Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-01 / 27. szám
2 képújság 1961. február 1., szerda Tizenöt éve töröltük el a királyságot Á magyar országgyűlés 1946. február 1-én eltörölte a királyságot és kikiáltotta a köztársaságot. Ez annak a harcnak egyik határköve, melyet a munkásosztály vívott a kommunista párt vezetésével a feudál-kapitalista rendszer megdöntéséért, azért, hogy megszűnjön hazánkban áz „ezernyi fajta népbetegség”, a „szapora csecsemőhalál” az „árvaság”, a „korai öregség”. Nagy proletár- költőnk, József Attila öntötte e szavakkal versbe a Horthy-korszak hitványságát, bűnét. A köztársaság kikiáltásakor a feudalizmus alapjai már alá voltak ásva, 1945-ben — miután a szovjet hadsereg szétverte a német és a magyar fasiszta hadsereget — a kommunista párt kezdeményezésére megkezdődött az úri birtokok felosztása. Békés megyében 172 ezer katasztrális holdat osztottak szét, 39 220-an kaptak földet, 11 554-en házhelyet és 2889-en házat. A felszabadulás előtt a megye szántóföldjének csaknem egyharmada 168 nagybirtokos kezében volt, s a 42 ezer szegényparaszt tulajdonában mindössze másfél százaléka volt a megye szántóföldjének. A földreform, s a köztársaság kikiáltása csupán kezdete volt annak a küzdelemnek, amelyet a munkásosztály vívott a társadalmi haladásért, azért, hogy a Hor- thy-fasiszta rendszer minden átkát sorra-rendre megsemmisítse, hozzákezdhessen a szocializmus építéséhez. A köztársaság kikiáltásával a Magyarországot évszázadokig félgyarmati sorban tartó osztrák Habsburg-monarchia „fémjelzését”, a királyságot is elsepertük. Természetesen a prole- társág nem elégedhetett meg a polgári demokratikus vívmányokkal, nem állhatott meg f él úton, tovább folytatta a harcot a hatalom osztatlan birtoklásáért, s a három és fél esztendős küzdelem után, 1949. augusztus 20-án az országgyűlés elfogadta a népköztársaság alkotmányát, mely kimondja, hogy Magyarországon minden hatalom a dolgozó népé. A munkásosztály küzdelmei — amit a dolgozó parasztsággal szövetségben vívott a hatalomért, a társadalmi haladásért — teremtették meg feltételeit annak, hogy a Horthy-rendszer átkait, bűneit eltemessük, örökre eltöröljük a nincsteleneket, a munkás- osztályt mindig gyötrő munkanélküliséget, a kapitalista rend e legnagyobb átkát, mely szülőanyja volt az ezernyi fajta népbetegségnek, a szapora csecsemő- halálnak, az árvaságnak, a korai öregségnek. A Mezőhegyesi Cukorgyár 1940-ben kelt üzemgazdasági jelentése így beszélt e korról: „Annyi munkás jelentkezett, hogy két gyárat is el tudtunk volna látni munkásokkal”. S a proletariátus hatalma rövid néhány esztendő alatt a mezőgazdasági jellegű Békés megyében új üzemek létesítésével, a régiek korszerűsítésével, bővítésével hatezer munkást juttatott munkához, ennek megfelelő számú műszaki értelmiségit és adminisztratív munkaerőt. Ennyi üzemet a tőkések 85 esztendő alatt építettek. Természetesen erre csak úgy kerülhetett sor, hogy 1948-ban — amikor az erőviszonyok a munkásosztály javára billentek — megkezdődött a tőkésüzemek kisajátítása. Különben mutatja a változást többek között, hogy 1958-ban a keresők 12,4 százalékét az iparban foglalkoztatottak tették ki, 1930-ban pedig csupán 7 százalékát. De hadd idézzünk még a Horthy-rendszer bűnlajstromából. Békés megye Hivatalos Lapja közli 1936 májusában: „... A kereskedelem helyzete változatlanul súlyos. Az ínséges téli hónapok alatt a fogyasztó közönség nagyrésze utolsó tartalékait is felélte úgy, hogy a szegénység fokozottan érezteti hatását”. A ma krónikása mit jegyezhet fel? Többek között, hogy 1958-ban 10 548 munkásnak 6 millió forint nyereségrészesedést fizettek ki az üzemek, átlagban egy munkás 571 forintot kapott, ami 11 