Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-07 / 6. szám

1961. január 7., szombat NÉPÚJSÁG 3 Köze! hatvanan tanulnak alsó- és középfokú szakmai oktatáson a Kondoros! Gépállomás dolgozói közül A Kondorosi Gépállomás trak­torosai a téli időt nemcsak a hát­ralévő mélyszántással és gépjaví­tással töltik, hanem tanulnak is. Ezen a télen közel 60 traktoros szerez bizonyítványt közép- vagy alsófokú tanfolyamról. A gépál­lomásról a január végén kezdődő szabadszállási traktorvezető-képző iskolára 13 személyt, a helybeli vontatóvezető iskolára pedig, ahol jogosítványt szerezhetnek a trak­torosok,' eddig 24—26 dolgozót ja­vasoltak. Azok a dolgozók, akik a közelmúltban léptek a termelő- szövetkezetbe és kedvük van trak­torvezetésre, a gépállomáson alapfokú traktorvezető tanfo­lyamot végezhetnek. Főleg csak az egyszerűbb technikájú G 35-ös traktorok kezelését sajátítják el a tanfolyam hallgatói. Ide eddig mintegy 20-an jelentkeztek. A közel hatvan személynek mint­egy 40 százaléka olyan, akik ed­dig még nem dolgoztak gépen. As újítók birodalmában Véletlenül vetődtem el a Békési Nyomdába. Máshová igyekeztem, de az utcán találkoztam a nyomda igazr- gat ójával, Botyánszki Pállal, e a nép­szerű „Botyi bácsival0 beszélgettünk egy pár percig1. — Mi újság nálatok? — kezdtem a szokásos kérdéssel a — Semmi különös, ha csak. ^ — Na, mondd! — Dolgozunk egy kezdeményezésen. De erről nem szívesen beszélek. Csak most kísérletezünk vele. Nem szeretek felfújni előre semmit. Később azonban csak elmondta és azt javasolta, hogy ha már meg aka­rom írni, menjek el az üzembe és ke­ressem fel Háromszék! elvtársat, a mű­szaki vezetőt. Ö többet tud mondani, hiszen ő a kezdeményezője a dolog­nak; Az üzemben éppen műszakváltás volt. A fiatal lányok és fiúk vidáman, nevetgélve léptek ki a munkaterem ajtaján, — Hol találnám meg Háromszéki elv­társat? — szólítottam meg az egyik szőke lányt. — Ül a széken — válaszolt nevetve, majd hangját komolyra fordítva, el­magyarázta az utat. Az irodában négyen ültek. Három­szék! elvtárs ugyanúgy, mint az igaz­gató, először nem akart beszélni a kezdeményezésről. Pedig, amint ké­sőbb megtudtam, az üzemben most ez a legnagyobb szenzáció. Mindenki azon izgul, hogy sikerül-e vagy sem? — Ez így is van — jegyezte meg Há­romszéki elvtárs. — A méretpontos for- maelőkészités magasnyomású gépek­nél nem kis dolog. Ha ezt nekünk si­kerül megcsinálni, azt jelenti, hogy nagyban csökkentjük a gépek állá­sát ' Most száz percből 46 percet áll a gép. Ez azért van, mert a formákat a gépen állítjuk be. Ezzel az „újítással0 ez megszűnik, — Ügy gondolom, ehhez több új mű­szer is szükséges. — Igen, így van. Az új műszereket részben saját műhelyünkben állítjuk élő. így például a regiszter beállító készüléket, kísértet alatt áll az úgyne­vezett transzparens regisztor állító is. — Az új kísérlettel mennyire csök­ken a gépek állási ideje? — Az előzetes számítás szerint mint­egy 70 százalékkal. Persze itt sokmin­dent figyelembe kell venni. Egyelőre ez még csak kísérlet. De, ha minden úgy sikerül, ahogy mi tervezzük, az eredmény nem marad ed. A rövid beszélgetés után lementünk a próbatermekbe. Az új kísérlet kidol­gozására külön termet rendeztek be. Az egyik helyiségben piros, sárga, kék színű gyógyszeres dobozok mintá­ját állították össze. Ez már a kísértet egyik fontos részei. Ebben a teremben találkoztunk az üzem újítási felelősével, Sztankó And­rással 3S; — Egyik érdekessége ennek a kísér­letnek — mondotta Sztankó elvtárs —, hogy nemcsak mennyiségi, de minő­ségi változást is redményez. — Persze ez már nem újkeletű — szólt közbe Háromszéki elvtárs. — A méretpontos forma előkészítését tíz év­vel ezelőtt Európában már bevezették. Magyarországon azonban eddig még egyetlen nyomda sem alkalmazta. Pe­dig igen ésszerű dolog, és ha sikerül, 600 ezer forint többletbevételt jelent. Ezenkívül még több újítás van a Bé­kési Nyomdában. A dolgozók asz új módszerekkel több százezer forintos megtakarítást érnek eíL Jantyil A Forgácsoló if jóinak tervei, problémái 9 MAR AZ IGAZGATÓI irodában kiderült, hogy nem a legjobbkor látogattunk el a Bé­késcsabai Forgácsoló Szerszám- gyárba, mert aligha tudunk a műszakosok között KISZ-tagot találni. Az a szándékunk, hogy az üzem KISZ-fiataljairól írunk, már-már kivihetetlennek látszott, amikor megjelent Harmados Pál elvtárs, a KISZ-titkár, aki készséggel vá­laszolt kérdéseinkre. Beszélgetés közben derült ki, hogy az üzem 1960-ig „pangó” KISZ-élete ör­vendetesen fejlődik, erősödik, hogy egyre több a KISZ-tag, hogy mind több fiatal vesz részt a KISZ munkájában. Valóban szép eredmények. Aztán érdek­lődtünk kulturális vonatkozású dolgokról, a válaszok azonban ál­talánosságban mozogtak. Meg­emlékeztek a volt tánc-, színját­szó- és zenekari együttesükről — amelyek már régen nem működ­nek, de bármelyik pillanatban lét­rehozhatók —, a klubdélutánok­ról, amelyeket a Pamutszövő és a kórház dolgozó fiataljaival ren­deznek közösen, a politikai ok­tatásról, amely egyre szélesedik, illetve szélesedhetne, ha... (itt egy sóhaj következett). £ AMIKOR, A SPORTRÓL és a társadalmi munkáról folyt a szó, bőbeszédűbb lett a KISZ- titkár, az igazgató elvtárs pedig felderült: „Sportvállalat vagyunk mi, kérem, így szoktuk ezt mon­dani” — mosolygott és mosta a kezeit. A fiatalok húsz-huszonöt száza­léka érettségizett szakmunkás. Akinek még nincsen Ilyen vég­zettsége, Igyekszik elvégezni a technikumot vagy a gimnáziumot. Egyszóval minden a legnagyobb rendben volna, hiszen szorgalma­san dolgoznak, tanulnak, részt vesznek szakmái és politikai ok­tatáson, csupán a kulturális vo­natkozású részek tisztázatlanok előttünk. Miért kénytelenek klub­délutánjaikat, a szellemi öttusá­kat a Pamutszövő és a kórház kultúrtermében rendezni? A 19 éves Forgó Imre, aki Eger­ből jött haza dolgozni, aki 1300 forintos keresetéből 900-at haza ad — azért nem többet, mert mo­torra gyűjt —, mondta el, hogy nincs sok lehetőség az üzemi fia­talok szórakozására. Azért mert HASZNOS TUDNIVALÓK A kötbérigény elévülése mezőgazdasági termelőszövetkezettel szemben Egy építőipari vállalat építési mun­kát végzett egy mezőgazdasági terme­lőszövetkezetnek és a termelőszövet­kezet s. pénzügyi fedezetről szólő bank­igazolást — a 10/1954. OÉH—EM. ez. együttes utasítás 14. paragrafus (2) be­kezdés szerint esedékes — 1959. január 17-i határidő után 82 nappal, április 9- én bocsátotta az építőipari vállalat rendelkezésére. A késedelem miatt az építőipari vállalat kötbérigénnyel lé­pett fel 1960. március 8-án a termelő­szövetkezet ellen. A termelőszövetkezet a kötbérigény­nyel szemben elévüléssel védekezett, minthogy a kötbérkövetelések az ese­dékességtől számított hat hónap eltel­tével elévülnek és az adott esetben az építőipari vállalat a hathónapos ér­vényesítési határidőt túllépte. Fellebbezés folytán a legfelsőbb Bíróság foglalkozott az üggyel. Meg­állapította, hogy a 10/1954, 0£H— FAT. sz. együttes utasítás szerint (43. pa­ragrafus (3) bek.) az építkezési szer­ződéseknél a kötbérigény érvényesíté­sére, annak a 206/1051. M. T. sz. rende­letnek a rendelkezéseit kell alkalmaz­ni, amelynek helyébe 1955. szeptember i-én a szállítási szerződésekről szóló és jelenleg is hatályban lévő 50/1955. M. T. sz. rendelet rendelkezései lép­tek. Minthogy pedig az építkezési szer­ződésekről szóló 10/1954. OEH—ÉM. sz. utasítás rendelkezései a szövetkezeteik­re is kiterjednek, a kötbérkövetelések hathónapos elévülési határidejéről szóló és az 50./1955. M. T. sz. rendelet 30. paragrafus (2) bekezdésében foglalt rendelkezés a szövetkezetekre is vo­natkozik. Az építőipari vállalat köbbéikövete- lése tehát elévült és azt ed kellett uta­sítani. a szervezetnek nincs helyisége, illetve az üzemnek nincs kultúr­terme! „Az ellenforradalom hiúsí­totta meg az építkezést — mond­ja Bakó Ignác, a vállalat igazga­tója — és azóta sajnos egy fil­lért sem tudunk erre a célra for­dítani. A kiszisták ezt be is lát­ják: meg kell várni, míg a máso­dik ötéves tervben a 37 milliós beruházással születő, új forgácso­lógyárban a KISZ minden igényét kielégíthetjük.” @ UTOLJÁRA még egy prob­lémát említenénk meg. Az üzem mintegy 200 fiatalt foglalkoztat és a KISZ-tagok létszáma alig 40. A válasz pontos, logikus, s fifogad­ható: A fiatalok nagy része tanul. Sokan megnősültek. De legtöbb­jük vidéki, és műszak után min­denki igyekszik haza. Nehéz őket összefogni, s ha valamivel lehet­ne, az a kultúrterem volna...! Meg kell azonban mondani, hogy a gyér kulturálódási lehetőségek el­lenére is fellendülőben van az üzemi KISZ-élet. Figyelmet érde­mel például az a gondos előkészí­tő munka, ami az „ifjúság a szo­cializmusért” mozgalom elindítá­sát célozza. Elismerést érdemel a politikai oktatás emelkedő létszá­ma, hogy TIT előadásokra szer­ződtek, s azt, hogy vállalják: a gyár tízéves fennállásának jubile­umi ünnepségeit megszervezik. Többek között az üzem tízéves múltjának dokumentációs anya­gát fogják felkutatni és összeállí­tani. Dicséret illeti őket, s remél­jük, hogy a dicséretre ezután is rászolgálnak. (Mórász) A MŰSZAKI ANYAG- ES GÉPKERESKEDELMI' VÄLLALAT (Műszaki Bizományi) 1961. január 10-én (kedden) a MÉH Vállalat, Sallai ut­ca 6. szám alatti helyisé­gében becslést, illetve lebonyolítást végez. 24295 s nem voltak érdekeltek asz önköltség- csökkentés tartalékainak minél telje­sebb feltárásában. Mindehhez járult még az is, hogy. a nyereségrészesedés feltételei, a többletnyereségből a vál­lalat számára visszatartható részt meghatározó kulcsszámok évről évre változtak. Emiatt a vállalatok a követ­kező évek feltételeit illetően bizonyta­lanságban voltak, s ezért is csak az adott év maximális nyeresége szem­pontjából ítélték meg a gazdasági eredményeket. A nyereségrészesedési rendszer né­hány éves tapasztalatainak értékelése alapján megállapíthatjuk, hogy az 1957. évben még csak kísérletképpen beve­zetett, és azóta évenként hozott kor­mányhatározatokban megújított és to­vábbra is fenntartott anyagi érdekelt­ségi forma bevált. A kormány ezért úgy határozott, hogy ezt a rendszert kísérteti jellegének megszüntetésével, néhány fogyatékosságának kiküszöbö­lésével, a jelenleg is érvényes alapel­vek fenntartása mellett — az anyagi ösztönzés egyik állandó formájává te­szi. Ennek érdekében olyan szabályok kidolgozását határozta el. melyek a jelenleginél még jobban ösztönöznek a vállalati tartalékok feltárására, s ame­lyek biztosítják, hogy a vállalatok több év távlatában ítélhessék meg ter­vezett intézkedéseiknek az anyagi ér­dekeltségre gyakorolt hatását. A nyereségrészesedési rendszer továbbfejlesztése révén olyan rendelkezés lép életbe, amelynek alap­ján a vállalatok minden évben három év eredményében válnak érdekeltté, így például az 1962-es év eredménye után az ipari vállalatok nyereségrésze­sedést kapnak alapvetően azért, hogy 1961-hez képest csökkentik öntköltsé- güket. Ugyanakkor kapnak az előző két évi eredményük után is. Az 1962- ben elért önköltségcsökkentésért kap­ják a nyereségrészesedés túlnyomó többségét, mintegy 70 százalékát. Éz természetes is. Ezenkívül az előző évi nyereségrészesedés 20 százaléka, és < z 1960- as évi nyereségrészesedés 10 szá­zaléka is jár. Ha 1962-ben az előző év­hez képest újabb önköltségcsökkentést nem érnek el, az 1961-es önköltségüket tartják, tehát csak az előző évi költ­ségszínvonalon termelnek, akkor az 1961. év után kifizetett nyereségré­szesedés 20 százalékát, és az 1960. év után kifizetett nyereségré­szesedés 10 százalékát kapják. Ez a rendszer tehát nagymértékben kikü­szöböl! a kifogásolt évenkénti úgy­nevezett tervesítést. Az évenként el­ért önköltségcsökkentésből a vállalat kollektívájának a következő években is — igaz, hogy csökkenő mértékben — anyagi előnye származik. A nyereségrészesedés feltételeit, mindenekelőtt a többletnyereségből visszatartható részt meghatározó kulcs­számot évenként gyakran a miniszté­riumi és a vállalati tervek elkészítése után állapították meg. Ez is egyik oka volt annak, hogy a tervekben a mi­nisztériumok és a vállalatok nem min­dig törekedtek a tartalékok minél tel­jesebb feltárására, ellenkezőleg, gyak­ran igyekeztek tartalékokkal tervezni. Ezért az 1961-től életbe lépő rendszer hatékonyságának növelése céljából a szorzókulcsokat előre, több évre fog­ják megállapítani és ezeket már az 1961- es tervek kidolgozása előtt kö­zölni kell a vállalatokkal. A nyereségrészesedés feltételeinek megállapításánál nem rögzítik évékre előre azt a költségszintet, amihez ké­pest az elért önköltségcsökkentés a nyereségrészesedés mértékének meg­állapításánál figyelembe jöhet. Tehát például 1962-ben nem az 1960-as ön­költségi színvonalhoz képest elért megtakarítás a nyereségrészesedés alapja, hanem az 1961. év! tényleges önköltségi színvonal képezi a kiinduló alapot. Ezt a kiinduló alapot — az úgynevezett alaprentabilitást — a fe­lülvizsgált előző évi mérlegek alapján, évenként fogják megállapítani. Fenn­marad az az előírás is, hogy az egy vállalatnál kifizetett nyereségrészese­dés felső határa 26 napi bér lehet. Ha valamely vállalat az önköltséget olyan sikeresen csökkentette, hogy ennél a maximumnál nagyobb nyereségrésze­sedést is kifizethetne, a 26 nap fölötti nyeréségrészesedés a következő évben — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — továbbra is a vállalat rendelkezé­sére öM, Annak eflenére, hogy az érvényben lévő korábbi rendelkezések szerint már történtek intézkedések a nyereségrészesedés! feltételek gya­kori helyesbítésének (az úgynevezett korrekciónak) a csökkentésére, a mi­nisztériumok továbbra is gyakran vál­toztatták a nyereségrészesedés feltéte­leit, sőt az is elég általános jelenség volt, hogy utólag, a vállalati mérle­gek felülvizsgálata során változtatták a feltételeket. A helytelen gyakorlattal szemben érvényt kell szerezni a fenn­álló rendszabályoknak, hogy a mi­nisztériumok a jogos és szükséges kor­rekciók kérdésében nyomban akkor döntsenek, amikor a vállalatokat érin­tő és a feltételeket lényegesen módo­sító intézkedéseket hozzák. Az utó­lagos korrekciókat el kell kerülni a jövőben, A kormányrendelet szükségesnek tartja, hogy a nyereségrészesedés és a jutalmazási alap vállalatonkénti meg­állapítását az eddiginél módszeresebb, széleskörű számviteli ellenőrzés előzze meg. Az alapos munkához azonban idő kell és ezért megállapodás fog tör­ténni a tárcák között arra vonatko­zóan, hogy a nyereségrészesedés majd­nem egészét ne pont április eleje körül fizessék ki. Ennek erőltetése zavarná a felállított követelmények és. az év végi mérlegek megfelelő ellenőrzését, a bank munkáját-és oktalanul zsúfolná a belkereskedelem forgalmát is. Mind­ezek elkerülése érdekében helyes lesz, ha az ilyen irányú járandóságok kifi­zetésének ütemét legalább két hó­napra tervezők meg. A végrehajtási utasítás lehetővé fogja tenni a minisztériumok számára, hogy egyes vállalatok részé­re az alapj öv ede Íme zőségen, illetve eredmény feladaton felül olyan mér­hető külön feltételeket is előírhassa­nak. melyek a vállalatokat speciális vagy népgazdasági szempontból fontos feladatok (exportterv vagy termelé­kenységi mutatók) teljesítésére külön is ösztönzik. A nyereségrészesedés minden elis­mert előnye mellett sem lehet alkal­mas arra, hogy minden gazdaságpoli­tikai célkitűzést ezzel a rendszerrel oldjunk meg. A nyereségrészesedés rendszerét az elmúlt években többsé­gében jogos, részben indokolatlan bí­rálat érte. A jogos bírálatokat az új rendelkezés igyekezett figyelembe ven­ni. Bizonyos megjegyzésekről — mint például, hogy „nem ösztönöz a ter­melés növelésére”, „gátolja a műszaki fejlesztést” — a közelebbi vizsgálat és a lezajlott ankétok azt állapították meg, hogy nem helytállóak. A felada­tok megoldására a már meglévő más anyagi ösztönzők, illetve vezetési mód­szerek és eszközök tökéletesítése lát­szik szükségesnek. A jelenlegi anyagi ösztönző rendszereken belül is figye­lemre méltó a prémiumrendszer és a nyereségrészesedési rendszer össze­függése. A vállalatok vezető beosztású műszaki és gazdasági munka-körű dol­gozói prémium címén évi fizetésük 10 —10 százalékát kapják, míg nyereség­részesedés címén legfeljebb csak 4—8 százalékát. Érthető tehát, hogy ré­szükre a nagyobb ösztönző erőt a pré­miumrendszer jelenti. Ennek megfele­lően válik szükségessé a prémium­rendszer mélyreható felülvizsgálata is. A nyereségrészesedés továbbfejlesz­tésére vonatkozó kormányhatározat elsősorban az ipar területére vonatko­zik. Az építőiparban a nyereségrésze­sedés mértékét meghatározó kulcsszá­mot — a fennálló néhány bizonytalan- sági tényező miatt — csak 1961-re vo­natkozóan, tehát egyelőre csak egy évre állapítják meg. Amennyiben a .feltételek lehetővé teszik, 1962-től kez­dődően az iparhoz hasonló érde­keltségi rendszert az építőiparban is bevezetik. A mezőgazdasági vállalatok nyereségrészesedési rendszerével, va­lamint a közlekedésd és hírközlő, to­vábbá a belkereskedelmi és felvásár­lási vállalatok jutalmazási alap rend­szerével kapcsolatos' esetleges konst­rukciós változások érdekében a szük­ségesnek megfelelően a pénzügymi­niszter fog megállapodni az illetékes miniszterekkel.. Mindezekből láthatjuk, hogy az ipar területére vonatkozó ré­szesedési rendszer stabilizálódott, nem kell évenként újra és újra szabályoz­ni. Éppen ezért a Pénzügyminisztéri­um által kiadott végrehajtás! utasítás is — a több évre vonatkozó irányel­veknek megfelelően — több évre ér­vényes. A nyereségrészesedésről szóló új kormányhatározat pontosan a második ötéves terv kezdetével lép életbe. Hi­vatva lesz betölteni szerepét úgy, hogy az egész népgazdaság, a vállala­tok, a dolgozók érdekeit egyaránt jól szolgálja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom