Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-05 / 31. szám
KORO STA J A NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLETE Beck Zoltán: így írnak parasztdrámát a városi írók: i. (Az a városi író, aki nyelvezetében nem tud leereszkedni a falu színvonalára) A szántás Szereplők- Tsz-elnök, párttitkár, Józsi bácsi, Júlia, a leánya, Köcsög Marci, traktoros. Szín: A tsz irodája. A nap még nem süt be az ablakon, mert nem Jött fel. Az elnök és a párttitkár az asztalnál ülnek, és beszélgetnek. Elnök: Ügy vélem, már holnap megindíthatnék a szántási munkálatok folyamatát. Párttitkár: Nézze elvtársam, ön a paraszt. Ön tudja, hogy mit kell ténykedni. Én, mint tudja, városi munkás vagyok, és nem is az a feladatom, hogy a munkát szervezzem, hanem az, hogy elbeszélgetésekkel közelebb hozzam a falut és a várost egymáshoz. Mindenesetre, ha ön úgy véli, holnap megkezdhetjük a szántást. Elnök: Csak még előtte szükséges kijelölni azokat az egyéneket, akik el fognak menni szántani. Párttitkár: Legyen kedves kérem, nyújtsa át nekem a névsort. Elnök: (átnyújtja) Párttitkár: Kiss... Farkas... Szántó... No, a Szántó József elvtársat fogom először mozgósítani a szántási munkálatokra. De így szólítom, hogy „Józsi bácsi”, mert falun így szokás. Ugye így vari? Elnök: Helyesnek találom, hogy reá esett a titkár elvtárs választása, mert a Józsi minden eddigi megnyilvánulási akciója olyan volt, hogy méltán bízhatjuk reá a Francia-est A megyei könyvtár és a TIT rendezésében az irodalmi hétfők keretében a virágirodalmi sorozat új műsoraként február 6-án este francia-estet rendeznek. Az újabb francia irodalom címmel Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság vezetője tart előadást. Az előadást kiegészítő műsorban részleteket adnak elő Lőrinczi Éva, Pathó István, Rajna Mihály, a Jókai Színház tagjai, Guillevic, Vercors, Sartre, Perse, Aragon, Eluard műveiből. A francia-estet a könyvtár olvasótermében tartják meg. szántási munkálatok elvégzését. Be is hívatom. 2. jelenet Szín: Ugyanaz, csak a bennlé- vők változnak. A délutáni nap sugarai simogatják az irodában lévőket, akik viszont egymást simogatják. Julis: Mennyit szántottál ma, Marcikám? Marci: Harminckét holdat. Julis: Az hány munkaegység? Marci: Nincsen egészen egy. Julis: Akkor ma nem csókolsz meg. Marci: Vajh miért? Julis: Még van képed kérdezni? Hát ha éppen óhajtod, tudomásodra hozhatom, hogy az én mai teljesítményem két és fél egység. Mindaddig, míg nem termelsz nálam többet, alma vagy. . Marci: A holnapi naptól fogva kétszerese lesz a teljesítményem a tiédnek. Erre már csak előlegezhetünk egy csókot?! (Előlegeznek.) 3. jelenet Szín: iroda. Párttitkár: Na, szakikám, maga a Szántó József? Józsi bácsi: Személyesen én vagyok, kérem. Párttitkár: Nahát Józsi bácsi, a holnapi napon meg kell kezdenie a szántási munkákat. Józsi bácsi: S miként? Párttitkár: Éppen folytatni akartam, hogy reggel be kell fognia, és kimenni a Szúnyog-dűlőbe. Kell magával vinnie ekét és boronát. Józsi bácsi: Vajon kinek a szemei láttak már ilyent? Engem hülyének tetszik nézni, hogy azt tetszik mondani, hogy a szántáshoz vigyek ekét? Párttitkár: Miért? Nem úgy szokták? Józsi bácsi: Dehogynem. Csakhogy az utasításoknál ezt nem szokták mondani, mert azt még a városiak is tudják általában, hogy nem a tehénvakarót viszi a paraszt, ha szántani megy. Azt tessék megmondani csak, hogy minő mély legyen a barázda, vagyis, hogy milyen legyen az arány a kifordított föld területe és az eke alja között. Párttitkár: (megmondja). 4. jelenet Szín: Ugyanaz. Színen vannak: mind. Julis: Papa, a Marci óhajt önnek mondani valamit. Marci: Kedves Józsi bátyám, én csupán arról szeretném értesíteni, miszerint szívem mélyéből megszerettem a lányát, és... Józsi bácsi: Ne is folytassad. Helyette inkább menjetek el egy jót sétálni. Anyukádnak meg ne mondjad, Julis, mert mi most az örömtől itt helyben berúgunk. Aztán, ha nem tudja, hogy miért vagyok részeg, akkor olyan jót veszekszik velem. Úgy szeretem hallani, mikor perlekedik. Haha- ha! (megpödri a bajuszát, Julis, Marci el). Vége Az író utószava: Rendezői utasítás helyett! Kedves Rendező! A darab egy kicsit gyenge, de elmegy. Hátha a közönség megérti, amit az író nem. Van benne csók, munka, mulatás. Ez kell a falusi közönségnek. A darabért kaptam pár ezer forint honoráriumot: és most nevessetek parasztok! II. (Az a városi író, aki élethűen ír, ahogyan a nép beszél) c A s zíui tiu Cím, szín, szereplők, körülmények ugyanazok. 1. jelenet Elnök: Én ammondó vagyok, hogy hónap e köll kezdenyi a szántást. Párttitkár: Ahogy gondujja kend. Kezgyük e. Elnök: Csak ki kék gyelűni, kik emennek. Párttitkár: Mutijja csak a lajstromot! Elnök: (mutijja) Párttitkár: Kiss... Farkas... Éhen e! A Szántó Józsit kűggyük e! Elnök: Nem bánom. Behílom. 2. jelenet Julis: Na Marci, mit végezté máma? Marci: Harminckét hődöt. Julis: Taikaroggy elüllem! Marci: Má mér te? Julis: Mer én többet kaptam máma munkaegységbe, mint te. Még le nem pipász, ne is lássalak. Meg aztán addig ne is tapogass! Marci: Na, hónap többet csi- nyálok. Most meg juhé! (elkapja Julis derekát és megforgatja). 3. jelenet Párttitkár: Hajja-e Józsi bát'? Hónap emén szántanyi. Józsi bácsi: Aztán hugyan? Párttitkár: Hát befog, főraktya a zekét meg a fogast, azt emén. Józsi bácsi: Ne te ne! Ki látott még ilyenyt?! Párttitkár: Mér? Hát tán nem úgy csinyálik? Józsi bácsi: Dehonnem. Na mondd csak. Párttitkár: Mit? Józsi bácsi: Hát, hogy mélyszántás legyen-e? Párttitkár: (megmondja). 4. jelenet Julis: Idsapám, a Marci! Józsi bácsi: Mi van vele? Marci: Nézze, én eveszem a kend lyányát..-. Józsi bácsi: Vedd! Takaroggyatok! Julis, Marci: el. Józsi bácsi énekel: „Szánt a paraszt recece...” Vége Parasztok, most is nevessetek, mert ennek a vígját“' n»k az írója is kapott néhány ezer forint honoráriumot! Hófehéren Magdalénám, sorsom. Szerelmed színképelemzéssel színeire bontom: Csókjaid piros gyöngyszemecskék. Mélybarna hajadon a szürkeség meg se látszik. Csillagszemed a kék sugár felém sugárzik s pilláidon árnyak nem remegnek. — Csillám vagy... csupa csillám, hiszen én szeretlek és te vagy a ragyogás, a keleti égen. — A színek összessége vagy, hófehéren. VAJNAI LÁSZLÓ Hajdik Antal: Akt Simái Mihály: A nap lcdöglött és az éj zakója sötét, sötét, sötét. Srácok, gyerünk, most meg lehet vakarni a Belváros bozontos köldökét. Tápászkodik Móz, haláli lassan, mint a pasas, kit tegnap orrbavágott és némi dzsesszt hörögve összegyűlünk mi, pesti huligánok. Egy rózsaszín cicát s egy kurta szoknyát fölhajt ma még a nagyfejű Karesz. Pár ablakot meg pár fejet beverni; ez lesz megint a rumli, hogyha lesz. Valakit persze mindenképp kihívunk, vagy egy tahö palit, vagy egy diákot, mert nem félünk a gyengéktől sokan sem mi, pesti huligánok, A pince-bárban, hol a Pixi fújja, nem játszanak majd slatt.yogós zenét, csak rokkot ordít Kó, a szőke kígyó, s az asztalláb is rángatózva lép. Bum, gin, konyak! te szeszleany, de tüstént, jó lesz, ha csípőd gyorsabban riszálod! Rum... gin... konyak... mert másképp mitsem érnénk mi, pesti huligánok. S ha felfordult az asztal és a gyomrunk és vinni kell a mólésabhakat, — rázás után, ha majd okádni kezdünk s oldalba rúgnak sárga házfalak, boxerben, késben végződő karunkkal csak őrjöngünk és vágjuk a világot ... ne bőgjetek csajok, ha bent leszünk már mi, pesti huligánok ... ... Mert egyszer mégis eltakar a négy fal, mint csíkos ing a tetovált nevet. Megrokkanunk majd — néhai hatalmak — és félünk — hajdan félelmetesek ... Ernyedve állunk, boxerünk lekoppan. — körülgyűrűznek szürke razziások; és engedelmes priccslakók leszünk mind, mi, pesti huligánok.
