Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-17 / 14. szám
\ 4 KÉPÚJSÁG 1961. január 17,, kedd ílitka. de §zép foglalkozás Ritka foglalkozás, de szép. Ezt tartja munkájáról Kun Istvánné, az orosházi Éj Élet Tsz gombatenyésztője. El sem hinné az ember, hogy milyen sok szakértelmet kíván a gombatenyésztés. Nem mindig helyénvaló az a közmondás: szaporodik, mint a gomba. Kunné azt már valahogyan úgy módosítja, hogy szaporodik akkor, ha jól gondozzák és megadják azt, amit a gomba megkíván. Kun Istvánné már hét éve gombatenyésztő. Igaz ugyan, hogy már kicsi kora óta foglalkozik a gombával, hiszen erdélyi származású és mór a hegyes, erdős vidékről magával hozta ezt a gombaszere- tetet. Gyermekkorában sok gombát szedett a családnak, szinte napi eledel volt otthon. Azután, amikor férjhez ment, ide az Alföldre került. Itt jóformán nem is ismerték a gombát. Gteak azt az apró csiperkét, amely nyári esők után legelőkön, erdőkön szaporodott. Azután egyre érdeklődött az után, hogyan lehetne itt is azt a szép nagyiajta, hófehér gombákat tenyészteni, amelyet gyemekkorá- ban evett. Vásárhelyen hét évvel ezelőtt egy 100 négyszögöles kis pincében termesztett először. A vetőágy elkészítésében sokat segített a férje, aki agronómus. Sikerült az első kísérlet, úgyannyira, —i-------------------------------------------------Fi ók-könyvtárakat állítanak fel Köröslatiány kiilkerllieteiben (Tudósítónktól) Körösladányban a legutóbbi tanácsülésen a község kulturális fejlődéséről tárgyaltak a tanácstagok. Hozzászólásaikban többen javasolták, hogy fiók-könyvtárakat létesítsenek a község külterületeiben. így többek között a bíkrei határrészen, valamint Üjla- dányban nyílik egy-egy könyvtár. Ezenkívül a tanácstagok javasolták, hogy Űjladányban is szereljenek fel televíziót. A községi tanács a javaslatot elfogadva, a tulajdonában lévő televíziós készüléket adta át használatra az űjladányiaknak. Az újladányi általános iskola tanulói eddig 3500 forintot gyűjtöttek össze televízióra s így rövidesen ennek a területnek is saját televíziója lesz. hogy annyi termett, hogy a család nem tudta elfogyasztani. Később már a piacra is került a szép fejlett, hófehér gombákból. Azután állandó kuncsaftja lett a vásárhelyi egyedüli gombatenyésztőnek a Szegedi Kórház, a kakasszéki tüdőgondozó. Már jól menő üzlete volt, amikor a férjét hazahívták Orosházára, ahol a férje szülei laktak. Kunnénak legnagyobb fájdalma volt az, hogy a szépen beállt gombatenyésztést ott kellett hagynia. Sokáig nem nyugodott Orosházán sem. Egyre kereste a lehetőséget, hogy hol lehetne egy gombatelepítést létrehozni. Maszek módon nem ér semmit, hiszen 100—200 négyszögöl területtel kezdem sem érdemes. Ügy érezte, hogy többre is képes, hiszen már úgy megismerte a gombafajtát, hogy több száz fajtából az első látásra megmondja, hogy melyik milyen. Nemhiába végzett különböző szaktanfolyamokat. Mindig irigyelte azokat a mesterségbeli kollégákat, akik órákig tudtak mesélni arról, hogy a te- nyészterületükről milyen gombákat szüretelnek. Orosházán már azt hitte, hogy minden eddigi tanulása, tapasztalata kárba veszett. A régi kuncsaftok Orosházán is felkeresték és kérték, hogy továbbra is termeljen gombát. Ilyenkor nagyon elszomorodott, hol kezdjen gombatenyésztéssel foglalkozni, amikor a városban jóformán nem is ismerik a gombát. Aztán, amikor utána járt, a járási tisztiorvos és az egészségügyi szervek sem járultak hozzá, hogy a város pincédbe trágyát hozzanak. Akkor még nem tudták, hogy az a trágya, amely a gombatenyésztés alá kell, már nem is trágya, hanem egy átalakult valami, amelynek már sem szaga, sem más káros hatása nincs. Azután jött egy okos gon1 dolata, hogy ha valamelyik tsz hozzáfogna a gombatenyésztéshez, szívesen elvállalná annak szakirányítását. Nem ment könnyen ez sem. Az Űj Élet Tsz elnöke azonban, aki minden újnak támogatója, belement a gombatenyésztésbe. A pincék feltárása, beállítása nem könnyebbik oldala volt a dolognak. De mégis sikerült. Hat hónappal ezelőtt az első 300 négyszögöl területet berakták csírával, amelyet a Budapesti Kutatóintézettől rendeltek. Három hónapra megjelentek az első gombák. Azután egyik napról a másikra valóban gombamódra szaporodtak. Amikor a termelőszövetkezet vezetői rájöttek, hogy valóban érdemes ezzel is foglalkozni, egymás után keresték a pincéket. Az addig vizes pincéket, amelyek különösen télen is, tavaszkor is csak víztárolók voltak, feltöltöttek és hasznosítják. Az Üj Élet Tsz-nek hat hónap után már ezer négyszögöl területen van gombatelepe. Nem is jártak vele rosszul, hiszen kevés ráfordítással 100 négyszögöl területről. 19—20 ezer forint jövedelmet is biztosít. Átlagban 16—17 deká- sak, de már 47 dekás gombát is találtak. Ma már a város lakói is szívesen fogyasztanak gombát. Naponta 10—15 kilót a telepről is elvisznek. A jó kuncsaftok: a Szegedi Kórház és a Kakasszéki Tüdőgondozó most is Kunnétól vásárolnak. Minden meghatározott napon jönnek a leszedett áruért. A nagy területről leszedett finom, ízletes, pörköltnek, levesnek valót már nem tudják elhelyezni a környéken, de a budapesti standon, ha még háromszor annyi volna is, azt is el tudnák adni. A híres gombatenyésztőtől megkérdeztük: — Ha már olyan szeretettel ápolja a kis gyümölcsöket, szereti-e a gombát? — A legkedvesebb étele a családnak a gomba — mondja Kunné. Hetvenhatféle receptem van, de már mind ki is próbáltam. A legkedveltebb a tojásos gomba. Gyorsan készül és ízletes. Nem kell hozzá csak egypár tojás, hagyma, zsír, só és bors. no persze meg gomba. Egyszerű az egész. A hagymát a zsírbai üvegesre kell megpirítani, azután a nagyon apróra összevágott gombát beletenni, megsózni, 10—15 percig főzná, ráönteni a tojást, és már kész is. (Nem szabad soká főzni, mert megszivacsosodik.) Nagyon finom. Ha valaki egyszer megízleli, akkor biztos, hogy vásárol máskor is. Csepkó Eta Türelmesen, Az utóbbi hetekben ismét százak és ezrek választották az új paraszti életet, a nagyüzemi gazdálkodást itt a mi megyénkben is. Sőt ma már azt is'mondhatjuk, hogy Békés megyében befejeztük a mezőgazdaság átszervezését. Ezt mutatják a számok. Ez azonban még csak egyik — s aligha túlozunk, ha azt mondjuk, hogy a könnyebbik — része a mezőgazdaságban végbement átalakulásnak. A tennivalók java része ezután következik. Hiszen nemcsak a régi, a több éve közösen gazdálkodó termelőszövetkezetek taglétszáma, földterülete duzzadt meg — noha már ez is alapvető intézkedéseket követel — hanem a múlt év téli és tavaszi hónapjaiban egymás után alakult új termelőszövetkezetek mellett most ismét újabbak kérték elismerésüket, jóváhagyásukat az illetékes szervektől. Nos, éppen ebből következik a megannyi megoldásra váró feladat, a tervszerű, átgondolt , politikai munka. Tudott dolog, hogy a most alakult új termelőszövetkezetek vezetői — s ez alapvető figyelmet követel —, még néhány héttel ezelőtt egyénileg gazdálkodó parasztemberek voltak. Jóllehet a néhány holdas gazdaságukban nagyszerűen tudtak tervezni és termelni; nem biztos azonban, hogy az egy-két, vagy éppen több ezer holdas gazdaságban is feltalálják magukat máról-holnapra. Sőt, minden bizonnyal csak a párt és a tanács vezetőinek, munkatársainak sokoldalú, türelmes és megértő szavai nyomán jutnak el oda, hogy tudjanak száz holdakra tervezni, s a szövetkezet új gazdáival megértőén — tudjanak közösen gazdálkodni. Az új gazdálkodási formát választott parasztemberek, szövetkezeti vezetők fejében — mi tagadás — még a régi gazdálkodási mód él. Ez nyilván nehezíti a nagyüzemi gazdálkodás alapjainak lerakását. De türelmes szóval, megértéssel sokra lehet menni ezekkel a szorgalmas parasztemberekkel. Hiszen eddig is azon sáfárkodtak, hogy évről évre jobban gazdálkodjanak. Nem kérnek ezek az új termelőszövetkezeti vezetők mást, mint türelmet, megértést a nagyüzemi gazdálkodás megannyi csinjának-binjának elsajátításához. Hagy csak egy példával bizonyítsuk ezt: Az egyik hatholdas pusztaföldvári új belépő — mór a szövetkezet vezetőségi tagja — azt mondta a minap: „Ha már egyszer aláírtuk a belépési nyilatkozatot, higgyék el, szeretnénk is megmutatni, hogy milyen a pusztaföldvári paraszt... Persze legyenek velünk szemben türelmesek...” S ezt nemcsak egy paraszt- embertől hallottuk az utóbbi hetekben, hanem igen soktól. Jó tudni, hogy megyénk új belépői közül a legtöbben is így gondolkodnak. S azt is jő tudni: ha valóban lesz türelme ezekkel az emberekkel szemben mindazoknak, akik valamit is tudnak tenni megyénk termelőszövetkezeti mozgalmának szilárd alapokra való lerakásáért — a remélt eredmény bizonyára nem marad el, mert új gazdálkodási formát választott parasztságunk már ebben az évben megteszi a magáét. Balkns Imre Az egészségügyi helyzetre! tanácskoztak Békéscsabán Január 14-én szombaton Békéscsabán megyénk egészségügyi helyzetéről tárgyaltak a járási főorvosok és a tanácsok járási vezetői. Az értekezleten az Egészségügyi Minisztérium kollégiumi ülésének értékelése alapján dr. Farkas Ernő megyei főorvos tájékoztatta a jelenlévőket az egészségügyi helyzetről és a feladatokról. Az értekezleten részt vett dr. Kertész Márton, a megyei tanács v. b. elnökhelyettese, dr. Szení- kereszty László, a KÖJÁL igazgató főorvosa, Cserei Pálné, a Vörös- kereszt megyei titkára és megyénk más vezetői. / Csurka Péter: ÖNKRITIKA — Tisztelt Kartársak! Az itt elhangzottak azt a szilárd elhatározást érlelték meg bennem, hogy újra önkritikát gyakoroljak. Amint már az ezelőtti, vagy talán még a tavaszi önkritikámban mondottam, az az ember vagyok, aki nincs elragadtatva saját ténykedésétől, aki beismeri, hogy egyik-másik lépése nem eléggé megfontolt lépés volt. — Beismerem, én is egyszer jobbra, máskon' balra csúsztam. Ezt persze nem politikai vonatkozásban értem, s remélem, hogy az elvtársak nem úgy értelmezik. Meg vagyok arról győződve, hagy politikai feddhetetlenségemről az elvtársak is — uniszónó —< meg vannak győződve. (Valaki hátul, aki legjobban neg van győződve, meggyőződésének éles torokköszörüléssel ad kifejezést.) — Vegyük tehát sorba a vádakat, a célzásokat. Itt van először ez a téglaügy. Tízezer darab téglát rendeltem. Én rendeltem. Ez igaz. Bevallom, hogy házi építkezéseinkhez elég lett volna nyolcezer is. Tévedtem. Nem jártam el kellő óvatossággal. Nem számítottam ki tégláról téglára, a takarékosság szempontjait .figyelembe véve azt a mennyiséget, ami éppen szükséges lett volna. De elvtársák! Azért, hogy a tízezerből valahol kétezer lemaradt, vagy idegen helyre futott volna be, vagy be se futott sehova, nem vagyok felelős... Én a kis házacskámat még a nyáron felépítettem, így minden célozgatást, hogy mintha én... a legnagyobb felháborodással visszautasítok... Mert ugyan hogy képzelhető el józan ésszel, hogy, de nem is maradt le, mert bejött ide a gyárba az a tégla... Bejött vagy nem jött be, raktáros elvtárs? — Bejött, bejött... Egy részét felhasználtuk, de a többi többnyire törmelékben fekszik szétszórva az udvaron... Feltöltjük vele az udvart... (Utálatos, kötekedő hang: na, az drága töltés lesz.) — Ezek után rátérek azokra a személyem körül keringő suttogásokra, melyek a magánéletemet veszik célba. Hogy az én magánéletem nem egészen a szocialista erkölcsök színeiben mozog. Állítólag, nekem, a nős embernek, menyasszonyom van... És hogy állítólag valamelyik este túlórázás közben kergettem a folyosón X. kartársnőt. Én... Kergettem?... Miért kergettem volna?... Micsoda bomlott agy eszel ki ilyesmit?... Mért nem áll fel most az illető, aki ezt a „kergetőzést” látta?... Mert nem akarja vállalni a bomlottagy óságot?... Én most megmondom helyette. Én nem kergettem X. kartársnőt, csak futottam a folyosón utána. De nem is futottam, csak gyorsabban lépkedtem, hogy utolérjem. Ugyanis másnap a recsegefalvi fiókunkhoz készültem ellenőrző útra. X. kartársnő egy fontos aktát és a termoszomat itt felejtette. Kérdem én: el lehet utazni ilyen hosszú útra termosz nélkül? (Mindenki tudja, hogy nem lehet. Éppen ezért a megdöbbentő igazság súlya alatt, szégyenkezve hallgatnak). — Arról is suttognak, miért mindig X. kartársnőt viszem magammal. (Széjjelcsapja kezeit.) Ugyan kit vigyek?... X. kartársnő a legjobb gyorsíró a vállalatnál. És kérdem én: gyorsíró nélkül el lehet utazni vidékre?... —4 És hogy X. kartársnő a leg- csinosabb is... Reprezentálni kell, de éppen a gépkocsivezető elvtárs tanú rá, hogy én mindig mellette ülök, a kartársnő hátul ül, egyedül. És ha visszajövet néha én is hátrafanyalodom, ha olykor zöldbabot vagy görögdinnyét hozunk, akkor sem ült a kartársnő még soha az ölemben. Helyesbítek: egyetlenegyszer, mikor tele volt a kocsi lekvárnak való ribiz- livei, alig volt hely a kocsiban, igazán nem kívánhattam, hogy kiüljön a sárkányára... (Hangok: ez igaz, ez igaz!) — Nyitott könyv vagyok, kartársak, semmit el nem tagadók... Azt sem taagdtam soha, hogy úgynevezett jóképű ember vagyok. És mint ilyennek, bőven akadnak konfliktusaim az életben. Külletemnél fogva én is bőven szolgáltathatok okot ostoba gya- núsítgatásokra..., (Ostoba hang: És „belületé- nél” fogva?) (Belenéz jegyzetfüzetébe.) — Itt van ez a kátrányiigv Elfolyt két hordó kátrány. (Valaki: bagateil. A múlt hónapban négy bordó folyt el). — A kartársnak igaza van. Nem is foglalkozom tovább bagateil dolgokkal... Tehát újra fellapoztam önök előtt lelkiismeretemet. Itt állok önpoi-trémmal. És most megmondom, ha én ténykedésem, lelki alkatom ilyen gyakori és őszinte feltárásával más vállalatnál működnék, régen osztályvezető lennék... Éppen ezért kérem a kartársakat, hogy osztályvezetői előléptetésem iránt benyújtott kérésemet testületileg támogassák... Leül. Ugyanakkor valaki feláll: — A kartárs önkritikáját megnyugtatónak találom, és teljes mértékben elfogadom. Mert aki ilyen érvesen, és elhihető módon gyakorol önkritikát, méltó minden megbecsülésre. Mi nem is érde- nu.jük meg a kartársat. A vállalat sem honorálta méltóan az ö nagyságát. Javaslom tehát, hogy a kartárs szavaival éljek: „uniszónó” járjunk közbe, hogy nevezzék ki osztályvezetőnek ahhoz a „más” vállalathoz, melyet önkritkájában megemlíteni volt szíves, a legrövidebb úton, hogy a jövő hónapban már ott mondhassa el önkritikáját.
