Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
BÉKÉS MEGYEI * Ara: 1 forint * Viló" proletárjai, egyesüljetekj I960. DECEMBER 25., VASÁRNAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA f. évfolyam, 3*4. SZÁM A BÉKE ÜIIEPÉM Karácsony van, szelíd emberi érzelmeket fakasztó karácsony. A jó cselekedetek, a béke ünnepe. Ennek jegyében ünnepelnek évszázadok óta a föld kerekén az emberek. Békét, boldogságot kívánnak e napon minden jóakara- tú embernek, s kívánjuk mi is mindazoknak, akik e nemes óhaj, a béke magasztos gondolata valóra váltásának szellemében velünk munkálkodnak. Kívánjuk mindazoknak, akik nem aljas szándékoktól vezérelve, másokat megtévesztve veszik ajkukra e szót, mert mi tagadás, ilyenekkel is számolt már a történelem, s vannak még ma is, akik a béke szót véve ajkukra szórnak vészt, halált és pusztulást az emberiségre. A béke szent szavát veszik ajkukra napjainkban is az imperialista háborús gyújtogatok. Békéről szónokolnak, s közben az imperialista fegyverektől kiontott vér festi pirosra az algériai sivatagot, s vérzik az emberi méltóságra vágyó, békét, szabadságot kiáltó Kongó és Laosz. Az emberek az első karácsonyok óta hiába fáradoztak a békéért, nem volt foganatja. Nem tudták megindítani az uralkodó osztály szívét, mert akik annak idején a béke sorsát kezükben tartották, ügyet sem vetettek rájuk. S a történelem tanította meg az embereket, hogy sem jámbor óhajok, sem farizeuskodó imperialista szólamok nem hozhatnak békét. Békét csak a tisztességes, nyíltszívű, a békében életre-halálra érdekelt embermilliók elszánt küzdelme hoz. A békét ki kell csikarni a sorvadozó, de még mindig halált és pusztulást lehelő zsarnokságtól. S milyen jó, hogy ma már ki is tudjuk csikarni. Mert karácsonyi zsolozsmák, képmutató nyugati békeszózatok ellenére régen hamvába hullott volna a béke, ha az emberiség egy jobbik része nem vette volna tulajdon kezébe a béke szekerének kormányzását, ha nem vette volna észre idejében, hogy az imperialista ag- resszorok éjféli miséjén nem tömjénillat, hanem lőporfüst terjeng. De íme napjainkban lenyűgöző erőt tudunk szembehelyezni a háborús gyújtogatok törekvéseivel. Ma már nem a zsarnokság kénye- kedvétől függ a béke sorsa: a békét megbontani halálos kockázattá vált az imperializmus számára. S ezek után előtolakodhat a kérdés: nem ünneprontás ez karácsony napján? Nem! Mert nem a békére vágyó, karácsonynak örvendező becsületes emberek kevertek, kevernek fegyverzajt és halálsikolyt a fenyőillatú gyertyafényes karácsonyi éjbe, hanem régen és ma is a világot leigázni szándékozó zsarnokok, akik békeszólamoktól álcázva döntenek nyomorba, küldenek halálba béke után vágyó embereket. És a szó megkophat, a gondolat megfakulhat, de a béke védelmének elszántsága, s a béke tevékeny szolgálata egy cseppet sem homályosulhat. Ebbe nem szabad, s nem lehet belefásulni. És mert ez az élet, ez a jövendő kulcsa, egy pillanatra sem cserélhetjük fel önámítással, nem adhatjuk oda képmutató szólamokért cserébe. Vannak, akik azt mondják: békét mindenáron. S nézeteikben, elképzeléseikben megbújik egy cseppnyi szemrehányás: ugyan miért harcol egymással a „két nagy”, miért küzd világméretekben a kapitalizmus és a szocializmus. Békét mindenáron, balga óhaj. Vajon ha nincs szocializmus, béke volna? A történelem ezt már igazolta. A szocializmus elsőnek üzent háborút a háborúnak, és lényege a béke. S ha most mégis van veszély, akkor nem a két tábor miatt van, hanem csak az egyik: az imperializmus miatt. De ha nem volna ellentmondás a kapitalizmus és a szocializmus között, vagyis ha csak a kapitalizmus uralkodna a földtekén, akkor a kapitalisták egymás közötti háborújától rettegne és szenvedne az emberiség. Nos, van-e kiút? Van! Éppen azért van, mert létezik és egyre erősö-' dik a szocializmus, a szabadság birodalma, amely ikertestvére a békének, és a szocializmus tud kiutat mutatni, mert erősebb, biztos a dolgában és a világ kommu- munista- és munkáspártjaival együtt szilárdan hisz ügye végleges győzelmében. Ez a kiút pedig nem más, mint a békés együttélés, a két rendszer békés versenye. A háborúellenes, békére törekvő erők jelentős sikerekről számolhatnak be az utóbbi esztendőkben. Az eredménye^, azonban nem kápráztathatnak el bennünket, mert sok tűzfészek veszélyezteti még a világbékét. Algéria, Laosz, Kongó ezekben a napokban is az imperialisták aljas mesterkedéseinek a színhelyei, és arra figyelmeztetnek mindenkit, hogy az új világháború veszélye még nem szűnt meg. Az események azonban azt is bizonyítják, hogy ma már nem elsősorban az imperializmus erői uralkodnak e földtekén. Napról- napra jobban éreztetik hatásukat a szocialista világrendszer létéből és erőnövekedéséből fakadó új törvények, amelyek következtében a béke megvédéséért vívott harc új szakaszba lépett. A fejlődés iránya azt mutatja, hogy történelmileg rövid időn belül teljessé válik a szocialista országok gazdasági túlsúlya, ami egyben a már ma is meglevő tudományos, technikai és katonai fölény megerősödését is jelenti. Ezek a tények óriási erőt és megsokszorozott lendületet kölcsönöznek a béke harcosainak szerte a világon. Tíz évvel ezelőtt alakult meg a Béke-Világtanács. Az imperialista sajtó tíz évvel ezelőtt még lekicsinylőleg vett tudomást erről, de az eltelt tíz év eredményei' még az ellenséget is megtanították arra, hogy a béke hívei- j nek sokmilliós táborával számol-1 ni kell. Ma már világos, hogy a békéért folyó harcban minden helyi siker egy nagy, világméretű győzelem szerves alkotórésze, és az elmúlt tíz év alatt, de különösen az utóbbi néhány esztendőben kitárultak a távlatok a békéért folytatott küzdelem végleges győzelme felé. Ezeknek a távlatoknak fényében lehetőség van arra, hogy a kommunisták a világ népeinek élén haladva mozgósítsanak minden erőt, harcba hívjanak minden békeszerető embert a háború veszedelmének végleges elhárításáért. A békeharc a kommunista humanitásból fakad, ez a humanizmus adott valódi értelmet a béke és szeretet szép jelszavának, amely mérhetetlenül vonzza azokait a százmilliókat is, akik egyébként még nem értik meg teljes egészében a kommunizmus eszméit, de szívvel-lélekkel támogatják a békéért folytatott harcot. Amikor mindezeket megállapítjuk, forduljunk magunkba is, hol tartunk mi, mit tettünk mi magunkért, az emberiségért? S ha ezt mérlegeljük, bízvást mondhatjuk, nincs okunk szégyenkezni. Utunk nagyságát példázza az idei karácsony is, az elégedett, örömteli hangulat, s a szerény mértékkel mérve bőséges ünnepi asztal. Sikeres volt ez az év, biztonságot, kiegyensúlyozottságot, nyugalmat és javuló életkörülményeket hozott népünknek. De van tennivalónk. Van, mert teljesítményeinket a világhoz kell mérnünk. Azt kell számolnunk, mit tudunk erőben és anyagiakban is adni a békés együttéléshez, mit mutatunk fel a békés versenyben, amely világméretekben folyik a szocializmus és a kapitalizmus között. Vigyázó szemmel kell néznünk azt is, hogy hová jutottak társaink, a népi demokráciák, s mekkorákat lépnek a jövőben hozzánk képest. Ha ez a kiindulási alap, ha ebből a szemszögből nézzük helyzetünket, ha nem is beszélhetünk lényeges lemaradásról, tennivalóink nagyok és mindinkább sűrűsödnek. De megküzdünk velük. Sikereink alapja ez évben is az volt, hogy százezrével voltak elvtársak, és pártonkívüliek, akik hittel és önbizalommal mindig vállalták a munka nehezét, vállalták azt, hogy a „kötelezőnél” mindig többet adjanak, az „előírtnál” többet tegyenek. Ezt a tábort, a lobogóan égők táborát kell növelnünk. Tudjuk, hogy csak a tények, a jó politika, a tömegek igényének és gondolatainak állandó figyelemmel kísérése, a türelmes bölcsesség és a türelmetlen javítani- akarás hozza meg az érett gyümölcsöt. Hisszük, hogy a jövő ilyen vonatkozásban is ugrást jelent. Népünk egyenként is kiveszi harcát e világméretű küzdelemből és amikor jövőre újra az ünnepi asztalnál ül a család, nyílt tekintettel jelenthetjük ki: tettekkel is helytálltunk a békéért. Deák Gyula | Kellemes karácsonyt! Az idén tovább növekedett a lakosság vásárlóereje — Háztartási kisgépek, lakásbútorok, ruhásad cikkek a legkeresettebb áruk köxött — Az 1960-as esztendő gazdasági mérlege ugyan még nem készült el, a statisztikusok azonban máris sok érdekes következtetést vontak le az „óév” eddig rendelkezésre álló adataiból. Különösen a kiskereskedelmi áruforgalom alakulása ad hű képet arról, hogyan növekedett a lakosság vásárlóereje, miként változott a legkeresettebb cikkek listája. Ma már elmondhatjuk, hogy a közszükségleti cikkek között polgárjogot nyertek azok az áruféleségek, amelyek néhány éve még fényűzés-számba mentek. Ezek közé tartozik például a televízió, amelyből 1957-ben mindössze 4982 darab kelt el, s az idén az első három negyedévben körülbelül 37 500. Hasonlóan gyors „karriert” csináltak a különböző háztartási kisgépek, porszívók, a padlókefé- lők, a mosógépek és hűtőszekréI nyek. Hűtőszekrény tavaly több mint nyolcezer talált gazdára, az idén pedig előreláthatólag tízezer, nél több kelt eL Mosógépből 1959- ben egész évben 99 700 fogyott, ez évben már az első három negyedben 102 000-ret vásároltak. Beszédesek a lakásbútorok forgalmi számai is. Nyolc évvel ezelőtt hazánkban 116 millió forintot költöttek a családok otthonuk szépítésére. A jelentések szerint textilárukból nyolcmillió négyzet- méter fölött lesz a kiskereskedelem forgalma, s férfiöltönyből* női kabátból, női ruhából, gyermekholmikból is egyenletesen emelkedik a forgalom grafikonja. Érdemes megemlíteni, hogy most már évenként körülbelül 15 milliárd cigarettát szívnak el a dohányosok, s sörből 300 millió litert meghaladó mennyiség fogy el. Móra Ferencről nevezték el a kardoskúti művelődési otthont Az orosházi járás legkorszerűbb művelődési házát, a nemrégiben épített kardoskúti művelődési otthont Móra Ferencről nevezték el. A nagyhatárú tanyavilág lakosságát ts szolgáló új művelődési otthonban termelőszövetkezeti akadémiát indítottak a parasztságnak, s azonkívül mintegy 15 filmvetítéses, különféle ismeretterjesztő előadást tartanak. Havasi Dezső tanító irányításával ingjáték és zenés színdarab előadására készül a színjátszó csoport, az ifjúság tánc- tanfolyamra is jár a művelődési otthonba, az idősebbek vedig a méhész szakörben gyűlnek össze.