Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
Sass Ervin: Ott áMt az ablak előtt és sirt. A karácsony nem hozott békességet álmodó hótakarót, az égbolt csak könnyezett: esőcseppek verték a ház bádogereszét, szomorú bukfenceket vetettek a mohás cserepeken, lent pedig, a piszkos, sáros pocsolyákon fehéresillanású buborékokat pattantottak és egyre több, tíz, húsz, százágú pici csermely folydogált a macskaköves úttest felé. Karácsony este volt. Az utcán elvétve hangzott fél egy-egy ember lépte. Szemben kinyílt egy ablak, bent rádió szólt, s a nyolcórás esti krónika foszlányai szöktek ki a meghitt félhomályból a latyakos utcára. Később egy fiatal nő kacagása hallatszott, aztán egy kéz becsukta az ablakot, lehúzta a rolót is, s az előbb még derengő ablakszem elsötétült. Az eső egyhangú, ütemes tocsogással pattint- gatta tovább a pocsolyák villanó hab-buborékait: tocs... tócs... tocs... és cserecselve csordogált sok pici esőpatak a tátottszájú víznyelő vasrácsa felé. Sírt. Hangtalanul, a válla sem 'ezdült, de a szeméből úgy folyt a tönny, mint lent, a földön a sok >ici csermely. Ez a vég. Halál, dögvész, őrület — mindír ■ a ső plettyegett tovább és po- . i erekben szaladt meghalni j yelő szája felé, a piszokba, a szennybe, le a kövezet csatornák labirintusába, s _Mama, juj de szép! — csilin- ,... egy kisfiú hangja az ablak mögött," és rögtön utána csillagszóró sistergését hallotta, és tündökölve játszott az ablak tükre a szertepattanó csillagesővel. — Ugye, ugye, milyen szép? Még, még, ott fenn, nézd, ott is a svájcisapka egészen át- -saró víz volt a haja is. a sós ízek gyűltek, el nem .ató kínok rántották furcsa •zba az arcát, körmei a faipariak ahogy görcsösen kap- tt támasz után, majd kibukott belőle két szó a latyakos sárba: — Nem igaz!;. 5 Nem-.;. nem... Oldalt tántorodott a fal mellé, és miközben odabent boldogan röpködött egy kisfiú kacagása, lehunyta a szemét, és hagyta, hogy forró homlokára hulljon a hideg téli eső. — Miért tetted Annus, miért? Hát csak ennyire szerettél?.;. Plettyegett az eső hideget lehelve. — Mama, ez is az enyém? . Igazán?,*. Mama! Mama! Látod? Rövid, szürke mikádó-kabátja is átázott már. Az inge alá nyirkos vibrálások futottak, s a hideg a cipőjébe is befészkelte magát. Az eső csak esett.:. Láz borzongatta, és gondolatai bolondul kergették egymást. Az idő megállt. A csend, az utca karácsony esti csendje még mélyebb, sötétebb és hidegebb lett. Már nem is hideg volt az: fagyos, jeges, dermesztő. Legalábbis ő így érezte. Pedig odaát, szemben, ahonnan a rádió hangjának foszlányai szöktek ki az esős utcára, abban a pillanatban egy fiatalasszony forró szája boldogan formált egy édes szót: — ölelj... ölelj... Amott pedig apró gyertyák lángja imbolygóit az ablakon, és gyermekek szeme nyüt önfeledt csodálkozással az illatos, zöld fenyő ezernyi titkára, és itt, az ablak mögött, hallga! megint nevetett a fiúcska: — Marna, mama, én úgy szeretlek! Az eső csak esett... (— Nincs hát tovább... nem lehet tovább... a sorsom ellen fiem csatázhatok... — Hiszel abban, hogy csak a sorsod visz kénye-kedvére? Te akartad, hogy így legyen. Te tetted ... azt, amit nem kellett volna ... Minek mentél el? Minek? — Minek? Mert kellett... Mert megfojtott itt minden, nem bírtam tovább! — Mit nem bírtál? Megmondanád, szerencsétlen?! — Tudom is én!. *. Ügy együtt, mindent... semmit.;; Az isten büntetése ez. — Mentséget keresel és azt se tudod, mit beszélsz ... Mit érzelegsz itt az istennel? — Ö akarta így *.. — Ö? Marhaság..: — Ne ordíts, hiszen úgyis vége... mindennek vége... — Hát az úristen szökött Nyugatra, vagy te?! Mi? Erre felelj! — Én . i i — És ha már megőrültél, miért ittlhagytad, még az is eszedbe villant, hogy nem is hívod ki soha magad után ... Hogy hátha összehoz az a te sorsod valami csinos, forrótestű kis búfelejtővei, aztán eltéped az összes szálat, a legeslegutolsót is, ami ideköt. Nem így volt? — Kínozol? Itt, az ablakuk alatt? Itt, ahol régen annyi boldog percet.. — Most megint érzelegsz... Gondoltál erre odakinn? Amikor Kitty, Mary meg Betty ölelt? Undorítóbb vagy annál a sáros, ga- nés pocsolyánál... — Látod: megbántam az egészet ... Hazajöttem... — Négy év után! Két éve írtál Annának utoljára levelet... Hülyeségeket, hogy mennyire szereted, meg szeressen ő is, és várjon, ne felejtsen, pénzt gyűjtesz, és hazajössz... így volt? — így. Haza is jöttem.;* De nem vitted magaddal Annát is? Meg a gyereket? Könnyebb volt egyedül nekivágni annak a nagy kék országúinak, igaz? Könnyebb volt még búcsúzni is, csak hogy mehess?! Ne szólj most közbe! Szemét ember vagy, hallod-e, szemét! Emlékszel? Amikor Annát most már hiába ... Láttad! — Láttam. És igazat adok — neki. Annának. Két óv óta azt sem tudja rólad, hogy élsz-e, halsz-e? Akkor került elébed Máry.; i Emlékszel? Ö kéznél volt. Élni akart. Minél többet és minél gyorsabban. Anna meg közted ott hömpölygőit az Atlanti-óceán..# Aztán Betty, aztán a többi, tetszettél! a kisasszonyoknak: magyar legény ... csikós, gulyás, délibáb; s t összedumáltál minden bolondságot, még hőst is faragtak belőled, szabadsághőst... pedig akkor, októberben te mondtad először Atyának, a kommunista művezetőnek: Hallja-e Atya, nagy disz- nóság készül itt, mi meg csak nézzük, várjuk, amíg a fejünkre.;. November végén meg beadtad a kulcsot: irány a határ! Hát mi vagy te tulajdonképpen: kaméleon, amelyik úgy váltja a színét, mint te az elveidet? — Nincsenek elveim. Különben .s: visszajöttem... — Vissza! De hogyan? Lopva, hír nélkül, meglepetésnek karácsony estéjére, és vártad ... vártad ... hogy Anna majd bőgve a nyakadba omlik, csókol, és még ő kér zokogva bocsánatot, hogy itthagytad, hogy te itthagytad, egyedül, a gyerekkel! — Nem mertem írni... Féltem. Attól féltem, amit most láttál. Láttad? Láttad Anna szemét, ahogy felnézett arra a... — Régen, ezelőtt négy évvel, meg azelőtt... akkor is úgy fá- tyolozódott a szeme, amikor csókolni akart. ... És ... — Hallgass! Elég! Nem bírom... nem akarom tudni... — Jó... Önmagad sújtottad, ömagad. Viseld. Lehet, hogy még minden jórafordul. De akkor te is tudj... megbocsátani ... Ne feledd: nem sok jogod van hozzá. Nagyon kevés. Nagyon ... — Nem akarok tudni semmiről! Elmegyek innen... Az üzembe sem teszem be a lábam... Elutazok ... — Hová a fenébe? Anyád vár-., menj, ő vár... és megbocsát. Az édesanyák mindig megbocsátanak, mindenért Menj, ott majd egy sarokban meghúzhatod magad. Indulj! Indulj! Miért nem indulsz? !) — Édesanyám...! Jajkiáltás volt ez a sró, és az eső még mindig egyre csak esett... Az ablak mögött felgyújtották a háromágú csillárt Hosszú fényes négyszög vetődött a pocsolyákra, s a százkarú pici csermelyek sustorogva futottak ki a fényből az úttest felé. Karácsony este volt Újra ott állt az ablak előtt, kissé félrehúzódva, oldalt és égő szemmel lopva benézett A szájában sós ízek gyűltek, ha(Folytatás a 11. oldalról) zetű, szabadságimádó népről óluk szóló irodalomban általá- i cigányokról írnak, holott nem iiyes általánosítani őket, nagyon krétű és lényeges különbség i VÖ7Öt!üt'. kitartó, semmi- imtől, megpróbál- t nem riadó kuta- ni tanulmányozás- meg, hogy Magyar- bbfajta cigány él. szerint az ország n, a Dél-Dunán tálon, áy, Bicske, Pomáz én a zenész foglalko- áti cigányok, s i. g a délkeleti megyékben tömegesebben élnek a kóborló életmódú, sokféle foglalkozást űző vlach vagy oláh cigányok. Vannak anyanyelvűket nem beszélők is, így például Békés, Doboz, Sarkad vidékén csak magyarul tudó, ún. magyar-cigányok, Elek, Méhkerék környékén pedig a románul beszélő román- és teknős cigányok. Erdős Kamill foglalkozik elsőként az oláh-cigányok törzs- % nemzetségi rendszerével, akiknek egyes törzsei között is nagymérvű az eltérés, nemesak beszédükben, hanem életmódjukban, szokásaikban is. A főcsoportokon belül számos alcsoportra oszlanak, s indiai eredetüket mi sem bizonyítja jobban, mint kasztszerű elkülönülésük egymástól. így például a végegyházi halászó-cigányokat a legalacsonyabbaknak, a leglenézettebbek- nek, a lovárokat vagy lókupece- ket pedig a magasabb rendűeknek tartják maguk között. A néprajzkutatásnak ez az ága nem valami leányálom. Ez kiderül a gyulai kutató ismertetéséből. — Az eddigi néprajzkutatások főleg az egzotikumot keresték a cigányság életében, s nem fordítottak kellő figyelmet valóságos, gyakran szürkének tűnő mindennapjaikra. Az írókat és a költőket is inkább a szép cigánylányok érdeklik, s nem a gondjaik, a bajaik. Dehát így van ezzel az olvasóközönség is. — Áldozatvállalást, erőfeszítést, sőt talpraesettséget és bátorságot is követel a kutatótól ez a munka. Semmi esetre sem csábító, szokatlanul más életmódhoz, szokásokhoz való azonosulást. Mert idegenekkel szemben rendkívül bizalmatlanok, csak a közéjük tartozóval közlékenyek. S nem elég a nyelvismeret, ősi szokások útvesztői hétfejű sárkányként űzik vissza az avatatlant, aki könnyen meg is járhatja. — Szerintem a cigányok Európa négerei. Évszázadok üldözései alakították ki eltaszító tulajdonságaik nagy részét, bizalmatlanságukat. Volt időszak, amikor pl. Angliában — de másutt is — ezrével mészárolták őket. És még ma is sokan úgy tekintenek rájuk, mint az állatra, vagy a bélpoklos- ra. Letegezik, semmibe veszik, emberi méltóságába taposnak. Csodálkozhatunk akkor, hogy például ravaszokká, haszonlesőkké, tolvajokká, vagy más rossz tulajdonságúvá lettek sokan közülük? Hiszen rákényszerí tették őket! Sajnos, a környező lakosságnak legalább olyan hibája, hogy cigánykérdésről beszélhetünk — mondja a kutató. — Hogyan lehetne ezen segíteni? — Vegyük emberszámba a cigányt, ez a legelső lépés, ezt nagyon meghálálják. Mert igen hálás nép. Sokkal nagyobb eredményt lehet velük szép szóval elérni, mint durvasággal, mert jólesik nekik is, ha megbecsüléssel, egyenlő félként bánnak velük. Hiszen ők is érző emberek! Vendéglátóm elgondolkozik, majd tűnődve folytatja: — Ha figyelembe veszik természetüket, s az annak legjobban megfelelő körülményeket lehető-t vé teszik számukra, többek közt?meS azt a Másikat, karja a nyaka körül, szeme a Másik szemében ja csapzottan forró homlokára ku- szálódott, és úgy érezte, kifut alóla a föld, lábai erőtlenül összecsuklanak, rázuhan az ég----------------------Anna akkor csókolta ő si foglalkozásukban, a rézműves,! a szegkovács és hasonló mester - ségekben foglalkoztatják őket, ♦ szerelmesen, mélyen, örökösen ... A kisfiú nem vette észre a röpke őket, t csókot, kisvonattal játszott, és ap- hasznos tagjaivá lesznek a társa-író zöld tárcsával integetett vidá- dalomnak. Számos példát találha-Imán: tunk már erre az országban, több állami gazdaságban és másutt is, ahol beleilleszkedtek a nekik legjobban megfelelő munkakörökbe, azok is, akik időközönként » — Beszállás! Beszállás!.., Gyorsvonat indul... ... Kecskemét, Cegléd, Budapest felé, harmadik vágány, jobbra! (— Elutazol? El. egymég ide-oda fuvarozgatnak, ku- * ’ I — Es az anyad ? peckednek, újabb megélhetési le-# _ Majd vlsszajövök_ hetosegeket keresve. J szer... talán ... Erdős Kamill magnetofonsza- + — Te tudod ... Látod, aki egylagra is felvette az ősi cigány-#szer mc§szökik valahonnan, ide- dalokat, szertartásokat, leírta me- * "en marad aztán, mindig... vagy séiket, sokféle és évszázadokra tna®yon s°káig...) visszavezethető szokásaikat, gyűj-# ti balladáikat. Tudományos mun-#lem' , ... , . . ... ... . , ..I ember? Hol járt ilyenkor, karákajavai jelentős segítséget nyújt# ennek szított népnek Bocsánat... a jegyet ké- Nagyon megázott, fiatal- Hol csony este? az évezredek során kita-. , . , ., , , , ..... f (— O. de jo lenne most azt mon. felemeleseert,* . . _ . .................................................. , . Jdani: Otthon... De nem monde mbenbb eletkorulményeinek ki-#hatod) nem nem } alakításáért S úgy gondolom, őt _ m a tessék ^ bo,_ maga is méltán megérdemli, hogyf^ ünnepeket kenőképpen értékeljük és megbe-i vált6k csattogtak, a mozdony csüljiik ritka és értékes munkás-? szórt az éjszakába. Ott ült ságát. íaz ablak mellett és egyedül volt Ballabás László # az egész fülkében.
