Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-16 / 296. szám

I960, december 16., péntek NÉPÚJ SÄG 3 Nyolcvankét dél-alföldi isx-t villamosítottak az idén A Dél-Magyarországi Áramszol­gáltató Vállalat dolgozói teljesí­tették az idei termelőszövetkezeti villamosítási tervüket: a Dél-Al- földön, elsősorban Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyékben nyolcvankét termelőszövetkezetet kapcsoltak be a hálózatba. Töb­bek között kétszáz kilométeres távvezetéket, kilencven transzfor­mátorállomást létesítettek. A vál­lalat dolgozói évi tervükön felül még öt termelőszövetkezetet vil­lamosítanak. ÉV VÉGÉIG átadásra kerülnek az összes jelentősebb tsz-épületek A Békés megyei Termelőszövet­kezeti Beruházási Iroda az utóbbi napokban átvette az építő válla­lattól és a termelőszövetkezetek­nek átadta az idén készült jelen­tősebb gazdasági épületeket. Át­adásra került a békési Egyetértés, a battonyai Május 1, az újkígyóst Aranykalász és az endrődd Búza- kalász Tsz-ben épült 100 férőhe­lyes, magtárpadlásos szarvasmar­ha-istálló. Ezen a héten átadásra készítenek élő még négy darab 100-as tehénistállót. A 11 darab 50 férőhelyes, állandó jellegű tehén­istálló a korábbi hetekben szintén átadására kerül. Ezek szerint a be­ruházási iroda 1960. évi tervét lé­nyegében teljesítette. A gazdasági épületek környékén az ivóvíz-ellá­tás megszervezése azonban egy­két helyen akadályokba ütközik. A Békési Kútfúró és Karbantartó Vállalat kivitelezésében a sarkadi járásban kettő, a gyomai járásban egy, Orosházán pedig egy kút fú­rásával maradtak el. Az 1960-as építkezési tervek tel­jesítésével egy időben hozzáfog­tak a jövő évi építkezések szerve­zéséhez. Az ÉM vállalata és a ktsz-ek ezekben a hetekben készí­tik dl a kivitelezési szerződéseket Az első építési ütemben — augusz­tusig — hat darab 100-as, két da­rab 50-es, 16 darab 100-as növen- dékmarha-istálló épül állandó jel­leggel. Indulnak be az irodába. Olyan ez — gondolja a fiú —, mint valami gyász­menet. Még a lobogó sem hiányzik; — gondol a lány fekete hajára. Szomo­rúan lépked, az elnök előreengedi Mit akarnak? — gondolkozik, de nem tud kisütni semmit. Zavarja a mögötte jö­vők lábdobogása, különösen egy. Az sűrűbben hangzik, mint a többi, és erőteljesebb. Az irodában leülnek, az elnök kezdi a szót. „Hát fiam... — kezdi — összedugtuk a fejünket, és határoztunk, hogy egy kéréssel for­dulunk hozzád.” Pista feszengeni kezd a széken. Ügy ül ott, mintha a vádlottak padján ül­ne. Nem szól, csak zavartan simogatja térdein a nadrágot, majd zsebeiben kotorász. Cigarettát szed elő, rágyújt. Mielőtt a gyufa felvillanna kezében, egy öngyújtó lángja táncol az orra előtt. Beleszippant a cigarettába, majd lassan körülnéz. Középen ül. Mellette jobbra a fekete szemű leány, balra a brigádvezető, háta mögött a többiek. Csak lenne már túl az egészen. „Megkérünk — folytatja az elnök emelt hangon —, hogy maradj Itt kö­zöttünk. Te ide születtél a gépre. Meg hát az apád most is itt dolgozik. Meg tudjuk mi beesülni a dolgos em­bereket. Olyan gépet kapsz, amilyet akarsz. Látjuk, hogy szereted és tudsz le vele bánni. Majd melegebb hangon mondja: — Jói dolgoztál fiam... megsze­rettünk”. A fiú meglepetésében csak dadogni tud. „Hát... én az üzemben... ott vár­nak... és nem maradhatok itt.” Majd fejét lehajtva, lassan mondja — mé­lyet szippantva a cigarettájából —: Nem engednek el engem az üzemből. Az elnök feláll, odalép hozzá, úgy Élelmezésügyi Minisztérium Megyei Felvásárlási Kirendeltsége jelenti: 1900. évi 'láiiink inérlese ELÉRKEZETT az ideje annak, hogy megyénk felvásárlási kér­déseit és problémáit részletesen értékeljük, mert az 1960. évi fel- vásárlási tervek teljesítésének ha­tárideje rövidesen lejár. A mos­tani felvásárlási év az előző idő­szakhoz viszonyítva több új hely­zet kialakulásának volt befolyá­soló tényezője. Elsősorban és leg­döntőbb mértékben jelentkezett az, hogy megyénkben a mezőgaz­daság szocialista átszervezésének meggyorsulása következtében a felvásárlamdó mennyiségek na­gyobb hányadát kellett a tsz-ektői felvásárolni, mint az előző évek­ben. Amíg 1959. év folyamán az összes felvásárolt mennyiségnek csak mintegy 25 százalékát adták a tsz-ek, addig ebben az évben a várható felvásárlási mennyiségnek 67 százaléka tsz-ek árutermelésé­ből adódik. Oj helyzetként jelentkezett me­gyénk területén az a probléma, hogy a tsz-ek szervezése során a dolgozó parasztságnak egy része — a könnyebben befolyásolható rétege — felülve a különböző el­lenséges híreszteléseknek az ál­latállományától megszabadult, a terményeit tárolta, és mint áru­termelő megszűnt. AZ ELMONDOTT két igen ko­moly jelentőségű helyzetet a fel- vásárlási szervezet időben észre­vette és a szükséges intézkedése­ket megtette. Ez természetesen nem a sokak által híresztelt be­gyűjtési rendszer visszaállítására épült, hanem megfelelő árpolitiká­val, a szerződéses felvásárlási rendszer bővítésével és a jól be­vált megfelelő kereskedelmi mód­szerek alkalmazásában jelentke­zett. A terményfelvásárlásunk terv­teljesítése jelenleg 87 százalékos. Az eredmény elfogadható, mert ezen tervteljesítésen belül a kalá­szos gabonák tervének teljesítése 99,8 százalékos. Különösen a tsz- ek járnak élen a felesleges gabo­nák átadásával. Ezen szektor terv­teljesítése a 100 százalékot meg­haladja, bár az elmúlt évhez vi­szonyítva az összes felvásárlá­sunkból a 41 százalékos részesedés helyett ezekben a tsz-ekben 84 százalékos mennyiségű átadással képviselteti magukat a kalászos gabonák értékesítésében. Az egyé­ni termelők gabona-átadása rossz képet mutat. A háztartási szükség­let és a vetőmag figyelembevéte­lével is számottevő felesleg jelent­kezik, melynek értékesítésétől tar­tózkodnak. A piaci forgalomban gabona iránt kereslet csak igen minimális, a vásárlás is zömmel kistételű vételekből ered, ami ar­ra enged következtetni, hogy a ga­bonák vásárlása takarmányozási célt szolgál, mely törvényellenes cselekmény. Tsz-eink többsége eladta az ál­lamnak a felesleges gabonát, de azért még mindig található szá­mottevő felesleg a tsz-ekben, melynek sorsáról nem döntöttek. Most a zárszámadás készítésekor alkalom nyílik a feleslegek átadá­sáról dönteni, mert a további tar­talékolásoknak gyakorlati jelen­tőségük már nincs. A TERMÉNYFELVÁSÁRLA- SUNK további cikkeit vizsgálva, a kukoricánál jelentkező 76 száza­lékos teljesítés viszonylag elfo­gadható. Ez alatt értjük azt, hogy számottevő tsz-ünk van olyan, I amelyek az őszi mezőgazdasági munkák végzése miatt a kukorica beszállítását későbbre halasztot­ták. Most már itt az ideje, hogy a szerződéses kötelezettségüknek eleget téve, mielőbb eszközöljék az átadást. Ezen cikkből a tervtel­jesítésünk csak úgy biztosítható, ha a leszerződött kukoricák át­adása megtörténik. Hasonló a helyzet a napraforgónál is, bár ezen terményféleséggel kapcsolat­ban az a jelenség tapasztalható, hogy megyénk tsz-ei, de az egyéni parasztság is, a napraforgó terme­lését indokolatlanul csökkentette. A népgazdasági szükséglet meg­követeli, hogy az elkövetkező év­ben, a múlt évhez hasonlóan, sőt fokozottabb mértékben termeljük a napraforgót, annál is inkább, mert igen kifizetődő cikk. Ha szerződéses úton termeltetjük, az értékesítés tekintetében a terme­lőknek problémájuk nem lehet. Megfelelő fajtamegválasztással szól, szavából — bár kemény — me­legség csendül —: Hát te Itt marad­nál?... Ha az üzem enged? Pista úgy érzi magát, mint aki csap­dába került. lassan körülnéz, a sze­mek mosolyogva fogadják tekintetét. A fekete szempár melegen néz rá, mintha biztatná. Tekintetük egy pilla­natra egybekapesolódik, és a meleg szemekben egy parányi mosoly buj­kál. — Tudod fiam — folytatja az elnök —, ezek annyi szépet mondottak rólad — int a hátul ülőkre —, hogy beszél­tem már az üzemmel is. Mit gondolsz, ki harcolt érted legjobban? — mond­ja nevetve. — Ez a fruska is. Pista ol­dalra néz, amerre az elnök keze mu­tat. — Ugyan édesapám — hallja a le­ány kedves csengésű hangját —, Bandi bácsi kedvelte meg annyira, meg te is. Miért fogod most rám? — Ejnye, hát ki hívta fel az üzemet olyan gyorsan? Ki nyomta a kezembe a telefont, amikor az igazgató jelent­kezett? — pórit rá az öreg. — Es... és mát mondtak? — kérdezi halkan a fiú. — Hát az igazgató nem sokat mondott, csak azt, hogy „az már nem becsüle­tes dolog, hogy a patronáló üzem leg­jobb munkását elcsábítjátok —, meg aztán azt is mondta, hogy ha akarsz, akkor maradhatsz, ök már holnap át­helyeznek, de — ezt kikötötte — ha el akarsz menni innen, akkor csak az üzembe mehetsz vissza." Pista alig észrevehetően kienged egy sóhajt. „Hát elnök elvtárs... én — lopva a lányra néz, akinek szemeiből most is biztatást olvas ki — maradok, ha szívesen fogadnak.” Majd csende­sen teszi hozzá: — De a Zetor.;; a Zetamal szeretnék járná tovább is. ..Arra majd holnap rátérünk” — mondja az elnök. Felállnak. Az elnök int és a szekrényhez lép. „A szerződést meg kell pecsételni" — mondja. Üveget és poharakat vesz ki, majd a lányához fordul. „Irénke, te jobban értesz eh­hez, tölisél a poharakba.” A leány ügyesen tölt. Pistát kínálja először. Pohara színültig tele van, még le is csorogott egy kicsi. Pista halkan szól, a tele pohárral mutatva. — „Ez igaz?” A lány nevetve válaszol. — „Nézze meg a többi poharat is, azután találja ki.” > A fiú végignézi a poharakat, de egyik sincs úgy tele, mint az övé. A kisüsti szaga betölti a szobát. „Egészségünkre!” — szól az elnök és leönti az italt. A fiút már megrészegítette a csor­dultig öntött pohár, meg a leány sej­telmes válasza. Nézd a poharat. Keze mintha reszketne egy kicsit. Gyom mozdulattal emeli szájához ö is. Elbúcsúznak. Indul haza. Az udvarra érve látja, hogy a gép még ott áll, ahol ő megállította. Ráül és a gépszín alá hajt, majd magához veszi a piros tengeri'csövet. All a gépnek támasz­kodva. Gondolkozik és nézd . .. nézi a pirosló kukoricaszemeket. „Maga még itt van?” A gépszín fél­homályában álló fiú felrezzien. Mint akit tetten értek, dugja hátra a kezét. A leány lépett he a nyitva hagyott kapun. „Azt hittük, már régen haza­ment. Maga hozta be a gépet? Akkor megnyertem a fogadást — beszél a lány a zavartan álló fiúhoz. — „MUyw fogadást?” — kérdezi a fiú igen magas hozamok érhetők el és a betakarítási munka is a nyári bef jezett és az őszi nagy munkák közé esik. Az 1961. évi felvásárlási meny- nyiségének biztosítására . felvá­sárló vállalataink a szerződésköté­seket beindították. Szerződéses rendszerünk előnyeit itt külön nem kívánjuk kihangsúlyozni, azt ma már minden tsz vezetősége és tagja épp úgy ismeri, mint a dol­gozó parasztságunk. AZ ßLÖÄLLAT-felvásárlásunk területén — bár jelenlegi eredmé­nyeink elfogadhatók — mégis több probléma vetődik fel. A tsz- ek árutermelése bár a kívánt üte­met elérte, napjainkban még nem tudja biztosítani a teljes szükség­leteket. Mutatja ezjt az, hogy 1959. évben sertésből 13 százalék, vágó­marhából 29 százalék volt a tsz-ek részesedése az összmennyiségből. Ebben az évben sertésből 41 szá­zalékot, marhából 58 százalékot ért el. Ez viszont azt jelenti, hogy a tsz-ek 1960. évben az elmúlt év­hez viszonyítva 334 százalékkal több sertést és 184 százalékkal több vágómarhát adnak. Emellett viszont a háztáji gazdaságok és az egyéni termelők áruértékesítése is nagy jelentőséggel bír: Ennek oka elsősorban az, hogy az állatállo­mány jelentős hányada a háztáji és egyéni gazdaságok birtokában van, de a megtermett takarmány zonyítani, de azt minden termelő tudja, hogy a takarmányának állat­tal való megetetése útján sokkal nagyobb haszonhoz jut, mint ha külön értékesíti a sovány állatot és külön a takarmányt. A jövedelme­zőség fokozásához kormányzatunk azzal is hozzájárult, hogy a hizlaló takarmányt, kukoricát ad állami eladási áron, mégpedig 2 mázsát minden leszerződött hízott sertés­re. Ez igen nagy könnyebbséget jelent az egyes aszálysújtotta terü­leteken. de anyagi előnyt biztosít a takarmánnyal rendelkező ter­melők részére is. Ezt figyelembe véve, nincs értelme, hogy 400—500 forintos kukoricaárra számítsanak a termelők. Ezeket a körülménye­ket figyelembe véve látni kell pa­rasztságunknak, hogy a hizlalás jól jövedelmez. Sertéstenyésztésünk a védett süldő- és malac-árakkal igen egészségesen fejlődik és elmond­hatjuk, hogy a szaporulat elhe­lyezésére korlátlan lehetőségeink vannak, de emellett továbbra is számot tartunk a háztáji és egyé­ni gazdaságok nagyobb ütemű hiz­lalására. Ezt a körülményt látni kell a tsz-eink vezetőségének is és kérjük azokat, hogy minden le­hetőséget felhasználva segítsék a háztáji gazdaságokban a sertéshiz­lalást. Ez nem közömbös a tsz-ek számára, mert különböző módsze­rek alkalmazásával, ha a tsz pl. legalább egy mázsa takarmányt jó része is a háztáji gazdaságokhoz j ad a tsz-tagoknak a leszerződött jut, részben a munkaegység-része­sedések és egyéb juttatások ré­vén, részben pedig azáltal, hogy a ma már számottevő háztáji terület kizárólag takarmánytermő terü­let. A háztáji gazdaságok és egyé­ni termelők a tőlük várt hízottser­tés- és hízómarha-mennviséget le is szerződték, és annak átadását biztosítják is. A probléma az el­következő évben jelentkezik sertésre, akkor a közös gazdaság sertés kilogrammonként 1,20 fo­rint bonyolítási díjat is kap az ilyen sertésért és az így meghiz­lalt sertés teljes súllyal beszámít a tsz- áruértékesítési tervébe, mi­nek teljesítése révén a tsz hitel­törlésben részesül. Az egyetlen megszabott feltétel, hogy a közös gazdaság a tsz-tagnak állami áron adja át az 1—2 mázsa abraktakar­Sertéstartó és tenyésztő parasztsá- múnyt a leszerződött sertés után. gunk a sertés értékesítésének irá- Dolgozó parasztságunknak ezeket nyát változtatta meg. Érthetetle- | figyelembe véve igen sok lehető- nül a szaporulatokat malacként és j s©§e van a hizlalás fokozására és süldőként kívánják értékesíteni, és egyre gyakoribb az a jelenség, a sertéstenyésztés mennyiségi és minőségi emelésére. Az elmondot- hogy a hizlalástól tartózkodnak. A ^a” ellenére és a fentieket rende- helytelen irányzatot gazdasági letile8 alátámasztó intézkedések számításokkal nem kívánjuk bebi­ellenére is a legkülönbözőbb hí­reszteléseknek ül fel parasztsá­gunk, és egymást megijesztve többen meggondolatlanul alacsony meglepetten. És az elővett kezében ott | súlyban vágják le a sertéseket. Az állat és állati termékek felvásárlása tekintetében a ba­árulikodik a piros cső. „Fogadtam apámmal, amikor hallottuk a gépet, hogy maga viszi be a I romfiból elért 65,7 százalékos, a színbe, ö pedig nem akarta elhinni, j tojásból elért 88,1 százalékos és a Hát most veszített” — nevet fel hango­san a leány. Majd észreveszi a fiú ke- J tejből elért 93,8 százalékos jelen­legi felvásárlási eredményeink zében a piros csövet. „Hát komolyan I kielégítőek. Nem annyira a eiteszi?” — kérdezi halk hangon.». ... ... , ,,, ■ termelési probléma az akadályo­zója a felvásárlási tervek teljesí­tésének, hanem elsősorban az áru értékesítésének iránya. Ezen cikkek forgalmazásába igen sok spekulációs üzérkedő elem kap­csolódott bele és azok a megye árutermelésének egy jelentős há­nyadát a különböző iparvidékek­re és a nagyfogyasztó városokba szállítják. NAPJAINKBAN kezdetét veszi a közös gazdaságokban az 1961. évi termelési és értékesítési ter­veknek a tárgyalása. A fentiek­ből vázolt együttes felelősség a községi tervek tekintetében ko­moly, megfontolt gazdálkodást ^Mennem M" - szó! a leány hal- követel meg Ezért szükséges az „Azt hittem, már az úton eldobja. — „Mibe fogadtak?” — marad az előbbi témánál a fiú. „Ezt nem mondom meg” — válaszol a leány. „Akikor se, ha visszaadom érte a pi­ros csövet?” „Akikor sem” — válaszol a leány kis kacérsággal. „Akikor.. . akkor kitalálom” — válik bátrabbá a fiú hangja. „Nem! Ne találja ki’* — a leány hangja szinte könyörgővé válik. Nem szabad kitalálnia ... mert... mert... Mert? . . . döbben meg a fiú és köze­lebb lép a lányhoz. Miért nem szabad kitalálni? „Irénke!” . . . hallatszik az udvaron. Gyere, mert kezdődik a televíziós elő­adás. A fiú megfogja a kezét. Miért nem szabad kitalálnom? — kérdezi maífca- csul. A leány kicsit ijedten kapja el a ke­zét és sietve indul a gépszín ajtaja felé. Onnan szól vissza. „Azért mert.. 3 apu azt mondta, hogy miattam maradi itt... és nem a gép miatt” — mondja gyorsan és eltűnik az ajtó mögött. A fiú csak áffil. .. áll, nézi a sűrű­södő sötétet, és mosolyogva simogatja a kezében lapuló piros kukoricacsövefel kollArik János hogy ezeken a tervkészítő köz­gyűléseken nemcsak a tsz veze­tősége foglalkozzon úgy a kérdé­sekkel, ahogy azt a tervek meg­kívánják, hanem az egész tsz tag­sága, az egész község lakossága együtt döntsön, hogy az elkövet­kező évben mi az a maximális árumennyiség, melyet termelnek és a felvásárlás során értékesíte­nek. SZABÓ LÁSZLÓ hirendeltségvezetS

Next

/
Oldalképek
Tartalom