Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-13 / 268. szám
I960, november 13., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 HARCBAN ”ÜLETIK AZ ÚJ! Topasztalotok a Bék Téglagyár munkájából Sokszor még az olyan nyilvánvalóan jó elképzelések megvalósításáért is úgyszólván „verekedni” kell, amelyek nagy hasznot hoznak a népgazdaságnak, és jelentősen növelik az üzemi dolgozók egyéni hasznát, év végi nyereségrészesedését. Ügy van ez, hogy a régi munkaformák meg- szokottabbak és nem szívesen cserélik fel őket, amíg a gyakorlatban nem győződnek meg helyénvalóságukról. így volt ez a Békéscsabai Téglagyárban, ahol felfelé és lefelé is vitatkozni kellett egy nagy jelentőségű újítás megvalósításáért, pontosabban szólva az új módszer szerinti gyártás realizálásáért. Berki Zoltán elvtárs, a gyár igazgatója ez év elején egy küldöttséggel a Német Demokratikus Köztársaságba utazott tanulmányútra. Sokmindent látott, tapasztalt, de mint gyakorlati ember, elsősorban az ragadta meg a figyelmét, hogy egy ottani téglagyárban szalagrendszerrel, egy géppel háromszor annyi cserepet gyártanak, mint Békéscsabán. A gépet vagy a tervrajzát természetesen nem tudta elhozni, de elhozott mutatóba egy 253-as szalagcserepet. A gyár mérnökei aztán alapos tanulmányozás után ennek a mintadarabnak az alapján szerkesztettek egy automatagépet, amelyik ma már szalagrendszerűen gyártja a 253-as cserepet a Békéscsabai Téglagyárban is. A gép kipróbálása bevált és igen örvendeztető eredményeket hozott. Míg a régi gépen egy műszak alatt 6—7 ezer cserepet préseltek, az új masina ennek a háromszorosát állítja elő 8 óra alatt. A statisztikusok kiszámították, hogy a gipszmegtakarítással, az előállítás egyéb költségeinek csökkentésével, valamint a termelékenység háromszorossá növelésével évente 4—5 millió forint hasznot biztosít az új automata üzemeltetése. Természetesen ez egyben azt is jelenti, hogy jelentős mértékben csökken egy cserép ára. Néhány hónap óta termel már az új gép és egyöntetűen állapítják meg a dolgozók: az új 253-as cserepekben sokkal kevesebb a selejt s mintegy 20—25 százalékkal jobb a minőségük, mint régi „Bohn”-féle cserepeké. A különböző megrendelésekre ebből a fajtából már fél millió forii. 'szállítottak a Tüzép-r 'en ám, de mivel az új még nem állapították éptelepek egymásuta a gyárba leveleiket, hot szik át a küldeményt. A zetősége, érthetően, mindt tett, hogy a kereskedelmi s„ és a minisztérium állapov meg az árakban, ne hátráltas. a gyártást. Míg a jelentések, viták erről folytak, üzemelt az új automata és gyártmányai szinte teletömték az udvart. A gyár vezetői gondban főttek: mit csináljanak a legyártott cserepekkel, amikor a már leszállítottakat sem veszik át? Dénes elvtárs, az üzem párttitkára az elmúlt hónapban Békéscsabán lezajlott kibővített megyei pártbizottsági ülésen megemlítette a történteket Fock Jenő elvtársnak, aki feljegyezte az elmondottakat. Tény az, hogy ma már nincsenek aka dályok a szalagcserép gyártásában. Megállapították az árakat, s kijelölték azokat a Tüzép-tele- peket is, ahová a jövőben szállíthatják az új gyártmányt. A gyár műszaki gárdája következetesen harcol a termelékenység növeléséért. Tavasszal valamennyi munkaterületen felmérték a lehetőségeket és számos javaslattal álltak elő, hogy miként lehetne jobb munkaszervezéssel növelni a termelést, csökkenteni az önköltséget. Régebben az volt a gyakorlat, hogy a cserepet kihozták a kamrából az udvarra, aztán válogatták, osztályozták, végül pedig szállították. Tehát ugyanazt a darabot háromszor mozgatták meg, ameddig elkerült a gyárból. Ez nemcsak az amúgy is elég magas selejtszázalékot növelte tovább, hanem ezen a munkahelyen több munkást is foglalkoztatott a kelleténél. A műszaki gárda javaslatára egy anyagmozgatást kiiktattak a munkafolyamatból Most már úgy van, hogy a kihordó a szállítókocsira viszi egyenest a cserepet, vagy pedig, amikor a kocsira rakják, akkor válogatják. Különösebb beruházás nélkül, csupán a jobb munka- szervezéssel 16 munkást szabadítottak fel innen, és irányítottak más, fontosabb munkaterületre. Mikor azonban ezt a jó elgondolást meg akarták valósítani, sokan kézzel-lábbal tiltakoztak ellene. „Nem lesz itt jó. megérkeztek 10 0 0 Ft~tói 2200 Ft-ig mert romlani fog a minőség”. „Kevesebbet fogunk keresni”. — vetették ellen. A pártszervezet tagjai magyarázták meg, hogy tévesek ezek az ellenvetések. Arról van szó — mondották —, 'ogy a 8 óra munkaidőt jobban kell használni és akkor nem sodás, hanem anyagi előny iolgozókat. A gyakorlat be- -ita, hogy nem volt ok az ide- ukedésre. Míg azelőtt 10,50 forint volt a rakodómunkások átlagórabére, addig most 12 forint. A válogatóknak is havonta 140— 160 forinttal nőtt a keresetük. Ugyanilyen idegenkedés fogadta a gyárvezetőségnek azt az intézkedését is, hogy a megengedettnél nem lehet több a túlórafelhasználás. Az elmúlt év október 1-ig kereken 76 000 túlórát fizettek ki a Téglagyárban. Ebből több mint 20 000 túlórát a kemence-munkások használtak fel, akik vasárnap is dolgoztak rendszeresen. Ebben az évben a kemencéknél szintén átszervezték a munkát, folyamatossá tették a kihordást, s amit ezelőtt vasárnap raktak be, most hétköznap csinálják. Tavaly egy héten hét napot, az idén csak hat napot dolgoznak a ke- mencések. Eleinte tiltakoztak az intézkedés ellen. Nem látták be, hogy a saját egészségük is romlik, ha nincs pihenő napjuk. Még a szakszervezet megyei elnökségét is felkeresték emiatt, s panaszkodtak, hogy „a kemencéknél leszállították a dolgozók keresetét”. Világos dolog, hogy ha havonta négy nappal kevesebbet dolgozik valaki, ennek arányában csökken a keresete. A jobb munkaszervezés azonban biztosította, hogy kevesebb munkaidővel ugyanazt a szintet tartsa a kemencék termelése. Így gazdaságosabbá vált a munka ezen a területen is, mert teljesen megszűntek a túlórák. Ez az eredmény pedig a nyereségrészesedés növelésében mutatkozik meg nemsokára, amikor majd kemence-munkások is átveszik a terven felül termelt érték rájuk eső részét. Varga Dezső Nincs idő várni... Pénteken délután a gyulai járási pártbizottság irodájában a párt községi bizottságainak titkárai megbeszélést tartottak. Miután beszámoltak az őszi mezőgazdasági munkák helyzetéről, Zalai elvtárs, a járási pártbizottság titkára ismertette a pártszervezetek legfontosabb politikai és gazdasági feladatait. A titkárok beszámolóira utalva — melyek szerint egyes helyeken lemaradás van a vetésben és a szántásban — hangsúlyozta: nincsen idő a jó időre való várakozásra. Most az egyedüli megoldás: vessenek mindenütt úgy, ahogyan az időjárás engedi. A legfontosabb, hogy földbe kerüljön a mag, mely biztosítja a szükséges kenyérgabona-ter mést. Azokon a helyeken, ahol más megoldás már nem lehetséges, vegyék igénybe a fogatokat is. Ezzel a munkával a legtapasztaltabb gazdák foglalkozzanak, azok, akiknek megfelelő hozzáértése biztosítja, hogy a rendkívüli körűimé^ nyék között elvetett mag is já termést hoz. Zalai elvtárs figyelmeztetett, hogy az ilyen körülmények között elszórt vetőmag-mennyiséget 15—20 kilogrammal szükséges megemelni, mert a nem ideális időben történő vetésnél arra lehet számítani, hogy 20—25 százalék terméskiesés jelentkezik. Viszont az nagyon fontos, hogy a tervezett kenyérgabona-mennyiség ennek ellenére is megteremjen. Zalai elvtárs ezután a betakarításról szólva emlékeztetett a jelszóra, melyet a pártbizottság adott ki: hó alól ne takarítsunk be semmit! A havazás ne találjon a földeken betakarításra váró terményeket... A közvetlen teendőket ösz- szefoglalva felhívta a pártszervezetek figyelmét, mozgósító erejükkel mindenütt azon legyenek, hogy gyorsan befejeződjön a vetés, s a kommunisták példát mutatva segítsék e munkák sikerét. B. Z. Hasznos tudnivalók Hogyan lehet igényelni a vagyontárgyak átadása során felmerült költségek megtérítését? Egy nehézipari vállalat — főhatósága engedélye alapján — használt személygépkocsit adott át egy állami gazdaságnak. Ez utóbbi a gépkocsit átvette, de a könyvjóváíráshoz szükséges iratokat sürgetés ellenére sem küldte meg az átadó vállalatnak és ezért annak még egy évig fizetnie kellett a gépkocsi után az értékcsökkenési hányadot. Egy másik esetben egy állami pincegazdaság egész célgazdaságát átadta egy állami gazdaságnak, amely az ellenértékről benyújtott inkasszómegbízás ki- egyenlítésével hosszú ideig késett. Emiatt az átadó pincegazdaságnak hitelt kellett igénybe venni a Magyar Nemzeti Banktól. FIGYELEM! FIGYELEM! Termelőszövetkezeti tagok, egyéni termelők, sertéstartók! Olyan sertéshizlalási szerződésre, amelyet 1961. év januártól októberig történő átadásra kötnek vagy kötöttek az ál- latforgalmd vállalattal, az állam minden darab sertés után 2 mázsa szemestakarmányt ad készpénzért, az állami eladási áron Kukorica esetében 215.— Ft mázsánként. A takarmányt utalványra lehet átvenni 1961. január 1-től kezdődően, a terményforgalmi vállalat telepein. Akik eddig szerződtek hízott sertésre 1961. évi átadásra, szintén megkaphatják a 2 mázsa takarmányt darabonként, csak írásban kell ezt kérni az állatforgalmi vállalat járási kirendeltségétől. Részletes felvilágosítást a községi felvásárlók és járási kirendeltségek adnak! Békés megyei Allatforgalmi Vállalat Az átadó az első esetben az iratok kiadása és az értékcsökkenési hányad, a második esetben a fizetési késedelemmel kamatteher megtérítése iránt keresettel fordult a döntőbizottsághoz. Kérdés, hogy a támasztott igények elbírálása döntőbizottsági eljárásra, vagy államigazgatási útra tartozik-e. A kérdés eldöntésénél a Polgári Törvénykönyv 177. §-ához fűzött miniszteri indokolást lehet irányadónak tekinteni. Eszerint pplgá- ri jogi úton — az adott esetekben döntőbizottsági eljárásban —» dől el a kérdés, ha a vita szerződési viszonyból eredő helyzet folytán jött létre, államigazgatási úton pedig akkor, ha a vita állam- igazgatási intézkedések következtében keletkezett. Az adott esetekben a vagyontárgyak átadására irányuló állam- igazgatási eljárást szabályszerűen lefolytatták és az átadásra vonatkozó szerződést megkötötték. Nem történt meg azonban az ellenérték rendezése, illetve az átadónál az átvevő késedelme miatt olyan terhek merültek fel, amelyek szabályszerű lebonyolítás mellett nem álltak volna elő. Ezek az igények nem államigazgatási, hanem polgári jogi úton bírálandók el. A könyvjóváíráshoz szükséges iratok kiadása és az értékcsökkenési hányad, valamint a hitelkamatok megtérítése iránt tehát a döntő- bizottságnál lehet keresetet előterjeszteni. Hosszú éietii emberek Az altáji Orvostudományi Főiskola tudományos konferenciáján érdekes beszámolót mondott B. Pogonyin, a barnauli városi kórház vezetője. Az általa felsorolt adatok szerint az altáji határterületen 30 000 nyolcvan éves és ennél idősebb ember él, közülük 3803 túl jár már a 90-en, 466 pedig a 100 esztendőn. Többségük a taj- gán és a hegyvidéken lakik. A hosszú életkorú állampolgárok több mint hetvenhét százaléka nő.
