Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-22 / 250. szám

2 MÉPÜJSÁG I960, október 22., szombat ELVETETT MAGVAK Vezetőség- és küldöttválasztó KISZ-taggyűlés a Jókai Színházban Az ENSZ közgyűlés XV. ülésszakának első, mondhatjuk legfontosabb fejezete lezárult. Hruscsov elvtárs, a szocialista or­szágok vezetői, valamint a semle­ges országok kormányfői hazatér­tek s a kögyűlés munkája a hátra­lévő időszakban a különböző bi­zottságok kereteiben folytatódik. A közvélemény figyelme azon­ban jelenleg nem is annyira az ülésszak hátralévő tevékenységé­re, hanem az eddig történtekre irányul. Világszerte folyik az ed­dig végzett munka értékelése. A nyugati sajtó hasábjain is egyre- másra jelennek meg kommentá­rok, magyarázatok. Egyesek igye­keznek megérteni a dolgok lénye­gét, mások pedig a régi szokás szerint, csupán az egyes szavazá­sok számszerű megoszlását elem­zik. Az egyszerű számítások, össze­adások azonban nem adnak, s nem is adhatnak helyes képet a • történtekről. Mert jóllehet igaz az, hogy az Egyesült Államoknak még sikerült a szavazógépezet se­gítségével megakadályozni a le­szerelés érdemi vitáját, s a Kínai Népköztársaság felvételének ren­dezését, de ezek olyan „győzel­mek1’ voltak, amelyből egyes elő­relátó nyugati politikusok is azt a következtetést vonták le, hogy az ENSZ-ben végéhez közeledik az USA „aranykora”. Walter Lipp- mann, az ismert amerikai publi­cista ezt úgy fogalmazta meg egyik cikkében, hogy az Egyesült Államok tekintélyének, befolyásá­nak problémája a legégetőbb és legfájdalmasabb kérdés az Egye­sült Államok számára, mivel a Szovjetunió fejlődése eredménye­képpen az amerikai befolyás év­ről évre gyengül, s ez megmutat­kozott a mostani közgyűlésen is. Igen, Lippmann pontosabban értékel mint Eisenhower, vagy Nixon, akik még mindig a korábbi „nagyság” fényében fürödneík, s nem látják a valóságot. 1959-ben első ízben fordult elő az ENSZ történetében, hogy egyhangúlag elfogadták a Szovjetunió leszere­lési javaslatának megvitatását, 1960-ban pedig a mostani közgyű­lésen ugyanez történt a gyarmati rendszer felszámolását követelő szovjet javaslat esetében is. Nap­jaink egyik legfontosabb kérdésé­ben, a gyarmatosítás felszámolá­sában tehát az imperializmus nagy vereséget szenvedett. Aki tehát csak a szavazatok megoszlásának prizmáján keresz­tül tudja nézni az eseményeket, és ezen belül sem veszi észre a válto­zást, az hamis képet nyer, nem látja a fáktól az erdőt. Az álta­lános vita egyik legfontosabb ta­núsága éppen abban rejlett, hogy egy új folyamat kezdődött el az ENSZ-ben, amit számokkal nem lehet kifejezni. A világszervezet konfliktusba került az élettel, a világban végbemenő változások­kal. Az ENSZ apparátusa ma már nem felel meg a követelmények­nek, megreformálásra szorul. Ez az ellentmondás viharos erővel nyilvánult meg a vitákban, de még nem oldódott fel. Az ENSZ vezető szerveinek átalakítására vonatkozó szovjet javaslat vissz­hangja mindenesetre azt mutatja, hogy az amerikai imperializmus által összetákolt mechanikus több­ség alkalmazása túlélte magát az­által, hogy megváltozott a világ képe és az ENSZ-nek ehhez a vál­tozáshoz alkalmazkodnia kell, mert ha nem, úgy önmagát teszi feleslegessé. Hogyan változott meg a vi- lég képe az elmúlt másfél évtized alatt? Ügy, hogy ma a világ há- rommilliárd lakosának egyharma- da a szocialista világrendszer or­szágaiban él, valamivel kevesebb, Bűnt egyharmada a kapitalista világrendszer országaiban, s több, mint egymilliárd a semleges or­szágokban. És az ENSZ-ben mi a helyzet? Az, hogy az ENSZ-appa- rátus dolgozóinak több, mint 80 százaléka amerikaiakból kerül ki és a különböző bizottságokban a kapitalista országok képviselői vannak többségben. Lehet-e cso­dálkozni azon, hogy az ENSZ ily módon csupán az egyik csoport, a .apitalista országok csoportjának érdekeit védelmezi s támogatja? De lehet-e tovább tűrni, hogy ez a jövőben is így legyen? El lehet-e fogadni azt, hogy a világszervezet csupán a kisebbség érdekeit vegye figyelembe, a nagyobb többség pedig hátrányos helyzetben le­gyen? Világos, hogy ez nem tűr­hető tovább. Itt az ideje, hogy azl ENSZ-ben mindegyik fél azonos I jogokkal rendelkezzék, mert csak így valósítható meg az érdemle­ges munka feltétele. A Szovjetunió és a szocia­lista országok által javasolt két nagy problémának: a leszerelés­nek és a gyarmati rendszer teljes felszámolásának napirendbe tűzé­se, az e körül folyó vita kétség­kívül a haladást erősítette. He­lyes és fontos volt ezek napirend­re tűzése, még akkor is, ha előre tudtuk, hogy a leszerelés kérdésé­ben ezen az ülésszakon nem vár­hatók nagy eredmények. Ebben nem voltak illúziótok. Tudtuk azt, hogy az Egyesült Államok a so- ronlévő választások miatt jelen­leg nem tárgyalóképes fél, vi­szont az Egyesült Államok nélkül leszerelési egyezményt kötni nem lehet. Az Egyesült Államokkal tárgyalásokat kezdeni a leszerelés megoldásáért csak az új elnök hi­vatalba lépése után lehet, vagyis nem előbb, mint 1961 tavaszán. Miért javasolta mégis a Szov­jetunió a leszerelés megvitatását? Azért, hogy a világ népei ismétel, ten meggyőződhessenek arról, hogy a szocialista országok állhatato­san, következetesen harcolnak a béke megvédéséért. Azért, hogy a világ néped fokozzák erőfeszíté­seiket, gyakoroljanak nagyobb nyomást a tőkés országok kormá­A TERV egyik láncszeme volt még az is, amikor az űrhajó in­dulását megelőzően fellőttek egy műholdat, televízió adó- és vevő berendezéssel. Ez a műhold a T—6-os, és pontosan az uráli ál­lomás fölött lebegett ötezer kilo­méter magasságban. Mozdulatlan­sága azonban csak megtévesztő látszat, az egésznek az a nyitja, hogy a T—6-os Föld körüli ke­ringesd ideje megegyezik a Föld tengelykörüli forgásával, így az­tán kitűnő TV-kapcsolatot tud fenntartani a tudományos állo­más, a Hold és a Kozmoszplán között. A T—6-os az Ikarusz II. kutatórakéta követésével és a szenzációs Mars-felvétel továbbí­tásával fényesen vizsgázott. így sikerül megoldani azt a hallatlanul izgalmas feladatot, hogy a Mars felé közeledő Koz­moszplán utaskabinjait, az öt bá­tor űrhajóst úgy láthatják majd az emberek a Földön, mintha ve­lük szemben ülnének alig egy-két méterre, és Batalov úgy beszél­gethet velük, ahogy az előbb be­szélgetett Tomaskovval, a Hold­kolónia vezetőjével. A néhány percig sötéten ásító képernyő újból ki világosodott, és Tomaskov jelentkezett. nyaira, akik nem akarnak leszere­lést. Az ENSZ-közgyűlés eddigi mun­kája igen tanulságos, új erő­forrásokat tárt fel, új következ­tetések levonására ad lehetőséget. Az értékelés során azonban egy dolgot soha sem szabad szem elől téveszteni, azt, hogy bármi­lyen fontos is az ENSZ-közgyű- lés ülésszaka, a nemzetközi ese­mények menetét nem az ENSZ határozza