Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-16 / 296. szám

2 népújság I960, december 16., péntek Nehru sajtóértekezlete Gizenga segítséget kért az EAK-tól Szívközeiben Delhi (MTI) Mint már jelentettük, Nehru Indiai miniszterelnök sajtóérte­kezletet tartott, amelyen a laoszi eseményeket ismertette. A TASZSZ közlése szerint Nehru sajtóértekezletén a kommu­nista és munkáspártok képviselői­nek moszkvai tanácskozásáról is beszélt. „A moszkvai értekezleten ki­adott. nyilatkozat — mondotta — hangsúlyozza a békés egymás mellett élés szükségességét Én örömmel üdvözlöm ezt a nyilat­kozatot.” A kongói helyzetről szólva Nehru ««eket mondotta: „A kon­gói parlamentnek össze kell ül­nie. Ez az egyetlen út a kongói kérdés megoldásához.” Az ENSZ elsőrendű kötelessége — folytatta Nehru —, hogy biztosítsa a kongói parlamenti képviselőik életének védelmét és megteremtse a felté­teleket a képviselők normális munkájához. Az algériai helyzet kiéleződésé­vel kapcsolatban Nehru kijelen­tette, hogy Franciaország már évek óta semmibe veszi az algé­riai nép törekvéseit. Franciaor­szágnak hozzá kell járulnia Algé­ria függetlenségéhez. Az algériai probléma megoldásának egyetlen útja az, hogy Algéria népe kapja meg a függetlenséget — hangsú­lyozta az indiai miniszterelnök. A nyugati hírügynökségek je­lentései idézik a közép-keleti hír- ügynökség egyik szerda esti hírét, amely szerint Nasszer elnökhöz távirat érkezett Gizengától, aki Lumumba kongói miniszterelnök fogsága idejére vállalta a kongói törvényes kormány vezetését. A távirat sürgős fegyveres segítsé­get, katonai felszereléseket és élel­miszert kér az Egyesült Arab Köz­társaságtól. A távirat szerint Mo­butu bandái betörtek a keleti tar­tományba és komolyan veszélyez­tetik Stanleyvillet. (MTI)-?)(• Vasárnap este van. Szemer­kél az eső, de a gyulai Jókai mű­velődési otthon ablakaiból áradó fény megtörik a fényest e tisztí­tott csizmákon. Frissen borotvált arcok, fekete ruhák, vakítóan fe­hér ingek, ünneplő kendők... A nézőtér megtelik. Egy kedvesen csevegő kislány vállán vidáman röpködnek hajfonatai. Megszólal a gong, elcsendesedik a terem. Az arcokon feszült kíváncsiság. A függöny szétnyílik, s a városi nép­művelési felügyelő kedves szavak­kal üdvözli a mezőgazdasági mun­kák hőseit: a gyulai tsz-ek kiváló dolgozóit. Megszólal a zene, meg­kezdődik az előadás: Csizmarek ,,Érdekházasság” című falusi té­májú, zenés víg játéka. Már az első percekben fel­csattan a taps, s a siker egyre fo­kozódik. A harisnyagyár színját­szóinak bő, komédiázó kedve átra­gad a hálás közönségre, s a fel­vonás végén szűnni nem akaró vastaps forró sikert jósol. A szü­netben beszélgető csoportok közé vegyülök — azt mondják. Szeged­ről jöttek, véli egy bácsika, mi­cég méltatta a harcosok hősiességét és legjobb kívánságait tolmácsolta nekik. A Vietnami Demokratikus Köztársa­ság Vöröskereszt Társaságának elnöke táviratban együttérzéséről biztosította az Idegen Intervenciótól és a polgárhá­borútól szenvedő laoszi népet. Közölt«, hogy a Vietnami Vöröskereszt gyógy­szersegélyt küld Laoszba és további segítségről is gondoskodik. Ajuk Khán pakisztáni köztársasági vállú íiút, amint a gépbe rejti a piros csövet. A pótkocsi megtelt. Indulni kellene. Még egy forduló — ijed meg hirtelen — azután lejár az ideje. Mehet vissza az üzembe. Olyan jő volt ez a három nap — gondol vissza. Szabadban, száguldani a gép hátán. Hordani a termést, a sár­ga színű kukoricacsöveiket. Es... és né­ha egy-egy pirosat is. Egy kicsit elszo­rul a szíve. Vissza a négy fal közé, a duruzsoló gépek lármáját figyelni. Figyelni a hangjukat, mert a beteg gép másképp zakatol. És gondozni a gépeket. Szép munka, de most mintha nem vágyna úgy vissza az üzem zárt falai közé. Mintha ez a szabad levegő... — Vagy talán más is?... fogva tartaná. Szeret­né, ha nem telne le ez a három nap. Eddig jutott gondolataiban. Fellép a gépre. Indít. A Zetor köny- nyen rántja maga után a megrakott pótkocsit. Vad dübörgéssel fordul ki' a dűlőre. Visszanéz. A fekete szempár gazdáját kutatja. Ott áll és... és piros kendőjével integet. Megállítja a gépét. Sokáig nézi az integető lányt, ö is int — fáradtan, mint aki búcsúzik —, majd a kövesútra fordul. Visszafelé lassan jön, lépés­ben. Ez az utolsó útja. Leadja a gépet és mehet. Pedig megszerette ezt a masinát. Gondolatai egy kicsit zavar­tak. Mi lenne, ha itt maradna, ötlik agyá­ba hirtelen. Elkérné ezt a gépet. Enge­delmes jószág. Szívesen dolgozik vele. De... vajon az üzem elengedné-e? És itt... itt szívesen fogadnák-e őt? Szük­sége van-e rá a tsz-nek? És ő... vajon ő mit szólna hozzá. közben koccint egy fiatal legény* nyel. — Kellett ez az egy hét jó idő december elején a betakarításhoz, mondja egy nénike, és megigazítja kendőjét. — Gyere Jóska, mert kezdődik — kiált egy csinos kislány, s erre a hangra beszállingóznak az em­berek. A második és harmadik felvo­násban a munkásszínjátszók, akik habár nem Szegedről jöttek, olyan játékot produkálnak, amire hosszú évek során nem volt példa Gyula városában. Munkás- és parasztem­berek kerültek itt szívközeibe. Az előadás végén újra meg újra visz- szatapsolták a műkedvelő színé­szeket, akiknek arcára a hála ilyen erejű kifejezése a megha­tottság érzéseit varázsolta. Mi külön köszönetét mon­dunk a kultúra e munkásainak, akik nyolcórai munkaidejük után szabad idejüket áldozzák azért, hogy egy fokkal közelebb kerülje­nek egymáshoz a munkások és a parasztok. Ternyáik Ferenc keztek, s figyelmesen követjük a vál­ságos események kimenetelét”. Ugyan­akkor Thaiföld Fülöp-szigeti nagykö­vete Manilában kijelentette, hogy a SEATO-csapatokat készültségben kell tartani, mert Laoszban egy második Dien Bien Phu érlelődik. (Mint emlé­kezetes, a francia csapatok Dien Bien Phur\ál szenvedték el az indokínai szennyes háború me gsemmisítő veresé­gét.) örülne neki? Lenyúl a lába elé és ke­zébe veszi a vörös kukoricacsövet. Fü­lébe cseng a lány hangja: — ,,a cső a magáé lehet, de a kezem nem adom”. Hej, pedig de szép szeme van. A cső már az övé... hátha az Övé le­hetne a keze is, az az ügyes, dolgos kéz. A gép lassan befordul a szövetke­zet udvarára. Leállítja fájó szívvel, de mérgesen. A gép reszketése megszűnt. All moz­dulatlanul. ö pedig ül rajta... ül, és nem akar leszállná. Holnap már más lovagol a nyergében — gondolja — és hirtelen belészúr valami... Holnap... holnap talán már másra mosolyognak ezek a fekete szemek is? Gyorsan ugrik le a gépről, indul az iroda felé. Szól... hogy befejezte. Szemben vele egy népes csoport állja el az utat. Jóska bácsi, a szövetkezet elnöke áll a csoport élén, mellette... — Pista megáll — mellette a fekete sze­mű lány, meg a brigádvezető, és a többiek Mit akarnak? Bizonytalanul lép közelebb. Hát öcsém... kezdi a tsz elnöke — baj van! Míg távol voltál, egy kicsit beszélgettünk rólad... és... szóval úgy határoztunk, hogy beszélünk veled. Pista nem is látja az elnököt — talán a szavait sem hallja —, csak a mellet­te álló lányt nézi. Hogy megváltozott. Sötét hajával játszadozik a kora esti szellő. Fekete... fekete a haja, olyan, mint a szeme... olyan, mint az éjsza­ka, mikor alszik á Hold. Fürtjein most is a csillagok fénye játszik, pedig még csak most ment le a Nap. Az elnök a vállára teszi a kezét és keményen megmarkolja. Hű, de erős keze van — gondolja a fiú. „Gyere beljebb — mondja barátságosan. — Egy kis megbeszélnivalónk lenne”. Hailé Szelasszié Brazíliából útnak indult Etiópiába — Újabb jelentések az etiópiai államcsínyről — London (MTI) Nyugati hírügynökségek rész­letesen ismertetik Aszfa Uasszan etiópiai trónörökös rádióbeszédét, amelyet röviddel az államcsíny után mondott el. A császár 44 éves legidősebb fia kijelentette, hogy újonnan megalakított kor­mányát támogatja a hadsereg és a rendőrség. Bár nem tett emlí­tést Hailé Szelasszié császárról, kijelentette: Etiópia népe hosszú idő óta türelemmel és reményke­déssel várta, hogy egy napon megszabaduljon az elnyomástól, a nyomortól és a tudatlanságtól. Az üres ígéretek azonban nem elé­gíthetik ki tovább a népet, amely kézzelfogható intézkedéseket vár az életszínvonal emelésére. Az fejlesztési terveket nem hajtották végre, s az újonnan függetlenné vált afrikai államok példája meg­mutatta az etiópiai népnek, hogy ezek az új nemzetek gyorsan ha­ladnak és maguk mögött hagy­ják Etiópiát. A rádióbeszéd után közvetített kormánynyilatkozat pontokban szabja meg a kormány feladatait: az életszínvonal emelése, a kultú­ra fejlesztése, iparfejlesztés, az if­júság képzése és érvényesülésé­nek biztosítása. A kormánynyilatkozat külön hangoztatta, hogy az új kormány biztosítja a külföldi tőkeérdekelt­ségek jogait és szívesen lát min­den olyan külföldit, aki Etió­pia boldogulásáért kíván tevé­kenykedni. A kormánynyilatkozat külpolitikai kérdéseket nem érin­tett, csupán hangoztatta, hogy az új kormány baráti kapcsolatot akar fenntartani minden állam­mal. Addisz-Abebában este hét órá­tól reggel hat óráig terjedő ki­járási tilalmat rendeltek el. Sao Paulóból jelenti az AP, hogy Hailé Szelasszié császár, aki Brazíliában vendégeskedik, nem volt hajlandó megváltoztatni úti­programját. A császár Santo An- déréba utazott, ahol egy malmot tekint meg. A kíséretéhez tartozó katonatisztek szerint „őfelsége hi­vatalos tájékoztatást vár Addisz- Abebából”. Az AP értesülése szerint a trónörökös és az államcsíny meg­szervezői ezideig még nem fog­laltak állást a november vége óta külföldi úton lévő Hailé Szelasz- szié császár személyével kapcso­latban és sorsáról sem nyilatkoz­tak. Az amerikai hírügynökség a j szerdai események hátterét bon­colgatva lehetségesnek tartja, hogy a császár és a legidősebb fia 1 között valamilyen nézeteltérés tá­madhatott és a trónörökös azért folyamodott államcsínyhez, mert attól tartott, hogy atyja öccsét ne­vezi ki trónörökössé, bár egyesek nem tételezik fel, hogy a puccs értelmi szerzője a trónörökös len­ne. « Hailé Szelasszié szerdán meg­szakította Brazília látogatását és magyar idő szerint hajnali 3.30 órakor a repülőtérre hajtatott, majd luxus-gépén visszaindult hazájába — jelentik nyugati hír- ügynökségek. A négymotoros gé­pet előzőleg a rendőrség bizton­sági okokból átkutatta. Colomon ezredes, a császár szárnysegéde táviratban lemondta a császár Nigériában tervezett látogatását. A gép hír szerint Recife brazíliai városban még leszáll, hogy újabb üzemanyagot vegyen fel. « , Mint az AP gyorshírben jelenti, Etiópia új forradalmi kormánya megtiltott minden berepülést az országba azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megakadályozza Hailé Szelasszié hazatérését. Az Addisz-Abebai repülőteret kato­naság szállta meg. Az Addisz- Abeba-i rádió közölte, hogy egyet­len repülőgép sem hagyhatja el Etiópiát. Még nem dőlt el i vlentiane-i csata Vientiane (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint Vientiane-ban szerdán este folytatód­tak a harcok. A változó szerencsével zajló utcai harcokban porrá égett a laoszi hadseregfőparancsnokság épüle­te. Kong Le vezetésével és a Patet Lao- erők támogatásával a hazafias erők szívósan ellenállnak a Nosavan-féle lázadók túlerőben lévő csapatainak. Az Üj-Kína jelentése szerint Szufa- nuvong herceg, a Neo Lao Hakszat párt elnöke nyílt levelet intézett a Vi- entiane-t hősiesen védelmező lakosság­hoz és csapatokhoz. A Patet Lao-rádió ismertette a levelet, amelyben a her­elnök kijelentette, hogy Pakisztán bármikor kész csapatokat küldeni La­oszba, ha a SEATO ezt indokoltnak látja. A Reuter újabb jelentése szerint a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Pakisz­tán előzetes megbeszélést folytatott Manilában, és megállapodott a Laosz- szal kapcsolatos legközelebbi teendők­ben. A SEATO készülő beavatkozására Utal az a hír is, hogy Serrano Fülöp- szigeti külügyminiszter szerdán meg­tárgyalta a laoszi helyzetet Hickersom amerikai nagykövettel. A megbeszélés után kiadott közlemény szerint „a lao­szi fejlemények döntő szakaszba ér­cÁz, Lttő hJ lö i'duJó Stanleyvilleben teljes a nyugalom Leopoldville (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Stan Ley viliében teljes a rend és a nyugalom. A Mobutu-band&k szerdára virradó éjjel egy páncélos és négy légelhárító löveg fedezetével rohammal elfoglal­ták Kitonát, az ENSZ katonai légitá­maszpontját. A Léopoldvillvtől négy- I száznyolcvan kilométerre nyugatra el­terülő támaszpont őrségét marokkót ] katonák látták el. Szerda délután az ENSZ-parancsnokság ugyancsak ma­rokkói katonákat küldött erősítésként a támaszpont Irányában, s közben az ENSZ-parancsnokság tisztjei tárgya­lásba bocsátkoztak Mobutuval. Csü­törtökre virradó éjjel érkezett jelentés i szerint Mobutu megparancsolta kato-. náinak, vonuljanak vissza a támasz­pontról. összetűzésekről nem érkezett j Gyönyörű őszi idő van. az október végi nap verítéket csalt Tokaji Pista homlokára. Persze ebben ludas egy kicsit a Zetor is, amelyen most lovagol. Régen nem érezte ilyen jól magát, pedig már ötödik kerülőt teszi. A gép pedig szalad, engedelmeskedve akaratának. A kanyaron túl feltűnnek a termelőszövetkezet épületei. Pista az üzemben dolgozik már má­sodik éve. Szerelő-lakatos. Kényelmes munkakör, jó meleg műhely, és nem esik bele az eső — mint itt —, néz fel az égre, amely ilyenkor ősszel mind- jár-mindjár elborul. Most csak „köl- csönképpen” jött ki három napra. Se­gíteni a betakarítást. A patronáló üzem fiataljaival sok szép napot dol­gozott a nyáron is. Most traktort kért. — öt évig dol­gozott már gépen, mielőtt az üzem-be került. Hordja a tengerit. Szalad a Zetor, mintha kergetné valaki. Hát kergeti is. Nem akar lemaradni a többiek mö­gött. Befordul a dűlőre. Az óriási tábla végén már várják. Integetnek. Igen. Ott integet ő is. A piroskendős kislány. De szép szeme van... — gondolkodik el, és egyszerre melege lesz. Csak nem ezért kergette a gépet, ezekért a fekete szemekért? Ezért jött volna ilyen gyorsan? Eh... bolondság. De azért kicsit elmosolyodik. Nagy se­bességgel' oda, a tengericsomó mellé. Szándékosan úgy, hogy a gép egy ki­csit közel kerüljön a lányhoz. Meg akarta ijeszteni. A gép szinte súrolja a ruháját, de azért arrébb sem lép. Ejnye... — nemcsak csinos, hanem bátor is -r- gondolja a fiú. „Hamar jöttél öcsém” — szól Lajos bácsi, a munkacsapat vezető. „Hát sza­lad ez, ha kergetik” — feleli Pista, de szeme a kosár után nyúló gyors kezű lánykát nézi, mint minden rakodás­nál. Közben a pótkocsi már dübörög a belezúduló tengericsövek alatt. Ügyes kezek pillanatok alatt dobálják tele a kosarat. Telik a kocsi. Leszáll a gépről. Cigarettára gyújt, majd letérdel a kosár mellé, se­gít, dobálja az érett csöveket. A fekete szemek egy pillanatra ráve­tődnek. A parányi száj egy picit elmo­solyodott. Olyan picit, hogy csak az veheti észre, akine-k szólt. A csomóból most egy piros cső kandikál elő. Egyszerre nyúlnak érte. A lány keze éri el előbb. Pista kezes­től fogja meg a csövet. „Ez az enyém lesz” — szól halk han­gon. A leány ránéz, és hangjában egy kis kaeérsággal mondja: „a cső a ma­gáé lehet, de a kezem nem adom” — és elhúzza a kezét. Pista olyan vörös lesz, mint a cső tengeri. A cigarettafüst a torkán akad... és... megint melege lesz. Zavartan áll fel. Kezében tartja a szép piros csövet. „Ezt elteszem em­lékbe” — mondja, és a gép felé indul. A lány is feláll, és nézi az erős, széles

Next

/
Oldalképek
Tartalom