját a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai intézték. A községi tanácsok határozataira, intézkedéseire nemigen reagáltak a szövetkezetek vezetői. Valljuk be őszintén azt is, hogy a községi tanácsok vezetői eddig sokkal nagyobb szenvedélyességgel és aktivitással törődtek a községfejlesztési tervekkel, a járdával, fürdővel és más egyébbel, mint községük határában a termelés irányításával. Jóllehet azért törődtek kevésbé a termeléssel, mert a szövetkezeti ügyekben túlságosan mellőzve voltak. Szarvason és a megye más községeinek termelőszövetkezeteibe, a községi tanácsok vezetői jó né- nélkül helyeztek a járási tanácsok agfonómusokat, elnököket, s a községi tanácsok vezetői jó néhány esetben csak akkor tudták meg, hogy valamelyik tsz gépet vásárolt, ha ezzel a szövetkezet elnöke eldicsekedett. Az ilyen mechanikus, a dolgokat csak felülről néző intézkedés szült olyan árutermelési tervlebontást az orosházi, a mezőkovácsházi járásban, hogy nem az adottságokat, a szövetkezetek fejlettségét, hanem csupán azt nézték, hogy egyes községek hány hold szántófölddel rendelkeznek. Paródia, hogy Mezökovácsházára 2300 hízott sertést irányzott elő a járási terv, amikor egymaga az ottani Űj Alkotmány Tsz 2700-ra kötött hizlalást szerződést. Nem csoda, ha ilyen korcs tervbontások születnek, ha a községi tanácselnököknek úgy kellett -kérniök a járási tanácsokat, hogy ha a tsz-elnököket összehívják tájékoztatóra vagy a feladatok megtárgyalására, akkor hívják meg a községi tanácsok egy-egy függetlenített vezetőjét is. Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy a járási tanácsok adják át hatáskörüket a községi tanácsoknak. A termelőszövetkezetek gazdálkodását továbbra is a járási tanácsoknak kell irá- nyítaniok, de nem egyedül, nem a községi tanácsok megkerülésével, hanem együtt. Ne csak adatszolgáltató szerepe legyen a községi tanácsnak, hanem, nélkülözhetetlen helyi ismerete révén, legyen joga beleszólni a helyi szövetkezeti ügyekbe. Ehhez természetesen helyre kell állítani a szövetkezeti vezetők előtt a községi tanácsok tekintélyét, s azt, hogy intézkedéseiket, határozataikat épp oly súllyal fogadják a tsz-ek, mint a járási, vagy a megyei tanácsét. Tarthatatlan állapot az, ami például Szarvason történt. A községi tanács termelési vitára hívta a község szakembereit és tsz-elnökeit, de a tsz-elnökök fittyet hánytak a meghívásnak, nyílván abból a meggondolásból, hogy azt .,csak” a községi tanács küldte. A községi tanácsok tekintélyét természetesen nem lehet hatalmi szóval, azzal visszaállítani, megnövelni, hogy a járás ráparancsol a tsz-ek vezetőire: ^Tiszteljétek a községi tanácsot!” A tekintély megszerzéséhez az sem elegendő, hogy ezután a községi tanács vezetői többször ülnek szótlanul a szövetkezeti közgyűlés elnökségi asztalánál, vagy gyakrabban mennek ki a tsz-be megveregetni a tehenek farát, mint eddig, hanem igyekeznek a tagokkal való beszélgetés közben meglátni a problémákat és segítséget adnak azok megoldásához. S ne csak az elnök, a helyettes és a mézőgazdasági felügyelő sza- porázza a szövetkezetek látogatását, segítését, hanem a tanács egész apparátusa. Vagy talán jó lesz úgy továbbra is, ha a pénzügyi és a közigazgatási osztályok dolgozói az íróasztal mellett várják, hogy majd csak megtermelik a szövetkezeti parasztok az adóra és a községfejlesztési hozzájárulásra valót, s amíg hozzák a pénzt, addig ők eladminisztrál- gatnak, mint a régi vágású tisztviselők? Vajon tartható helyzet továbbra is, hogy az üzemi munkások napi, heti kötelezettségeik teljesítése, túlteljesítése mellett patronálják a szövetkezeteket, s a tanácsok különböző osztályainak vezetői és beosztottai a készet várják? Nem tartható! A termelőszövetkezetek megszilárdítása az egész tanácsapparátus ügyévé kell váljon. Legyen egy-egy ujj a községi, járási és megyei tanácsok kezén minden osztály, hogy teljes erővel tudjon belemarkolni a termelőszövetkezetek tovább szilárdításának szerteágazó, a felvilágosítást és a kulturális nevelést sem nélkülöző nagy munkájába. Kukk Imre Békés megyei Állami Építőipari Vállalat kőműves, ács, festő-mázoló tanulókat vesz fel, jelentkezhetnek azok a 15—17 éves korú fiatalok, akik az általános iskola 8 osztályát elvégezték. Jelentkezni lehet személyesen vagy levélben a vállalat központjában, BÉKÉSCSABA, József Attila utca 4.. vagy a 611. sz. Mü. M. Intézetnél, Békéscsaba, Lenin út 3. 21503