napi keresetnek felelt meg. A ma krónikásának szótárából kiveszett az „ínség” szó, feljegyzéseiben ilyesmi található: 1958-ban Békés megyében egymilliárd 882 millió forintot hagytak az üzletekben a fogyasztók, s hogy húsból 26 százalékkal többet eszünk, mint a fel- szabadulás előtt, a zsírféléknek, tojásnak másfélszeresét fogyasztjuk, cukorból két és félszeresen annyit eszünk, mint 1945 előtt. Mint ahogy megszűnt a felszabadulás óta a tőkések gazdasági monopóliuma, ugyanúgy szűnt meg műveltségi monopóliuma is. Elsősorban azzal, hogy kötelezővé vált nálunk a nyolc osztályos iskola, valamint, hogy a munkások, parasztok gyermekei tömegével ülnek most már a közép- és felsőfokú iskolák padjaiban. Békés megyéről beszélve, 1945 előtt 1900 tanuló járt középiskolába, 1958— 1959-ben pedig 5339, és 1959/60-as tanévben felsőfokú óvónőképző iskola is nyílt a megye egyik községében, Szarvason. Arról nem beszélve, hogy a felnőtt nemzedék közül hányán bővítik ismereteiket a különböző esti tagozatokon, tanfolyamokon. A munkásosztály ezeket az eredményeket kitartó küzdelemben érte el. A sikeres harcot a párt vezetése biztosította. Amikor már elölt, hogy a munkásosztály ki tudja szorítani a hatalomból a burzsoáziát és magához tudja ragadni a hatalmat, a párt már akkor felhívta a figyelmet, hogy az új társadalmi rend csak úgy építhető fel, ha a mezőgazdaságban i s s z o c iali s t a t e r m e- lési viszonyokat alakítunk ki, ha a kisárutermelésről a nagyüzemi termelésre térnek át a parasztok. Ennek elősegítésére már 1948-ban nyolc gépállomást kapott Békés megye. S azóta a munkásosztály hatalma állandóan fejlesztette a gépállomások hálózatát és a gépparkot. A fejlődésnek hű mutatója, hogy amíg 1935-ben egy traktorra 1258 hold szántó jutott, 1958-ban már csak 331. Természetesen a kormány más anyagi eszközökkel is támogatta a parasztságot, hogy minél sikeresebben alakíthassa ki a kollektív gazdaságokat. Sajnos, az 1956-os ellenforradalom sok anyagi kárt okozott és visszavetette a fejlődést, de az MSZMP helyes politikája következtében sikerült viszonylag rövid idő alatt a zavaró körülményeket megszüntetni, és újabb fejlődésnek indult a kollektivizálás. Különösen gyors volt a fejlődés 1959/60 telén. S ma, 1961. február 1-én ott tartunk, hogy Békés megye 749 500 hold szántóterületének 94 százalékán győzedelmeskedett a nagyüzemi gazdaság, ebből a szövetkezetéké több 600 000 holdnál. íme, nem volt hiábavaló a párt, a munkásosztály küzdelme, elsepertük a Horthy-rendszer átkait, bűneit, fokozatosan lerakjuk a szocializmus alapjait. Ezért érdemes ma visszaforgatni • a történelem lapjait, és megemlékezni 1946. február elsejéről, amikor a Habsburg-monarchia „fémjelzését”, a királyságot eltöröltük és kikiáltót tűk a köztársaságot. Cserei Pál A Kennedy-üzenet visszhangja Az Egyesült Államok politikai köreiben vegyes fogadtatásra talált az új elnök kongresszusi üzenete. Szenátusi körökben az üzenet vegyes benyomásokat keltett. A demokratapárti politikusok általában megelégedéssel méltatták az elnöki üzenet „kendőzetlen” hangját, az ál-optimizmus hiányát és az elnöknek az amerikai erőforrásokba vetett hitét. Több köztársaságpárti szenátor azonban bírálta az elnököt. Thurston Morton és George Aiken szenátorok szerint Kennedy őszinte volt, de túl sötét képet tárt a kongresszus elé. Fulbrigt demokrata szenátor szerint az üzenet kijózanító és realisztikus volt. Ezzel éles ellentétben nyilatkozott Barry Woldwater arizonai szenátor, a köztársaságpárti jobb- szárny elismert vezetője, aki szerint a Kennedy-kormányzat „elijeszti a világot az amerikai életformától és veszélyezteti a nemzet érdekeit”. New York-i jelentés Az AFP New York-i jelentése szerint a Biztonsági Tanács szerdán tartja „egyik legnagyobb jelentőségű ülését”, amikor ismét Kongó kérdésével foglalkozik és meghallgatja Hammarskjöld jelentését. Az ENSZ-főtitkár főképpen az ENSZ kongói fegyveres erőinek problémáját akarja a tanács elé terjeszteni. Ismeretes, hogy több ország az ENSZ rendfenntartó erői rendelkezésére bocsátott csapatok visszahívásával tiltakozott az ENSZ kongói magatartása ellen. A Biztonsági Tanács elé kerül szerdán az úgynevezett „Casablancái csoport” tiltakozása Lu- mumbának, Kongó törvényes miniszterelnökének elhurcolása ellen, továbbá az a panasz, amelyet a kongói árulókat képviselő Ka- szavubu elnök nyújtott be az Egyesült Arab Köztársaság állítólagos „kongói beavatkozása” miatt. (MTI) A New York-i tőzsdén azonnal megélénkült az irányzat, mihelyt az üzenet ismeretessé vált. Az ipari részvények — mint az UPI jelenti — 1960. június óta a legmagasabb színvonalat érték el. Az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Bizonyos washingtoni megfigyelők szerint nyitott kérdés marad, mennyire ismerte fel Kennedy, hogy az Egyesült Államok nehézségeinek és bajainak oka elsősorban az erőviszonyok tényleges megváltozása volt. Kongresszusi üzenetéből ez nem állapítható meg, bár elgondolásainak egy része tükröz ilyesféle felismerést is. E körök szerint Kennedy őszintén feltárta a nehézségekét és bajokat, mint tényeket. Ez teljesen ellentétes az Eisenhowar-kormány magatartásával és komoly önbizalomra vall. A „gyógymód” kérdéséről Kennedy nem beszélt részletesen, de a Fehér Ház köreiben azt hangoztatják, hogy a gazdasági nehézségek leküzdéséhez szükséges összegeket „az adóalap jobb felhasználásából” tudják majd előteremteni. Ez alatt az eddig eltitkolt jövedelmek megadóztatását értik. Ha ez valóban így lesz, akkor Kennedy szembe fog kerülni a nagyvállalatok egy részével, más vállalatok pedig, amelyeket jó kapcsolatok fűznek a mostani kormányhoz, előnyhöz jutnak, s ez ellentétek forrása lehet. Az elnök külpolitikai terveiről Washingtonban megállapítják: Kennedy szükségesnek tartja, hogy az Egyesült Államok egész politikáját átvizsgálják, és minden jel arra vall, hogy ezt komolyan végre is akarja hajtani. Figyelemre méltó, hogy az elnök lényegében mindvégig elkerülte az agresszív hangot és modorában a diplomáciai keretek között maradt. Ez a hangnem módot ad a kérdések józanabb megtárgyalására, a reális, komoly vitára. Washingtoni körökben felhívják a figyelmet, hogy az új kormány gyorsan munkához látott. Kennedy erőteljesen kezében akarja tartani az Egyesült Államok egész politikai és katonai gépezetét. Kérdés, milyen ellenállást kell emiatt leküzdenie a kongresszusban. Rövidesen erre már bizonyos választ kapunk. A képviselőház ugyanis szavazni fog a mindenható házszabály-bizottság hatalmának megtöréséről. Raybum, a képviselőház demokratapárti elnöke a 12 tagú bizottság létszámának 15-re növelését javasolja, ami biztosítaná Kennedy többségét. Washingtoni megfigyelők szerint a keddi szavazás bizonyos értelemben bizalmi szavazás lesz Kennedy mellett vagy ellen. Ha az elnök megnyeri ezt a menetet, akkor nagy akadály hárul el terveinek megvalósítása elől. (MTI) Zorin megbeszélése Stevensonnal Washington (MTI) Nyugati hírügynökségek egybe-j hangzó jelentése szerint Valerian < Zorin, a Szovjetunió állandó J ENSZ-megbízottja hétfőn találkozott Adlai Stevensonnal, az < Egyesült Államok újonnan kine- J vezett ENSZ-beli főmegbízottjá-! val. Tárgyalásaikról részletesebb í jelentés nem érkezett Etiópiában választások lesznek Addisz Abeba (TASZSZ) Az Etiópián Herald hétfőd száma hivatalos értesülést közöl arról, hogy ez év júniusában új képviselőválasztások lesznek az országban. A választók összeírása már megkezdődött. A lap hangsúlyozza, hogy minden etióp lakos, aki 21. életévét betöltötte, függetlenül faji, vallási hovatartozásától, szociális helyzetétől, foglalkozásától és nemétől, választópolgári jogot nyer. (MTI) nnqol bányászszakszervezet ellenzi; német csapatok állomásozását angol területen London (MTI) A nagy-britanniai országos bányász- \ szakszervezet wales-i küldötteinek értekezlete egyhangúlag hozott határozatban kimondja: rendíthetetlenül el- } Ienzi a német csapatok állomásoztatá- < sát és kiképzését bárhol az Egyesült < Királyság területén, de különösen 1 Walesben. (MTI) Kétféle Odüsszeusz Egy híres író párizsi és londoni útjáról visszatérve előadást tart élményeiről. így kezdi a nagyon értékes beszámolót: „Belém szorult valami Odüsszeusz utazni vágyó leikéből. Rövid szünetet tart és folytatja tovább. Felrémlik előttem, mintha hallottam volna említeni a Notre-Dame-ot, az Eiffel tornyot, a Dowert és a Themzét. De csak rémlik, az is lehet, hogy nem mondta, csak lelki szemeim előtt jelentek meg, miközben ezredszerre emlegetem magamban, és ízeire bontogatom, és csámcsogok az első mondaton: „Belém szorult valami Odüsszeusz utazni vágyó leikéből”. Csodálatosnak tartottam akkor is, most is. Mennyi mindent kifejezett ezzel a mondatnyi jelzővel! És valóban — mondom neki később —, ha másért nem, ezért érdemes volt meghallgatni ezt a csodálatos beszámolót. Az író mosolyog, és én látom huncut szemében azt a megbocsátó kedvességet, amellyel nyugtázza az áhítatot. Pár hónap múlva egy fiatal nyomdásszal beszélgetek. Szó szót követett és én azt kérdeztem, hogy olvasta-e ezt és ezt a könyvet. Tompa fény szalad a szemére és bánatos büszkeséggel mondja: — Nem szoktam én olvasni, uram! Csat- Hanzelkát. De azt állandóan. Minden könyvét megveszem, s ha elolvastam, kezdem elölről... és gondolatban ott vagyok velük, és mindenütt, ami külföldet jelent. — Szeret utazni? — kérdezem. \ — Marhára szeretek! Belepusztulok a gondolatba. ha arra gondolok, hogy a nyáron nem mehetnék. És dől belőle a szó. Nem könyvből tanult csiszolgatottsággal, körültekintő műveltséggel, de szemében őserőt lát az ember és egy megfoghatatlan, fanatizmushoz hasonlítható remegést, vágyat, hogy: utazni! utazni, utazni! — Tudja, bejártam Csehszlov ákiát. Még csak itt voltam. De ez rettenetes élmény volt! Csodálatos! Néztem a térképet, s láttam hol vagyok, s milyen messzire esik ide Békéscsaba. Tudni, hogy én magyar vagyok, csabai nyomdász, és itt bámulom Karlovy Vary csodálatos tájait, és szívom magamba a tájat a fenyőszagú levegővel együtt, s mintha nem is külföldön lennék, hanem otthon az ágyban, s most álmodom. Csodálkozom, hogy mennyire folyékonyan és mennyire szépen fejezi ki magát. És nem olvas! Persze, az álmok! Ez az ember ezerszer megálmodott valóságról beszél, és fró nem tud úgy színezni, mint a boldogító, ismétlődő álom. És ha az álom valósággá válik, az már líra tud lenni, műfaj és stílus nélkül, nagyszerűen és emberien. Majd arról beszél, hogy megint megy valahová Olaszországba vagy a Krimbe — megvan a pénz- rá, gyűjtögette. És nem lehet megállítani. Beszél, beszél, egyszerűen, de csodálatos lelkesedéssel, és nagy-nagy optimizmussal. Két dolog jut eszembe. Az egyik az, hogy mennyiszer hallja az ember: „A mai fiatalság nem szereti a romantikát.” Eszembe jut a világjáró irób arátom is, akinek már megszokot- . tá vált Párizs, és napirend szerint járja a világot. Van pénze és van útlevele. Felcsillan a szemem és hasznosítani akarom az író mondatát. —< Hát igen — mondom — magába szorult valami Odüsszeusz utazni vágyó leikéből. — Az ki volt? — kérdezi. — Homérosz hőse, aki vagyon -zeretett világot látni. — Rendes fickó lehetett — mondja. KISS MATE
