Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-17 / 14. szám
1961. január H„ kedd mépújsAo 3 As én jövedelmem 60 eser forint Egyszei-ű, közvetlen beszédű | ember Gyulai Ferenc. Mint sok í más parasztember, alig egy éve ő is a közös utat választotta, és bogy jól választott, meggyőződött róla. — Közel 700 munkaegységet teljesítettem az elmúlt évben a gyulai Népköztársaság Tsz-ben — mondta büszkén csillogó szemekkel. Igaz, belesegített a feleségem, meg a fiam is, no de otthon ezt nem számolgatjuk', hisz úgyis egy konyhára megy — nevetett. Megyénk méztermeléséről híres községeiben Sarkadon, Okányban, Szeghalmon, Szarvason és másutt a legjobb méhészek a termelőszövetkezetbe lépés után is foglalkoznak e jól jövedelmező munkával. Javaslatukra megyeszerte ötvenöt termelőszövetkezet rendezkedett be nagyüzemi méhészetre, s az utóbbi hónapokban ezer új méhcsaláddal gyarapodott a közös Gyors számvetést csinálva, bizony nem is olyan megvetendő, mintegy 20 exer forintot vár munkaegységeire — Hej, de másképp látom én a világot — csúszott ki a száján/ Mert azért látom én a dolgokat — folytatta elgondolkozva, és hamarosan kiderült, mi az, amit lát. — Egész életemben dolgoztam, hogy ne maradjak el a tehetősebb állomány. A szarvasi Táncsics Tsz-ben például tavaly minden méhcsalád 823 forint jövedelmet adott, ezért száz családra egészítették ki az állományt. A sarkadi Dózsa Tsz-ben például ez évben ötven mázsa méz értékesítésére vállalkoztak. A megye termelő- szövetkezetei egyébként több ezer család vándoroltatására készülnek akácvirágzás idején. gazdák mögött és sokáig nem jöttem rá, hogy háromszorosan is ráfizetek. Évekig küzdöttem a más földjével. A saját másfél hold nem tartott volna el. Nehéz ezreseket fizettem ki a kölcsönkért 'szerszámokért. Csak kínlódás volt as, nem élet Sokszor csak addig volt az enyém a betakarított termés, míg haza- hordtam. Aztán vándorolt tovább: fizetség, bér, adó. Ezért is határoztam el, hogy belépek a közösbe. — Nem bántam meg — mondogatja aggályoskodó szomszédainak. Most már tudom, nem csalódtam, mert a családi számolgatásoknál bizony 60 ezer forint jött ki a háztájival együtt. A háztáji földről 33 mázsa kukoricát takarítottam be. Ezzel végleg letorkoltam a szomszédot — nevet —, aki azzal biztatott —: meglásd, üresen marad a góré. — Hát nem maradt üresen, de még a padlás sem — csapott a tárdére vidáman. Van két anyakocám meg 18 malacom. Hoz egy kis pénzt a leadott üsző is. Ezek után valóban nem kételkedhetünk, Gyulai Ferenc igazi jó gazda, aki szíwel-lélekkel dolgozik a szövetkezetben, ezért — mint tréfásan mondta —: van mit aprítani a tejbe! Megszerette a szövetkezetei, s ma már egyetlen gondja, hogyan zárul a számára sokat ígérő zárszámadás. Ötvenöt termelőszövetkezet rendezkedett be nagyüzemi méhészetre Új, nagy hatású baromfigyógyszer gyártását kezdték meg A baromíitifusz és a kokcidi- ózis évről évre nagy pusztítást okozott az ország baromfiállományában. E két veszedelmes betegség megelőzésére eddig külföldről hoztak be kisebb mennyiségben Furasolidon nevű gyógyszert, amely a tapasztalatok szerint a fertőzött szárnyasok emésztőcsatornájában gyorsan elpusztítja a káros baktériumokat. A baromfitenyésztő üzemekben jól bevált gyógyszer kísérleti gyártását már a múlt év végén megkezdte a Chinoin Gyógyszerárugyár, most pedig hozzáfogtak az üzemi gyártásához is. A szakemberek számítása szerint az év első hónapjaiban már hazai gyártású Furasoliguk nem akarnak. Ha így jó, altkor én végeztem is. Sarkon fordult, és indult az ajtó felé. Kint újra csaholni kezdett a Buksi, az ajtóban az öreg Kovács fia, Pista jelent meg. Az öreg meglepetten nézett a fiára. — Hát te? — Csak eljöttem, hogy megnézzem, mit végeztek. — Amit megmondtam igaz, nem adják a lányt — nézett fiára diadalmasan az apa. — Nem olyan emberek ezek, azt hiszik, hogy azért, mert mi egyéniek vagyunk, már nem is lehetünk becsületesek. Én azt mondtam, beleegyezek, de a közösbe nem lépek be. Még a te kedvedért se, fiam. Pista elmosolyodott — Hát az Erzsiké hol van? Vargáné nem nézett a fiúra, úgy válaszolt. — A konyhában. Egy kis dolga van, nem is ér rá ma este. Egyébként azt mondta, hogy ha ti ilyen nyakasok vagytok, ő le is mond a házasságról. — Nem igaz! — lépett be :z ajtón Erzsiké. — Na..., anyád mered meghazudtolni — villant meg a szeme az öreg Vargának. Erzsiké zokogva szaladt oda Pistához. — Nem igaz, Pista. Én nem mondtam azt, hogy lemondok, ha te nem is választod az újat. Én azért kitartok. De tudom, hogy az én kedvemért te is megteszed. dón gyógyszerrel elégíthetik ki a gazdaságok teljes igényét, s így — a megelőző eljárásokat alkalmazva érzékeny károktól mentik meg a népgazdaságot. (MTI) Fejlődő élet Dombiratoson Most egy éve annak, hogy köz- | ségünk termelőszövetkezeti községgé vált. Az egy év alatt nagyon sokat fejlődött a Béke Termelő- szövetkezet is. A tagok jó reményekkel, bizakodással néztek a jövőbe. A szorgos munka következménye, hogy szövetkezetünk zárAz öreg Varga odalépett a? fiatalokhoz. 1 — Na, ebből elég volt Én nem! szeretek vitatkozni, amit meg- jj mondtam, azt megmondtam, nem! adlak és kész, ha ők olyan kitar- g tiak , én is leszek olyan. Pista az öreg Varga vállára tette a kezét. — Nem addig van az bátyám. Azért, hogy apám olyan, én nem vagyok az. — Te nem? — Nem hát. — Azt be is kell bizonyítani. Amíg nem jössz közénk, nincs házasság. Pista jókedvűen kurjantott egyet, majd odaszaladt Vargáné- hoz, átölelte, aztán Erzsikéhez, majd leült az öreg Varga mellé. — Akkor minden rendben van. Ugyanis tsz-tag vagyok egy hete. Az öreg Kovács úgy nézett a fiára, mint aki bolondra néz. — Te beléptél? Az öreg Varga alig tudott szóhozjutni a meglepetéstől. számadási eredménye eléri a 30 forintot. Ehhez hozzájön még a háztáji termés és egyéb bevétel. A tagoknak az a része, akik a munkát létcéljuknak tekintették, szép bevételre tesznek szert. De marad még oszthatatlan vagyonunk is, ami biztos alapja a jövő gazdasági évnek. Szociális és kulturális alapra is megfelelő tartalékunk van. Sokat ruháztunk be az elmúlt évben. Építettünk egy kétezer férőhelyes baromfitelepet, egy ötszáz férőhelyes sertésfiaztatót és süldőszállást, egy 200 férőhelyes tehénistállót. Jelenlegi állatállományunk is szépen gyarapodott. 720 darab sertésünk, 130 darab szarvasmarhánk és 180 darab lovunk, 550 darab törzsbaromfink van. Ezenkívül vásároltunk egy Zetort, pótkocsival és a hozzávaló munkagépekkel. Üjjá lett választva az ellenőrző bizottság is. Azóta sokat javult a munkafegyelem és a szövetkezeti demokrácia. Az ellenőrző bizottság elnöke Boros Ferenc elvtárs és a bizottság többi tagja is hűen az alapszabály szerint végzi munkáját. Az őszi mélyszántásból van még egy kevés, de azt a traktorok és a fogatok szorgalmasan csinálják. Termelőszövetkezetünk — Hát akkor úgy gondolom, rendben volnánk. Erzsiké odaugrott Pistához és a nyakába borult. Kovács János egy darabig szótlanul nézte a fiatalokat, majd odalépett a házigazdához, s kérges tenyerét elébe tartotta. Amaz elmarkolta, s a két paraszti kéz egymásba fonódott. Jantyik Tibor élete még szebb és jobb volna, jha az asszonyok és a fiatalok is jobban tevékenykednének. Szeretnénk, ha a járási, megyei nőtanács [ összehozná a tsz-asszonyait, ké- ! pezné őket politikailag és főleg | arról győzné meg őket, hogy mit I jelent a nők munkája a tsz-ben. Vass József Dombiratos Szoros szövetségben Egy évvel ezelőtt, amikor gyári munkásak, hivatali dolgozók nyakukba vették az ország egyik alapvetően égető gondjának megoldását — a mezőgazdaság szocialista átszervezését — és elvitték a párt javaslatát a községek, városok legeldugottabb határrészeibe, akkor egyesektől olyan véleményt hallottunk: most azért jönnek, hogy belépjünk, s azután meg magunkra hagynak, vesződjünk a tengernyi gonddal. Agitátoraink szenvedélyesen vitáztak és meggyőzték a kétkedőket: a munkás- osztálynak az az érdeke, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével megvesse a mezőgazdasági munka magasabb szintű termelékenységének alapját. A korábbi évek tapasztalataiból tényekkel bizonyították, hogy a munkásosztály mindig ott állt és áll, ahol dolgozó népünk léte őrhelyet állított fel. Ha végigpergetjük felszabadulásunktól kezdve irt történelmünk jelentősebb eseményeit, akkor egyből világossá válik: munkás- osztályunk mindig ott állt, és áll, ahol hű szövetségesének érdekeiért véleményt kell mondani, ki kell állni. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában is ezt tette. Elvitte falura a közeli jövőt, megmagyarázta, hogy a gazdálkodás fellendítésének egyedüli helyes útja a dolgozó parasztság szövetkezetekben tömörülése. Ez a felhívás jókor érkezett a földműveléssel foglalkozók közé, mert külfödi piacaink jelentős része a sok ezer minőségű áru folytán elvesző félben volt. Most egy fordulattal a hozamok növelésének gondját megoldjuk, és megtartjuk külföldi piacainkat. Az új termelési mód kialakításához gépekben, gazdasági felszerelésekben, épületekben nagy segítséget kap a falu, s az a szimpátia, amely termelőszövetkezeti parasztságunk részéről ez irányban megnyilvánul, méltán kifejezi: megértették a felhívás lényegét. Termelőszövetkezeti parasztságunk nem maradt magára a szövetkezetbe lépés után. Ha számba vesszük az elmúlt két év jelentősebb beruházásait — gazdasági épületeket, gépeket, felszereléseket, amiben ugyan benne van a szövetkezeti gazdák jövedelmének egy része, de a beruházás összegének túlsúlyát munkásosztályunk hitelei adják —, akkor mindenki előtt világossá válik: a termelőszövetkezetek életében mit jelent a munkásosztály segítsége. Parasztságunk nem rest és élni tud — tegyük hozzá, igen eredményesen — a kapott segítséggel. Ezt az élni tudást kifejezi az a törekvés, amelyet a mezőkovácsházi járásban a sertésállomány kialakítása, a minden száz hold közös szántóra hat tenyészikoca beállítása mutat. De nem becsülhetők le azok a törekvések, amelyet az orosházi járás termelőszövetkezetei a szarvasmarha- és a baromfi- tenyésztés fellendítésére tesznek. Év végéig el szeretnék érni, hogy minden tsz-ben legyen baromfitörzs és minden száz hold közös szántóra 16 szarvasmarha jusson. Sorolhatnánk tovább termelőszövetkezeti parasztságunk erőfeszítéseit a föld termőerejének fokozására, a szeghalmi, a sarkadi, a gyomai járásban lévő szikesek javítására. Ezen célok eléréséhez anyagi forrásra van szükség, s ezt a mecénás-szerepet most a munkásosztály tölti be. Ezek a példák mind egy szálig tanúsítják: termelőszövetkezeteinket egy percig sem hagyta magára munkásosztályunk. Országépítő munkánk szilárd bázisa volt és marad a munkás-paraszt szövetség. Hogy e szövetség milyen összefüggésben van a nép általános létének alakulásával, azt 15 éves történelmünk során valameny- nyien tapasztalhattuk. A mostani gazdasági élet azt példázza, hogy munkásosztályunknak és parasztságunknak a szocializmus építésében sikerült egy olyan közös nevezőre jutni, amely sarokköve a mezőgazdasági termelékenységnek. Nagy és nehéz vívódások közepette jutott el a mi megyénk parasztsága is ehhez a sarokponthoz. Az átállás óriási energiát emésztett fel és emészt fel még ma is, mert egyik ember korábban, s a másik később ébred rá, hogy a párt, a munkásosztály javaslata nem is olyan rossz, mert a szövetkezeti parasztnak jó élete van. Egy óv óta számtalanszor hallottuk: „Ha tudtam volna, tíz évvel korábban jövök”. Amikor ezek jutnak eszünkbe, akkor gondoljunk csak vissza másfél évtizedes munkánkra, arra, hogy a munkás-paraszt szövetség kapcsán hogyan változott meg a volt elnyomottak osztályhelyzete, anyagi léte, élete. Nem nehéz eldönteni munkásosztályunk és termelőszövetkezeti parasztságunk számára, melyik társadalmi rendszer adott többet: a kapitalista, vagy a szocialista? Kétségtelen a munkásosztály hatalomra jutása, a népi demokrácia, a hatalom gyakorlásába a dolgozó parasztság bevonása egyedüli letéteményese annak a fellendülőben lévő gazdasági életnek, amely városon kialakult, falun pedig most cseperedik. Termelőszövetkezeti parasztságunk naponta maga mellett érzi a munkásosztály támogatását, gépekben, kölcsön vetőmagban, épületben, gazdasági berendezésben. Most munkásosztályunk még szorosabbra fűzi kapcsolatát szövetségesével, és falura küldi a legjobb kommunista szakembereket, hogy az új ipari üzemek szervezésének tapasztalataiból — amit a mezőgazdasági üzemek kialakításában hasznosítani tudnak —, eredményesebben tudják falun is leküzdeni a maradisógot. Nagy és rendkívül nehéz, felelősségteljes munkára vállalkozott munkásosztályunk a falu szocialista átalakításában. Végeredményben jelenleg falun ugyanaz a fejlődés megy végbe, csak lényegesen más körülmények között, amely tíz évvel ezelőtt városon kezdődött. S azóta hová, meddig jutott a munkásosztály? Hasznos lenne a legjelentősebb építkezéseket, új üzemeket parasztságunk, nak bemutatni, lássák: a városokban milyen változás ment végbe. Az új üzemek, lakások, kultúr- házak, óvodák, napközik, iskolák, utak, kutak egész serege nőtt ki a földből egy évtized alatt. De termelőszövetkezeti gazdáinknak sem kell szégyenkezniük, mert jó helyre fordították a kapott segítséget. A két évnél idősebb szövetkezetek egytől egyig megállnak saját lábukon. A közös jövedelemből jól él a tagság, és ami igen lényeges: a tiszta bevétel jelentős részét a gazdálkodás fejlesztésére fordítják. Így a munkásosztálytól kapott forintokkal a hozamok fokozásában mindig jobb eredményeket érnek el. Azok a termelési sikerek, amelyek eddig napvilágot láttak, Füzesgyarmattól Mezőhegyesig, méltán hirdetik a munkás-paraszt szövetség összefogásának legyőzhetetlenségét, az alkotó munka diadalát. Munkásaink őrzik és vé- I dik e szövetséget. Minden emberben erősítik azt a törvényt, hogy a munkás-paraszt testvéri szövetség alapköve volt eddigi mun- ikánknak és alapköve marad továbbra is a népjólét fokozásának. Dupsi Károly 1
