Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-10 / 35. szám
hépójsAg 1961. február 10., péntek AZ UTOLSÓ FÉLÉVI BIZONYÍTVÁNY A városra szürke köd ereszkedett, az emberek fázósan húzzák össze magukon a kabátot, siet mindenki. Reggel fél nyolc. A sietők között sok a gyerek, nekik is nemsokára kezdődik a tanítás. A békéscsabai Il-es számú általános iskola emeletes épületének ablakszemei kandikálnak a ködben, néhány ablakon kivilágít a gyenge, sárga villanykörte. A folyosón, mint felbolygatott méhkas, ugrabugráló gyerekek ... ...Brrr... szólal meg berregve a csengő, s pillanatok alatt kiürül a folyosó, már csak az osztályokból hallatszik gyenge, halk zsongás. Kezdődik a tanítás. Tervek és gondok az iskolában A félévi bizonyítványkiosztás megtörtént már, a kiskönyvecs- kék is visszakerültek a tanári szobába. Készülnek... az évvégére. Kovács István, az iskola igazgatója kérdésemre elmondja, hogy ebben az évben bocsátják útjukra az utolsó VII., VIII. osztályt, amelybe még csak lányok járnak. A többibe már fiúk és leányok, így a régi leányiskolából s,vegyes iskola” lett. i— Megvan ennek az előnye és a hátránya is — mondja az igazgató — úgy látom, hogy a lányok egy kicsit „darabosabban” beszélnek, mint régen, viszont ami előny, bátrabbak és magabiztosabbak lettek. — Lesz-e politechnikai oktatás az iskolában? — A következő tanévben már igen. Csak még azt nem tudjuk, hogy hol. _ — N incs műhelyünk. •— Nem is tudnak építeni? — Az udvarunkkal határos szomszéd telken van az MHS-nek egy szerelőműhelye, amiről azt hallottuk, hogy lebontják. Mi szeretnénk, ha megkaphatnánk ezt a műhelyt, vagy legalábbis egy részét, mert mi azt be tudnánk rendezni magunknak. — Ügy hallottam, hogy a városi tanács épít községfejlesztési alapból politechnikai műhelyeket? — Igen, a városi tanács 300 000 forintot ad 5 politechnikai műhely felépítésére, de mi úgy gondoljuk, ha megkapnánk ezt a szomszéd telken álló épületet, akkor lényegesen kevesebb költséggel és társadalmi munkával hamarabb megvalósíthatnánk. Gondok és tervek az iskolában, írtam az előbb. Igen, iskoláink sem elzártak már a valóságtól, mindennap újabb és újabb tervek és feladatok jelentkeznek. Az isyi^Vs/vw^w\/N^vw^ Csalásért hat hónapi börtön Latinkin Miklós battonyai lakos 1959/60-ban több személytől a valóságnak nem megfelelő körülményekre hivatkozva , kisebb-nagyobb pénzösszeget kért kölcsön. A 3600—3700 forintnyi kölcsönt nem is volt szándéka visszafizetni. A battonyai járásbíróság Latinkin Miklóst többrendbeli csalás bűntettében mondta ki bűnösnek és ítélte el hat hónapi teamre, s a sértet- teknek^^^^zott kár megtéri tés^^^^^^^ j/iselő ügyész kt jekola tanári kara érzi, hogy munkájukat segítené, ha politechnikai műhely állna rendelkezésükre. A politechnikai műhely létrehozása, azt hiszem nemcsak az iskola gondja, hanem a szülőké is. Ezért mondta olyan biztosra az igazgató, hogy a megvalósításban a szülők is szívesen segítenek. A Vili. b. bizonyítványa — Milyen az iskola tanulmányi átlaga — kérdem meg Kovács István iskola-igazgatótól. — 3,54. A legjobb eredményt az alsótagozatos IV. osztályunk érte el, ahol 4,25 volt az átlag. — Milyen a VIII. osztály? — Jónak mondható, mert például a VIII. b) osztályzata magasabb, mint az iskola átlaga. Az övéké 3,8. — Eldőlt már, hogy ki hova megy tanulni a VIII. b)-ből? — A jelentkezések már megtörténtek, de talán erre válaszoljanak inkább a tanulók. Kiléptünk a folyosóra, ahol cgend van, a falakon nagy festők reprodukciós képei, egy nagy fekete tábla, ahol fel van tüntetve osztályonként, hogy hány 1-est, hány 5-öst szereztek a tanulók. Belépünk a VIII. b) osztályba, ahol szinte egyszerre állnak fel a lányok. Éppen földrajz óra van. — Kit dorgáljak meg odahaza a félévi bizonyítványért? Halk zsongás, néhányan nevetnek, de jelentkező nem akad. — Ki hova jelentkezett továbbtanulásra? Bátortalanul emelkednek magasba a kezek, a lányok egymásra néznek, majd egymás után állnak fel. Először egy szemüveges kislányé a szó: — Neved? — Dévényi Ilona... vegyipari technikumba szeretnék menni Debrecenbe. Vegyészmérnöknek készülök, de ha nem sikerülne, orvos leszek. — Én Szécsi Judit vagyok, a budapesti építőipari technikumba készülök, most is kitűnő volt a bizonyítványom, remélem, az lesz év végére is. — Ki akar orvos lenni ? Hárman, négyen állnak fel, elsőnek Barna Beatrix, aki nevével ellentétben nem barna, hanem szőke kisleány. — Mióta készülsz orvosnak? — Már alsótagozatos korom óta. — Akkor biztos szétszedted a játékbabákat?! Nevet az osztály, és az orvosjelöltek bátrabban válaszolnak. Simon Zsuzsa fogorvos akar lenni. Pintér Zsuzsanna sebésznek készül, aki azt is bevallja, hogy bizony otthon segít édesanyjának „feltrancsírozni” a vasárnapi ebédhez a csirkét. Vass Éva gyermekorvos akar lenni. Ügy látszik, az osztályban ma még a legszebb hivatás az orvosi, és ezt az sem befolyásolja, hogy Simon Zsuzsának is fájt már a foga, de ő csak- azértis kitart melette, hogy fogorvos lesz. — Ki jelentkezett gimnáziumba? Tizenketten, tizenhármán állnak fel ,és az „orvosok” az oroszlatin osztályba szeretnének kerülni. A többiek, mint Farkas Klári mondta: — Politechnikai osztályba megyünk, mert más osztály nincs is. — Ez baj? — Ah ... nem ... Helyik a legnehezebb tantárgy? — Kémia ... fizika — kiabálják kórusban. Ügy látom, mindenkinek megvan a maga nehéz tantárgya. A legkönnyebb tantárgyként közösen könyvelik el a testnevelést. — Búcsúzóul az osztály el- megy-e közösen kirándulni? — A VlII.-osokat nem viszik - mondja az egyik lány, míg mások közbekiáltanak — szeretnénk elmenni a nyáron is. — Talán sikerül elmenni Debrecenbe — szólal meg a kályha mellől az igazgató — bár erről nem a gyerekekkel, hanem inkább a szülőkkel beszélgetünk. — Milyen érzés itthagyni 8 év után a megszokott iskolát? Nem válaszolnak, de biztosan úgy tesznek ők is, mint a tavalyi VIII.- osok, akik búcsúzóul elsiratták az öreg „Alma Mater”-t. Rossz búcsúzni, de majd 5 év múlva ösz- szetalálkoznak újra a régi padokban, ez már iskolai hagyomány és biztosan így tesznek ők is. (—ezt) A szerelemről Kommendálás A február újra hideggel kö- " szöntött be. A hőmérő higanyszála mínusz tíz fokot mutat. Kovácsék lassan ballagnak hazafelé. Vége a zárszámadásnak. A havas út úgy nyikorog lépéseik alatt, mintha korhadt fahíd lenne. Pedig dehogy korhadt ez az út. Jó erős. Öt évvel ezelőtt építette a tsz. Olyan erős makadám ez, mint a szövetkezet. Nem árt neki sem a meleg, sem a fagy. Ballagnak lassan, kényelmesen. Ráérnek. Most már nem zavar a munka, ahogy aiz öreg szokta mondani. Hallgatnak, pedig de sok lenne a mondanivaló. Az öreg Hold pedig játékos jókedvében kikacsingat rájuk a gyér felhőzet alól. Az öreg hátul ballag, előtte felesége, mellettük pedig Pista. Mindegyik zsebében ott lapul a .boríték”. A fiúnak különösen vastag boríték jutott, de megdolgozott érte becsületesen. Nem is mindenkinek volt hétszáz munkaegysége. |yvel ezelőtt léptek be, ak- :or a fiú leszerelt, ö be- [iz öregeket is. Nem szól sgymás gondolatait kt vajon? Már a tanyához érnek, amikor megszólal az öreg, fiához intézve a szavakat. — Motort veszel rajta? — Nem én — feleli a fiú —, megnősülök. A z öreg meghökkenve néz rá, ” hisz nem sokat törődött a lányokkal, minden vágya a motor volt. Igaz, gondoltak arra, hogy élőbb-utóbb meg fog házasodni, de ilyen hirtelen nem várták. Zsörtölődve jegyzi meg: — Olyan sokat kaptál, hogy most már nem elég a motor, asz- szonyra akarod kőteni? — Arra nem kell — feleli a fiú mintegy élcelődve. — Olyan asszony nincs — próbál tovább kötözködni az öreg. — Hát ez pedig olyan. Az asszony, aki eddig csak hallgatta a párbeszédet, most közbeszól. — Tán már ki is választottad? A fiú feleletét elnyomja a Bodri csaholása, amely megismerve őket, elébük szaladt. — Nyughass mán — kiált rá a öreg. ÄLjd belöki a kiskaput. Lek a házba. A fiú első togy jó tüzet kondít- akás mindig az ő „Az emberi élet, a férfi és a nő egymáshoz való viszonya elképzelhetetlen szerelem nélkül. A szerelem lelkesítette a költőket, drámaírókat, zeneszerzőket, és képzőművészeket halhatatlan művészi alkotások létrehozására. .... a szerelem az ember életében sorsdöntő szerepet játszik” — írják a Szülők könyvtára sorozatban megjelent „Mit mondjunk nekik?” című füzet bevezetőjében annak szerzői, dr. Majzikné és Dobos László. Mint a továbbiakban olvasható, a szerelem a legszorosabb kapcsolatban van a nemi ösztönnel. Ez az ösztön minden élőlénynél a szaporodás, az életnek utódról utódra való fenntartása, fennmaradása szolgálatában áll. Az embernél azonban a művelődés fejlődésével a nő és férfi tökéletes testi és szellemi kapcsolatává, emberi szerelemmé vált. Tiszteletreméltó érzés ez, mely megtermékenyítheti a képzeletet, a gondolkodást, színezheti az érzelmi életet, szárnyakat bonthat és magasba emelhet, mint ahogyan keserűségbe és romlásba is taszíthat. Utóbbi esetben ugyanis a nemesebb érzelmektől megfosztott érzéki szerelem gyakran kiábrándulást hoz, s nemegyszer Ígéretesen ívelő életpálya kisiklását, csődjét idézi elő. Az ifjúságot ennek megelőzése érdekében tehát egészséges szerelmi erkölcsre, önfegyelemmel szabályozott szerelmi életre kell nevelni. Ennek érdekében közvetlenebbül a szülők és a maga eszközével a pedagógia, általános értelemben azonban egész társadalmunk kell, hogy munkálkodjék. Mindezeknek az elmondására azért volt szükség, mert egy orosházi édesanya arról írt, hogy vonaton utaztában vitája volt. egy másik édesanyával. Arról vitatkoztak hogy ma vagy a dolga volt. Az asszony pedig a vacsorát készíti fél. Az előre elkészített toroskáposzta ínycsiklandozó illata már kibújt a fazékból. Az öreg pedig a padkán ülve tömi a pipát. Lassan, komótosan. Az ujjait néha rajta is felejti a pipán, szemeivel a fiára néz. Mintha a hátáról akarán leolvasni a lány nevét, mert hát az jár az eszében. Majd hirtelen feláll és az asztalhoz lép. A borítékot erélyes mozdulattal teszi az asztalra úgy, hogy a sorbarakott százasok megszeppennek benne. Hangja keményen cseng, amikor szól — „Tizenkétezer anyjuk, hallod-e!” Az asz- szony megtörli a kezét a kötényében. Ö is előhalássza a sajátját. Leteszi az öreg borítékja mellé és csak csendes megjegyzést tesz — nekem már nem jutott csak öt- ezerhatszáz. A fiú is kiveszi a csomagot és leteszi a másik kettő mellé, az övé a legvastagabb. Most az apjáét ráteszi az anyja borítékjára és összehasonlítja a kettőt az övével. Még úgy is az a vastagabb. Ebben tizenkilencezer-nyolcszáz van — mondja és megsímogatja a vastag százasokat. — Vehetsz rajta egy asszonyt — kezdi az öreg mogorván. — Nem asszony az, akit pénzéi t vesznek — vág vissza a fiú, de múltban volt-e több lehetőség gyermekeink helyes erkölcsi nevelésére. Ő a ma mellett állt ki, s kérte, szóljunk mi is a dologhoz. A válasz hosszabb cikket érdemelne és mielőbb sort kerítünk rá. E helyen az édesanya igaza mellett csak annyit kívánunk szólni, hogy még a felületes összehasonlítás is a szocialista erkölcsi nevelés mellett agitál. A hittanórákon kegyes szavak hangzottak el az erkölcsi tisztaságról, de kint az életben nem volt hozzá társadalmi alap. A kevesek tobzódó jóléte, s a tömegek nyomora — ellenkező pólusokon, de egyaránt táplálja volt az erkölcsi nyavalyának. A szegénység nyomortanyáján hiába fakadt a fiatalok szívében a boldog szerelem reményének virága, hamar lehervasztotta azt a nélkülözés, vagy a lelketlen robot. Fönt pedig a rang és az élvezetek utáni hajszában tip- ródtak el a jobb sorsra érdemes érzelmek. Vígan folyt a leánykereskedelem és a nyilvános házak jövedelme utáni adó a hivatalos állami bevételek közt szerepelt. És folytathatnánk a listát a végtelenségig. Ma a szerelem féltett virág, s az erkölcsös élet nem puszta prédikáció többé, hanem a társadalom egyre javuló anyagi erejével alátámasztott lehetőség, csak élnünk kell vele. Nincs nyomor, sem vagyoni különbség többé, ami az egymást szeretők tiszta érzéseit sárba ránthatná. Ahol és amiben e téren még bajok vannak, ott és azoknál a múltbeli erkölcsök kísértenek. Szülők, nevelők és gyermekeinket szerető minden ember: neveléssel és magatartással hassunk oda, hogy a szerelem rózsája tisztán virulhasson a fiatal szívekben. Huszár Rezső nem élesen, csak úgy kötődve, mert észrevette, hogy az öreg neon akar kibékülni a nősülési gondolattal. Igaz, ő sem békült ki még vele, de az a lány... azt el fogja venni feleségül. Azt még nem tudja, hozzá jönne-e, de azt megérzi az ember. És ő ... hát bizony j éreztette is egypárszor. Ninctj olyan dolgos lány még egy a sz vetkezetben ... meg olyan ktj szemű sem — mosolyodik el gában Az anyja szelíd szavg kították félbe gondolatát.j — Kiválasztottad métli meg az úton elha dést — s közben félt« fel a fiára. — Hát még nem de már van egy jelöj ja halkan a fiú. — Egy jelöltem ] ról halk hangon A fiú arca ell>l " riskára gond ] a kedvence, tudó riska... Nekem én választok! — Aztán ki le i lődik az anya to — Biztosan v| mert mindig a v:l mög az öreg tov-1 nadrágos városi j akarod idehozni