meg. Éppen fordítva. A nemzetközi események alakulása a világban végbemenő nagy vál­tozások azok, amelyek hatással vannak az ENSZ-re és befolyásol­ják annak munkáját. Az ENSZ lényegében egy nagy harci fórum, harci színtér. Véle­mények, álláspontok ütköznek itt meg és az imperializmus, vala­mint az antiimperialista erők kö­zött folyik a harc az összes fon­tos kérdésekben. Ennek a harc­nak kimenetelét végső soron az dönti el, melyik oldal az erősebb. A szocialista világrendszer orszá­gai, a semleges országokkal együtt már ma is nagyobb erőt képvisel­nek, mint az imperalizmus. Ez a nagyobb erő rövidesen utat kell, hogy törjön magának az ENSZ üvegpalotájában is oly módon, hogy előbb-utóbb elsöpri az útból azokat az akadályokat, melyek ma még fékezik a haladást, a fejlő­dést. A szocialista országok képviselői, s mindenekelőtt Hrus­csov elvtárs, ezen a közgyűlésen a magvető munkáját végezték el, amely nyomán hamarosan kinő a termés és eljön az ideje az ara­tásnak is. Gyovai Gyula — Halló Föld! Batalov sietve válaszolt a hí­vásra. — Itt Batalov. Beszéljen To­maskov! — A T—6-os és a Kozmoszplán között e percben megszületett az összeköttetés. A kép kissé zava­ros, de jól kivehető. Valószínű, hogy az amerikaiak XZ—86-os műholdja zavar, de számításom szerint rövidesen kifut a Koz­moszplán és a T—6-os kapcsolat­zónájából. Figyelem! Kapcsoljuk a Kozmoszplánt. A képernyő elsötétült, de még mindig Tomaskov hangja hallat­szott. — Itt a Kozmoszplán! Figyelem! Kapcsoljuk a Kozmoszplánt! A vezérlőteremlben visszafoj­tott lélegzettel meredt az egyre világosabbá váló képernyőre a tudóscsoport minden tagja. Ba­talov apró mikrofont szoronga­tott a kezében és izgatottan vár­ta a pillanatot, amikor köszönt­heti majd a bátor űrhajósokat. ... És elérkezett a nagy pilla­nat! A képernyőn tisztán, felis­merhetően megjelent Zsukov ar­ca, a hangszórókból halk serce­gés hallatszott, aztán az egész ter­met betöltötte a Kozmoszplánról, a A napokban tartották meg a Békés megyei Jókai Színház ki- szistái vezetőség- és küldöttvá­lasztó taggyűlésüket. Elöljáróban legyen szabad megjegyezni: Rajna Mihály beszámolójának első mon­datától az új KISZ-títkárnak, Bi­kád! Gyulának zárszava utolsó mondatáig őszinte és bátor hangú tanácskozás volt ez. Vagyis min­den tekintetben méltó volt a KISZ-taggyűlés vitája megyénk színházának fiatal művészeihez. E tanácskozás őszintén feltárta azo­kat a fogyatékosságokat, melyek nem egy esetben tétlenségre, egy helyben topogásra ítélték a szín­ház fiataljait. De hagyjuk a múltat, mert a színház KISZ-szervezetében ez már a múlté. A tettrekészségtől átforrósodott őszinte hozzászólá­sok bizonyították ezt a taggyűlé­sen. Jó érzés volt hallgatni a szín­ház kiszistáinafc hozzászólásait. Az igények csengtek szavaikból, mégpedig a jogos igények. Mert mi másnak lehetne magyarázni azt a kérésüket, hogy legalább ha­vonként egyszer a KISZ megyei bizottság valamelyik tagja tartson részükre politkai, gazdasági, törté­nelmi, vagy éppen kulturális vo­natkozású előadást. Vajon jogta­lan-e az a kérésük, hogy a KISZ- vezetőség létesítsen részükre a színházban stúdiót, ahol magneto­fon beszerzésével továbbképzésü­ket gyorsíthatják? Jogos és he­lyes óhaj ez, mely feltétlenül a hivatástudatból fakad. Éppen úgy, mint Pathó Istvánnak az a kéré­se, hogy az új vezetőség fordítson gondot arra is, hogy valamennyi­több millió kilométeres, szédületes távolságból szálló üzenet: — Itt a Kozmoszplán! Üdvözlet a Földnek! Pjotr Zsukov jelentke­zik, Batalov hangja mintha elszorult volna kissé, nagy-nagy pillanatok voltak ezek ... — Itt Batalov. .. Drága baráta­ink! A Föld válaszol az üdvözlés­re!... Az adás kitűnő ... milyen a vétel, Zsukov elvtórs? — Megfelelő... Jól látom önt, Alexandr Batalov ... en ismerjék meg a klasszikus iro­dalmat, a festészetet. Amikor a vezetőség megválasz­tását követően Bikádi Gyula, az új KISZ-titkár elmondta alaposan átgondolt és megfontolt elképze­léseit — jóllehet ez még nem a három tagú vezetőség programja volt —, látszott a 17 fiatal arcán, hogy egyetértenek vele és ott lesz­nek, amikor cselekedni kell. Az egész tanácskozás, s a vezetőség jó megválasztása — s ezt többen el is mondták a taggyűlés után — biztosíték arra, hogy nem jutnak a tétlenségbe, mint a múlt évad­ban. S ha Csajági elvtárssal, a színház igazgatójával és a párt- a lapszervezet vezetőségével meg­beszélik terveiket, elképzeléseiket, akkor nemcsak hogy többre lesz­nek képesek, mint tavaly, de is­mét ellátogatnak a füzesgyarma­ti, a mezőkovécsházi, a gyulavári és más községek, termelőszövet­kezetek vagy éppen üzemek KISZ- szervczcteibe, ahol sok-sok szere­tettel várják őket. B. I, Évenként rendezik a felszabadulási kulturális szemlét az ötéves terv időszakában Az illetékesek értékelték a ha- zánk felszabadulása 15. évfordu­lójának tiszteletére indított ifjú­sági kulturális szemlét. Megálla­pították, hogy az együttesen vég­zett munka jelentősen segítette az ifjúság kulturális nevelését. A különböző művészeti ágakban or­szágszerte mintegy ötszázezren vettek részt. A kedvező tapaszta­latok alapján a KISZ Központi Bizottságának kezdeményezésére a KISZ, a Művelődésügyi Minisz­térium, a SZOT, a SZÖVOSZ s a Hazafias Népfront, az ötéves terv időszakára az ifjúság részé­re évenként meghirdeti a felsza­badulási szemlét. Aztán Zsukov kacagását hozták a mérhetetlen távolságok. — Kérem, verje le a cigaretta hamuját, kár lenne a szikjn-sző- nyegért. . Batalov először meghökkent, az­tán a majdnem körméig égett ci­garetta hamuját leverve már ép­pen válaszolni akart valamit, ami­kor kitört az ováció. — Hurrá! Brávó! Brávó! A tudósok felállva tapsolták meg az űrhajó uta­sait, ugyanúgy, mint néhány órája a Földön még az Űrkutató Köz­pontban lezajlott megbeszélés után... Sorra megjelen­tek a képernyőn a Kozmoszplán uta­sai. Remizov, Donsizkov, Kovács Pista, majd végül Elisa Dabrowska lépett az űrhajó felvevő kamerája elé, és akkor már a világ összes tele­vízióállomásai is bekapcsolódtak az uráli központba, száz és százmilliók figyelték a lengyel csillagászlány be­számolóját a vég­telen térről, mely újabb és újabb csodákat tár fel az ember előtt... (Folytatjuk) ... Száz és százmilliók figyelték • lengyel csillagászlány beszámolóját... Küldöttválasztó KISZ-ériekezlet a gimnáziumban A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium KISZ-szervezete októ­ber 23-án vasárnap délelőtt tartja meg küldöttválasztó értekezle­tét az Úttörőházban. A Rózsa Ferenc Gimnázium KISZ-szervezete a legnagyobb alapszervezet Békéscsabán, több mint 800 tagjuk van. A küldöttválasztó értekezleten Vizsnyiczai László KISZ-titkár szá­mol be az eddig végzett munkáról, s a KISZ-szervezet előtt álló feladatokról. XIII.

Next

/
Oldalképek
Tartalom