Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-24 / 303. szám

2 mépújsAm I960, december 24., szombat Lépést kell tartani az élettel... — Ruhagyári kommunisták s a részleges normarendezés — Néhány héttel ezelőtt a varroda egyik dolgozója, L. Osika megszó­lította az utcán Udvar Istvánnét, aki köztiszteletben álló munkás­nő a Békéscsabai Ruhagyárban. — Az ember már kezdené ki­csit jobban összeszedni magát, s akkor jön az új norma... Mi lesz velünk, ha leveszik...? — S nyug­talanul nézett Udvaméra. Szemé­lyében olyan valakitől várt erre feleletet, aki jobban ismerős a dolgokban, mert párttag, sőt a varrodai kommunisták pártcso­portjának a vezetője. Udvarné nem is maradt adós a válasszal: — Nézze, Osika, akiket érint a normarendezés a mi üzemünkben, azoknak biztos kevesebb lesz át­menetileg a keresetük. De hát mondja meg maga: nem laza-e a mostani norma a pizsama-készí­tőknél, vagy a férfi hálóing rész­legen? — Hát... ők bizony nagyon köny- nyen megkeresik naponta a ma­guk 60—70 forintját. Ez igaz... — No, látja. Az egész üzemben felülvizsgálat lesz, de csak ezen a két területen állapítanak meg szorosabb normát. Ügy van ez Osika, mint amikor a fejlődő gyerek kinövi a ruháját Az élet is fejlődik, hát lépést kell tartani vele, már a saját magunk érdekében is... Igaz, ami igaz. A ruhagyárban idestova négy esztendeje gyártják a férfi hálóingeket és a pizsamá­kat, s az utóbbi évek során igen megváltozott a gyártás technoló­giája. Különböző apparátokat ál­lítottak be a munka megkönnyíté­sére és öt darab két-tűs varrógé­pet kaptak, amelynek üzemelteté­se egybevont két munkafolyama­tot. Mindez lecsökkentette az egy munkadarab elkészítési idejét. Az üzemi statisztikusok megállapítá­sa szerint a gépesítés három szá­zalékkal növelte a darabterme­lést. Ugyanakkor azonban a nor­mák lényegében nem változtak semmit. Mint Kádár elvtárs országgyűlé­si beszédéből kitűnt: az ország legtöbb üzemében — tehát nem­nem nyúlunk a termelés fejleszté­se következtében meglazult nor­mákhoz, akkor saját magunkat csapjuk be, mert a fenti cél eléré­sét akadályozzuk. > A Politikai Bizottság erről szóló határozatát jól alkalmazták a he­lyi viszonyokra a ruhagyár veze­tői. A pártszervezet vezetősége vi­szont számolt azzal, hogy egyese­ken értetlenség, ijedtség lesz úr­rá, s ezért összehívták a gyár párt- csoportvezetőit, hogy tájékoztas­sák őket a részleges normarende­zés, valamint a termelékenység további növelésének feladatairól. De hát akadnák olyanok, akik, ha érzik is, hogy laza. normával dolgoznak, mégis rosszulesik ne­kik, hogy a rendezés után néhány forinttal kevesebbet fognak keres­ni. Ez emberileg teljesen érthető. A párttagokra hárul minden üzemben a politikai felvilágosító munka, hogy megértessék az ilyen dolgozókkal is a normarendezés szükségességét. Fekécs elvtársnő, az üzemi párttitkár is erre hívta fel a pártcsoportvezetők figyel­mét: — Először a kommunisták beszéljék meg a tennivalókat, hogy elvileg is válaszolni tudjanak a felvetődött kérdésekre — mon­dotta a pártcsoportvezetők érte­kezletén. Ezzel a kérdéssel foglal­kozott a ruhagyárban a múltheti taggyűlés is. Mire tehát az üzemi tanácsülés élé került a dolog, a kommunisták nagyrészt már tájé­koztatták a dolgozókat, s a nor­marendezésben érintett két részleg munkásai i6 úgy szólaltak fel: „Magunk is tudjuk, hogy más munkaterülethez hasonlítva sok­kal könnyebben .megkeressük a magunk forintját, mert nálunk valóban lazák a normák...” ösz- szegezve tehát: a ruhagyár kom­munistái a dolgozók szocialista tu­datformálására törekednek az új intézkedések megvalósítását ma­gyarázva. A részleges normarendezés poli­tikai előkészítésével párhuzamban a gyár vezet® mélyek az új évben mintegy 4,27 százalékos termelékenység-emel­kedést biztosítanak az üzemben. Ebből a számból 3,57 százalék jut a további gépesítésre. A műszaki színvonal emelését az újítási fel­adatok megvalósításával és új gé­pek, mint például az Union Spé­ciéi gép, a zsebszél-vasalógép be­állításával, valamint házilag elké­szített automaták, és különböző apparátok üzemeltetésével kíván­ják megvalósítani. Az új műszaki normák bevezetéséből mindössze 0,70 százalékos termelékenység­növekedést vár az intézkedési terv, amelynek végrehajtását 1961. július 1-ig állapították meg. Sok olyan feladat vár azonban az intézkedési tervben az üzem kom­munistáira, amelyet nem lehet ad­minisztratív úton megoldani. A termelékenység növekedéséhez ugyanis javítani kell a munkafe­gyelmet. Sok esetben előfordul még jelenleg, hogy egyes dolgo­zók, ha munkakezdéskor pontosan blokkolnak is a kapualjban, még­is mire átöltöznek, s a gépeik elé állnak, már elveszett egy félóra a munkaidőből. Ugyanez a helyzet a munkabefejezéskor, ha hama­rabb leállítják a gépeket. Ennek a megváltoztatása nemcsak a műve­zetőkön múlik, hanem, mint mon­dottuk, elsősorban a politikai fel­világosító munkán, melyet az ed­digi tapasztalatok szerint jól foly­tatnak a ruhagyár kommunistái. Varga Dezső Havaidé Nap mint nap zsúfolt vonatszerelvények futnak be a békéscsa­bai állomásra. Az utasok leszállnak és szétszóródnak a városban. Tegnapelőtt este jöttem én is, sok ismerőssel együtt, akik az elmúlt években származtak el innen, Békécsabáról, a Viharsarok főváro­sából. Ki ide, ki oda. Az egyik barátom Pécsről jött: ott mérnök. Egy hajdani lányismerősöm Budapestre ment férjhez, férje is, ő maga is orvos. M. István — akivel együtt voltam Békéscsabán diák — most a néphadsereg alezredese, a főváros környékén van állo­máshelye. Az étkezőkocsiban az egyik asztalnál ugyancsak egyik hajdani diáktársamat fedeztem fel: ő Zalaegerszegről jött, olajmér­nök. Szolnokon két ismerős szállt fel, akiket ismertem: az egyik vállalatvezető, a másik pártfunkcionárius. Jövünk haza, Békéscsabára. Jövünk haza a városba, amelyben születtünk, amelyben fölne­velkedtünk. Jövünk haza a városba, amely tanított, fölemelt bennünket — egyszerű munkások és parasztok gyerekeit — azután szárnyunkra bocsátott. Kit erre, kit arra. Ném szóbeszéd, hanem igazság: egy békéscsabai, egy Békés megyei nem mehet semerre az országban, hogy ne találkozna valahol földijével. Ez a megye, ez a város sok olyan embert adott az országnak, akik most a szocializmus építésé­nek különböző felelős posztjain dolgoznak... Bensőségesen fölemelő, boldog érzés ezt tudni. Egy kicsit min­dig úgy érzi az ember — akaratlanul is —, hogy viharsarkinak len­ni büszkeség. Talán valamivel több viharsarkinak lenni, mint más vidékinek. így van ez valóban? Nekünk igen. Mi így érezzük — de hasonló érzés van a dunántúli, a Hegyalja-vidéki, pestvidéki vagy csongrádi emberek lelkében is — és ez a szívből fakadó lo­kálpatriotizmus mégis ott dobog a közös ügyben, amely nem külön viharsarki, dunántúli vagy csongrádi ügy, hanem valamennyiünké, akik ebben az országban élünk, és élni akarunk. Amikor évről évre eljön a béke és a szeretet fenyőillatú ünne­pe — az ország minden tájáról elindulnak a vonatok, elindulnak az emberek — s jönnek haza. Haza, szülővárosukba, amelynek képét hangulatát, tornyait, házait, utcáit, tereit mindvégig megőrzi az em­ber lelke mélyén, bárhová veti is a sors. Jövünk hazafelé, s ahogy messziről feltűnik az ismerős táj, szivünk mélyebbet dobban — a lélek kitárul, s meghajlik a szülő­város felejthetetlen képe előtt. Köszöntjük városunkat mi, távolról jövők, meghajtjuk előtte fe­jünket — só mindannyiunkat magához ölel az ünnepek napjaiban. Boldog, szép ünnepeket, boldog, szép új esztendőt, szép váro­sunk, szép hazai tájunk! Díat FERENC Á DÍVSZ feltétel nélkül támogatja Laosz ifjúságának az imperialisták ellen vívóit harcát A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség nyilatkozatot adott ki a laoszi helyzettel kapcsolatban, amelyben elítéli az Amerikai Egyesült Államok, valamint a SEATO-hoz tartozó más államok beavatkozási politikáját. A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség teljes mértékben támo­gatja Souvanma Phouma herceg kormányának hazafias politikáját. A DÍVSZ ismételten kijelenti, hogy feltétel nélkül segíti Laosz ifjúságát, s felhívja a világ béke- szerető fiataljait, hogy juttassák kifejezésre szolidaritásukat a lao­szi ifjúság igazságos harcával, amelyet az Egyesült Államok és a SEATO beavatkozása ellen vív­nak. I960 a francia gengszterek rekord étre Párizs (MT» A francia gengszterek rekord, éve volt 1960. A különböző rabló- támadások során szerzett zsák­mányuk eléri az egymilliárd fran­kot Párizs és Marseille volt a leg­látványosabb rablások színhelye. A rendőrség csaknem tehetetlen­nek bizonyult: csak minden kilen­cedik támadás tetteseit tudta kéz­re keríteni. (Mii je(ji[<eieU a GTE négynapos tanulmányátjáról csak a ruhagyárban — jelenleg ez a helyzet. Márpedig, ha arra tö­rekszünk, hogy minél olcsóbb le­gyen minden, és minél magasabb az életszínvonal, s ugyanakkor Moszkva (TASZSZ) Sztanicsics ezredes, a mokszvai jugoszláv nagykövetség katonai attaséja, csütörtökön fogadást adott a jugoszláv néphadsereg napja alkalmából. A fogadáson Bagramjan és Szokolovszkij, a Tokió (TASZSZ) Mint a TASZSZ tudósítója je­lenti Tokióból, csütörtökön véget ért a japán parlament 37. rendkí­vüli ülésszaka. A több mint két hétig tartó ülésszak összehívása az alsóházban november 20-án tar­tott választásokkal, valamint az új miniszterelnök megválasztásá­val összefüggésben történt. Mi­intézkedési tervet dolgoztak ki, mely szerint több ütemben való­sítják meg azokat a tennivalókat, a légierők főmarsalija, Nyikolaj Firjubin kűlügyminiszterhelyettes, valamint a szovjet fegyveres erők több magasrangú tisztje jelent meg. Ott volt Lazar Mojszov, moszkvai jugoszláv nagykövet és a moszkvai diplomáciai képvisele­tek számos tagja. niszteretaök újra Ikeda, az ural­kodó Liberális Demokrata Párt el­nöke lett. A kormánynak ezen az üléssza­kon sem sikerült jóváhagyatni a védelemről előterjesztett két tör­vénytervezetet, amelyek a japán fegyveres erők átszervezését és létszámának felemelését irányoz­ták elő. Megvirradt. összeszedelőzköd- tünk, majd a Metropol szállóban elfogyasztott reggeli után autóbu­szunk, amely ezekben a napokban második otthonunk volt, elindult velünk Esztergom felé. A boron- gós őszi idő ellenére is szép és fe­ledhetetlen volt az utazás. Hámo­ri János, a csoport vezetője töltöt­te be az útikalauz szerepét. Oly­kor-olykor maga elé emelte a mikrofont, és a vidék nevezetes­ségeit ismertette. Kellemesen telt el az idő, s egyszer csak azt vet­tük észre, hogy már Dorogon já­runk. Majd nem sokkal később megérkeztünk Esztergomba, ebbe a történelmi nevezetességű, a rég­múlt sok emlékéről híres városba. A régmúlt és a jelen történelme A szerszámgépgyári látogatás­sal kezdődött itteni programunk. Itt aztán igazán otthon érezték magukat a csoport tagjai, különö­sen a Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyár esztergályosai és marósai, akik közül többen eljöt­tek erre a tanulmányútra. Végig­néztük a szerszámgépek gyártási folyamatait. Végigjártuk az üzem­részeket, láttuk, hogyan alakulnak ki a sok, különféle alkatrészből a gépek. Itt bizony igen-igen pontos, sőt mi több, hajszálpontos munká­ra van szükség, hiszen szerszám­gépeket készítenek, ahol a tized- milliméterek is rendkívül sokat számítanak. Meg kell hagyni, sok szép marógépet láttunk. A rész­vevők között valamennyien tudtak volna kedvükrevalót választani közülük. Ellátogattunk a formázó- ba is, ahol a precíziós öntéshez készülő mintákat vettük szem­ügyre. A forgácsoló dolgozói közül többen igen behatóan tanulmá­nyozták ezt a munkát. — Nálunk is meg kellene pró­bálni a precíziós öntést — véle­kedtek néhányan a látottak után. És ugyanezt mondták másnap is, amikor a Csepel Autógyárban jár­tunk. Biztosan sok haszna lesz a tanulmányútnak. És nemcsak egy- egy jó módszer meghonosításában, hanem másban is, mint például a munkaszervezés tökéletesítésében, mert hazatérve egész biztos, na­gyon sokan másként látják saját üzemüket. Délutánra járt az idő, amikor városnézésre indul tűink. Jártunk a Bazilikánál, a vár több száz esz­tendős falai között. Megcsodáltuk a díszes faragású oszlopokat, a több évszázados freskókat. Veze­tőnk felidézte a régi történelmi emlékeket, amelyeket a kő- és téglafalak mindmáig megőriztek. A tégláról jut az eszembe: ma is, szinte sziklaszilárdan állnak a falban, az elmúlt évszázadoknak jól ellenálltak. S ez alkalmat adott egy kis élcelődésre is: — Tudnak-e ilyen téglát gyárta­ni, Dankó elvtárs? — érdeklődtünk többen is a gyomai téglagyár ve­zetőjétől, aki szakértő szemmel mustrálgatta ezeket a régi téglá­kat. — Tudnánk, ha ismernénk a „receptjét” — hárította el a tré­fát. Elérkezett az indulás ideje. Még egy kicsit elgyönyörködtünk a fes­tői tájban, néztük a széles Dunát, a túloldali parton, elterülő cseh­Fogadás Moszkvában, a jugoszláv néphadsereg napja alkalmából Szovjetunió marsalljai, Versdnyin, Véget ért a japán parlament ülésszaka —i Nem fogadták el a hadsereg növelésének tervezetét —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom