Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-11 / 9. szám

1961. január 11.. szerda NÉPÚJSÁG 3 Szereli cl mjurdzá^úl, az emhecelzet — Azt mondod, hogy Szmuta nem megy el? — Azt. — Én meg azt mondom, hogy elmegy, hiszen, amikor aláírta a belépési nyilatkozatot, kijelentet­te: gépen szeretne dolgozni... Mondtam neki, hogy megvan a lehetőség rá, csak előbb meg kell ismerje a traktor kezelését. — Ez akkor volt, Barta evtáns! Azóta én már beszéltem vele, és nagyon jól érzi magát a tsz mű­helyében. Ügy veri a vasat, mint egy régi szakmunkás. — Azért mégis azt mondom, hogy jegyezzük fel a nevét azok közé, akiket a szabadszállási trak­toros-képző iskolára jelöltünk. A Kondorosi Gépállomás vezetői úgy belemélyedtek a munkába, hogy jóformán észre sem vették az érkezőt. Hiába, sürgőssé vált a traktoros-utánpótlás, hiszen rövid egy hónap alatt hétezer hold föld­del nőtt a gépállomás területe, ezért most Barta Imre, a főmező­gazdász és a beosztott mezőgaz­dász azon izzadnak, hogy kiket, hová osszanak munkára, kiket mi­lyen iskolára küldjenek, hogy mi­nél előbb elsajátítsák a gépkezelő szakmát. Nincs uborkaszezon most sem a gépállomáson. — Minden évszaknak megvan itt a maga haj­rája — jegyzi meg a főmezőgaz­dász, aki egyben az igazgatót he* lyettesíti. Eltolja maga elől a pa­pírokat, kimutatásokat, mint aki szakít egy kis időt egy más témá­jú beszélgetésre. — Barta elvtárs mióta dolgozik gépállomáson? tettük fel az el­ső kérdést. — TÍZ éve lesz ebben az évben, hogy leszereltem a katona­ságtól, azóta több gépállomáson dolgoztam, mindig csaknem ugyanabban a beosztásban. Min­dig nagyon érdekeltek a gépek. A honvédségnél is, de bevonulásom előtt, mikor segédmunkásként dolgoztam Orosházán különböző vállalatoknál, mindig azon ipar­kodtam, hogy gépek közelében le­gyek. Sikerült is letenni a gépko­csivezetői vizsgát, azután a hon­védségnél jól begyakoroltam ma­gam. Ezt megelőzően el kellmon­Szilágyi Laci bácsi hív. Kitesz egy lapot az asztalra. — Hívtam, Laci... Hajmási Laci bácsi a lapját gusztálja. Aztán húz egy kártyát és az asztalra veti. — Ütöttem, Laci. Az elnök nyugodtan bólint, az­tán lassú mozdulattal a pohár után nyúl. — Na igyunk, hogy ki ne szá­radjunk . _ » Amikor egy jármű megindul, az első pár fordulatot lassan te­szik meg a kerekek. De amikor már szalad a szekér, áthatolha­tatlan tányér lesz a küllőkből. így volt ez Haragoson is a cse­tepatéval. Kicsit nehézkesen indult, aztán begerjedt és pörgött, mintha meg sem akarna állni. A Toldi tagságának nagyobb része kihasználta az elnök és a brigádvezető vetélkedését. Ha va­laki későn állt munkába és az el­nök szóvá merte tenni, menten megkapta a magáét: „A másik Laci bácsi ilyen semmiségért nem mocskolja az embert... No, de lesz még közgyűlés a Toldi­ban ...” A két tábor között a kertben, réten, szántóföldön, istállóban ki­kirobbant a vita, és a munka — maradt. Kapálás helyett huzakod­danom, hogy míg be nem vonul­tam, elvégeztem a mezőgazdasági középiskolát. Amikor leszereltem, a Mezőhegyesi Gépállomásra ke­rültem segédmunkásnak, azután körzeti agronómusként dolgoztam. Még azon az őszön felszámolták a Mezőhegyesi Gépállomást, és a Kaszaperi Gépállomásra kerültem, vezető mezőgazdásznak. Később a Gépállomások Megyei Igazgatósá­gára kerültem, ahol mint körzeti agronómus és tervelőadó dolgoz­tam. Azután újra visszakerültem az Orosházi Gépállomásra munka- irányítónak, csak 1958, januárjá­ban költöztünk Kondorosra. Itt főmezőgazdász a beosztásom, de több mint egy fél éve már, hogy megbízott igazgató is vagyok. Két munkakört ellátni nem kis feladat egy embernek. Barta Imre nem panaszkodik, sőt örömmel új­ságolja, hogy annak örül, ha bő­ven van munkája, mert akkor nem unatkozik. Fiatal, meggondolt, szerény, jó szakember. Ezt tartják róla a felsőbb szervei, de erről beszélgetnek a traktorosok, a sze­relők is a műhelyben. Sok-sok ér­deme van Barta Imrének abban, hogy a Kondorosi Gépállomás már négy alkalommal nyerte el az él­A gerendás! Búzakalász Ter­melőszövetkezetben már a má­sodik gazdasági év tervét ké­szítik. 1960. február elején ala­kult az 1300 holdon gazdálkodó szövetkezet Egy év alatt a szá­raz, mostoha időjárás ellenére is sokat fejlődött. Több gazdasági épülettel és állatállománnyal gazdagodtak. Állami segítséggel és saját erőből felépítettek egy 300 férőhelyes hizlaldát, egy 80 férőhelyes növendék-istállót, egy 20-as fiaztatót és egy nyolc vagonos górét. Ezenkívül két tanyát vásároltak raktárnak. Jól beállított állatállomány­nyal rendelkeznek. A fiatal szö­vetkezetnek 42 anyakocája, 29 tehene, 31 hízó- és 32 növen­dékmarhája van. Ezenkívül az tak a dinnyeföldön. Gulya, kon- da, nyáj a tilosban, mert a pász­torok egymás ellen acsarkodtak. Nem fejték ki a tehenekből a te­jet, a hízók éktelenül visítoztak az ólban, mert nem kapták meg a moslékot. A gyom fölverte a tengerit. Elharapódzott a fogom- viszem. Ha valakinek megtetszett valami, gazt lökött rá, és a sötét­ben értejött. Ha a nyárfát szabad volt. ak­kor ... Az elnök a saját híveinek több előleget adott, a brigádvezető a saját híveit könnyebb, jobb mun­kára osztotta. Szilágyi figyeltette Haj másít, Hajmási figyeltette Szilágyit. Mindketten külön füzetet vezet­tek a másik bűnlajstromáról. Szilágyi a községhez ment pa­naszra, erre Hajmási a járáshoz szaladt. Ha Szilágyi a megyéhez, Hajmási a minisztériumba. Ha Szilágyi a tanácshoz, akkor Haj­mási a párthoz. A felsőbb szervek nem tudtak eligazodni a panaszokon, nem találták a bajok gyökerét és a tanuk pártállásuk szerint minden esetet kétféleképpen meséltek el. A tagok kezdték Csáky szalmá­jának tekinteni a szövetkezet va­gyonát. Ha az elnök szólt, átpár­toltak a brigádvezetőhöz; ha a brigádvezető nem húnyt szemet, átpártoltak az elnökhöz. üzem kitüntetést. A nyári tervtel­jesítésben pedig országosan a 2. helyet szerezték meg. Különö­sen szép eredményeket értek el alkatrész- és üzemanyag-megtaka­rításban. Hány órát dolgozik na­ponta, azt sose számolja. A reggel hatórai harangszó már a gépállo­más területén találja. Rövid érte­kezlettel kezdi a napot. Reggelen­ként a brigádvezetőknek tart el­igazítást, azután az irodai munká­ját végzi el, majd elindul a határ­ba, a termelőszövetkezetek üzem­egységeibe. Különösen sokat segít a gyengébb szövetkezeteknek. Az utóbbi hetekben pedig az egyéni parasztgazdák házatáját járta. Az okos, meggondolt érveire sokan választották a nagyüzemi gazdál­kodást. Este 8—10 óra körül kerül haza. Ennél hamarabb sohasem. Kétszerte több azoknak a vasárna­poknak c. száma, amelyet a gépál­lomáson tölt, mint a családja kö­rében. Barta Imrének már úgy a szívéhez nőtt a gépállomás, hogy nehezen tudna más munkakörben dolgozni. Szereti a munkáját, az embereket, s ezért őt is becsülik. Csepkó Eta első évben 250 sertést hizlaltak meg. A kedvezőtlen időjárás és az első gazdasági év nehézségé­ből adódóan a termelőszövetke­zet a betervezettnél 4—5 forint­tal kevesebbet oszt. A számítás szerint 32 forint 70 fillért ér egy munkaegység, de ha a meg­kapott terményt piaci áron szá­molnák, egy munkaegység érté­ke meghaladná a 44 forintot is. A tsz szűkre méretezett iro­dahelyiségében vagy 8—9-en papírok fölé hajolva az idei ter­vet készítik. Ebben a munká­ban részt vesz