Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-28 / 305. szám

december 28., szerda N ÉPÚJ S AG 5 Szovjet emberek között — 10 nap a Szovjetunióban — AiáhdékotzÁ H&wzet A mozdony hosszan sípol, majd megáll. A magyar—szovjet hatá­ron állunk. A fülke ajtójába egy fehér köpenyes asszony lép. — Köszöntőm Önöket! — mond­ja szabályos magyarsággal. — Egészségesek? — érdeklődik. Egy pillanatra belenéz valamennyiünk szemébe, s továbbmegy. Az ablakhoz lépünk, kíváncsian nézzük a szőke Tisza fodros hab­jait, halljuk a-, víz szélűzte csob- banását. — Mindenki maradjon a helyén — hangsak —, útlevél-ellenőrzés. A következő pillanatban szovjet határőrök lépnek a kocsiba. Min­dent rendben találnak. Egy hosszú sípjel jelzi, hogy szabad a szerel­vény útja. A lámpagyújtást Csapon érjük. Az eső unalmas egyhangúsággal kopog a tetőn. Szovjet földön, szovjet emberek között vagyunk. Mosolygós, barátságos tekintetük az első perctől kezdve mélyen be­lénk vésődik. Most járunk itt elő­ször, mégis az első perctől kezd­ve érezzük az emberséget, a fi­gyelmességet, a szovjet emberek vendégszeretetét. Belépünk a hálókocsiba. Kelle­mes, meleg levegő csap meg. Egy darabig magyarhoz illő virtussal osztozkodunk a fekvőhelyeken. Nagynehezen megegyezünk, s amikor Munkácsot kiáltják, már valamennyien pizsamában, háló­ingben ülünk, s bár kint sötét van, csak a villanyégők fénye csillog, mégis minden tekintet az ablakon át lesi a hegyes vidék szépségeit. A merész lejtőn sebesen kígyózik felfelé a villamosmozdony vontat­ta szerelvény. Éjfélre jár az idő, amikor elcsendesedünk. A szolgá­latos kalauz félhomályt varázsol a.kocsiban. Lefekszünk, de álom nem jön a szemünkre. Izgatottan várjuk a reggélt, hogy belássuk a galíciai dombokat, falvakat. Az ukrán mezőkön A sztyepp és mezők csupaszon mutogatják magukat. Itt-ott nagy táblákban zöldell az őszi gabona. A tábla túlsó végét nem látni, mé­lyen benyúlik a dombok közé. De itt nemcsak a gabona kerül vége­láthatatlan táblába, hanem a többi nyövény is. Tarnopolnál pél­dául öt-hat percig robog velünk a hajókürt lágy hangját utánzó gőzmozdony egy cukorrépa-tábla mellett. Ekkor megértettük, hogy a szovjet mezőgazdaság ter­melése máris ipari színvonalon áll, s rá a méretek roppant nagy­sága jellemző. A naptár november 3-át mutat. A cukorrépa még itt is szedetlen. A vonat hatvan-hetven kilométe­res sebességgel halad az imént említett cukorrépa-tábla mellett. Fagynak még híre sincs, s amikor november 15-én ismét erre járunk már egy fia répát sem látunk. A vonat kerekei monoton koc­cannak a sínek találkozásánál. A kerekek csattogása a ta-ta-ta-tam dobpergést utánozza. Mi ismerke­dünk, barátkozunk, s aki kifogy a szóból, betársul egy-egy kártya­partira, vagy kibicel, hol ide, hol oda. Az egyik fülkében szaporán kö­vetik egymást a papírra rajzolt snapszer-bunkók. Az egyik fiatal barátunk betlit jelent. — Elfogni! — nézett össze a há­rom szövetséges. De az istennek ■ sem bírnak meg vele, mert az egyik játékos az egyedül viaskodó javára játszik. Kis fejmosás, fű­szeres szavakkal körítve, mert hogyan is lehet ilyen átlátszó trükkel, hozzá nem értő arcot vág­va kártyázni. Karácsonyi notesz — Nem is tudom pontosan, hogy Csap és Moszkva között hány snapszerparti ment le, de annyi bizonyos, hogy a játék végkimerü­lésig folyt. Ha reggelizni, ebédelni és vacsorázni nem kellene, min­den bizonnyal a megtakarított percek is kártyázással teltek vol­na e) Brjanszk Brjanszk, a híres partizánerdő mellett halad el a vonat. Derék­vastagságú fák. Az ágakon fehér hópárna rikít. Félhomály üli meg a környéket. Csend, csend min­denfelé, csak a vonat zakatolása hallatszik. A kerekek koppanásai, mintha a 16—17 évvel ezelőtti időt idéznék. Igen, a 17 évvel ezelőtti harcokat, amelyeket a hős parti­zánok vívtak a német betolako­dókkal szemben. Virrad. A nap vörösen izzó karikája á-Kiti a vékony felhőré­teget. Körös-körül már téli álmát alussza a táj. Friss pihéből vont rá pehelytakarót a moszkvai „ten­ger” felől libegő szellő. A házak tetején televíziósán tenna-erdő. Egy-egy kisebb falusi házon két T-betű alakú antenna sejteti, hogy a Szovjetunióban a munkások, parasztok mindennapi barátja, szórakoztatója a TV. Az egyik utas, aki Brjanszknál száll fel, érdeklődésünkre újságolja, hogy kétszobás lakásában két műsor­vevő is van, így bármelyik szobá­ban nézhetik a moszkvai televí­zió adását. A vonat hosszat füttyent. Mint­ha Budapest előtt, Kőbányán jár­nánk. Moszkvában vagyunk. A kalauz gyorsan összeszedi az ágy­neműt, kinyitja a kocsiajtót. Moszkvai földre lépünk. Moszkvában A hőmérséklet 0 fok'körüli. A tegnap és azelőtt leesett hó szür­ke tócsákba folyt össze. A Kijevi pályaudvar előtt egy sereg taxi és autóbusz áll. Felszállunk a Szput- nyik feliratú buszokra, s elindu­lunk szálláshelyünkre, az ifjúság városában felépült Turista szálló­ba. Már harminc perce kocsiká- zunk, de még mindig a centrum körül járunk. Az úttesten négy, hat, nyolc sorban egymás mellett futnak a gépkocsik. Külföldi egy sincs közöttük. A szovjet emberek elsősorban hazai gyártmányú iparcikkeket vásárolnak. így van ez a gépkocsi esetében is. Sirály, Volga, Pobeda, Moszkvics gép­kocsik végeláthatatlan sora lát­ható. A gyalogosok a 60—70 kilo­méterrel száguldó gépkocsik kö­zött sietnek egyik oldalról a má­sikra. A kocsivezetők nyugodtak. Nem szidják a gyalogosokat, mint nálunk. A gyalogosok testi épsé­gére rendkívül vigyáznak, s a nagy forgalom és a gyalogosok szabad közlekedése ellenére egy hét alatt balesetről nem hallot­tunk. Persze, a gyalogosok részé­re kijelölt átjáróhely is van. Ezen a területen a gyalogosoké az el­sőbbség. A centrumból kifelé haladva magunk mögött hagyunk apró fa­házakat és előregyártott elemek­ből készült nyolc-tízemeletes épü­leteket. Talán már hallották, hogy Moszkva körül úgynevezett Szputnyik városok épülnek. Az új városokkal a főváros átmérője meghaladja majd a 70 kilomé­tert. (Folytatjuk) Dupsi Károly Eredetileg lovas nemzet voltunk. Ez évszázadokon keresztül hegemóniális tu­lajdonságunk volt, míg csak egy szép napon átestünk a Zetor másik oldalára. Ez akkor történt, amikor elő­ször importáltunk kávét Dél-Amerikából. Azóta Bra­J ziliában nem tudnak annyi \ kávét a tengerbe önteni, * amennyit szép hazánkban el ^ ne tudnánk fogyasztani. így * született meg — nyilván szimpla-szürcsölés közben — az a frappáns megnyilatko­zás, miszerint lejárt a lovak világa: feketés nemzet let­tünk... Bár, ami azt illeti, e megállapítás nem egészen fedi a valóságot. A minap is egy eszpresszó előtt arra let­tem figyelmes, hogy egy párocska sasszézik felém, bizalmaskodva, kart karba öltve. Közelebb érve, nem volt nehéz megállapítanom, hogy kettőjük együttes élet­kora megüti azt a kritériu­mot, amelyet a történelem egy évszázadnak mond (azért fejeztem ki magamat ilyen körülményesen,nehogy a bundás, elegáns hölgy megsértődjék). Az sem volt többé kétséges, miért e bi­zalmas karolás és a sasszé. A gyengébb nem képviselő­je ugyanis ellentmondást nem tűrően szólott imigyen támogatottj ához: — Gyere, megiszol egy duplát, te ló! Pedig a megszólított nem is négy lábon közlekedett, viszont e közvetlenség sej­tetni engedte, hogy csak házastársak lehettek... Ámde, nehogy bárki is azt higgye, hogy egyetlen epizódból általánosítok. Ká­véfogyasztó sorstársaim kö­zül ugyan ki nem találko­zott már ilyen megjegyzé­sekkel: — Megizzadtam, mint egy ló... — Az utolsó vasam is el­ment a lóversenyen... — Nem tud vigyázni, ma­ga egy ló?! — Hát ezt a labdát miért fújta le ez a ló?! — Szállj le a lóról, apus- kám, mert... És így tovább. Szóval igenis dupla-lovas nemzet vagyunk... E bölcs gondolatokon el­mélkedve kavargattam gő­zölgő feketémet, amikor mellém ült Korcsok. — Te mit kaptál kará­csonyra? — kérdezte mohó kíváncsisággal, köszönés he­lyett. — Vasárnapra eső munka­szüneti napot! — válaszol­tam epésen, mert megzavart fennkölt gondolataimban. — Barátocskám, ajándék lónak ne nézd a fogát... — mondta oktatólag, mire olyan ajándékot kívántam neki, amely szintén a lóval van Összefüggésben. Követ­kezésképpen *— szintén kö­szönés nélkül — magamra hagyott (mert ugyebár, ud­varias nemzet is vagyunk). Apropos! Ajándék! Nagy­szerű, Korcsok, az évszázad gondolatát lobbantottad lángra elmémben: Ajándékozó nemzet a ma­gyar! Heuréka! Ebből is rövide­sen szállóige lesz... Mert, kérem, ki az a honpolgár, aki nem szívesen kedveske­dik szeretteinek ajándékok­kal? Avagy melyik magyar sértődik meg azon, ha meg­ajándékozzák? Ez alapon én mindenesetre szívesebben vagyok magyar, mint hon­polgár... Nemdebár, ez logi­kus, s egyben fényt vet az ajándékozás lélektanára is. Az ember ugyanis — egyéb­ként teljesen önzetlenül — azzal a megfontolással aján­dékoz, hogy viszont-megle- petést vár... No, a Stanezek — még ma is röhögöm — alaposan meg is lepődött! Kará­csonyra bundával meg tele­vízióval lepte meg a felesé­gét és viszonzásul két pár fuszeklit kapott. Látván eme aránytalanságot, szakszerű előadásba kezdett az érték­többlet-elméletről, életpárja azonban leintette: 1 — Ez nem tartozik ide! Különben tanuld meg: aján­dék lónak ne nézd a fogát! Nem az ajándék értéke a fontos, hanem az az önzet­len szeretet, amellyel ad­ják. Ha pedig nem tetszik, akár el is hordhatod az ir­hádat! A bunda marad... ... Másnap velük találkoz­tam az eszpresszó előtt».. Stancíek kartárs esete azonban nem szolgálhat pre­cedensül arra, hogy most már megvonjuk szeretteink­től bizalmunkat az ajándé­kozást illetően. Erről szó sem lehet! Sőt! Buzdításul ezennel közre is adom az ajándékozás halhatatlan jel­mondatát: Magyarok! Honpolgárok! Ajándékozzatok ma többet, mint tegnap! Azért persze, egy kis kö­rültekintés nem árt: jobb a két pár fuszeklival kezde­ni... S ha megfogadjátok óva­tosságra intő jótanácsomat, akkor Allah lengő szakállá­ra és feleségem teljes tuda­tában kinyilatkoztathatom, miszerint rég kipusztulnak majd a lovak és a kávéül­tetvények, de mi még az­után is ajándékozni fo­gunk... De ilyen hosszú időre be kel! ám osztani az ajándé­kokat! KAZÁR MÁTYÁS o p SZERDA, 1960. DECEMBER 28. KOSSUTH RADIO: 8,10 Katonada­lok, bányászdalok, 48-as népdalok. 8.40 Mozart: Esz-dur kürtkvintett. 9.00 Rádióegyetem. 9.30 A skót testőrség ze­nekara játszik. 10.00 Hírek. 10.10 Út­törő híradó. 10.30 Napirenden. 10.35 Női dolgok. 11.10 Agglegények karácsonya. 11.50 Liszt: VIII. rapszódia. 12.00 Hí­rek. 12.10 Tánczene. 13.00 Feltört ugar. 13.20 A Jiska-zenekar játszik. 13.45 Vá­laszolunk hallgatóinknak. 14.00 Zene­kari muzsika. 15.00 Hírek. 15.10 Új He­likon Társaság. 15.45 Gyermekjátékda­lok. 15.55 Mezei csokor. 16.20 Rostocki hajóépítők között. 16.30 A szókimondó asszonyság. 17.00 Hírek. 17.15 Szív küldi szívnek szívesen. 17.50 Gondolat. 18.30 Csárdások. 18.45 Négy ária, négy híres alt énekes. 19.05 Munkásklub. 19.25 Be­mutatjuk a Hanglemezgyártó Vállalat új tánczenei felvételeit. 19.54 Jóéjsza­kát, gyerekek! 20.00 Esti krónika. 20.30 A Magyar Rádió szimfonikus zeneka­rának hangversenye a stúdióban. 22.00 Hírek. 22.20 Ugetőverseny-eredmények. £2.25 Népi muzsika. 23.00 Pelleas és Me. íisande. 23.40 Későre jár ... 24.00 Hí­rek. 0.30 Himnusz. PETŐFI RADIO: 8.00 Hírek. 14.15 Ope­rettrészletek. 14.40 Orosz nyelvlecke az általános iskolásoknak. 15.00 Eartha Kitt énekel, Royal Concert zenekar játszik. 15.30 Operakettősök. 16.00 Hí­rek. 16.05 Az utolsó kocsiban. 16.55 Madrigálok. 17.25 Ivanov: IX. szimfó­nia. 18.00 Hírek. 18.05 Részletek Milju- tyin Első szerelem és Juanita csókja c. operettjéből. 18.30 Rádió szabadegye­tem. 19.00 Dallal-tánccal a világ körül. 20.45 Sport híradó. 21.00 Hírek. 21.05 Nem úgy, ahogy szoktuk... 22.05 Ka­marazene. 23.00 Hírek. 23.15 Műsorzá­rás. TELEVÍZIÓ: 18.10 A kisfilmek ked­velőinek: Csak egy darab szép, NDK kisfilm. 18.25 A TV ezüstkalászos elő­adása. 18.50 Hétköznapi tanácsok, szil­veszteri vendéglátás. 19.00 Közvetítés a Vígszínházból: Cyrano de Bergerac. Dévaványai Fa és Vas Kisipari Termelőszövetkezei Köszöntjük az 1961-es új esztendőt és kérjük kedves megrendelőinket, hogy az új esztendőben is bizalommal keressék fel asztalos, kovács, la­katos, műszerész, bognár és villanyszerelő, vala­mint építőipari részlege­inket, ahol mindenkor továbbra is minőségi munkát kapnak. Egyben kedves megrendelőinknek és összes ügyféléinknél kellemes ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kíván A DÉVAVÁNYAI FA ÉS VAS KTSZ VEZETŐSÉGE 800 SZABADSÁG, MOZI. Békéscsaba, 25— 28: A Fekete-tenger lánya. K. h,: 6, 8, v.: 4, 6, 8. BRIGÁD MOZI, Békéscsaba. Decem­ber 25—213: Isten után az első. K. h.i fél 8, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. A Szabadság és a Brigád moziban minden kedden és pénteken délelőtt 11—1-ig elővételi pénztár. TERV MOZI, Békéscsaba: December 22—28: Alázatosan jelentem. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. SZABADSÁG MOZI, Gyoma: Decem­ber 26—28: Háború és béke I. r. K. h.t 7, V.: 3, 5, 7. PARTIZÁN MOZI, Orosháza: Decem­ber 26—28: Horgász a pácban. K. h,s fél 6, fél 8, v.: fel 4, fél 6, fél 8. BÉKE MOZI, Orosháza. December 29—jam. 3: A Noszty fiú este Tétit Marival. K. h.: 5, 7, v.: 3, 5, 7. PETŐFI MOZI, Gyula. December 29—jan. 3: Ftíre lépni szabad. K. h.: 5, 7, 3, 5, 7. ERKEL MOZI, Gyula- December 27—28: A nagy Caruso. K. !».: fél 6, fél 8, V.: fél 4, fél 6, fél 8. VÖRÖS OKTOBER MOZI, Mezőko- vácsháza. December 26—26: Ellopták a hangomat. K. h.: 7, v.: 3, 5, 7. RASTYA MOZI, Békés. December 29—jam. 1: Montparnasse 19. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8. PETŐFI MOZI, Sarkad: December 26— 26: Vörös levelek. K. h.: 8, v.: 4, 6, 8. TÁNCSICS MOZI, Szarvas. Decem­ber 28—28: A kicsi. K. h.: 5, 7, v.: 3, 5, 7. ADY mozi, Szeghalom: December 26—28: Légy jö mindhalálig. K. h.: 7, v.: 3, 5, 7. BÉKÉS MEGYEI NÉPtJJSÁG Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja Felelős szerkesztő: Cserei Pál Szerkesztőség: Békéscsaba, József &> u. 4., 1. em, Telefon: 22—96. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba, Szt. István tér 3$ Felelős kiadó: Lehóczky Mihály. Telefon: 10—21 Békés megyei Nyomdaipari Vállalat; Békéscsaba. Felelős nyomdavezető: Kendra György Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivataloknál é* a kézbesítőknél. Előfizetési dij l hóra U,— Ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom