Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-07 / 288. szám

I960, december 7., szerda népűjsAg Sikerük titka a szorgalom Jól zárja az első évet a békéscsabai Kulich Gyula Tsz Amikor a közgyűlés meg­szavazta, hogy a tagok adjanak kölcsön az új szövetkezet indu­lásához vetőmagot, szénát, abrak­takarmányt, s hozzanak egy-egy tyúkot, akkor nem nyilvánította ki senki sem ellenvetését. A köz­gyűlésen nem. Aztán hazafelé me­net, otthon és munkaközben vi­szont röpködtek a borúlátást kel­tő mondatok: „Mindig csak adjál- adjál”! „Szegénységi bizonyítvány ez, nem szövetkezet”. „Azt se kap­juk vissza, amit kölcsön adtunk, nem hogy jövedelmet kapnánk”. Egyesek annyira bebeszélték maguknak mindezt, hogy csak ritkán, s akkor is kedvetlenül mentek ki dolgozni. A hitnél egyéb, hogy majd gazdag, jól jö­vedelmező szövetkezet lesz a bé­késcsabai Kulich Gyula Tsz, már egyéb nem volt az induláskor. Régi tanyákból toldozgattak, fol- dozgattak össze annyi istállót, hogy a tagok által bevitt 18 szarvasmarhát elhelyezzék. Aztán mindig épül valami: egy karám, egy ól. A 40 holdas kertészetből, különböző termelési előlegből gyűlt a pénz, s havonta jutott 10 forint előlegre is munkaegységen­ként. A pénz és a termény előleg­osztáskor egyik-másik olyan tag­ból, aki ritka vendégként jelent meg a közös munkában, kitört az elégedetlenség: „Nem igazság, hogy az egyik 800 forintot, én meg csak kétszáz forintot kapok. Miért jut az egyiknek nyolc zsák árpa is, nekem meg csak kettő”. Nem maradtak adósak a válasz- szal, különösen azok, akik szor­galmasan, nap mint nap dolgoz­tak: „Ne sírj, hanem nevess most is, mint amikor mi hajnalban mentünk dolgozni és este tízkor jöttünk haza. Azt mondtad, hogy bolondok vagyunk, amiért hajtjuk magunkat”. Aki az előlegeknél meg­mutatkozó különbség láttán irigy­kedett, még jobban fog irigyked­ni a zárszámadáskor, azokra, akik nem vették fel egyetlen egy­szer sem a havi munkaegység-elő­leget, mint Okos György, aki 429, Szarvas György, aki 408, ifjú Unyatinszki Pálné, aki 233, Vi- cián Jánosné, aki 236 munkaegy­séget teljesített október 31-ig. S nemcsak ők, hanem vagy har­mincán nem vettek ki egyetlen fillér előleget sem. A munkaegy­ségenként előlegbe kapott három kilogramm búzát, a 3,5 kilo­gramm csöveskukoricát, az 1 kilogramm árpát, s a terven fe­lül 50 munkaegységenként! egy liter pálinkát természetesen ha­zavitték a visszakapott kölcsön- vetőmaggal és takarmánnyal együtt. Zárszámadáskor arról számolhat be Lehoczki György, a fiatal tsz elnöke, hogy a február­ban alakult szövetkezetük tag­jainak megtelt a kamrájuk, a padlásuk. Elmondhatják, hogy ér­demes volt néha 12 meg 14 órát is dolgozni, mert a tervezett mun­kaegységenkénti 30 forint érték inkább több lesz 10 fillérrel, mint eggyel kevesebb. Pedig a tsz sok pénzt költött építkezésre, ál­latvásárlásra, öntöző berendezés­re. Hitelt jóformán csak a 40 fé­rőhelyes sertésfiaztatóra és a 220 férőhelyes szerfás süldőszállásra vettek fel. Miből futotta a 100 000 forint építkezési anyagra, 25 000 forint tanya vásárlásra, 20 000 fo­rint két nagyponyvára és még sok más egyébre? Abból, hogy a tervezett 175 hizottsertés helyett 212-t adnak le, s terven felül már leadtak 30 hizottmarhát. Jövőre 300 sertést és 62 marhát hizlalnak meg szerződésre. A hizlalni való nagyrésze megvan: az a 153 ma­lac, amit a jövő év első felében 120—130 kilós súlyban akarnak leadni, már 40—46 kilósak. A szarvasmarha is szinte gomba­módra szaporodott: ez év végéig 24 fejőstehenet terveztek, de már 34 tehenük van, s 30 olyan üsző, amely jövőre már ellik. A jövő évre már hízik 21 bika is. Ritka már az olyan ember a 192 tag között, aki ne hinne a Az elmúlt öntözési idény azt mutat­ta, hogy számos termelőszövetkezet el­mulasztotta kijavítani, illetve kijavít­tatni a permetezve öntöző berendezé­sét, s ebből kifolyólag komoly kiesés mutatkozott a bevételi tervben. Ennek elkerülése végett igyekezzünk kihasz­nálni a téli időszakot és felszerelésün­ket javíttassuk ki. Mi a teendő ezen a téren? Kezdjük azokkal a munkákkal, amelyeket a termelőszövetkezetek tagjai is meg tudnak csinálni. A csövek egész nyáron használatban voltak, mivel az aszályos nyár a szo­kottnál is fokozottabb öntözést kívánt. A csövek karbantartását saját erőből Is elvégezhetjük. Első teendőnk az — ahol még nem végezték el —, hogy a sártői a csöveket megtakarítsuk, A rozsdás részeket drótkefével dörzsöl­jük le. Az így megtisztított csöveket a háztartási boltokban kapható, nem drága vasiakkal fessük he. Ha nincs festékünk, akkor a letakarított csöve­ket klvülről-belülröl gázolajjal kenjük be. Ez persze csak szükségmegoldás, de a semminél sokkal jobb. A gumigyűrűket gondosan mossuk meg, és száradás után tegyük száraz, tsz jövőjében, mert amellett, hogy jó jövedelemhez jutnak az idén, megalapozták a jövő év gazdasá­gi sikereit is. Néhány tsz vezetőit és tagjait unszolni kellett, hogy szántóföldjük 30 százalékába bú­zát vessenek, a Kulich Tsz 57 holddal többet vetett, nagyon okosan, arra számolva, hogy új belépőkkel szaporodnak és jus­son azoknak is búza, s ha esetleg fagy, vagy más elemi kár éri a vetés egy részét, akkor se legyen hiány. Egyébként a kukoricatö­rést november 18-án, a búza ve­tését még november 20-án, a cu­korrépaszállítást november 28-án fejezték be. A rossz időjárást és a nagy széjjelszórtságot (Csorvás és Üjkígyós mellett is volt földjük) koránkeléssel, szorgalommal el­lensúlyozták. Ezek után az ember alig hiszi el Egri Béla kihelyezett könyvelőnek, hogy a tsz tagjainak 38 százaléka 60 éven felüli, s csak három százaléka 23 éven aluli. Pedig így van, egész évben egy nagymama és egy nagypapa bri­gád is dolgozott a tsz-ben, de úgy ám, hogy ha kellett órákkal növelték a munkaidőt. A munka­kedv minden esetben fiatalos volt, s a télen alakult Kulich Gyula Tsz olyan jól zárja az első évet, hogy egyik-másik régebbi csabai tsz is megcsodálhatja. Kukk Imre hűvös helyre. Nagyon vigyázzunk rá, mert Igen korlátozott mennyiségben áll rendelkezésünkre. A szórófejekkel elég sok bel volt a nyár folyamán. Javításuk elég nehéz­kes, mivel tartalékalkatrész csak a gyártó ktsz-nek van. A MEZÖSZÖV segítségünkre sietett, ezért a javítás most zökkenőmentesein lebonyolítható. Az erőgépek és szivattyúk javítása döntő fontosságú. Rozsdás csövekkel még lehet öntözni, de hibás géppel nem. A rossz szivattyút és erőgépet a vízgépészeti vállalat javítja M. (Gyula, Kossuth u. 11. szám.) Vannak termelő- szövetkezetek, amelyek komoly javító­műhellyel és komoly szakemberekkel rendelkeznek. Ilyen esetben a javítás házilag is elvégezhető. Ha a gép keve­set üzemelt és nem volt semmi baj ve­le, akkor elég egy alapos karbantartás. A hűtőből és a szivattyúból a vizet, az olajat le kell engedni, s az egész be­rendezést fedél alá tenni. Az ékszíja­kat és a dinamót szereljük le, és tárol­juk száraz, zárható helyen. Az akkumulátorokat ki kell sütni. Ezt úgy végezzük el, hogy az akkumu­látor erősségének megfelelő égőt kö­tünk rá mindaddig, amíg az égő vilá­gít. Ezután desztillált vizzel jól kimos­suk és száraz, fagymentees helyen tá­roljuk. Tavasszal új savat teszünk be­le, és az üzembehelyezést megelőzően fel kell tölteni. Az így kezelt akkumu­látor semmit nem veszít erejéből, sok­kal tovább használható. Nagyon kell rá vigyázni, mert drága, nehezen be­szerezhető, javítása is költséges. Több termelőszövetkezet nem rendel­kezett kellő számú és fajtájú idom- csövekkel. Ezeket a tél folyamán a MEZÖSZÖV-től be lehet szerezni. Az egyszerűbbeket házilag is előállíthat­juk, ha van olyan egyenes csövünk, amelyik valamilyen okból kifolyólag tönkrement, öntözésre nem használha­tó. Azok a termelőszövetkezetek, ame­lyeknek földbeépített, felszín alatti be­rendezésük van, ne felejtsék el a cső­hálózat teljes víztelenítését. Előfordul­hat, hogy az erős fagy a csöveket meg­repeszti, s szinte pótolhatatlan károk származnak a víztelenítés elhanyagolá­sa miatt. Ha a fentieket megcsináljuk, akkor leraktuk a jövő évi öntözés alapjait. Sikeres lesz harcunk az aszály ellen, s a többtermelés biztosítva lesz. KRASZNAI FERENC ggronómus, Gyula, vízügyi Takarmány-mérleg készítés Nem kis dolog egy 1700 holdas termelőszövetkezet évi takarmánymérlegét elkészíteni. Osztanak, szoroznak a kétegyházi Üj Barázda Tsz vezetői. Sztán János elnök, Alt Sándor agronómus és Sztán Demeter állattenyésztési bri­gádvezető azt számolja, mennyi szemes takarmányt kell termelni, ha jö­vőre 400 hízót kívánnak adni az államnak. Sztán János éppen azt magya­rázza, hogy a silókukorica holdszámát is növelni kell, mert duplájára nő a szarvasmarha-állomány is a jövő gazdasági évben. Hasznos tanácsok a jövő évi öntözés sikeréhez Dísznóvásár Megszokott kora reggeli kép Békéscsaba utcáin: kerékpárral közlekedő tejesek kopogtatnak itt is, ott is a lehunyt redőnyű ab­lakon: — Itt a tej! — Nem tetszenek kövér disznót venni? — kérdezi egy idősebb bácsi az edényt kinyújtó kéz tulajdonosától. — Nem vágunk az idén, tejesbácsi, sok zsír és szalonna is ma­radt bőven tavalyról — hangzik a válasz elfojtott ásítás kíséretében. A tej csakhamar kifogy, de a tejesbácsi még házal, még nem sikerült vevőt találni, bekopog hát az egyik házhoz és kínálja a göm­bölyű cocát, amelyik már nem eszik, s amelyik már van vagy 160 kilós. — Veszünk mi bátyám, hogyne vennénk. Kerüljön beljebb, ül­jön le. Várjon csak, hozok egy kis nyelvoldót. Tudja, szegények va­gyunk, de jól élünk. — Látom, jó erőben van az úr. Egészségünkre! — Egészségére. No, aztán mit kér azért a disznóért bátyám? — Látom, rendes emberrel állok szemben, olcsóin, 21 forintért adom kilóját, olyan 160 kilós lehet. Fagy már reggelenként, le­vághatják. — Ez igaz, de az is igaz, hogy sokat kér azért a disznóért bá­tyuska, nagyon sokat. — Drága ám a kukorica. Szárazság volt, kevés termett. Sok a vesződség is, amíg az ember felneveli, meghizlalja a malacokat. Reszkir is, mert valami baj elviheti egytől-egyig. Nekem szeren­csém volt, egészséges mind, annyit esznek, hogy a kezem dörzsö­löm el a kukorica-morzsolással. — Hány disznója van bátyuska? — Van nekem hál’ istennek nyolc hízóm, két kocám 16 malac­cal, süldő is van 10 darab. Nagyoi> szépek, a jövő húsvétra meghiz. lalom őket. — Aztán mind a nyolc hízó eladó? — Á nem, dehogy, három le van szerződve, januárra. Tudja azért szerződtem, ne mondjál:, hogy nem adok az államnak. Adok, pedig keveset fizet érte a vállalat... — Jobban szeretné szabadon eladni ugye, 21 forintban? Megér­tem éh magát. De azért maga is megérthetne minket. Látja, mi egyforma bérért dolgozunk egész évben. A ruhának, a téglának, rá­diónak és televíziónak is egyforma az ára télen-nyáron. Maga vi­szont nyáron olcsóbban adja a hízót, mint ilyenkor télen. Mit szólna hozzá, ha a boltban is drágábban adnák ilyenkor a rizst, a sót, a paprikát, mert vágási szezon van? Vagy megtudnák, hogy magénak nem 600, hanem 1000 forint tiszta haszna van egy hízottsertésen és azt mondanák: No, Pali bácsi, maga 17 forint helyett 21 forintért, 640 forinttal drágábban adott el egy 160 kilós disznót, ennyivel drágábban kap egy pár csizmát és egy télikabátot. — Az nem volna jó, az nem lehet, szabott ára van a csizmának — kacarászott Pali bácsi viccnek vélve a példát, mert az „úr” mosolyogva, kedélyesen beszélt. — Ez az látja: a munkások szabott órabérért dolgoznak, az ál­lam is szabott áron ad mindent azért, hogy mindenkinek egyfor­mán jó legyen a megélhetése, maguk dolgozó parasztok, vagyis ma­ga bátyuskám pedig 4—5 forinttal drágábban kínálja kilónként a sertést. Én kiszámolom magának pontosan, hogy mibe kerül egy malacot felnevelni és meghizlalni, bebizonyítom, hogy 17 forint jó pénz kilójáért. — Ne tessék fáradni, tudom én. dehát próbálom ... van. aki 22 forintra tartja. Hanem tudja mit: odaadom én magának 17-be. — Jól van bátyuska, igyon még egy kupicával... Majd szólok, de, ha akad rá vevő, adja el, mert mi, úgy lehet, csak újév felé vá­gunk ... Pali bácsi elköszönt azzal, hogy. majd benéz ő, mert úgyis ar­ra hordja a tejet, s legalább beszélgetnek, mert a becsületes embe­rekkel nagyon szeret ám beszélgetni. Ahogy kilépett a kapun, megnézte a házszámot, s aztán három házzal odébb megkérdezte egy járdát seprő asszonytól: tessék már megmondani: ki lakik itt a harmadik szomszédban, a 42. szám alatt? Az asszony megmondta, az illető nevét és azt is, hogy a megye egyik magasbeosztású vezetője. — A szenvedését neki, kitalálhattam volna — dörmögte a fogai között. K. I. Televízió - hónap November IS — december 15-ig BÉKÉSCSABA, OROSHÁZA, GYULA, MEZÖBERÉNY, SZEGHALOM, GYOMA, SZARVAS, Sztálin út 19. Kossuth Lajos u. 2. Sztálin út II. Malinovszkij út 2. Sztálin út 33. Vörös Hadsereg útja 27. Szabadság u. 42. A felsorolt boltokban minden csütörtökön a műsor kezdésétől: TV-bemutató A televízió tanít—nevel — szórakoztat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom