Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-02 / 259. szám

1960. november 2., szerda NÉPÚJSÁG 3 Seres Mihály, az újító — Ez lesz a gépműhelyünk, Se­res elvtárs — mutatta egy évvel ezelőtt Báli elvtárs, a mezőkovács­házi Űj Alkotmány Tsz elnöke a fiatal lakatosnak a jövendő gép­műhelyt. — Ez gépműhely? — kérdezte Seres Mihály kicsit csodálkozva. — De hiszen ez még egyelőre rak­tár, hová tesszük a borsót és egyéb terményt, ami ide van ömlesztve. — Az igaz, hogy ma még raktár, de pár nap múlva már gépműhely lesz... A fiatal lakatos kicsit elszomo­rodott. A gépállomáson otthagyta a jól felszerelt műhelyt, amely­ben már a villanyhegesztőtől a gyalupadig minden volt. Itt meg egy kulcs sincs, amellyel egy csa­vart meg lehet húzni. Lesz itt va­lóban gépműhely? De ezt már in­kább magától kérdezte. Az elnök mintha csak gondolatolvasó lenne, válaszolt a ki nem mondott kér­désre. — A pesti elvtársak, amikor utoljára itt jártak, azt ígérték: küldenek felszerelést, csak keres­sünk szakembert No nem min­dent, azt nem is várhatjuk tőlük, de a legszükségesebbeket, ami az induláshoz kell. Látja, Seres elv­társ, a napokban is elromlott egy gépünk. Nem sok baja van, de ott rostokol a gépállomáson. Akár­mennyire is iparkodnak a szere­lők, egy-két hét múlva kerül rá a sor. Meg is értjük mi, hogy amikor behueatjuk, nem a miénk­hez fognak először. Az ő gépeiken is . akad mindig valami baj és nem csak mi vagyunk a világon. Több tsz tartozik hozzájuk és azok is igénybe veszik a segítségüket Ha nekünk lesz egy gépjavító- műhelyünk, egy fél nap alatt kija­vítjuk a géphibát. Nem kell két hetet kiesni a munkából. Most ugyancsak három erőgép van, de jövőre legalább hat-hét gépünk lesz. Meg itt van a sok vetőgép, tárcsa, ekekapa. Ezekkel sem sza­ladhatunk mindig a gépállomásra. A 28 éves Seres Mihály megsí- mogaitta erősen deresedé haját és igazolta az elnök fontoskodását. — Míg a gépállomáson dolgoz­tam, sokat mondogattam az ottani elvtársaknak: ha rajtam múlna, akkor minden tsz-ben tartanék egy kis gépműhelyt. Persze nem gőzkalapácsokkal felszerelve, csak a legszükségesebb szerszámokkal. — Mi most csak a legszüksége­sebbeket akarjuk beszerezni. Jö­vőre, ha jobban bírjuk, nagyobb beruházást is eszközlünk. Mondja, Mihály, valóban nem bánta meg, hogy átjött a tsz-be dolgozni? Tudomásom van arról, hogy hív­ták egyik tangazdaságba és 10 forintos órabért ígértek. Ez na­ponta 80—100 forint és néha még ennél is több. Nálunk egyelőre ennyit nem tud keresni. Mi munkaegységekkel számolunk Egyik évben kevesebb, a másik­ban több. Persze azon vagyunk, hogy minden évben több és több legyen. De a mi tervezésünkbe egyelőre az időjárás is beleszól. az eddigi gépeknek, de megkímél­jük az embereket attól a temény- telen sok portól, amit eddig nyeltek a cirokhúzásnál. Nagyon ötletes gondolat volt az is, hogy a húzószerszámot megfordították, így elkerülhető lesz az a sok bal­eset, amely eddig minden ősszel megtörtént a cirokhúzáskor. Ma­guk valóságos újítók. Seres Mihályékat méltán meg­illeti az újító cím. Egy év alatt több újítást csináltak Csak a legnagyobbakat említjük: alkottak egy olyan teljesítményű mútrágyaszórót, amilyet még a megyében nem alkalmaztak. Tíz óra alatt több mint 100 hold földet Az ígértem, amikor először beszél- szór le szépen, egyenletesen. Nagy érték ez a szövetkezetben, különö­sen ősszel és tavasszal. Jól sike­rült a cirokhúzó is. Nemrégen hul­ladékból Zetor pótkocsit csináltak. Most készítenek a traktorokra fül­kéket, ezek nyáron megvédik a traktorosokat a hőségtől, ősszel, télen a hidegtől, esőtől. Most újabb nagy munkába fogtak. A Mezőhegyes! Állami Gazdaságból régi, nagy teljesítményű gőzgépe­ket vásároltak, amelyekbe Diesel- motort szerelnek. Nem gyerekjá­ték ez, de Seres Mihály négy munkatársával együtt ezt is megcsinálja. Megcsinálja, mert egész szívvel megszerette a termelőszövetkezetet és azon van, hogy minden tudásával se­gítse. Hogy naponta hány órát dolgozik, azt sohasem számolja. Ha a fizikai munkát abbahagyja, gondolata akkor is azon jár, hol lehetne újítani, hogy az emberek idejét, erejét kímélje. Csepkó Eta gettünk, hogy az elnöknek meg­szabott munkaegység 80 százalé­kát kapja. Ezt most is megerősí­tem. — Elnök elvtárs, én tudom, mit jelent a szövetkezet. A gépállo­másról kijártam és megismertem az ottani életet. Ami a 10 forin­tos órabért illeti, őszintén mon­dom, gondolkoztam róla, de mégis úgy döntöttem, hogy itt maradok a1 tsz-ben. Bár nekem mindegy, hogy hol dolgozom, de már hat éve itt vagyok Kovácsházán és úgy érzem, megszerettem ezt a községet, az embereket. A fenti párbeszéd egy évvel ez­előtt hangzott el. Most ott ülnek egymással szemben a tiszta kis irodában és beszélgetnek. Az el­múlt egy évet elevenítik fel. A mindig mosolygós, víg kedélyű el­nök kérdez. — Ugye Misa, nem bánta meg, hogy itt maradt nálunk? — Őszintén mondom Báli elv­társ, hogy nem. Én nem is hittem volna, hogy az egy évvel ezelőtti raktárból ilyen jól felszerelt mű­hely lesz. Van már gyalupadunk, sok-sok szükséges felszerelés. Már csak egy villanyhegesztő hiányzik, ha az idén nem, jövőre meg kelle­ne venni. Nyolc erőgéphez már nélkülözhetetlen. — Betervezzük Misa, mert ah­hoz a munkához, amit maguk csi­nálnak, szükséges. Jól tudták vol­na használni a műtrágyaszóró és a cirokhúzó készítésénél is. Azért hivattam, hogy megmondjam, gra. tulálunk a cirokhúzóhoz vala­mennyiüknek, akik ott dolgoznak. A tegnapi próba után azt hiszem, nagyon beválik. Ha teljesítménye nem is lesz sokkal nagyobb, mint Nagyszerű eredmények, távlatok Tizenöt év aránylag nem hosszú idő, mégis hazánk arculatát, népünk életét nagyszerűre formáltuk pártunk veze­tésével a felszabadulás óta. Falun az új életmód megteremtésének egyik formája volt a parasztság szövetkezé­se. Ehhez a nagy feladathoz kezdtek a felszabadulás után létrejött fmsz-ek. A dolgozó parasztság jó része szív­ügyének tekintette a mezőgazdasági termékek összeadásával és igen nagy­arányú társadalmi munkával tette le­hetővé, hogy kinyisson a faluban az első bolt, a szövetkezetbe lépett pa­rasztság saját boltja. A kezdeti nehézségek ellenére már a felszabadulás után közvetlenül meg­jegybefizetéssel igyekezett az anyagi támogatást biztosítani fmsz-eink részé­re. Az fmsz-ek, a szövetkezeti mozga­lom erejét igazolja az, hogy az elmúlt tíz év alatt a tagok által befizetett részjegyalapot fmsz-eink háromszoro­san fizették vissza vásárlási visszaté­rítésiként tagjaiknak. A földművesszövetkezeti mozgalom eddig sikeresen oldotta meg az előtte áJló feladatokat. Igen sok kádert neveit a kereskedelem és a mezőigazdaság ré­szére, akik becsülettel állják meg he­lyüket. Az elmúlt évek folyamán igen nagy segítséget nyújtottak szakembe­reink a termeltetéshez. A megye nagy­üzemi gazdaságába 49 agronómus látszott, hogy a szövetkezés gondolata könyvelő ment el az fmsz-ekből. Fmsz vezetőink jó munkáját dicséri az ed­dig létrehozott tizenegy Falusi Ifjúsági Szövetkezet, amelyek m egismeirtefcilk fiataljainkkal a közösségi szellemet, a közös munka előnyeit. A fentiek ellenére sok még a tenni­való. Fontos feladat: tovább javítani az együttműködést a tsz és az fmsz-i mozgalom között, s elérni a legrövi­debb időn belül, hogy a két szövet­kezet testvérazövekezet Jegyen, ami egyet jelem a közös gondok és prob­lémák megoldásával. Fmsz-eink most tartják az alapító tagok és kommunisták tanácskozását, ahol megbeszélik azokat a feladatokat, amelyeket ötéves tervünk végrehajtá­sában az fmsz-i tagoknak és tsz-tagok- nak közösen kell megoldaniuk. Csak közösen tudjuk elérni — tervszerű ter­meléssel —, hogy 1965-re 58 900 vagon zöldséget tudjunk felvásárolni, 22 900 vagonnal többet, mint 1959-ben s hogy az említett időszak végére a kiskeres­kedelmi forgalmat 40,5 százalékkal, a vendéglá tódpari forgalmat pedig 46,4 százalékkal tudjuk emelni. helyes és gyakorlati alkalmazásával pa­rasztságunk anyagi előnyökhöz is jut. Ezt ismerte fel parasztságunk, amikor a fmsz-ek létrehozását és megerősíté­sét szinte minden eszközzel igyekez­tek segíteni. Olyan lelkes tagok, mint O rosháza-Rákó czitelepen Kovács János, Pipis József, Nagy János és még jó néhányan egy kerek hónapot dolgoz­tak társadalmi munkában, hogy két­százezer forinttal több legyen az fmsz vagyona, hogy a saját boltjukat nyit­hassák meg és legyen raktár, amely­ben a falu lakossága által termelt ter­ményeket raktározni tudják. Megyénk többi községében is csupán néhány forinttal kezdték fmsz-eink azt a munkát, amely most már az élet minden területére kiterjed. Kondoro­son pl. Grlózik Mihály, Konyecsni György és a többi kilencvenkét tag 920 forinttal kezdte el a működést. Az el­telt idő, az összefogás meghozta az eredményt, itt is, mint máshol. Ezt bi­zonyítja az, hogy megyénkben a föld­művesszövetkezetek összbevétele 1950- hez viszonyítva nyolcszorosára, 1 mil­liárd 450 millió forintra növekedett, 189 millió forintra, több mint tízszere­sére növekedett az árukészlet a fenti időszakhoz viszonyítva. Ma már szinte hihetetlennek tűnik az a sok anyagi gond, amelyekkel a felszabadulást kö­vető időkben az alapító tagoknak és a vezetőknek meg kellett küzdeniük. A felszabadulás óta százhúszezerre növekedett földmüvesszövetkezeti tag­ság több mint hétmillió forint réez­A fentiek teljesítéséhez az szükséges; hogy szövetkezeti tagjaink az eddigi­eknél is nagyobb lendülettel, ügyszere- tetbel lássanak hozzá a terv végrehaj­tásához, mely egész népünk és ezen belül minden egyes szövetkezeti dol­gozó további jólétét, a szocializmus felépítését szolgálja. HÉJJÁ SÁNDOR MÉSZÖV előadó ■■■■■■■•■■■■■a É’ ivente 12 ezer pór cipő, ötezer csizmanadrág készül Medgyesegyházán Tizenöt éve működik a Med- gyesegyházi Bőr- és Textilipari Ktsz. A tagság évről évre jó eredményeket ér el. Az elmúlt év­ben három heti keresetnek meg­felelő nyereségrészesedést fizettek a tagoknak, ami átlagosan 1480 forintot tett ki. A ktsz ebben az évben is szép eredményeket ért el, a mintegy hárommillió-két­százezer forintos évi termelési tervüknek a harmadik negyedév­re esedékes részét túlteljesítették. Évente 12 ezer pár cipőt szállíta­nak a Szegedi Nagykereskedelmi Vállalatnak és ötezer csizmanad­rágot készít a textil-részleg. e—ő. Gyakorlati munkán a tsz-ekhen Nótaszóval, jókedvvel látairttak el majdnem mindennap a bucsai általános iskola VII. és VIII. osztályos tanulói az XJj Al­kotmány és a Kossuth Termelőszövetkezetbe, ahol segítettek a ta­goknak a mezőgazdasági munkában. Szilárd Ádám iskolaigazgató elmondotta, hogy a pajtások se­gítettek a kukoricatörésben, a répafelszedésben és a gyümölcsös­kertben, valamint a konyhakertészetben. Kétszeresen hasznos ez, egyrészt megismerik a munkát, ugyan­akkor az ott kapott munkabérből gyarapodik az iskola pénztára, melyből játékokat vásárolnak és kirándulásra gyűjtik össze. A pajtások közül Török István, Komoróczki Imre, Laurencsik József tanulók dolgoztak a legjobban, de a többiek sem maradtak le. A nevelők közül Fejes András és Vida Sándor jártak az élen. ' Nátor János ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a a*aaBa**«>Baiaiaiaaiaa«iaaMa«aaaiHBa«a««aHaiaiaaaaaaiiaaaaaii HASZNOS TANULSÁGOK A bban a megtiszteltetésben volt .részem, hogy mint küldött részt vehettem a Nyomda-, a Pa­píripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének XXXVI. kongresszusán. A másfélnapos tanácsko­zás a szó igazi értelmében mu nikaértökezlet volt. A beszámolók is, a résztvevők is az elmúlt esz­tendők tapasztalatai alapján öntötték szavakba azokat a legfőbb tanulságokat, amelyekből nyom­ban kirajzolódtak a jövő feladatai. Az én figyelmemet leginkább ezek a tanulságok ragadták meg. Azért, mert mindegyike olyan ál­talános érvényű, amely nemcsak kizárólag egy­két iparágra vonatkozik, hanem az egész népgaz­daság problémáit is magába sűríti. Sorjába ve­szem őket. Sok szó esett arról, hogy az elmúlt években elért sikereknek megvan a maga árny­oldala is. Ez gyakran az elbizakodottságban nyil­vánul meg. Olyan szemléletben jut kifejezésre, hogy „nálunk minden rendben van”. Ez pedig mi mással, mint a megnyugvással egyenlő. Márpe­dig az olyan gyárban, üzemben, ahol az ered­mények, a munkában elért sikerek ilyen hangu­latot keltenek, ott nem lehet minden rendben. A kongresszus úgy foglalt állást, hogy igenis le­gyünk büszkék az elért eredményekre, de ne le­gyünk elbizalkodották, ne részegüljünk meg tő­lük. A tanulság kézenfekvő: semmi helye az el­bizakodottságnak, annak az egészségtelen tünet­nek, amely magában hordozza a megnyugvást együtt jár az alkotó kezdeményezések háttérbe szorításával. Szocializmust építő társadalmunknak ép­pen az a fő erőssége, hogy nemcsak képes feltárni az ilyen ferde nézeteket, hanem a leghatározot­tabban szembe is száll velük. Ezt tette a kong­resszus is, amikor egyöntetűen elítélte az ilyen szemléletet, és felszólította a szakszervezet tagsá­gát arra, hogy" teljes erejével küzdjön az ilyes­féle tünetek ellen. Szóba került a tanácskozáson az Is, hogy az ér­dekvédelem kétoldalú tevékenység. A tapasztala­tok szerint azonban a szakszervezetek, a tisztség- viselők gyakran csak az, egyik oldalát, mégpedig az elosztást látják, szorgalmazzák. Mindez szép és jó, hiszen arra törekednek, hogy a munkások megkapják az őket megillető bért, kielégítsék kulturális, szociális igényeiket. Eközben azonban elég sokszor megfeledkeznek arról, hogy az ér­dekvédelem másaik oldalát, a termelést is épp olyan erővel segítsék. Mert világos, hogy többet elosztani, jobban fejleszteni a kulturális, a szo­ciális ellátottságot csak úgy lehet, ha a termelés, a termelékenység is emelkedik. Mert ha a javak elosztása érdekvédelem, legalább annyira érdek- védelem megtermelésük is. A termelés elhanya­golása miatt az eloszlás is csorbát szenved. Te­hát elsősorban is az szükséges, hogy a szakszer­vezeti alapszerve ze tek a maguk eszközeivel a ter­melés fejlesztésében is megtegyék a magukét. Er­re figyelmeztetett a kongresszus ezzel a tanulság­gal is, mely szerint a munkásak érdekvédelme kétoldalú tevékenység. Es ehhez önkéntelenül kapcsolódik a terme­lékenység alakulása. Ebben sincs még minden rendben. „Az iparágak termelékenységének fej­lődése azonban — mondotta beszámolójában Te- rényi László főtitkár elvtárs — bármennyire is örvendetes, mégsem kielégítő. Ismeretes, hogy mind a papírgyártó, mind a feldolgozó és a nyom­daiparban, beleértve a helyiipart is, az elmúlt években jelentősen emelkedett a munkások lét­száma. Ez azért okoz gondot, mert a létszámnöve­kedéssel párhuzamosan már a termelékenység nö­vekedésében elmaradás tapasztalható. Egyes ve­zetők részéről olyan törekvések mutatkoztak, hogy a műszaki fejlesztés, a korszerűbb gyártás- technológiák meghonosítása helyett a terveket nagyrészt a létszámnöveléssel teljesítették:” Társadalmunk legfőbb hajtóereje a termelé­kenység. Ennek pedig függvénye az életszínvonal alakulása. Az életszínvonal javítása pedig mi miás lenne, mint érdekvédelem, a dolgozó nép érdék- védelme. Nem hiába mondotta felszólalásában Brutyó János elvtárs, a SZOT főtitkára, amikor a termelékenység növelésének fontosságát elemezte, hogy ez a nyomda- és papíriparban is elsőrendű érdekvédelmi feladat. Ezzel is bizonyította, hogy a termelés e fontos mutatója és a társadalom anyagi léte szoros összefüggésben áll egymással. Természetesen a kongresszuson sok egyéb fontos kérdésről is szó esett. De ezek vol­tak azok a ’ igfontosabb tanulságok, amelyeknek szellemében nem tűr halasztást a megoldás, ha­nem azonnali cselekvést igényel,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom