Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-03 / 285. szám
2 KÉPÚJSÁG I960, december 3., szombat Meg nem erősített értesülések szerint Lumumba a Mobutu-zsoldosok kezébe került Leopoldville (MTI) Nyugati hírügynökségek közük, hogy Mobutu, a kongói diktátor-jelölt, aki zsoldosaival hajtóvadászatot indított a Stanleyvillebe utazó Lumumba kongói törvényes miniszterelnök elfogatására, pénteken délelőtt hivatalos nyilatkozatot adott ki, amely bejelenti, hogy a Léopoldvilletől mintegy 960 kilométerrel keletre, a Kaszai-tartományban fekvő Luluaburgból értesítést kapott katonáitól, amely szerint „letartóztatták Lumumbát és kísérőit*’. A Mobutühoz közelálló körökben a meg nem erősített értesüléshez hozzáfűzték, hogy Mobutu emberei sürgős csapatutánpótlást, továbbá Lumumba és társai elszállításához repülőgépet kértek, mert attól tartanak. hogy a törvényes kormánynak az említett területen többségben lévő hívei kiszabadítják fogságából Lumumbát és a többi foglyokat. Más értesülések szerint Lumumba Port Francquiban esett volna a Mobutu-zsoldosok fogságába, akik most átszállítják a repülőgépen megközelíthető Lu- luaburgba, majd onnan visszahozzák Léopoldvillebe. Mint az AP jelenti Léopold- villeből, pénteken reggel megszakadt a távbeszélő- és távíróösszeköttetés mind Luluaburg- gal, mind Port Francquival. Az AP tudósítás megjegyzi, hogy a hír élénken foglalkoztatja a kongóiakat, Léopoldville utcáin mindenütt a hírről vitatkozó emberek láthatók Az amerikai hatóságok újabb megkülönböztető intézkedése a szocialista országok ellen Washington (MTI) Az amerikai külügyminisztérium rendeletet adott ki, amelyet Herter külügyminiszter és Rogers főügyész írt alá. A rendelet megtiltja, hogy azok a külföldiek, akik állandóan az Egyesült Államokban élnek, Albániába, a Kínai Kennedy kinevezte első miniszterét Washington (MTI) Mint a Reuter jelenti, csütörtökön Abraham Ribicoff Connecticut! kormányzót nevezte ki elsőnek • miniszterévé. Ribicoff az egészségügyi, oktatásügyi és népjóléti tárcát kapta meg. Népköztársaságba, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba és a Vietnami Demokratikus Köztársaságba utazhassanak. Ilyenformán az Egyesült Államokban letelepedett külföldi állampolgárokra nézve az említett országokba való utazás szempontjából ugyanolyan korlátozást vezettek be, mint az Egyesült Államok polgáraira. A külügyminisztérium rendelete egy további intézkedést is tartalmaz, amelynek értelmében az állandóan az Egyesült Államokban élő külföldiek, ha a fent említetteken kívül más szocialista országokba akarnak utazni, előzőleg visszatérő vízumot kötelesek kérni a külügyminisztériumtól. A cheson: Csang Kaj-sek nem képviselheti Kínát Acheson volt amerikai külügyminiszter Kansas Cityben mondott beszédében foglalkozott a kínai helyzettel. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok „nem ismerheti el többé Csang Kaj-sek-et Kína képviselőjének, hiszen sem is az”. Acheson kijelentette még, hogy az elkövetkező néhány éven belül a Kínai Népköztársaság azj ENSZ tagja lesz. Az Egyesült Államok kölcsönnel támogatja Betancourt venezuelai elnököt Washington (MTI) Az Egyesült Államok kormánya hamarosan igen nagyösszegű kölcsönt ad Betancourt venezuelai elnöknek. Illetékes körökben kijelentették, hogy Betancourtnak súlyos problémákkal kell szembenéznie a felkelők ellen folyó harcban, ezért az Egyesült Államok nagy összegű segélyt kíván nyújtani az elnöknek. Az ENSZ-közgyíílés csütörtökön folytatta a gyarmati kérdés vitáját New York (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés immár negyedig napja folytatja a heves vitát a gyarmati rendszer megszüntetésére előterjesztett szovjet nyilatkozat-tervezetről. A csütörtöki ülésen elsőnek U Than burmai küldött szólalt fel, hangsúlyozta, hogy az úgynevezett nyugati civilizációt imperialista módszerekkel, a leigázott népek kirablása útján terjesztették a gyarmatokon. Figyelmeztette a gyarmattartó hatalmakat, hogy a függő területek felszabadításának további halogatása a nemzeti felszabadító harc fokozódását vonja maga után. Ezután Honduras képviselője saját határozati javaslatot nyújtott be, amely a gyarmattartók érdekeit szolgálja. Javasolja, hogy Afrika, Ázsia, Latin-Amerika egy- egy képviselőjéből, valamint a gyarmattartó országok képviselőjéből alakítsanak öttagú bizottságot, amelynek az lenne a feladata, hogy tanulmányozza a gyarma- 'ti rendszer problémáit és meghatározza a függetlenné válás feltételeit. Jordánia képviselője ismertette a nemzeti felszabadító mozgalom arányait és hangsúlyozta, hogy most milliók tekintete fardiul az ENSZ felé, várva e nemzetközi szervezet ítéletét. A pakisztáni küldött a szovjet nyilatkozat-tervezetről szólva kijelentette, hogy az egész világ „hálás lehet Hruscsovnak az emberiségről való gondoskodásáért”. Az ülés a perui küldött felszólalásával ért véget. Az EAK-ban államosítottak minden belga tulajdont Kairó (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentése szerint néhány órával azután, hogy Kaszavubu kiutasítota az Egyesült Arab Köztársaság nagykövetét és a nagykövetség beosztottait Léopoldvilleből, Kairóban az elnöki palotában bejelentették, hogy államosítják az EAK-ban lévő összes belga javakat, amelyeket haladéktalanul kormány- ellenőrzés alá helyeztek. Hatem, az EAK államminisztere Kaszavubunak azzal az intézkedésével kapcsolatban, hogy felszá-, molta a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Arab Köztársasággal, bejelentette, kprmánya összeköttetést teremtett más szabadságszerető és az imperializmus ellen küzdő országokkal, hogy döntő intézkedéseket hozzanak az imperialisták összeesküvésével szemben”. PÁRTOKTATÁSI I ■ ■ „staféta“ n ■ Megyénk egyik községének j termelőszövetkezetében az • „Időszerű kérdések” tanfolya- \ mának első szemináriumán a • hallgatók csoportjának csak • fele jelent meg, azaz kilencen. • Az elméleti munka végén • annak rendje és módja szerint, ; megmondták határozott véle- ■ ményeiket és alaposan megbír * rálták a távolmaradottakat fe- • gyelmezetlenségükért. Meg- S Ígérték a tanfolyam vezetője- Z nek, hogy mindegyikük beszél- Z get egy-egy hiányzóval a tanú- í lási fegyelem megszilárdítása : érdekében. A meggyőző munka ; bizonyos eredményeket hozott, ■ Viszont, hogy történt, hogy • nem, de tény, hogy a legköze- \ lebbi foglalkozásra azok men- ; tek el, akik első alkalommal ; hiányoztak, az első csoport ví- * szánt távol maradt. ■ ■ Ezt nevezzük pártoktatási ; „stafétának”. Hiába no, sport- f nemzet vagyunk. Bár meg kell ■ hagyni, ebben az esteben rósz- ■ szül „játszunk”. Ugyanis e ; nemes „játékban” csak az ok- Z látási év végén kell átadni a „stafétabotot” akkor is csak azok adják át. akik előbb már igen jól „futottak”. Ezek után ne csolálkozzon senki, ha a „bíró fütyül”. Elvégre ekkora szabálytalanságot egyetlen jó „bíró” sem nézhet el. B. Z. A tanulságos pofon — Pista! Pista! — kiáltozta Sárika az üvegbolt ajtajából, láthatólag hiába, de aztan váltott az agya és Soltész elvtársat kiáltott. De így sem volt szerencséje, mert azt kapta válaszul csak úgy félvállról, hogy „Nem érek rá udvarolni kis csillag, megyek a községi titkárhoz”. — A megrendelőlapokat akarom ... — Majd, ha jövök vissza — hangzott egy fontos ember felsőbbrendűségével. Ami beosztását illeti, elég fontos, mert a pártbizottság sajtófelelősi teendőkkel bízta meg tagjelölt felvétele után, annál is inkább, mert aktív levelezője néhány újságnak. „De ne csak azzal törődj ám Soltész elvtárs, hogy megrendeljék az újságot, hanem főleg azzal, hogy elolvassák” — kötötte a lelkére a párttitkár. — „De ne úgy ám, hogy felelősségre vonod az embereket, hanem szépen megkérdezed azoktól, akiket éppen borotválsz, vagy nyírsz, hogy mi tetszett neki az újságból, ha nem olvasott, akkor hívd fel a figyelmét erre is, arra is.” Ezzel a módszerrel egyszer megjárta. Az egyik boltvezető azt válaszolta: olvastam ám, mennyi sületlenséget írtál a f öldszövről! Ezért a párttitkár is megmosta a fejét, s akkor megegyeztek: amiről értesül és amit meg akar írni, azt előbb megbeszéli a földszöv, a ktsz, a tanács, a párt vezetőivel attól függően, hogy kire tartozik. Amit most hallott, azt csakis a párttitkárral kell megkonzultálni. Az újságnak írandó levél címének azt adná „Pofozkodhat az igazgatósági tag”. A párttltkár majd megmondja, hogy kérdőjelet vagy felkiáltójelet tegyen e utána, ö mindenesetre kérdőjelet terme, mert hogy jön ahhoz egy ember, aki ráadásul termelőszövetkezeti igazgatósági tag, hogy pofozkodjon, s lekulákozza Batári Sándort? Lehet, hogy az volt valamikor, de most tsz-tag. Minek piszkálni a múltat, s mesterségesen élezni az osztályharcot? Igaz, hogy őt is megpofozta inaskorában Schaer úr, dehát az egy vaskalapos fodrász mester volt. A ktsz-ben nincs ilyesmi. A tsz-ben sem szabadna. Dehát mi baja lehet Márton Gábornak Batárival? Olyan szelíd, csendes beszédű, jó embernek látszik. Gondolataiba elmerülve nyitott be a pártbizottságra. Széjjel se nézett, nem is köszönt. — Hallotta mi történt, Pintér elvtárs? — kérdezte lihegve. — Már sok mindent hallottam, de most nincs időm — mondta a párttitkár. — Majd később, esetleg holnap, Soltész elvtárs. Azaz, hogy Ölj csak le az elvtársak kö- z& Soltész zavartan köszönt az eddig észre sem vett embereknek, s nagyon meglepődött, hogy ott volt az is, akiről újságolni akart: Márton Gábor. — Elvtársak, azt javaslom, hogy minden ceremónia nélkül térjünk rá a tárgyra. Az lesz a legjobb, ha Márton elvtárs elsorolja, mi történt, miért ragadtatta el magát? Ülj csak nyugodtan, nem a .bíróság előtt vagy. Minden tekintet Márton arcara szegeződött. „Csak most látom, milyen piropozsgás lett ez a Márton” — tűnődött magában az öreg Bihari, aki annyira ismerte az embereket, hogy tán még azt is tudta, akinek hány ráncot húzott az arcára a régi kegyetlen élet. Márton Gábort koravén, agyonhajszolt embernek ismerte még 6—7 évvel ezelőtt. Azóta csak ritkán találkozott vele, mert kint lakott a nyilasi pusztán a Reménység Tsz központjában, ő meg bent a faluban. Márton szívott egy hosszút a cigarettából, aztán idegőrlő lassúsággal nyomkodta a hamutartóba, majd megigazította göndör, szőke haját, s halkan beszélni kezdett: Tudom, hogy nem bíróság előtt vagyok, még nem is voltam ott, ha csak most... Mindegy. Elmondom őszintén, úgy ahogy volt, s ahogy érzek. Ti talán nem tudjátok, de így van: Batári Sándor nekem rokonom, anyám édes unokatestvére. Nem dicsekedtem ezzel eddig. Azt sem tudjátok, hogy én öt évig kanász voltam nála. Iskolába alig engedett hetenként háromnál többször. Egész nyáron mezítláb szaladgáltam a disznói után, s mikor már deresedett a föld, akkor is azt mondta: legalább hozzáedződsz a hideghez. Egy öltözet ruhával és egy pár csizmával adós maradt, mert az ötödik esztendő vége előtt egy hónappal otthagytam. Nem bírtam az álmatlanságot, az egyre több munkát, s azt, hogy a fia állandóan ütött okkal, ok nélkül.. — Nem részletezem: jó néhány vér-, izzadság- és könnycseppem hullt az 50 hold földjére. Én nemigen köszöntem neki. Anyám és apám többször kért tőle kölcsönt, s énhelyettem az öcsémet és a húgomat adták neki oda, kanásznak. A felszabadulás után, mikor földet kaptam, én is rászorultam, pénzt kértem tőle, hogy szekeret vásároljak. Jóbalettünk. De aztán állandóan „Szabad Európa” és „Amerika hangjá”-val traktált, azt mondta, hogy nekünk újgazdáknak kellene egységesen fellépni a beszolgáltatás, a sok adó ellen. Beszéltem is néhány újgazdával, s egyik-másik hangoskodott is a gyűléseken. A termelőszövetkezettől is ő ijesztett el a csajkával, a rabszolga élettel, egészen 54-ig. Mások már házat, motorkerékpárt vásároltak, mire észbekaptam, hogy én nem látszok ki a gondból-bajból, az adósságból, pedig éjjel-nappal gürcölök. Beléptem, nem törődtem vele, beszéljen, amit akar. — Gábor, jól gondold meg, súlyos szavakat mondasz — figyelmeztette a párttitkár. — Igaz az mind, amit elmond — szólt az öreg Bihari —, tudtuk ezt rni a pártban, abban az időben, de nem bírtuk rajtakapni. — Azért mert én is hallgattam, mások is — ismerte be Márton. Emlékeztek rá: 56-ban Batári Sándor neve nem volt sem a búj- togatók, sem a „forradalmi bizottmány” tagjainak névsorában. Pedig bújtogatott. Engem is. Mondta ám, hogy „No, Gábor most jóvá teheted te is meg a többiek is az elkövetett hibát a földosztásért, a termelőszövetkezetért. Lássátok el a párttitkár, meg a tanácselnök baját. Jöttment, nyakunkra hozott senkik, zavarjátok ki őket a faluból, ha agyonveritek még jobb.” — Az úristen tudta, mi lesz a jobb? Találgattunk, beszélgettünk, hogy esetleg az ottani születésűek jobb vezetők lennének. Bennem annyira összekuszáló- dott minden, hogy senkinek sem tudtam ártani. Mások ártottak helyettem is, Batári is irányította őket a háttérből. — Ezt tudtuk mi is — szólt a tanácselnök, dehát törvényt csak afelett lehetett ülni, akit ellenforradalmi cselekedeten kaptak. Nálunk nem folyt vér. Pintér, Bihari és a többi elvtársak elhurcolásánál sem volt ott Batári.