az elnök, agronó­mus, brigádvezetők és a köny­velők is. Az 1961. évi tervet a zárszámadó taggyűlésen ismer­tetik a tagsággal. A két párt már egymás kutyá­ját és macskáját is pusztította, amiben a gyerekek jeleskedtek. Volt olyan család, ahol az asz- szony Szilágyit pártolta, az em­ber Hajmásit. Összemarakodtak, külön asztalhoz ültek vacsorázni, és éjszakára elhúzták egymás mellől a két ágyat. A kertészetben, ahelyett, hogy a paprikát öntözték volna, egy­más ellen fordították a locsoló­csövet. Karót ragadtak, úgy ker­gették egymást és földúlták a ve- teményt. A menyecskék fejes közben összeverekedtek az istállóban. — Ha Szilágyit szapulod, fejed­re borítom a sajtárt. — Ha Hajmásit mocskolod, be­lekeverlek a silóba. Dúlt a harc a Toldiban. Most- már az elnök és a brigádvezető sem titkolták egymással szemben érzett haragjukat. Az egyik az is­tállóban szónokolva védte a ma­ga igazát, a másik a magtárban tartotta maga mellett a kortesbe- szédet. Az udvaron tehénállást építe­nek, már a tetejét is felhúzták. Hajmási úgy rendelkezett, hogy harminc méterre legyen a mag­tártól. Jön Szilágyi, ő meg negy­ven méterre akarja. Ellentétes utasításokat adnak, a tagok két­felé engedelmeskednek: a már le­Készül a második gazdasági év terve 0 traktoralkatrész - ellátás problémájáról A Népújság 1961. január 8-i szá­mában a Gyulai Gépállomásról közölt cikkhez, válaszképpen, egy­két észrevételt szeretnék kiegészí­tésként közölni, hogy megyei la­punk olvasói reálisan tudjanak következtetést levonni a tényle­ges helyzetről. Az említett cikkben a Gyulai "Gépállomás főmérnöke, Pántya elvtárs többek között megemlíti, hogy három hete egy Lanz Bull­dog traktort nem tudnak a szere­lőműhelyből javítva kivinni, mert nincs hozzá főtengely. A mi nyil­vántartásunkból meg lehet állapí­tani, hogy 1960. március 16. óta ál­landóan van raktáron ilyen főten­gely, jelenleg is 11 darab. Megál­lapítottuk azt is, hogy december 15 óta a gépállomás nálunk lévő megrendeléseiben nem is szerepel ezen erőgép főtengelyének meg­rendelése. Kétségkívül igaz az, hogy az anyagellátásban legtöbb probléma a golyóscsapágyakban van. Ne­gyedévekre feladott rendeléseink­re az igen fogyó csapágyféleségek- (ből csak 50—60 százalék kerül le­szállításra és ebből a felmerült tényleges igényeket nehéz kielé­gíteni. A cikkben említett Zetor- csapágy nincs közelebbről megje­lölve, hogy hova kell, de gondo­lom, első járkerék-csapágyról van szó. Éppen ebből a csapágyból van a legtöbb problémánk és a felmerült igényeket nem tudjuk kielégíteni. A feladott negyedévi rendelésünk 250 darab volt, de 128 darabot kaptunk. Egyébként a gépállomások rendelésére 1960. december 31-én három csomag­ban hatvanegy darab különféle csapágyat adtunk fel postán, de ezek között raktárkészlet hiánya miatt Zetor járkerék-csapágy nem volt. Ugyancsak említést tesz a cikk DT-traktor tengely- hiányról is. Ha magyar gyártmányú géphez kell a főtengely, akikor az az AUTÖKER Vállalat cikke, ha vi­szont szovjet gyártmányú, azt mi forgalmazzuk országosan és ebből is van 1960. szeptember óta állan­döngölt karókat kiráncigálják, s addig huzakodnak, amíg összeom­lik az állás és a két vezetőt is maga alá temeti. Alig tudnak ki­kecmeregni a faromhalmaz alól. Az általános romlás ellen csak Bandi és Kati küzdött emberfelet­ti erővel. Nap mint nap megál­lás nélkül dolgoztak. Volt úgy, hogy csak ketten kapálták a tíz­holdas répaföldet, de egy szót se j szóltak egymáshoz. A tagságnak hiába magyaráz- ! tak: szavuk lepergett az emberek­ről, mint a falra hányt borsó. Bandi és Kati külön-külön java­solták, hogy össze kell hívni a rendkívüli közgyűlést. A községnél, a járásnál, a me­gyénél is azt mondták, hogy ősz- I sze kell hívni a rendkívüli köz­gyűlést. Ezt mondta az elnök, és ezt mondta a brigádvezető is. És egy napon a Toldi irodájá­nak hirdetőtábláján megjelent a hirdetmény: Felhívás! A rendkívüli állapotok miatt a Toldi Tsz ez év június 5-én, hétfőn reggel 8 órai kezdettel rendkívüli közgyűlést tart. Napirend: a Toldi helyzete. Kérjük, hogy a tagság kivétel n°1kül jelenjék meg. * A vezetőség. (Folytatjuk) dóan. Jelenleg is 43 darab a rak­tárkészletünk ebből. Nincs jogom ahhoz, hogy a gép. állomás szervezeti kérdéseibe be­leszóljak, de véleményem szerint az anyagbeszerzést bizonyos mér­tékben nehezíti az, hogy a gép­állomásnak hosszabb ideje nincs függetlenített anyagbeszerzője. Erre pedig megvan a pénzügyi fe­dezete is és a létszáma is. Ennek aztán az a következménye, hogy az alkalomszerűen anyagbeszer­zéssel megbízott gépállomási dol­gozó nem jártas ebben a munká­ban és mivel nem tudja, mit hon­nan próbáljon beszerezni, bizony előfordulhat, hogy nem ott keresi a szükséges alkatrészt, vagy anyagot, ahol azt forgalmazzák. Meg kívánom még jegyezni, hogy a Gépállomások Főigazgatósága 1960. november hó 21-én a 44 702/ 1960. sz. rendelkezésével lehetővé tette a gépállomások részéire azt, hogy a téli gépjavítások anyag- szükségletének folyamatos biztosí­tása érdekében a normalizált rak­tárkészletükön felül fovábbi 50 százalék erejéig december 31-re feltölthetik raktáraikat. Erre a Nemzeti Bank egyes fiókjai a pénzügyi fedezetet is biztosították, ha azt a gépállomás igényelte. A Gyulai Gépállomás december ha­vi vásárlásainak összegéből azt tudom megállapítani, hogy nem élt ezzel a lehetőséggel sem, rak­tárát nem töltötte fel a gépjaví­táshoz szükséges és már december hónapban beszerezhető alkatré­szekkel. Ugyanerre a megállapí­tásra lehet jutni a vásárlások de­cember havi összegéből több gép­állomás esetében is, így többek között a megye két legnagyobb gépállomásánál, Orosházán és Szarvason is. Azok a gépállomá­sok, mint például a békéscsabai vagy a vésztői, amelyek éltek ez­zel a lehetőséggel és decemberben már komoly mennyiségű kurrens alkatrészeket vásároltak fel a téli gépjavításhoz, kevesebb problé­mával fognak küzdeni a javítások alatt, folyamatosabb lehet a mun­kájuk is. Fenti észrevételeimmel nem azt akarom bizonyítani, hogy a téli gépjavítások alatt nem lesz alkat­rész-ellátási probléma, mert, saj­nos, már előre látjuk, hogy lesz. Az SZ—80 és SZ—100-as traktor járszerkezeti részeinek alkatrész­pótlásában komoly nehézségre le­het számítani a görgők és láncok hiánya miatt. Gyártási nehézségek vannak ezeknél az alkatrészeknél. Tudomásom szerint ezen alkatré- I szék gyártásra még nincsenek el­helyezve, mert a KGM kapacitást nem tudott rá biztosítani. Vállalatunk azon lesz, mint minden évben, hogy a most folyó javítási idényben zökkenő nélkül | biztosítani tudja a szükséges al­katrészeket és hozzájáruljon ah- j hoz, hogy időben be tudják fe­jezni a gép javítási munkákat a gépállomások. Ehhez viszont az is szükséges, hogy a gépállomások folyamatosan próbálják meg szük­séges anyagok beszerzését és ne a felmerüléskor kapkodva, ide-oda utazgatva akarják majd beszerez­ni a szükséges anyagokat. A gép­állomások vezető műszaki káderei rendelkeznek azzal a felkészült­séggel, hogy a javításhoz szüksé­ges anyagokat fel tudják mérni, nagy százalékban még azt meg­előzően, hogy a gépeket szétszedik, különösen a főjavításra kerülő gé. pék esetében. Kiss Sándor M. Anyagellgtó Vállalat kirendeltségvezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom