Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-07 / 288. szám

4 NÉPÚJSÁG I960, december 1., szerda Változás a battoiryai boltokban Lapunk október 8-i számában „Egy levél nyomában” címmel cikk jelent meg a battonyai fölöm üvesszö vetkezeti boltokban történt ellenőr­zésekről. Az ellenőrzés akkor egy levélben megírt bejelentés alapján indult eL A levél ezzel fejező­dött be: „Bízunk abban, hogy bejelentéseink nem lesznek eredménytelenek és végre lesz valami változás is a battonyai boltokban.” : Megírtuk, hogy a levél íróinak akkor a felháborodás adta kezükbe a tollat, akik nem nézhették tétlenül a boltokban történő visszaéléseket, hanyagságokat. Azóta két hónap telt el, s most arra voltunk kí­váncsiak, hogy az ellenőrzés és a cikk nyomán tettek-e valamit a földművesszövetkezet és a MÉSZÖV vezetői — akiket megbíráltunk. A dol­gozók bejelentései hoztak-e eredményt, történt-e valamilyen változás a levélben és a cikkben em­lített boltokban? Igen, valóban van változás. A dolgozók bejelen­tése nem volt hiábavaló. Cikkünkben „patkánytanyáról” írtumk, s ezt a címet méltán viselte a 4. számú vegyesbolt. Akkor megírtuk: miért és ki a felelős. A föld­művesszövetkezet vezetősége ezúttal intézkedett is. A boltot rövidesen bezárták, helyette ideigle­nesen a szemben lévő italboltban árusítottak. A bolt helyiségeiben pedig nagyarányú patkányir­tást végeztek. A húsboltről írtunk, hogy visszaélések voltak a vásárlók rovására. A boltvezetőt ezért felelősség­re vonták, sőt meg is büntették. Adámcsák Béla tanult a történtekből, s azóta a többszöri ellenőr­zés sem talált árdrágítást és egyéb hibát a bolt munkájában. Az italboltoknál is történt változás. Az ellen­őrzés most már egy alkalommal sem állapított meg súlycsonkítást. A tisztaság is kielégítő, s az akkor kifogásolt mérőeszközöket és egyéb felsze­relési tárgyakat kicserélték megfelelőre. A legsúlyosabb büntetést a bútorbolt vezetője kapta, aki a többszöri figyelmeztetés ellenére sem változtatott magatartásán, s a boltot továbbra is elhanyagolta, ezért leváltották. Az új boltvezető, reméljük, nagyobb gonddal kezeli a közvagyont, többet törődik a vevőkkel. A cikkben nem írtunk a zöldségboltról, de el­lenőrzés itt is volt, és hibákat találtak, amelye­kért ugyancsak a boltvezető leváltására került sor, és a régi bolt helyett rövidesen új, korszerű zöldségbolt nyílik a községben. A dolgozók bejelentései tehát eredménnyel jártak. A földművesseövetkezet és a MÉSZÖV ve­zetői elfogadták a bírálatot és eredményesen in­tézkedtek. / Érdemes volt szót emelni a hibák ellen. Kasnyik Judit Kusza sorok Máriaremetéröl (Budapesti tudósítónktól.) Leszálltunk az autóbuszról. Az 57-es csakhamar eltűnt szemünk elől a kanyargó úton. A kövesút a sárga őszben símán és szürkésfe­héren futott el két irányban a he­gyek felé. Az ember, ha idegen tájakra vetődik, előbb szétnéz maga körül, csak aztán indul el valamelyik irányban. íme a híres „búcsújáró hely” Máriaremete, a magyar Lourdes. Hányán és hányán zarándokoltak el már ide több mint egy évszá­zad óta, hogy imával, gyónással „enyhítsék” nyomorukat, fájdal­mukat, hogy segítséget könyörög­jenek a szentektől! Csodára vár­tak a betegek, az özvegyek és ár­vák, az elesettek — hiába! A környéken hallgatag hegyek hullámos vonalai rajzolódnak ki, szelíd lankáikkal hívogatják a lá­togatókat. Oldalukban és a tete­jükön tarkaruhás családi házak ülnek magukban, csoportban. Az udvaroljon kimosott ruhák len­genek a kötélen, s alattuk gondta­lan apró gyerekek szaladgálnak. A templomhoz egyenes jege­Visszakérte az iskolapénzt Norvégiában rendkívül furcsa eset történt, amelyet minden bizonnyal óvakodni fognak precedensként elfo­gadni a világon. A 30 éves Bjame Peder­sen mezőgazdasági munkás észak-norvégiai szülőfalujá­nak tanácsától 50 000 norvég korona kártérítést követelt, amiért annak idején nem ta­nult meg írni-olvasni, jólle­het hét évig járt iskolába. Kártérítési követelésében Pedersen előadta, hogy mint analfabétának állandóan hát­rányt kell szenvednie az életben. A különös ügyet a Sunn- fjord-i kerületi bíróság tár­gyalta: elismerték Pedersen kártérítési igényét. Nem ítélték meg ugyan az általa követelt összeget, hanem í csak a felét, de még az is l elegendő ahhoz, hogy Pßder- : sen Oslóba költözhessen és a í fővárosban pótolhassa alap­műveltségének hiányossága- \ it. I nyesorok között vezet az út. A kőoszlopos, vasrácsos kerítés egy más világot zár be. A bejáratot — akár a „Paradicsomban’’ — két főangyal őrzi hideg szobortekin­tettel. Márványtalapzatukon ceru­zával írt kusza sorok, könyörgé­sek, nevek és dátumok. Van, aki idegenbeszakgdt gyermekei visz- szatéréséért könyörög, mások hoz­zátartozóik egészségéért. De akad­nak olyanok is, akik lakást kér­nek a szentektől. Egy anya pedig ezt írta a talpazatra: „Segítsd fia­mat a közeli katonai kiképzés alatt!” A kapun belül egy elvont világ. Itt kívül az alkotó ember termé­szetformáló munkájával, ott belül a „bűnös" (?) ember az élet min­den fájdalmával. A székesegyház udvarán a gesz­tenyefák alatt idős bácsi gereb­lyézi a bokáig érő barna avart. Első látásra azt hinné az ember, hogy idetartozik, hogy ő gondoz­za a templom környékét. — A megszáradt avar alomnak kell az állataim alá — mondja ki­csit mentegetőzve. Beszélgetni kezdünk. Tőle is „csodákról” akartam hallani — olyanokról, amilyeneket nagyma­mám mesélt gyermekkoromban — de az öreg egyről sem tud. Pedig itt lakik a közelben. Azt mondja, a kövesútról idelátszik a háza. — Vasárnaponként sokan jár­nak ide. Búcsú is gyakran van. Nemcsak az idősebbek, a fiatalok is eljönnek. Meg azok, akik Pes­ten nem „mernek” templomba járni — teszi hozzá az öreg őszin­teséggel. Az öregeket, a betegeket nem is olyan nehéz megérteni. így él­tek évtizedek óta — meg aztán nem is akarom őket megfosztani vallásos hitüktől — amely bizony eléggé beléjük ivódott. Megkondul a harang. Tiszta érchangja litániára hívogat. A hí­vek- lassan szállingóznak a csapá­sokon minden irányból. Az út jobb oldalán vörösmár­ványból épült szentély magaso­dik: a lourdes-í székesegyház ado­mánya. Lépcsőin az ősz nyoma: sárguló, gyűrűdző levelek. Egyet- egyet lesodor belőlük a pajkos, játszi szél. Feketeruhás fiatalasz- szony sírdogál a szentély előtt, nógy-öt éves kisfia a lépcső al­jára ül, gesztenyével játszado­zik.^. j A templom rövid történetét ké­pek és tintával írt sorok mondják el. Az egyik fa ágai közt szent­képre akadnak az arra járók, s ez a Mári-kép „meggyorsította” (?) a betegeket. E köré az ólő fa köré építették a templomot. Azóta a fa régen kiszáradt, ágait rövidre vag­dalták, s a képet állandóan sárga­fényű villanylámpa világítja meg. Férfi térdel a kép előtt lebo­rulva, mankói mellette pihennek. (Az autóbuszon együtt utaztunk vele!) Ájtatos csend. Valamelyik perselyben megcsörrennek a be­dobott pénzdarabok. Az oltáron gyertyák gyulnak. Idős asszonyok halkan rebegik imáikat. A rok­kant férfi feJtápászkodik az oltár mögül, mankói halkan koppannak a kövezeten. Mások foglalják el helyét, más könyörgéssel. Az előcsarnokban nagy fekete- betűs tábla mutat egy ajtóra: „Na­gyothallók gyóntató helyisége jobbra.” A félig nyílt ajtó mögött keskeny csigalépcső kanyarog fel­felé ... Hazaindulunk csodák nélkül, gondolatokkal telve, de a fiatalok sehogy sem mennek lei az eszem­ből ... — Nevelés dolga — hajtogattam magamban. Eszembejut a marxi idézet: „A vallás a nép ópiuma”. Igen, mi igazibb hitet ismerünk! Példát adtak a mártírok, akik az emberibb élet eljöveteléért az éle­tüket áldozták. A kommunista hősök hite a halálnál is erősebb volt, mert az egész emberiség fel- szabadulásában hittek. A templom-kerítésen kívül kis­lányka kocog tejeskannával a ke­zében. Kedvesen köszön a járóke­lőknek. Szeretném megsímogatni szőke haját. Tőlünk nem messze kőművesek rakják egy ház alap­jait. Felszabadult érzés nézni se­rény munkájukat, hallgatni egész­séges életszemléletüket... — Talán kegytárgyakat akartak vásárolni? — kérdik tőlünk tré­fásan. — Kapnak itt pénzért min­dent, aztán mehetnek — jegyzi meg nevetve egyikük. Vele nevetünk valamennyien. íme, az alkotó ember, aki a .mennyországot” itt, a földön akarja felépíteni! Gulyás Sándor Az év végi beruházási hajráról A mezőkovácsházi járás ter­melőszövetkezetei gépek vásár­lására az idén több mint 12 millió forint állami hitelt kap­tak. Ebből — a legutóbbi érte­süléseink szerint — hétmillió forintot használtak fel. Ötmillió forint sorsa még a levegőben lóg, s félő, hogy december 31-ig a felhasználásra nem kerülő összeget az 1960-as számláról nem írják át az 1961-re. Ez kü­lönben így is lesz, erre már most mérget lehet venni. Az ötmillió forint felhaszná­latlanul hagyott beruházás hal­latán kinyílik a bicska az em­ber zsebében. Miért történhetett ez meg? Kinek a számlájára írandó a szövetkezeti beruházá­sok most kibontakozó év végi hajrája? Az igazsághoz tarto­zik, hogy 'kissé késve, de ész­bekaptak a területi iroda járási fiókjánál éppúgy, mint a szö­vetkezetben. November második felében és decemberben — miu­tán a megyei tanács megcsillog­tatta készülődését a hitel visz- szavonására — egymillió forin­tot el is vett, mert nem látta biztosítottnak felhasználását —, felismerték a kilátástalan hely­zetet, és a „mindent bele” elv alapján év végi rohamot indí­tottak a megmaradt összeg fel- használására. Sőt a hiteligény- lések súlyából ítélve a beruhá­zások felhasználásánál 180 fo­kos fordulatot lehetett sejteni. Hajrá! Hurrá! „Akinek jut, örüljön, akinek nem, bánkód­jon” elosztás érvényrejutása el­len minden józanul gondolkodó ember tiltakozik. Jó, jó — mondják most azok, akik az iro­dából kartonokról ítélik meg, melyik tsz hogyan gazdálkodik —, de ha egyszer a bevételi számlájuk üres volt, akkor mi­ért verik az asztalt Zetorért, lánctalpas traktorért, munka­gépekért? Jóllehet a kunágotai Petőfi Tsz is ehhez hasonló meglátások miatt nem értesült időben, hogy részükre a lánc­talpas traktor vásárlására meg­kapták a hitelt. A szövetkezet gazdái ezt a mély hallgatást gya­núsnak vélték és egy alkalom.- mal — sajnos az év végén — megtudakolták, miért késik a lánctalpas traktor. Erre azt mondták: nincs a bevételi szám­lájukon 50—52 ezer forint, hogy az állami hitelt saját bevétele­ikből megtoldják. A tsz tagjai azt válaszolták, hogy megtakarí­tott egyéni jövedelmükből is hajlandók gépvásárlásra köl­csönadni. íme így fest a valóság. Kár, hogy a területi iroda járási fi­ókjánál év közben ráültek a pénzre, de ugyanakkor az is baj, hogy a közös gazdaságok jó része az egyéb gondok mel­lett megfeledkezett saját bevé­teléből megfelelő összeget tar­talékolni az állami beruházások kiegészítésére. Dupsi Károly SZERDA, 1960. DECEMBER 7. KOSSUTH RADIO: 8.10 Tánczene. 9.00 A tajvani lány. 9.20 Két Haydn- szimfónia. 10.00 Hírek. 10.10 Úttörő-hír­adó. 10.30 Napirenden. Szívesen hallgat­tuk ... 10.35 Egy csésze fekete mel­lett... 11.10 Emlékezés Lehotay Árpád­ra. 12.00 Déli harangszó, hírek. 12.10 Operarészletek. 13.00 Edénkért. 13.20 Járóka Sándor népi zenekara játszik, Török Erzsébet és Rosier Endre éne­kel. 13.45 Válaszolunk hallgatóinknak. 14.00 Ajándékhangverseny nyugdíja­soknak. 15.00 Hírek. 15.08 Időjárásjelen­tés. 15.10 A tizenötödik születésnapra. 15.40 Gyermekzene Mozart műveiből. 15.55 Tánczene. 16.30 A barátság hul­lámhosszán. 16.40 Brahms- és Schu- mann-kórusok. 16.55 Műsorismertetés. 17.00 Hírek. 17.15 Szív küldi szívnek szí­vesen. 17.50 Gondolat. 18.30 Könnyű zene. 19.05 Kerekasztal. 19.20 A Ma­gyar Rádió szimfonikus zenekara ját­szik. 19.50 Jóéjszakát, gyerekek. 20.00 Esti krónika. 20.30 Kozák Gábor József népi zenekara játszik, Sándor Judit énekel. 20.45 Tanítóknak, tanároknak. 21.00 A madarász. 23.30 Meleg pillana­tok... 24.00 Hírek. 0.10 Bartók: Hl. vonósnégyes. 0.30 Himnusz. PETŐFI RÁDIÓ: 8.00 Hírek. 14.00 Időjárás- és vízállásjelentés. 14.15 A Lipcsei Rádió fúvószenekara játszik. 14.40 Orosz nyevlecke az általános is­kolásoknak. 15.00 Verbunkosok, ma­gyar nóták. 15.30 Sólymos Péter zongo­rázik. 16.00 Hírek. 16.03 Híres házak mesélnek. Az első pesti irodalmi sza­lon. 16.30 Szovjet szerzők operett- és iilmnezéjéből. 17.15 Távolságok a világ- egyetemben. 17.30 Muzsika. 18.00 Hí­rek. 18.05 Tánczene. 18.30 Rádióegye­tem. 19.00 Hírek. 19.05 Verbunkosok, népdalok, csárdások. 19.40 Falurádió. 20.00 Operai esték. 21.00 Hírek. 21.05 Sporthíradó. 21.20 A Londoni Rádió műsorából. 23.00 Hírek. TELEVÍZIÓ: 18.25 A láthatatlan moz­gás. 18.40 Kincskereső kamera. 19.00 Fiatal írók, költők között. 19.30 Miért | szép egy kép? 20.00 A kicsi. (Bolgár I film.) • lUsttí • SZABADSÁG MOZI, Békéscsaba. December 5—7: Gábor diák. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8. BRIGÁD MOZI, Békéscsaba. Decem­ber 5—7: Szalmaözvegy. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. A Szabadság' és a Brigád moziban minden kedden és pénteken délelőtt 11—1-ig elővételi pénztár. TERV MOZI, Békéscsaba: December 5—7: A bemutató elmarad. K. h.: féj 6. fél 8, v.: fél 4, fél 6. fél 8. SZABADSÁG MOZI, Gyoma: Decem­ber 5—7: Magasabb elv. K. h.: 7, v.: 3, 5, 7; PARTIZÁN MOZI, Orosháza: Decem­ber 6—7: Bomba. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4ö fél 6, fél 3. BÉKE MOZI, Orosháza. December 8—11: Arcnélküli város. Kezdete h.: 5, % v.: 3, 5, Tg PETŐFI MOZI, Gyula. December 8—13: Folytassa admirális. K. h.: 5, 7, v.: 3, 5, 7. ERKEL MOZI, Gyula: December 5—7: Gyalog a mennyországba. K. h. fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. VÖRÖS OKTOBER MOZI, Mezőko- vácshóza. December 5—7: Az Eiffel­torony árnyékában. K. h.: 7, v.: 3, 5. li BÁSTYA MOZI, Békés. December 8—11: Légy jó mindhalálig. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8. TÁNCSICS MOZI, Szarvas. Decem­ber 1—7: Légy jó mindhalálig. K. h.: 5, v.: 3, 5, 7. PETŐFI NOZI, Sarkad: December 5—7: Végállomás szerelem. K. h.: 8, v.: 4, 6, 8. ADY MOZI, Szeghalom: December 5—7: Ballada a katonáról. K. h;: 7; 3, 5, 7i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom