Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-07 / 6. szám

4 1961. január X. szombat MÉPMJSÁG községben eleven kulturális étet Híradás Dévaványáról A Töviskesi Állami Gazdaság­ban voltunk segíteni. Ezek a „ta- vaszias” téli esők sokszor bőrig áztattak bennünket Egy alka­lommal átázottan behúzódtunk a gazdaság központi épületének a folyosójára, a férjemmel együtt. Kipillantott a bérelszámoló — ezuprákiné — és látva, hogy ru­hám, cipőm csűrön egy víz, nyom­ban behívott az irodába, hogy saárítkozzafc, melegedjek. Látszó­lag nem nagy eset, mégis nagyon Jólesett a kedvessége. Ami községünket, Dévaványát illeti, teljesen a nagyüzemi gaz­dálkodás útjára lép. Termelőszö­vetkezeteink sok új taggal büsz­kélkedhetnek. Még egy hír, inkább csak hí- recske: Nagy ködmon ősön, az Egyetértés Tsz egyik tanyacso- portjában egy kis italbolt nyílt. Ma mértéket ismerő emberek lá­togatják, ez is jó, ez is kell. öröm az, ha egy-két pohár italért nem kell kilométereket gyalogolni. A. S.-né Dévaványa Közös erővel még jobb lenne Nálunk, Gerlén Miklovic tanár bácsi — ahogy mindenki szólítja — sokat fáradozik azért, hogy ai legyen, s hegy emiatt ne kelljen a fiataloknak a 6 kilométerre lé­vő Dobozra gyalogolniuk. Eddig jó néhány műsoros estét rende­zett. Sok fiatal vállalt ezekben szerepet, azonban még jobb, még átfogóbb terme a munka és a si­ker, ha még többen segítenék őket, hiszen közös erővel nagyob­bak és szebbek az eredmények? Miklós Istvánná Seite Itt, katonáéinál. Ha belegondolok, nem is olyan rég volt, amikor odahagytam a szülőházat, ahol legénnyé nőt­tem, a munkahelyet, ahol annyi tapasztalatot gyűjtöttem, el kel­lett válnom a kislánytól és búcsút mondtam az ifjúsági szervezetnek is, ahol annyit okosodtam s tevé­kenykedtem. Egyszóval vége lett a civiléletnek. Itt, katonáéknál velem egykorú fiatalok közt vagyok. Jól ismerjük a kitűzött célt és mielőbb el akar­juk érni, hogy fegyelmezett, a gyakorlatokat jól ismerő honvé­dekké váljunk. Az itteni KISZ- szervezet munkája legfeljebb any- nyiban tér el a „civilétől”, hegy a kiképzés minél jobb elsajátítá­sát szolgálja. A közösségi szellem nálunk különösen erős, hiszen a feladatoknál lépten-nyomon ta­pasztatnunk keH, hogy eeafc közös erővel érhető el jó eredmény. Azt hiszem, hogy mind, akik itt friss katonaként igyekszünk, jól és ala­posan elsajátítjuk mindazt, ami szocialista hazánk megvédéséhez etengedhetetten. Ifagy András honvéd Kérőiem a MÁV-hoz Szabadkígyósé lakos révén, évek óta utazom kis vicinálisunkon, amelyet hibái ellenére is szere­tünk. Ügyis mondhatnánk, hogy a szívünkhöz nőtt. Ez viszont nem vonatkozik a MÁV igazgatóságá­ra. Hogy miért? Már régi-régi kí­vánsága az errefelé utazóknak, hogy este 18.15 után is induljon Békéscsabáról kisvasúti szerel­vény Kígyós felé. Tudomásom sze­rint valamikor aláírási kampány is volt e nemes cél érdekében, azonban arra való hivatkozással, hogy nincs elég szerelvény, elej­tették a kérést. A békési vonal megszűntekor mindenki remény­kedett, hogy végre teljesül a vágy és kapunk egy járatot, amelyik 21—22 óra körül indul Csabáról Kígyós felé. Sajnos, csak a re­mény maradt, egyéb semmi. Te­hát vagy gyalog vág a hosszú ki­lométereknek a 18.15 után érkező vagy fejét lehajtva a váróterem kemény padjára, arról álmodozik, hogy egyszer — miként a mesé­ben — teljesül a vágya. (Igaz, hogy a mesében a három kíván­ság hamarabb teljesül, mint a va­lóságban ez az egy). Sok olyan külszolgálatos dolgozó van, aki­nek a vonata 21 óra körül fut be Békéscsabára és Kígyós felé nincs tovább. Az sem ártana, időnként megnézni egy-egy jó esti csabai kultúrelőadást, színházat stb. Se­gítsen rajtunk a MÁV igazgató­sága! Sütne ghi Csaba Szabadkígyós Az Aszfaltútépítő Vállalat 1961. évre elvállal mindennemű át- és járdaépítést és aszfaltozást, teremaszfaltozást, útburkolást stb. és az ezen munkálatokkal kapcsolatos csatornázási munkákat. Megkereséseket kérjük SZEGED, BAJZA C. 2. sz. címre- küldeni. Tel.: Szeged, 22—67. 15153 E. Kovács Kálmán: cA luit'iufösi ejet&fuüJÍ Szatirikus filmnovella IV, Egy sztriptiz-klub és annak leleplezője A londoni erkölcsrendészet egyik tagja a bíróság előtt tanú- yallomást tett arról, hogy Paul Raymond, egy londoni lokál tu­lajdonosa erkölcstelen sztriptíz mutatványokat rendez 47 000 tag­létszámmal működő „klubjában”. A rendőrtisztviselő részletesen beszámolt a bíróság előtt, hogy milyen obszcén látványokban volt része, amikor augusztus 31-én, szeptember 7-én, 9-ón és 16-án végignézte a „klub” műsorát és esetenként 30 shillinget költött italokra. A bíró a tanúvallomás elhang­zása után fanyar mosollyal je­gyezte meg: „Képtelen vagyok megérteni, hogy a rendőrségnek miért kell ilyen gyakran meggyő­ződnie a bűntény fennforgáséról”. Gyufásdoboz nagyságú lengyel rádió 1961-ben megkezdik Lengyelor­szágban a „Piast” nevű tranzisz­toros rádió sorozatgyártását. A „Piast” rádiókészülék alig vala­mivel nagyobb egy gyufásdoboz- nál. Az új típusú készülékek kö­zött van egy sztereofonikus rádió is, amely „Viola” néven kerül for­galomba. Ha az elnök és a brigádvezető alszanak is, nem alszik mindenki a faluban. Teli van a kocsma, sorban ál­nak egyik asztal előtt a legények. Az asztalnál Merci Kázmér ül, előtte füzetek, szelvények és egy papírdobozban pénz. Ügy állnak előtte a legények, mintha sorozá­son tennének. Pedig csak beirat­koznak. Beiratkoznak a tánciskolába. Romulus fölébredt. Mint az őrült járkál föl-alá a kalitkájá­ban, rikácsol, köszönget: „Jó estét, Romulus, Icili-picili Romulus. Mit szólsz hozzá, Romulus?” A legények nevetnek. Nyílik az ajtó. Málnás Fekete lép be rajta. Poros az arca, lát­szik, hogy verejtékes, nehéz mun­kából érkezett. A pulthoz lép. — Két decit! A kocsmáros bizalmasan hajol közelebb. „Sikerült, János bá­tyám?” Az öreg Málnás Fekete lehajt­ja a bort, csak azután válaszol nagy elégedetten. — Miért ne sikerűit volna? Ilyen fejszével? — Itt van a szekéren? — Csak legallyaztam. Majd reg­gel hazaviszem a fiammal. Most nem találtam. Egyedül meg nem tudtam emelgetni, « Szép a hegyek között a hajnal, szép a Balaton fölött is, de ki leste meg már a napfelkeltét a Körösnél? Nagyon messze a sík­ság végén, ami a világ végének tűnik, megjelenik valami különös, enyhe pirosság. Ilyenkor lesz har­matos a fű, ilyenkor támad a legnagyobb csendesség. De nem csendes a Körös partja a haragosi híd mellett. Szekér áll az országút szélén, zabostarisz­nyába dugott orral álldogálnak előtte a lovak. Rágják, harapják, ropogtatják a zabot. És szól itt a közelben egy fűrész is. Az egyetlen nyárfa, a harago- siak nyárfasora kidőlt az éjszaka. Málnás Fekete vágta ki, és most mégsem ő áll a fa mellett. Egyik végénél Fodor Fekete, a másiknál Közügy kerékpáron Btaszon, gyalog, biciklin igye­keznek reggelente az emberek munkahelyük felé. Most is árad a nép. Az ismerősök már messzi­ről üdvözlik egymást, mint itt ez a két kerékpáros is. Az egyik a főúton tapossa a pedált, a másik éppen most kanyarodik ki a mellékutcából. Mindketten a vá­ros szívébe tartanak. Nem fiata­lok már, de nem is öregek, jó férfikarban Tévő családapáknak látszanak. Megkezdődik a be­szélgetés. Először, ami most igen­igen járja, a disznóölés kerül szóba, aztán — bocsánat a sor­rendért, de ők tehetnek róla — a család hogyléte a tárgy, majd mikor ebből is kifogynak, némi szünet után, egy kis izgalommal a hangjában, megkérdi az egyik: — Mit szólsz komám Kubá­hoz? golódik annyira. Két vasat is tart egyszerre a tűzben: Kuba mellett a Laoszt. — Kongóban is ott sündörög. — Igaz. Sőt, mindenüvé oda dugja az orrát, ahol bajt csinál­hat. — Pedig ma háborút csinálni'. Kedden vagy mikor olvastam az újságban, hogy a múlt évben is félszáz japáni halt meg sugár­betegségben, holott annak a rob­banásnak már 15 éve. — És mi az a kísérleti bom- bácska egy mai hidrogénbombá­hoz képest! Ebből, ha néhányat széthajigálnak a Földön, nyög­heti az egész világ. — Nem értem, őrült az az Ei- senhgtóer meg a biztatói? — Ha azok lennének, már ré­gen elszabadították volna a pok­lot. A másik egyáltalán nem mu­tat meglepetést, amiért társa olyan messzire ruccant beszédté- » máért, inkább akként válaszol, mint akinek ugyancsak közeli problémája az ügy: — Reggelizés közben hallgat­tam a rádiót. Ez az Eisenhower csak nem nyugszik. Minden al­kalmat megragad, hogy amíg ö az úr, valami nagy balhét csinál­jon. ■— Meg vannak számlálva a napjai. — Éppen azért sürgölödvk-for­— Fölfoghatnák ésszel, hogy a népek, az ő népük is borzong az efféle latorságtól. — Fölfoghatja-e a ragadozó, hogy a vérszomja gyűlöletes? Ezek a fenevadak, kedves ko­mám, már rég a világ torkának ugrottak volna, de /tussolnak, mert erőt látnak magúikkal szemben. De azért láthatod, mindennap mocorognak, helyez­kednek, ugrani készülnek a bes­ték. — Ügyelni kell rájuk, komám! — Erősen! Huszár Rezső A Hold porrétege nem mindenütt egyforma A Boeing Airplane Co. kutató csoportja bejelentette, hogy kí­sérletei nyomán megbizonyosodott arról, hogy a Holdat fedő porré­teg nem mindenhol egyforma vastagságú. A kísérleteket infavörös detektorokkal készítették a március 12 és szeptember 5-i holdfo­gyatkozások idején. Megállapították, hogy egyes holdkráterek' a nap hevét sokkai tovább őrzik, mint a holdbéli síkságok. A kráte­reket vékonyabb porréteg fedi, mint a bolygó többi részét. A tudósok megállapították azt is, hogy amikor a Hold a Föld árnyékába kerül és 3 órán keresztül nem éri a Nap fénye és mele­ge, a porréteg hőmérséklete rendkívül gyorsan lecsökken, éspedig egészen mínusz 100 fokig. Gergely. Észre se veszik, hogy a fűrésszel a szívet vágják ketté. Nehéz a nyárfatörzs. Bizony ne­héz. Gergely, hiába, csak vézna legény, Miska bácsi pedig meg et­te már a kenyere javát. Nehezen megy a rakodás. Gurigázzák, for­gatják a két nagy törzset, emel­getik, hogy majd megszakadnak belé. Gergelynek egyszer meg­nyomja a csizmáját; táncolni kezd a féllábán, pedig nem húz­zák a cigányok. Végül mégiscsak sikerül. Csöndes a Körös-part, csak a hajnali madarak énekelnek. Fénylik Haragos község temp­lomának gombja, rátűzi sugarát a kelő nap. Szorgalmas egy ember ez a Merci Kázmér, tánc- és illemtanár. Senki sem kelt még föl a faluban, de ő már ébren van. Nagy te­kercs papírost cipel a hóna alatt, vödröt lógat a másik kezében. Megáll az egyik fehérre meszelt ház tiszta falánál; nézegeti, must-, rálgatja. Aztán határoz. Bele a korongecsetet a vödörbe, föl a kleisztert a falra, rá a plakátot. Szép, színes plakát, Merci Kázmér maga festette. Tudtára adja min­denkinek, hogy tánciskola nyílik, amelyben körtáncok és társas tán­cok, párostáncok és magánszámok tanulhatók. Továbbá, hogy a fi­nom társalgást és illedelmes mo­dort néhány óra alatt, néhány forintért meg lehet tanulni Mer­ci Kázmértól, akit Párizsban, a vi­lágkiállításon aranykoszorúval tüntettek ki. Derekasan tündököl a platót a falon, mestere összehunyorított szemmel nézegeti művét, amikor tompa dübörgésre lesz figyelmes. Mintha a föld alól közeledne va­lami. Merci Kázmér az árnyékba hú­zódik, onnan kukucskál kifelé. Hegyes orra fölött kis gombsze­mei lobognak attól, amit lát. Egy szekér robog a főutcán befelé a faluba. A lovak patája vastag zsá­kokkal betekerve, a kerekeken rossz autógumi. Ettől tompa a szekér zörgése. A bakon harcsa- bajúszú magyar, mellette egy le­gényke. A szekérderékban két iromba fatörzs. Merci Kázmér nem buta ember. Megismeri, hogy a fa az a nyárfa, amelyről ő tegnap egy ágat sem vehetett le. Csóválja a fejét, úgy néz a sze­kér után. Látja, hogy melyik ka­pun hajt be. Alighogy eltűnt a szekér az ud­varban, nyílik a szemben lévő ház kapuja. Egy szekér robog ki raj­ta, mint egy látomás. Vastag zsák burkolja a lovak patáját, régi gu­misabroncsok a kerekeket. A ba­kon egy öreg parasztember ül, mellette fiatal legény. Robog a szekér kifelé a határba, arra, ahonnan a másik jött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom