Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-20 / 17. szám

1961. január 20., péntek k±p C-j z f: g 5 SPORT SPORT-SPORT Az eleki szélső soron Győztek a gyomai vívók A gyomai járási testnevelési sporttanács mellett működő vívó szövetség Gyomán a megyei tőr­és kardvívó-csapatok részvételével béke kupa csapatversenyt rende­zett. A gyomai versenyzők ezen a találkozón igazolták azt, hogy jó formában vannak és az elmúlt év­ben az egyéni tőr- és kardbajnok­ságot nem véletlenül nyerték meg. A versenyen Békéscsaba város ví­vói nem képviselték magukat. Eredmények: Tőr: 1. Gyoma I., 2. Gyula, 3. Gyoma II. Kard: 1. Gyoma I., 2. Gyoma II., 3. Orosháza. A férfi tőr- és kard csapatver­senyen kívül barátságos mérkő­zést játszottak az orosházi, gyomai női tőrvívók. A versenyen a gyo­maiak 5:4-re győztek. r son ti g ható hideg északi szél fújt. Feltűrtük a kabátgal­lérunkat. A szembejövők a metsző szélnek makacsul nekidőlve men­tek dolgaik után. Kitaposott utat követve, átvágtunk egy nagy tel­ken, már csaknem elértük a köz­ség legszélét, amikor kérdőn néz­tem a munkatársamra: Meddig még... ? Biztatóan előre intett. Balra befagyott tó jégtükre csil­logott a januári napfényben. A parton haladtunk. Jobbra tőlünk házak. A község legszélső utcája. Túl már csak a hóbunda nélkül maradt télben didergő végtelen határ... — Visszafelé a harmadik... — emlékeztetett munkatársam a szomszédoktól kapott útbaigazí­tásra. Elkészült a labdarúgó NB III Délkeleti csoportjának sorsolása Lapzárta után jött értesítés szerint, az MLSZ elkészítette a labdarúgó NB III. Délkeleti csoportjának sorsolását. A sorsolást a holnapi, szombati számunkban közöljük. . Néhány szó! a sakkról 1959-ben az országos középisko­lás sakkbajnokságon Bagyin Ká­roly, a Békéscsabai Híd- és Víz- műépítésd Technikum tanulója második lett. 1960-ban viszont Paál Tamás sarkadi tanuló 27. lett. Elgondolkoztató ez a két adat. Miért van ez így? Talán az ifjú­ság nem érdeklődik a sakk iránt? Nem. Talán az okot ott keressük, hogy nincs kellő mértékben biz­tosítva a versenyzési lehetőség. Az 1960—61-es versenynaptárban mindössze egy találkozó szerepel, március 5-én megyei középiskolás sakkbajnokság. Ezenkívül semmi. Jogosan fel­tehetik a sakkozók a kérdést, mi­ért nem rendeznek több versenyt? Az idén 150 játékfilmet mutatnak be Elkészült a végleges statisztika az ország filmszínházainak tava­lyi forgalmáról. A végeredmény: 1960-ban 140 060 000 jegyet váltott az ország népe a mozik előadásai­ra. Hazánkban hat év alatt több mint 40 millióval nőtt a filmra­jongók tábora, s ma már — ha az eladott mozijegyek számát eloszt­ják az ország lakosainak számá­val — a városok és falvak minden lakójára 14 mozilátogatás jut évente, több mint Franciaország­ban, Kanadában, Svájcban. Tavaly egyébként 148 játékfil­met, 2 egész estét betöltő doku­mentumfilmet és 5 rajzfilm-össze­állítást mutattak be hazánkban, ezenkívül két régi sikeres filmet felújítottak. A múlt év újdonsá­gai közül 17 magyar művészek j alkotása volt. A statisztikából az is kiderül, hogy 1960-ban összesen I 34 900 000-en váltottak jegyet a j laknak? Oda akarsz menni? — kérdeztem most már melegebben. „Nincsenek... Nekem nincsenek szüleim. Kanász voltam... itt... nem messze. Megszöktem” — va­cogja ki a szavakat. öcsém megrántja a kabátom. Valamit a kezembe nyom. Kis csomag. Most vettem észre, hogy magával hozta. Anyuka csoma­golta az útra. Zsíroskenyér. Átnyújtom a fiúnak. Mohón bontja ki, és enni kezd. Egy fala­tot a kutya, egy falatot ő. Nem szól, nem köszön, csak elindul a híd vége felé. Egy ideig még állunk bambán, szánakozva. A vizet nézzük, amely most mintha lassabban, szomo­rúbban folyna. Gondolatainkat betölti a didergő csontváz, öcsém halkan megszólal. „Nincsenek szülei’’ — mondja elcsukló han­gon. Majd ijedten felkiált: Apu!... vár édesapánk! Lekéssük a vona­tot!” Gyorsan indulunk vissza az ál­lomás felé. A híd végére érve las­sítani kellett. Előttünk egy fur­csa, szokatlan látvány: nagy sze­métgyűjtő láda állt a? út szélén, előtte egy rendőr. Guggolva fi­gyelt valamit. Félve ki akartuk magyar filmek előadásaira, 4 987 000-rel többen, mint 1959- ben. A szovjet filmek nézőinek száma 1 400 000-rel emelkedett. A legnagyobb közönségsikert a Vö­rös tinta, a Két emelet boldog­ság, a Virrad, az Emberi sors, a Ballada a katonáról, a Nyomorul­tak, a Salemi boszorkányok, a Nagy kék országút és a Háború és béke aratta. A múlt évben 58 új szélesvász­nú mozi nyitotta meg kapuit ha­zánkban és 48-cal emelkedett az úgynevezett normálmozik száma. A fővárosban és vidéken összesen 158 szélesvásznú moziban játsza­nak filmeket, s ebből 71 a falvak­ban működik. A mozihálózat fej­lesztése egyébként nemcsak eny- nyiből állott. Ezenkívül is számos olyan községben gondoskodtak állandó vetítési lehetőségről, ahol eddig nem játszottak filmeket. kerülni. Akkor vettük észre, hogy a láda résén égy kutya orra kan­dikál ki. Azt nézte a rendőr, majd felállt, és felemelte a láda tete­jét. Gyorsan elsurrantunk mögötte, de a hangjára meglepetten for­dultunk vissza. „Te piszok csa­vargó! Te...! Ez az éjjeli szállá­sod? Mássz ki csak gyorsan!” A ládából reszkető, sovány alak emelkedett ki. Kezében borzos szőrű kutya. „Gyerünk a rendőrségre! Te­te... mocsok!” — és nagyot lódí­tott a szerencsétlen gyermeken. A fiú egy pár bizonytalan lépést tett utánunk, majd a lendülettől el­esett. Valami elgurult tőle. Oda, az öcsém lába elé. Az egyik sze­let zsíros kenyér. A kutya vonyított, a fiú fájdal­mas nyöszörgéssel emelte fel arcát a járdáról. Rémülten markoltam meg öcsém kezét. Szaladni kezdtünk. Húztam... lihegve vonszoltam ke­resztül a városon. Ki az állomás­ra, a biztonságos vasúti kocsiba, hogy minél hamarabb induljunk el. El... el, ebből a kegyetlen vá­rosból, Beléptünk az udvarra. A ku­tya az odújából ugatott, a nya­kában megnyugtatóan fityegett az erős lánc. Az igazat megvallva, a szél elől olyan sietséggel menekül­tünk a meleget ígérő lakásba, hogy a ház lakóinak jóformán idejük sem maradt a váratlan vendégek elé sietni. Az előszobába kerül­tünk, s aztán a konyhába nyitot­tunk be a tessékelés után Még felfoghattuk a két asszony vitakozó hangját: „ ..'. gyere csak! Ne maradj ki! Ha már kínlódnak velünk...” Jókor érkeztünk — gondoltam —, mert iskoláról folyt a vita. Mi meg éppen azért ke­restük fel a házat, mert megtud­tuk, hogy ott lakik Bronz István- né, aki ebben az évben írta le elő­ször sajátkezűleg a nevét. írni, ol­vasni, számolni tanul. Most jár iskolába, pedig túl van már a negyvenen. A kölcsönös bemutat­kozás után tehát nem volt szük­ség a témára terelni a beszélge­tést. Bronzné a testvérével vitat­kozott, .aki nehezen akarta belátói, hogy még az ő komikban is szük­ség van a tanulásra. M icsoda szégyen az, hogy egy idős aszony, akinek nősü­lendő fia van, most kezdje az uj­jam számlálni, hogy kettő hány­szor van meg a tízben? — mondta harciasán a testvérasszony. — ö bizony ezt nem csinálja... — bi­zonygatta elhatározását. — Nekem sem könnyű — ma­gyarázta Bronzné, én is ott hagy­tam a táblát. Azt mondtam, hagy­janak békében, a számolás az nem megy. Odajött mellém a tanár és újra elmagyarázta. Aztán csak si­került ... — Hát igaz is. Az ember csak nézi a filmeket és nem tudja, mi van oda írva, meg az újságot sem érti... — szólt közbe engedékeny hangon a testvére. — Csak most járunk iskolába és nehezen tanulunk? Kinek a bűne ez? — emelte fel a hangját Bronz­né. — A múlt rendszerben csak annyit tudtunk: cseléd és úr! A nyomorúság és a tudatlanság volt az osztályrészünk... — A múlt szörnyű volt... — szólt az idős asszony —, aki eddig csendben üldögélt, s meleg barna szemének szerető tekintetével sí­Tettenértek két magyar disszidens kasszafúrót Párizs (MTI) Tettenértek két magyar disszidens kasszafúrót. Vasárnapra virra­dó éjszaka a Párizs melletti Mont- reuil-ben a Baverel üzem tulajdo­nosa maga indult ellenőrző kör­útra a gyár körül. Az irodában két kasszafúróba botlott, akik éppen a páncélszekrény megfúrásába kezdtek. Az előhívott rendőrség letartóztatta a tettenért kassza­fúrókat: Palatinszki Andor 24 éves és Udvardi János 21 éves, foglalkozás és állandó lakás nél­küli magyar disszidenseket. mogatta a két vitatkozó asszonyt, a lányait. — Igen, a múlt szörnyű volt — ismételte édesanyja szavait Bronz Istvánná, s elmondta, hogy tizen­öten voltak testvérek és rettenetes nyomorban éltek. Nem kereste a szavak szoros összefüggését, az emlékezéstől feltörő indulata meg- meg szakította a történetek fona­lát. 1VT i tudjuk, mi volt a múlt — kezdte az emlékezést Bronz­né és elmondta, hogy még csak hét éves volt, amikor már cseléd­nek ment. Száraz puliszkát ettek. Puliszka és puliszka volt mindig. A cselédszálláson a tetű szívta a vérüket. Sokat fáztak. Télen is egy pokróccal takaróztak és a föl­dön háltak. — Most?! Tessék. Jöjjenek, néz­zék meg... — A következő pilla­natban már ott álltunk a kinyi­tott szobaajtó előtt. Gyönyörűen berendezett szoba tárult elénk. Rend, tisztaság. Kényelmes lakás. — Mi tudjuk, mi a felszabadu- !ás! — folytatta Bronz Istvánná. — A múlt rendszerben soha nem azt ehettem, amit szerettem volna — vetette közbe a testvére, (önkéntelenül a sütő felé néztünk, ahol a tepsiben békésen sistergett a sülthús.) Mi is vágtunk disznót és van borunk. Ami kell, minde­nünk van — folytatta az asz- szony, értve pillantásunkat, majd ismét Bronzné beszélt: Most sze­retnék újra élni. De bennünket már tönkretettek az urak, a kulá- lcok... akkoriban hét liter so­ványtejet hoztunk a csarnokból. Azt ettük. Ment tőle á hasunk, mint a murányi kutyának .. . Mi­közben a szomorú emlékekről be­széltek, könnycsepp tolakodott szemük sarkába és el-elcsuklott hangjuk. — ... a cselédlány, aki nem ad­ta le magát a gazdának, már szed. hette is a sátorfáját és nézhetett munka után. — Önök mint román nemzetisé­gűek a múltban kétszeresen is el voltak nyomva. Van még sovinisz­ta érzelem a községben? — ér­deklődtem és megtudtam, hogy a felszabadulás óta eltelt években e téren is gyökeres változás tör­tént. Ma már az egyik nemzetisé­gi nem nézi le a másikat, köl­csönös megértés és barátság van közöttük. Erre az ő családja is példa. Férje orosz, ő maga román. Veje szlovák és a fia szlovák lánynak udvarol. — S mi lesz az iskolával? Jár­nak? — Persze, hogy járunk. Leg­alább a moziban el tudjuk olvas­ni a felírást A számtan az nehéz, ezért is kerekedett köztünk vita, bírjuk-e idős fejjel megtanulni... IV em tudom, merre mentünk visszafelé a községbe. A szélre sem emlékszem, pedig tár­samnak mondtam, hogy befelé majd nekünk is szembe fúj. Gondolataim teljesen lekötötték a hallottak: Ezek az asszonyok szív­ből szeretik a szocializmust. Boda Zoltán PÉNTEK, 1961. JANUAR 20. KOSSUTH RADIO: 8.40 Gyöngyösi Rácz Géza népi zenekara játszik, Mik- lossy Dezső énekel. 9.00 Vidám percek. 9.15 Kamarazene. 9.50 John Keats ver­seiből. 10.00 Hírek. 10.10 Napirenden... 10.15 Részletek Farkas Zeng az erdő, Dendrino Szálljon a dal és Sárközi Szelistyei asszonyok c. daljátékából. 10.59 Lottó-eredmények. 11.00 Gyári sziréna. 11.15 Zenekari muzsika. 12.00 Hírek. 12.10 Nótaemlékek. 12.40 Verdi- áriák. 13.00 Feltört ugar. 13.20 Szól a szájharmonika.... 13.45 Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. 14.00 Svéd Sándor Liszt-dalokat énekel. 14.15 Fogkefekirálynő. 14.45 A Lipcsei Rádió zenekara operettrészleteket játszik. 15.00 Hírek. 15.10 Üj nótát fújjunk!... 15.30 Fiatalok filmklubja. 15.50 Szív küldi szívnek szívesen. 16.25 Hajnal Gábor, Hollós Korvin Lajos és örvös Lajos versei. 16.40 A csehszlovák Béke énekkar énekel. 17.00 Hírek. 17.15 Öt­órai tea. 17.45 Rádióiskola. 18.30 Zenés séta a Hortobágyon. 19.05 Fórum. 19.20 Fischer Annie zongorázik. 19.50 Jóéj­szakát, gyerekek! 20.00 Esti krónika. 20.39 Hangverseny-fantázia. 21.30 A hc- repfedény. 22.00 Hírek. 22.20 Honegger: A világ kiáltása. 23.25 Tánczene. 24.00 Hírek. 0.10 Éji zene. 0.30 Himnusz. PETŐFI RADIO: 8.00 Hírek. 14.15 Ze­nekari muzsika. 14.40 Odüsszeusz a he­gyekben. 15.00 Szórakoztató muzsika. 15.50 A „tsz-falu" orvosa. 16.00 Hírek. 16.05 Bach: h-moll partita. 16.28 Laka­tos Sándor népi zenekara játszik, Jó- zsa Ibolya énekel. 16.50 1000 szó néme­Aprőhirdetések 250-es Csepel príma állapotban eladó, esetleg hízott sertésért cserébe. Tóth József Balassagyarmat, városi szoci-. ális otthon. 2158 Kondoroson, Lenin u. 3. sz. alatti ház félig beköltözhetően, sürgősen eladó. Érdeklődni: Szarvas, Gerő Pál ügy­védnél. 32 Eladó Újváriban, a Dugó-hídnál, Part u. 2. számú 2 szobás családi ház, azon­nal beköltözhető. 35366 Békéscsabán, a Takarékpénztártól a nagy templomig elvesztettem 6 db békekölcsönt-kötvónyt. Becsületes megtalálója adja le Jókai u. 53. alá. Jutalomban részesüla 2160 tül. 17.00 Anton Dermota énekel. 17.21 Zenebarátok köre a Lőrinci Fonóban- 17.45 Tóth Ferenc: Magyar népdalok és táncok. 18.00 Hírek. 18.05 Operettrészle­tek. 18.45 Gyári sziréna. 19.00 Hírek. 19.05 Tánczene. 19.40 Faluráidó. 20.06 Heti hangversenykalauz. 20.45 Sport­híradó. 21.00 Hírek. 21.05 Vicces házi­gazda. 21.20 Kórusok. 21.35 Holdfény és hangulat... 22.15 Verbunkosok, nép­dalok, csárdások. 23.00 Hírek. 23.15 Mű­sorzárás. TELEVÍZIÓ: Adásszünet. SZABADSÁG MOZI, Békéscsabai Január 10—25: A bíró. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8. BRIGÁD MOZI, Békéscsaba. Január 19—25: Zápor. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. A Szabadság és a Brigád moziban minden kedden és pénteken délelőtt 11—1-ig elővételi pénztár. TERV MOZI, Békéscsaba: Január 19— 22: Fatima. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. SZABADSÁG MOZI, Gyoma: Január 20— 22: Az elvarázsolt herceg. K. h.: 7, v.: 3, 5, 7, PARTIZÁN MOZI, Orosháza: Január 20—21: A cirkusz leánya. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. BÉKE MOZI, Orosháza. Január 19—24: Oz, a csodák csodája. K. h.: 5, 7, v.: 3, 5, 7. PETŐFI MOZI, Gyula. Január 19— 24: Tacskó. K. h.:x5, 7, v.: 3, 5, 7. ERKEL MOZI, Gyula. Január 20— 22: Isten után az első. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. VÖRÖS OKTOBER MOZI, Mezőko- vácsháza. Január 20—22: A nagybá­csim. K. h.: 7, v.: 3, 5, 7. BÁSTYA MOZI, Békés. Január 19— 24: Hüvelyk Matyi. K. h.: 6, 8; v.: 4, 6, 8. PETŐFI MOZI, Sarkad. Január 20— 22: Kihívás. K. h.: 8, v.: 4, 6, 8. TÁNCSICS MOZI, Szarvas. Január 19— 21: Magány. K. h.: 5, 7, v.: 3, 5, 7; ADY MOZI, Szeghalom. Január 20— 22: Fűre lépni szabad. K. h.: 7j Vs. 3, 5, 7t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom