Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

*mm>- * »b- 2 ~^ä* -mmt* Nyugaton nagy érdeklődéssel fogadták Gromiko beszédét New York Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszternek a Legfelőtab Ta­nács ülésén elmondott külpoliti­kai beszámolója nagy érdeklődést keltett az Egyesült Államokban. Az amerikai hírügynökségek egy­mással versengve nyomban gyors­hírként továbbították Gromiko kijelentéseit, hangsúlyozva, hogy a Szovjetunió a szovjet—amerikai viszony megjavítását kívánja. A délutáni lapok első oldalu­kon hatalmas szalagcímekkel is­mertetik a beszédet. A New York Poet a következő alcímet adja: „Moszkva fegyverszünetet ajánl Kennedynek”, a New York Jour­nal American hírének címe így hangzik: „A vörösök olvadásra céloznak a hidegháborúban.” Párizs A Le Monde véleménye szerint Gromiko beszámolójának lényege a szovjet külpolitika változatlan vonalvezetésének megerősítése, a gyarmati rendszer, így a francia kolonializmus éles bírálata, továb­bá felhívás a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítására. „Moszkva a Camp David-i szel­lem helyreállítására hív fed” — ír­ja a Le Monde. London A londoni esti lapok bőven is­mertetik Gromiko expozéját. Az Evening Standard kiemeli, hogy Gromiko meglepetését fejezte ki a Skóciában létesítendő Polaris- támaszpont miatt. Az Evening News hangsúlyozza, hogy Gro­miko baráti hangon beszélt az Egyesült ÁllamokróL Lumumbo gyermekei Kondrasov, az Izvesztyija kairói tudósítójának riportja bizalmatlanul és gyanakodva né­zett ránk, fehér emberekre. — Azt hiszem, valamit megtud­hatott, vagy érzi, hogy valami nincs rendjén. Talán a gyerekek meséltek neki — mondotta az ott­hon igazgatónője. Mi is úgy érezzük, hogy a kis­fiú tudja, mi történt édesapjával, s bánatát mélyen a szívébe rej­ti, senkivel sem akarja megoszta­ni, senkire sem hajlandó rábízni. Amint ezt a cikket írom, lelki szemeimmel most is látom ezt a kilenc éves fekete kisfiút. Ott áll rövid nadrágjában, pulóverben, szandálban, fehér-zoknisan. Egész lényével magába zárkózott. Büsz­kén és dacosan néz az emberre, de ha édesapja nevét hallja, ösz- szeszorított ajka meg-megremeg. Mi nemcsak a három gyermek édesapjáért harcolunk, hanem va­lami mérhetetlenül nagyobbért: egy bátor emberért, s Kongó sza­badságáért, amelynek jelképévé vált Pátrice Lumumba. Ha majd ez a bizalmatlan és gyanakvó kisfiú nagyra nő, ha majd vissza­emlékszik a kairói gyermekott­honban átélt emlékeire, kínzó aggodalmaira, szeretném ha meg­értené, hogy -édesapjának akkori­ban sok millió barátja volt, feke­ték és fehérek egyaránt, és ezek az emberek megmentették életét, művét, s szeretném, ha hálával gondolna rájuk. Az egész világ Patrice Lumum­ba sorsáról beszél. Csak a gyer­mekei nem tudják, mi történt édesapjukkal. Egy egyiptomi dip­lomata Lumumba kérésére Kairó­ba hozta a két kisfiút: a kilenc éves Francoist, a hét éves Pat- ricet és Juliannet, az öt éves kis­lányt. Most mindnyájan Kairóban élnek. November elsején a lapok kö­zölték azt a képet, amely Lumum­ba gyermekeit a kairói repülőté­ren ábrázolta, Julianne kezében baba volt, fehér baba — hiszen az afrikai gyerekeknek nincs né­ger babájuk. A kicsiknek otthont adtak és a szűk, árnyékos Mah­mud Azmi utca egyik gyermek- otthonában, a Baby Hornéban he­lyezték el őket. Mindjárt megba­rátkoztak Naval el-Degvi asz- szonnyal, az otthon igazgatójával, megismerkedtek az arab gyere­kekkel, eljátszadoztak velük. Teltek-múltak a napok ebben a nagy, ismeretlen városban, távol a szülői háztól. S egy hónap múl­va büszkeségüket, édesapjukat haramia módjára elfogták bizo­nyos akasztófavirágok, kezét meg­kötözték, nyilvánosan megbotoz­ták és a Thysville-i tábor homá­lyában bebörtönözték. Mindezt titokban tartják Fran­cois, Patrice és Julianne előtt. Vigyáznak a gyermekek nyugal­mára. A napokban egy társammal másfél órát töltöttem a Baby ^ Hornéban, Patrice Lumumba j gyermekeivel. Julianne cukrot szopogatott, fészkelődött a karosszékben és vi­dáman csicsergett franciául. Pat­rice, ez a nyájas és közlékeny § ^ nap halványsárga sugarai is igazán csak most érződik elő­kisfiú önfeledten bnljvciltcL öcit(jL'~ jj mohón cikáznsk cl házcik nyitott szöi <innsk 3-z uj hsjnnlno-k s. le- tóm fény képezögépét, lefényképe- J ablakain .Kora délután van. Ilyen- helete> amely magával ragad, s _ 1 "kor késő ősszel mintha minden erejét összeszedné a nyári káni­kulában kifáradt nap, még egy­szer megcsillogtatja langyos, ci­rógató melegét, majd egy nagy, 4 nyugatnémet miiitarismus újjáéledése A revansvágyó nyugatnémet politikusok és katonai vezetők minden erejükkel a német militarizmus feltá­masztásán fáradoznak. Arra való hivatkozással, hogy Nyugat-Németországban „nincs elég terület”, a NATO szer­ződéseit felhasználva tárgyalásokat folytatnak katonai bázisok, hadfelszerelési raktárak, gyakorlóterek létesítésére különböző nyugat- és dél-európai országokban. Az Olaszországhoz tartozó Szardínia szigetére már meg is érkezett az első, 40 Iokhajtásos vadászgépből álló nyugatnémet repülőkötelék. Az észak-franciaországi Sissonne és Mourmelon városkák kaszárnyáiból pedig nemrég vonultak ki az első ízben idegen területen kiképzést nyert Bundeswehr (nyugatnémet szárazföldi hadsereg) egysé­gei. Franciaország külön is nagy szerepet játszik a revansista német vezetők elképzeléseiben, mert — eddigi hírek szerint — 5 városának: Cognac, Chateauroux, Chalonssur—Marne, Istres és Orange repülőtereit és Korzika szige­tét a nyugatnémet Luftwaffe (légierő) kiképzési terepeként kívánják felhasználni. A szárazföldi és légihaderő részére legnagyobb katonai raktárak létesítését tervezik néhány nyugat-európai országban: többek között Hollandiában a határvidéken és Nagy-Britanniában, a kelet-angliai partokon. Hasonló tár­gyalásokat folytattak törökországi, valamint a fasiszta Spanyolország területén létesítendő katonai bázisokról is. Jelmagyarázat: 1. A Bundeswehr kiképző táborai Franciaország területén, 2. A nyugatnémet légierő kikép­zési terepei, 3. Országok, ahol nagyobb katonai raktárakat kívánnak létesíteni, 4. A NATO-tagáttamok a térképen, S, A fasiszta Spanyolország, 6. A szocialista tábor országai Európában, 7. Egyéb államok. HMszik a feszültség Bslp^an Brüsszel (MTI) Hírügynökségi jelentések sze­rint Belgiumban óráról órára nö­vekszik a feszültség. Brüsszelben katonai és. rendőri járőrök cirkál­nak. A fővárosban hatalmas tö­megek tüntetnek a kormány po­litikája ellen, s a kormány lemon­dásét követelik. „Eyskenst az akasztófára!” — kiáltozzák a tün­tetők. Belgium valamennyi nagyobb városában is riadókészültséget rendeltek el. Több helyütt véres összecsapásra került sor a rendőr­ség és a sztrájkoló munkások kö­zött. Liege városában a munkások követelték a letartóztatott sztráj­kolok szabadon bocsátásait A fel­háborodott tüntetők felborítottak egy villamost Liege tartomány kormányzója hírek szerint kato­nai megerősítést kért A Reuter zavargásokat jelent Dél-Belgiumból is, ahol a sztráj­koló munkások több útvonalon barrikádokat építettek, hogy meg­akadályozzák a forgalmat. Etiópiái helyzetjelentés ADDISZ ABEBA (TASZSZ) Hivatalos közlemény szerint az etió- piai lázadók közül az események kez­pénteken szabadon bocsátottak. Közlik, hogy bizottság alakult az események kivizsgálására. Később megalakítják a dete óta 475-en meghaltak és 325-en i katonai bíróságot. Addisz Abebában — eltűntek. A császárhoz hű hadsereg el- Etiópia fővárosában — este 9 órától fogott 4200 embert, akik közül 400-at1 reggel 6 óráig kijárási tilalom van. Kis „csúcsértekezlet" Conakryban Conakry (MTI) K warne Nkrumah, a Ghaűaá Köztársaság elnöke és Modibo Keita, a Mali Köztársaság elnöke pénteken kétnapos látogatásié. — Sekou Touré guineai elnök meg­hívására — Conakryba érkezett A három elnök már péntekien megkezdte tanácskozását az afri­kai helyzetről, különösen pedig a kongói és az algériai fejlemények­ről. A Reuter értesülése szerint kö­zös politikát kívánnak kidolgoz­ni, amelynek célja Lumumba kon­gói miniszterelnök kiszabadítása és törvényes jogainak visszaállítá­sa, valamint az algériai felszaba­dulási mozgalom támogatása. I Kígyósi változások a lencse ; zett minket és maga is elé állt. De Francois, a legidősebb gye­rek, zárkózott és megközelíthetet­len volt. Ez az okos arcú, felnőt' _ tesen komoly, sőt szomorú arc- j sötét felhő mögé bújva egy idő- kifejezésű nyúlánk fiú, kihívóan, j re eltűnik. Átadja helyét a köd­megtermékenyít minden józan életfelfogású emberi agyat, akik ezentúl önmaguk, közösségük és az egész társadalom érdekeit figye­lembe véve, a társadalom számára hasznos alkotással töltik a telet. Bár kinn borongósra, hűvösre ugyan az anyacsövet, de így sem jön .yastagabb sugárban a víz. Az idős ember szemének fehér része bajt sejtőn villog. — Mi lesz a jószággal víz nél­kül? Az egyik sarokba húzódnak, s szokták, a munka „megy” Igen, a falu egy szövetkezeté­nek élgárdája dolgozik. Tesz, vesz, hogy az Aranykalász Tsz- ben minden embernek érdemes legyen élni, dolgozni. Az idén, a szövetkezés első évében negyven megtanácskozzák, mit tegyenek, ^orint körüli munkaegység-része­snek, a csípős szélnek, a csapdosó fordult az idő, itt benn az Arany­A lenini Iszkra megjelenésének 60. évfordulója Moszkva (TASZSZ) A moszkvai lapok megemlé­keznek a lenini Iszkra első száma megjelenésének 60. évfordulójá­ról. Az Iszkra volt az első mar­xista orosz lap, amely kiemelkedő szerepet töltött be az új típusú esőnek, a szelek szárnyán nyar­galó hónak, a libegve aláereszke- jdő hópihéknek, a télnek. Ilyenkor december tájt, amikor ja mezőn már nincs munka, a pa­rasztember szívesen behúzódik a házba, a búboskemence padkájára jvagy a cserépkályha köré, s vé­giggondolja az egész évet. Hízót [vág, készül a télre, a tavaszra. Évtizedeken át így történt a hideg ! idő fogadása, s évtizedeken át kalász Tsz irodájában a kályha száz ágra sugározza a szén mele­gét. Emberes jönnek-mennek, ügyes-bajos dolgaikat intézik. Akik az íróasztal mellett ülnek, valamennyien fiatalok. Ahogy rájuknézek, az jut eszembe, hogy ezt az Újkígyóst csak ilyen fiata­lok lakják, mint Rozsnyai Pista, Domokos Imre és a többiek? Nem. Erről nyomban meggyőződhet­tem, mert a munkában megfeke­tedett, kérges kezű, borotválat- an arcú emberek léptek be. Egyi­I vetett számot estéről estére a zsel­párt megalakításáért vívott harc- 'lér, vagy a kevéske földet műve- ------------------- „„ __ b an, a dolgozó tömegeknek a szó- Jlő kígyósi paraszt. Az idén. noha küknek újságolta a vékonydon­cialista forradalomra való felké- j immár a tizenhatodik évet tapos- gájú, kamaszos arcú Domokos szítésében. 4 suk a háború befejezése óta, még- Imre, hogy a kútban levágták hogy több legyen az iható víz? Később az új istállóról esik szó. Az egyik imént jött ember talán lóhalálában futott az irodáig: — Berakták a tűzfalat, mi lesz a víztartállyal? — Majd kibontják és összesze­relik, ha azt akarják, hogy a szá­zas istállót véglegesen átvegyük — szól közbe Bozó főagronómus. — Addig is lajttal meg vederrel megoldjuk az itatást — vetette határozottan a kétségbeesett em­ber felé. Áz lltcara rátelepszik a félhomály. A házak ablakai, mint megannyi lámpás, kivilágosodnak. Gyerekcsivitelés hangzik, néha sírás, ebbe belevegyül a kutya- vakkantás és a gépzörej. Az iro­dában sebtiben beszélik meg a krumpliügyet. A főagronómus ki­adja a munkát, s ahogy mondani sedést hoznak össze a kígyósi földekről. — Ennyiért igazán érdemes dolgozni — hallom. — Kik azok, akik ennyiért nem akartak idehaza maradni? — for­dulok az ottlévőkhöz. — Kik? Hát azok, akik a ta­vasszal itthagytak bennünket, s városba mentek, mert úgy vélték, a városi élet fenékig tejfel. — Közülük jött-e már valaki haza? — Lassan szivárognak, mint... — legyint egy idősebb megtört arcú férfi —, de milyen kacifán­tosán. Először idehaza marad. Naponta mutatkozik. Ihol vagyok e — csak ezt nem mondja —, azután munkára jelentkezik a földszövnél vagy a vasútnál.. Ott meg azt mondják neki, hogy men­jen a tsz-be, s az ember azt ve­szi észre, hogy máris itt van, hogy 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom