Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-28 / 305. szám
NÉPÚJSÁG I960, december 28., szerda ilCtmíosö/ii/i mozaik Már túl vagyunk az ünnepen, de azért még a szobákbasn állnak a karácsonyfák és otthon még ebéd után asztalra kerül az ünnepi sütemény. 1960 karácsonya szép volt mindenütt. A családi tűzhely melegében az év apró kis bosszúságait elfeledve, jókedvűen indultunk az év utolsó hete elé. Kártyások Mit kaptál karácsonyra ? Kis karácsonyi történetünk talán nem is egy helyen játszódik le — de jellemző. A család szemefénye, a három éves Pistike egész nap kezében szorongatta a karácsonyra kapott mackót. A vendég élve a vendégjoggal megkérdezte Pistikét: — Mondd Pistike, mit kaptál karácsonyra? — Egy mackót __— aztán P istike elmélázva forgatja keAmikor Szofijka kilépett a színpadira. Vászja nem akart hiníná a szemének. A pódiumon egy kifestett bábú zében a mackót, majd magánmonológba kezd. — Én tudom, hogy ezt apu vette, apu volt a Jézuska. Mindenütt telt hás A kétnapos ünnep alatt a színházban nagy sikerrel játszották továbbra is Jókai: Kőszívű ember fiai-t. Filmszínházaink szintén zsúfolt házak előtt mutatják be filmjeiket. De már érzik a szilveszteri hangulat is. Mindkét moziban „egy forintos’’ kabarét is játszanak. állt ízléstelen ruhában; és természetellenes hangon énekelt valami dzsessz- dalocskát. Vászna legszívesebben a föld alá süllyedt volna. Tengerésziskolás barátainak annyit mesélt Szofijkáról, a kedves, tehetséges kislányról, s most itt áll előtte. Barátai nézték az „énekesnőt’* és gúnyosan sugdolóztak. Vászjának eszébe jutott, hogy nem is oly régen milyen szépen énekéit Szofijka ukrán dalokat. Igaz — emlékezett vissza Vászja —, Szofijka mindig különös voK. Egy év alatt több szakmát is változtatott. Legutóbb, amikor a faluban találkoztak, megállapodtak, hogy Szofijka eljön vele Odesszába, s beiratkozik a hajórádiós tanfolyamra. Vászja már arról álmodozott, hogy együtt teljesítenek szolgálatot a hajón, együtt utaznak messzi, ismeretien országokba. De ebből semmi sem lett. Vászja már megváltotta a vasúti jegyet, de Szofijka meggondolta magát. Elkápráztatta a lehetőség, amelyet Omelszkij, egy kis esztrádegyüttes vezetője festett le előtte. A férfi úgy gondolta, a tehetséges, szép hangú kislány majd fellendíti együttese mostanában nagyon hanyatló karrierjét. S Szofijka elhagyta kedvesét; \; s;; így kezdődik ennek aiz érdekes szovjet filmnek a története. (Bemutatja a csabai Szabadság Mozi). Van egy „izgága” kérdésünk. — Tessék megmondani: a szilveszteri is ilyen lesz? Mulatók és mulattatok A békéscsabai vendéglátó- ipar összes helyiségei zsúfolásig megteltek. Sehol nem lehetett helyet kapni, a pincéreknek sok dolguk volt, s a közönség is jól érezte magát. Van azért néhány megjegyzésünk: Vajon a Csaba Szálló télikertjét mért nem lehet a megyeszékhely színvonalának megfelelően karbantartani? Miért van ott olyan sötétség — bár nem vagyunk ellene a hangulatvilágításnak —, és azt sem tudjuk megérteni, hogy a parketten miért található meg az októberben behordott sár? Még van egy akadékoskodó megjegyzésünk, ez már a Kishajónak szól. Vajon a néhány évvel ezelőtt az ablakokra pin- gált tengeri szörnyek és a kificamodott mellű sellő megéri-e még az 1961. évi Szilvesztert? (D.) Felépült az új Lidice A Csehszlovák Szocialista Köztársaság százmillió koronát fordított a náci SS-különítmény által 1942-ben kiirtott Lidice újjáépítésére. Az 500 lakosú bányászfalu minden férfilakosát megölték és csak néhány asszony és gyermek élte túl a deportálást. Az újjáépítés nemrégiben fejeződött be, többek között egy nagy kertészeti intézetet is létesítettek, ahol a kertészek a különböző keleti és nyugati országokból származó rózsafákból telepített rózsakertet ápolják. A hatodik színesbőrű gyereket fogadja örökbe egy angol család A cudding'toní Wilde házaspár eddig már öt színesbőrű gyermeket fogadott örökbe és most egy hatodikat szándékszik adoptálni. Wilde asszony kijelentette, hogy. az eddig örökbe fogadott gyermekek olyan nagy örömet jelentettek, hogy kedvük támadt még egy gyermek örökbefogadására. A Kötegyán, Sarkad, Gyula felől reggel háromnegyed hét óra tájban Békéscsabára érkező vonat utolsó (5053 számú) kocsijában minden hétköznap szinte vágni lehet a füstöt. Amikor a vonat megáll, innen senki sem lát dolgukra igyekvő embereket leszállni. Az ajtók rendszerint zárva maradnak, s ha ki is nyílnak, egy-két leszálló utas után ismét bezáródnak. A gyanútlan felszálló csak akkor lepődik meg, ha már a kocsi belsejébe jut. A füsttől nem annyira látja, mint hallja, hogy itt kemény ulti-csatát vívnak egymással az utasok, miközben egy- és kétforintosok cserélnek gazdát és az izgalomtól összerágott csikkvég-eső hull a padlóra, az ülésre, sőt elvétve még a hamutartóba is. A naponta felszállók már megszokták ezt és jobb híján —$ addig, amíg egy-egy hely megürül, kibicelnek. Csak abban as esetben jönnek ki a sodrukból, ha a „kártyaklub” tagjaival szerencsétlenségükre éppen a lépcsőn, vagy a kocsi folyosóján találkoznak. Mert — a tapasztalat szerint — ezek a kártyások olyan emberek, hogy amíg kártyáznak, addig semmi mást nem csinálnak. (Persze osztanak és csikkeket is rágnak, de ez a „szakmához” tartozik.) Amikor azonban leszállásra kerül a sor, akkor meg úgy megindulnak, mint a tankok és hajtanak, legázolva mindenkit, ami útjukba akad. Ilyenkor ja} azoknak a felszállóknak, akik még nem tudják, hogy az „okosabb enged”. Ez utóbbi esetben aztán nemcsak egy füstös és csikkel teleszórt kocsi marad utánuk, hanem néhány dolgozótársuk elrontott napja is. —or— Békéscsabai Faipari Kisipari Termelőszö vetkezet új címe : Békéscsaba Berényi út 122. Telefon: 12-09 és 21-88 KÉSZÍT: fényezett és festett hálószoba-bútorokat, kárpitos garnitúrákat és egyszemélyes rekamiékat. Kedves megrendelőinknek és összes ügyfeleinknek eredményes, sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kíván a Békéscsabai Faipari Ktsz vezetősége FILMHÍRADÓ m-m ■■■■*■ ■ ■ ■>■■■■■■■■■■■■■■■■ ■ ■ ■ ■ »aa ■ a autaa A Fetsete-tenger lánya Színes szovjet film Kovái Lőrinc^ Rádiósxörnyeteg (Folytatás a 3. oldalról.) görcsöt kaptak, ketten megfojtottak a feleségüket, és ugyancsak ketten cementet öntöttek a fülükbe, hogy ki ne ugorjának az ablakon, összeesküdtek a Rádiószörnyeteg ellen. Egy novemberi estén, miután a Rádiószörnyeteg rádióját félállomásra állítva úgy, hogy az egész ház megtelt valami sakálvonyításszerű, de olykor oroszlánbömböléssé váló hang-epilepsziával, mely olykor szamárordítássá enyhült, máskor kukorékolássá vékonyodott... egyszóval, miután félállomásra állította a rádióját a Rádiószörnyeteg, éppen eszpresszóba indult, hogy viszonylagos csendben szítsa fel hevét új rádiózásra — egyszerre három sötétköpenyes lakó ugrott eléje. Valami nyikkant, valami csőr rent... egyszerre három zsebrádió emelkedett fel a félrelebbenő fekete köpenyek alól és szorult a Rádiószömyeteg mindkét öblös füléhez, kissé horpadt homlokára. — Hallgasd! Most hallgasd! A zsebrádiók úgy üvöltöttek, mint kis májbajos vízilovak, nyihogtak, mint a párzó zebrák, gonoszul fütyü- résztek, mint egy cinikus férj, aki in flagranti érte a feleségét. A lépcsőház megtelt harsogással és dervisüvöltéssel, ördögi horkolással, gonosz dzsinnek hörgésével és par- kettáncos-csattogással ... A három összeesküvő arcán irgalmatlan, hideg hóhérdüh látszott. Várták, mikor kap Vitus táncot az áldozat. De a Rádiószörnyeteg mennyei mosollyal emelte fel fejét. — Köszönöm... köszönöm... mily kedves meglepetés... — szólt, öblös füleit mozgatva —, de kissé hangosabban! A rádiót csavarni kell... csavarni..; A ZSebradiÓK zörögve estek a lépcsőház kövére. A Rádiószömyeteg arcán érdeklődés látszott. Lefeküdt a hűvös kőre és ráhajtotta fejét az egyik zsebrádióra, mely éppen a berlini állatkertből közvetítette a majom- parádét. Így talált rájuk hajnalban a bölcs és hallgatag házmester, aki éjfélkor a hatodik emeletről mesélte le az udvarra a szézegyéves gyertyaöntőnek, aki udvaron javíttatta koporsóját a telefonon kihívott vízcsapj avítókkal, akiket a túlikészséges lakáskarbantartó vállalat küldött ki hosszas könyörgésre. Az összeesküvés kudarca után mindenki feladta a reményt. A lakók némán készülődtek az elmegyógyászatra. Már festették a táblát, melyet a bölcs és kevésszavú házmester visz majd a menet élén, ezzel a felirattal: „Nem vagyunk őrülitek, hogy megőrüljünk! 54 • Egyetlen kérdés izgatta immár a menekülőket: hogyan kerülhetnek be a Lipótmező zöld eliziumi rétjeire? — Szerezzünk idegorvosi bizonyítványt, akkor a rendőrség is közbeszól — ajánlotta egy sokait szenvedett lóápoló, akinek évek óta négy ép záp- foga fájdult meg, ha a Rádiószörnyeteg működésbe lépett. A lakók egymást taposva rohantak az idegorvoshoz. A vizsgálat eredménye lesújtó volt. Húsz lakó közül csak tizet minősítettek át az elmegyógyintézetbe, mint hallucinációs kényszerkép- zetben szenvedőket. A másik tíznek nem maradt más, mint várjanak, még néhány napig és bízzanak a Rádió- szörnyetegben; / Mindenesetre , a lakók fele már megmenekült. Ennek örömére nagy házi- bált rendeztek. Az egész ház ünnepélyes külsőt öltött. A hátsó lépcsőméi leszedték a feliratot: „Kérem a tisztaságra jobban ügyelni! A szemétláda fedelét erősebben lecsukni! Patkány van! Helyette a nagy elmegyógyászok zöldkeretes fényképeit szegezték fel. A megmemekültefcnek ősi szokás szerint egy fogkefét ajándékozott a többiek nevében egy volt dugógyáros. Az ünnepeiteknek egy madzagon kellett maguk után húzni körbe-körbe az udvaron a fogkefét és féllábon ugrándozva vékony fej haj gon kiáltozni: — Cic, cic, ciccc! — jelezve, hogy vitathatatlanul jogosultak a diliflepnire. A megmenekültek és a még maradók a legjobb hangulatban, sokáig maradtak együtt és járták a lipótmeziei csárdást erre a dalra: Rádiózzon a Rádiószömyeteg, Hadd dilizzen Az is, aki nem beteg. Mindenesetre nagy volt a vigalom és így nem keltett különösebb feltűnést, hogy a Rádiószömyeteg társbérlője, a kövérségéről híres egykori hentes mester fülrákban meghalt. A halottat egy fal választotta el csupán a Rádiószömyeteg szobájától. Ez a fal a sok évi rádióbömböléstől olyan roskataggá lett, mint azé a városé, melynek falai — úgy mondják — a nép rivalgására omlottak össze. A szobában, ahol a széles hitvesi ágyon kövéren, súlyosan, még mindig bokáig érő hálóingben feküdt a halott, a gyászolók beszélgettek. A szomszédban persze most is bömbölt a rádió, — Ö már nem hallja . .. szólt vígasztalban az egyik rokon, aki szeretekének kétségtelen tanújelét adta, mikor a halott jelenlétében pipára gyújtott, ugyan, de rögtön el is oltotta. — Hihetetlen .; -. de azt hiszem, tényleg így van — szipogta, szemét törül- getve a feleség —, bár a halottakról oly keveset tudunk. — Na, na néném! — szólt optimista biztatással egy vidékről jött részvétlátogató, aki nem értette a szavak mögött sötétlő valóságot. — Másvilágra aztán ez a rádió sem hallatszik! Ebben a pillanatban a másik szobából, ahol eddig hosszú ideig a pulykatenyésztés előnyeit taglalta egy harsogó basszus, körülbelül olyan erővel, mint ahogyan Danton szólott a francia forradalmárokhoz, most — hirtelen pattogó csárdás tört fel: — Debrecenbe kéne menni.;; pulykakast kéne venni . 3 A részvétlátogatók nem akarták észrevenni a pattogó csárdást, de a dalból rekedt bömb öles, aztán, ismét valami sakálvonyítással teljes csárdás lett; — Lassan kocsis, lyukas a kas 5.9^ Egyszercsak a halott térde megremegeti; a bokáig érő hálóing alatt. Vaskos lábujjai fel-le görbültek a harsogó ritmus ütemére. Nagy, pillátlan szeme kinyílt. Lassan felült, aztán leugrott az ágyról és úgy ropta a csárdást, hogy csak úgy lobogott a hosszú hálóing rajta. Vaskos karját nagy hévvel lendítette jobbra-balra, a csárdás ütemére. 5 3; A rokonság dermedjen állott. Csak a halott anyósának volt annyi lélekjelenléte, hogy odaugrott a falhoz és úgy verte öklével, mintha a veje feje volna,-- Zárja le a rádiót! Zárja el maga Szörnyeteg! — sikodtatta felháborodva, mert már megvette a koszorút a veje sírjára. A csárdás természetesen erősödött. A fal dörögve leomlott, de a Rádiószömyeteg, aki éppen a fürdőszobában mosta nylonharisnyáját, nem hallott -semmit, inkább csak sejtette, hogy valami történik és kiszólt: — Ilyenkor szabad!.. ; Honnan szóltak? A ledőlt faira meredt, látta, amint a kövérségéről híres egykori hentesmes- ter fehér hálóinget lebegtetve bezúdul a romokon és csak most sápadt el. — A másvilágról! — szólt fogát vicsor- gatva a halott és tovább ropta a csárdást olyan hévvel, hogy a hálóingére hullott mész csak úgy füstölgött körülötte,
