Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-17 / 271. szám

1960. november 17., csütörtök NÉPÚJ SÄG 3 „Kacsa“-üldözés Macsati szélvészként száguldott az utcán: „Galamb”, ,,madár” s más állatneveket ag­gattak rá azok a já­rókelők, akiknek ne­kiütődött. Engem is majd elsodort, de ami­kor meglátott, leféke­zett. — Ha beledöglök, akkor is a végére já­rok! — jelentette ki elszántan, s olyanokat fújt, mint egy túlter­helt vontatómozdony. — Ügy látom, hogy nem jársz, hanem száguldasz, mint egy szputnyik. Mi tör­tént? — Kérlekszépen, megbolondítanák a sertésekkel. Vrancsák azt mondta: No ko­mám, még egy évig spórolhatsz a hízóra, kétszeresére emelke­dik az ára! Perkálik azt mondta, hogy még kétszeres áron sem tudok venni, mert új­ra beszolgáltatás lesz. Ezt megerősítette To­misak azzal, hogy már számolják, írják ösz- sze: kinek hány ser­tése van, s már be­szélt olyannal, akit el­lenőrnek választottak és ha egy sertésvisí­tásnál többet hall egy- egy udvarból, közbe kell lépnie. Knapcsák szinte siránkozva pa­naszolta: megszűnt, vége annak a világ­nak, amikor minden család szükséglete szerint hizlalhat, vá­sárolhat, vághat. — És ezt te mind elhiszed? —i Nem hiszem. Em­lékszel, te tanácsol­tad: mielőtt valami hírnek hitelt adnék, járjak utána. Azt csi­nálom. Vrancsáktól, Perkáliktól és a töb­biektől is megkérdez­tem, kitől hallották, hogy drágább lesz a sertés, és hogy újra beszolgáltatás lesz. Feljegyeztem vagy hat nevet és címet, s felkerestem őket. A szenvedését neki! Egyik a Jaminában, a másika Kastélyi sző­lőkben lakik, holnap vehetek egy pár új ci­pőt. S még ez nem elég. Akiket felkeres­tem, azok is új neve­ket és címeket mond­tak. Nézd: ez az ötve­nedik cím, ahova me­gyek: Bontovics, Szél­ső sor 50. Erre áldo­zom az évi szabadsá­gom. — Engedd meg, hogy barátilag sza­márnak nevezzelek. Az állatforgalmi vál­lalatnál megmondták volna, hogy a sertések ára nem változik, s • hogy továbbra is a szerződtetéses hizla­lás és a szabad felvá­sárlás marad érvény­ben. Ezt a tájékozta­tást megerősíthetted volna azzal, hogy a tanácsnál megkérde­zed: jelent-e meg ren­delet a sertésárak emeléséről és a be- szolgáltatási rendszer visszaállításáról? Ha ezt teszed, pihenéssel tölthetted volna a szabadságod és nem nyüsz el egy pár ci­pőt. Más rendelkezést a sertésről nem tud­tak volna mutatni, mint azt, hogy a jö­vőben úgynevezett garantált árat fizet­nek a süldőkért, ki­lónként 15,50 forintot a húsjellegű és 14,10 forintot a zsír jellegű süldőkért. — Ez tényleg így van? — így, ha mondom. A városi tanácsülés éppen tegnap ítélte el a rémhírterjesztőket, akik téged is félreve­zettek az áremeléssel, a sertés- és zsírbeszol­gáltatással. .— Azért nekem csak drága lesz a hí­zó — jelentette ki bú­san Macsali. — Miért lenne drá­ga? — Azért, mert bele­számítom az elkopta­tott cipő árát, s mind­addig dupla adag kol­bászt eszem, amíg vissza nem nyerem a rémhír kiderítése köz­ben lecsökkent súlyo­mat... — ki Becsülésre — becsület a válasz Alig pár nappal azelőtt vette át a téglagyár büféjét, jóformán még senkit sem ismert. Átvillant a gondolatán: megpróbálja, kirak néhány újság-megrendelő lapot az asztalokra, hátha akad, aki ki­tölti. Mikor kirakta a megrendelő lapokat, morfondírozni kezdett: miért ne tehetne az asztalokra néhány süteményt, kolbászt, fa- sirtot? Tett azt is. Nyitás után azok a dolgozók, akik szinte min­den nap kártyázással, sakkozással töltenek el néhány órahosszát, meglepődve látták milyen nagy az új büfés, Mácsai Mihály bizalma, aki egy-egy tányért is tett az asztalra aprópénzzel, hogy ki-ki elvegye a visszajáró össze­get. Mácsai Mihály is meglepődött az első kísérlet után: sok süte­mény, kolbász és fasirt fogyott el, hiszen naponta 700 ember is meg­fordul a büfében, s nem hogy hi­ány, hanem 1,10 forint többlet volt. Egyszerűen az történt, hogy sokan nem vették ki a tányérból a visszajáró 10—20 fillért. Más­nap, harmadnap még több árut rakott ki, s még nagyobb volt a többlet. Az egyik dolgozó kártyázás közben lelökött az asztalról egy poharat, azonnal összeszedte a cserepeket, s vitte: Eltörtem, mennyit fizetek érte? — Hogyan tört el? — Nyúltam a lapért és a kabá­tom ujjával... — No, akkor nem kell érte fi­zetni semmit. Mácsai Mihály sok vendéglőben szolgált már ki, vezető is volt né­hány helyen, s nem győzte a perpatvart a sok eltört pohárért, állandóan remegett a ráfizetéstől, a fizetés nélkül meglógóktól. (A ligeti vendéglőből hordó is veszett el, míg ott volt.) Itt a Békéscsa­bai Téglagyár büféjében pedig többlet van nap mint nap. — Üdülés itt dolgozni — mond­ta a feleségének is, ismerőseinek is. Azon töprenegett már a har­madik napon, hogy mit csináljon azzal a többlet pénzzel, amit a dolgozók ott hagynak a tányér­ban azért, mert sietnek, meg azért, hogy „mi az a 10—20 fil­lér?” Oda állt a biliárdozó párttit­kár, Dénes elvtárs, meg Susánsz- ki, Dudás és Milecz elvtársak elé azzal az ötlettel, hogy egy per­selyt kellene csinálni, s kérni a dolgozókat: ha borravalót akar­nak adni, dobják bele a persely­be. Szilveszterig összegyűlhet egy malacravaló, amit ki lehetne sor­A lóvontatású vetőgépeket is munkába állították Az állalmi gazdaságok; termelőszövet­kezetek és az egyénileg dolgozó pa­rasztok földjén több mint 30 ezer hold őszi búza vár még vetésre. Külö­nösen a nagyüzemi gazdaságok min­dent elkövetnek azért, hogy az esős időjárás ellenére mielőbb földbe kerül­jön a jövő évi kenyér magja. Az Orosházi Gépállomás körzetében Megkezdődött az idény a Barnevál-ban Ilyenkor, amikor javában hizlalják a libákat, a kacsákat, a békéscsabai Barneválnál is teljes ütemben dolgoznak. A vál­lalathoz érkező szállítmányok ügyes kezeken mennek keresz­tül, míg a kacsák, a libák eljutnak az üzletekbe, a fogyasztók­hoz. Képeinken a vállalat két kiváló dolgozóját láthatjuk mun­ka közben. Kovács Mátyás nagy szakis­merettel osztályozza az export­ra kerülő árut. Felelősségteljes a munkája, mert a külföldi üz- ! letemberek jól megnézik, mit vesznek át. G Az üzemben óránként 600 hi- | zott kacsát dolgoznak fel. A kü­lönféle munkafolyamatok sza­lagrendszerben kapcsolódnak egymáshoz. Treczker Miklósné kiváló dolgozó és csoportvezető a kopasztást ellenőrzi. 17 termelőszövetkezet már befejezte a vetést, ezért a szovjet traktorokat át­csoportosították abba a hat szövetke­zetbe, ahol még akad vetni valő, mivel az alaposan átázott talajon csak ezek­kel a gépekkel tudnak dolgozni. A Medgyesegyházi Gépállomás kör­zetében főleg a földimogyoró és a cá­rok betakarítása hátráltatta a vetést. Az esős idő beálltával éjjeli vetésre is berendezkedtek, ezért hátsó világí­tással szerelték fel a vetőgépeket. Elő­fordul, hogy csak 1—2 órát dolgozhat­nak, mert az ázott talajra elegendő két milliméter csapadék ahhoz, hogy meg­állítsa a munkát. Előszedték a lóvontatású vetőgépe­ket is. A Felsőnyomási Állami Gazda­ság határában csak két par lófogat bír el egy vetőgépet. Az igavonó állatokat négy óránként váltják, hogy pihent erő­vel mélyen vethessék el a magot. Ha­sonlóan segítik a vetést a gerendást termelőszövetkezetek lófogatai is. solni, vagy elengedni a mulatozók közt és azé lenne, aki megfogja.... A büfé játéktermét azóta egy nagy vörös plakát díszíti, ame­lyen fehér betűvel röviden csak ennyi áll: „Becsület”. Van egy másik felirat is: „Kérjük az áru értékét a pénzes tányérba tenni”. S ott van a jókora persely is „Ma­lacra" felirattal. Sokan a sör és a fröccs árából visszajáró pénzt sem akarják elfogadni, de Mácsai Mihály azt mondja: Ha akarják, tegyék a perselybe — saját kezű­leg. A persely nap mint nap te­lik, 50 filléresek és forintosok is kerülnek bele. Nem éhező és rongyoskodó emberek dolgoznak már itt, mint valamikor, amikor egymást érték az egy-két fillér béremelést követelő sztrájkok, amikor kenyér is alig került a munkáscsaládok asztalára. Most azok a dolgozók, akik egy kis kár­tyázás vagy biliárdozás után ha­zaindulnak a büféből, jó néhány tortaszeletet, mignont és cukor­kát csomagoltatnak be az asz- szonynak, a gyerekeknek. S nem kell senkinek se könyörögni, hogy menjen már haza, mert elmúlt a záróra, nézik az órát, s ha este 10-et mutat, indulnak maguktól. Részeg embert se látott még Má­csai Mihály a téglagyár dolgozói közül az elmúlt két hónap alatt. Ha máshonnan részeg ember ve­tődik oda, a dolgozók tessékelik ki őket, azt mondják, hogy az nem kocsma, hanem klub, ahol ők szórakozni akarnak. S valóban egyre inkább klubhe­lyiség jellegűvé válik. Most már van presszó kávéfőzőgép is, s Má­csai Mihály amellett, hogy sokat beszélget a dolgozókkal az újság- olvasás jelentőségéről, néhány új­ságot és folyóiratot maga is meg­rendel, hogy aki ráér, olvasgasson, szeresse meg az olvasást. Mert azt is meg kell szeretni, rá kell szok­ni, mint a kártyázásra, a dohány­zásra, vagy éppen arra, hogy egy süteményt, kolbászt, fasirtot ve­gyen az egyik tányérból, a másik­ba pedig hiánytalanul beletegye az árát. Az ilyesmire persze csak az tudja rászoktatni a dolgozókat, aki maga is becsületes, aki nem „utazik” borravalóra, jogtalan többletre, aki bízik a fogyasztók­ban. Mácsai Mihály bízott ben­nük, és nem is csalódott. Kukk Imre A Békéscsabai Faipari Ktsz értesíti kedves megrendelőit és összes ügyfeleit, a mai napon új helyiségbe költözött. A szövetkezet új címe: Berényi út 122. Telefon: 12—09 és 21—88. hogy Fejlődik a szovjet energetika A hétéves terv első két esztendejé­ben a Szovjetunió villamosenergia-ter- melése 56 milliárd kilowattórával emel­kedett. Az Egyesült Államoknak ugyanilyen eredmény eléréséhez öt év­re volt szüksége. Az utóbbi években a Szovjetunióban az erőműépítés főleg az ország keleti kerületeiben összpontosul. Itt olyan óriások épülnek, mint a bratszki és a krasznojarszki erőmű, amelyek telje­sítményüket tekintve bolygónk minden erőművét felülmúlják. FIGYELEM! FIGYELEM! Termelőszövetkezeti tagok, egyéni termelők, sertéstartók! Olyan sertéshizlalási szerződésre, amelyet 1961. év január­tól októberig történő átadásra kötnek vagy kötöttek az ál- latforgalmi vállalattal, az állam minden darab sertés után 2 mázsa szemestakarmányt ad készpénzért, az állami eladási áron. Kukorica esetében 215.— Ft mázsánként. A takarmányt utal­ványra lehet átvenni 1961. január 1-től kezdődően, a ter­ményforgalmi vállalat telepein. Akik eddig szerződtek hízott sertésre 1961. évi átadásra, szintén megkaphatják a 2 mázsia takarmányt darabonként, csak írásban kell ezt kérni az állatforgalmi vállalat járási kirendeltségétől. Részletes felvilágosítást a községi felvásárlók és járási ki­rendeltségek adnak! Békés megyei Állatforgalmi Vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom