Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-18 / 246. szám

2 NÉPÚJSÁG I960, október 18., kedd Mi újság Kétsopronyban ? A tanács elnöke földrendezési ügyben valahol a határt járta, Vi- czián Pálné titkár fogadta az ügyfeleket és közöttük az újság­írót. Meg kell hagyni, szokatlan kö­rülmények között dolgozott. Kar­jában kisgyermeke üldögélt és nagy ügybuzgalommal szopoga­tott egy cuclis gumit. A kislegény láthatóan jól érez­te magát anyja ölében, mert időnként kedélyesen kiszólt a cucli mellől és hellyel kínálta a vendégeket. Nehezen érthető nyelvjárását édesanyja magya­rázta meg — mondván: kisfiam, hiába kínálod hellyel a bácsikat, amikor nincs is annyi szék az irodában. Míg balkarjában gyer­mekét tartotta, jobbjával szorgal­masan töltötte ki a fontos irato­kat. Beszélgetni átmentünk a szomszéd irodába. Kisfia ez ellen az eljárás ellen meglehetősen hangosan tiltakozott, mire édes­anyja kénytelen volt őt is bevon­ni a társaságunkba. A beszélgetésünk a helyzet ad­ta téma körül forgott, a napközi otthon került szóba. Napközi kellene *— Volt a községben idénynap­közi, azonban állandó kellene té­len is. Húsz-huszonöt gyermek napközi gondozására lenne szük­ség — mondotta a titkár elvtárs­nő és mindjárt azt is hozzátette, hogy ennél még sürgősebb meg­oldásra váró gondjaik is vannak. A következő évben kultúrotthont akarnak építeni. Még ennél is kö­zelebbi gondjuk az iskolákhoz és egy pedagógus családhoz kapcso­lódik. A tanárházaspár apró szo­bácskábán lakik és most várnak kisbabát. A tanács javaslatára a községbeliek úgy határoztak, hogy társadalmi munkával kibő­vítik a lakásukat. Felépítenek még egy szobát a régi mellé, s ez­zel segítik a lakásgonddal küzdő pedagógus családot. A Soprony-tanyai iskolát is társadalmi munkával kívánják kibővíteni, hogy az alsó tagozat­ban tanulók délelőtt járhassanak, mert messze vannak a tanyák és a gyerekek későn érnek haza a messzi útról. — A végrehajtó bizottság mun­kájában mi újság? — A legutóbbi ülésen a terme­Fegyvert és pénzt adott a laoszi lázadóknak az USA kormánya Hanoi (TASZSZ) Mint a Vietnami Tájékoztató Iroda közli, a Nlhan Dán című lap nagyobb cikkben foglalkozik azzal a három politikai feltétellel, ame­lyet Parsons külügyi államtitkár szabott a laoszi kormánynak. Hangsúlyozta, hogy e három felté­tel teljesítése elengedhetetlen a Laosznak nyújtott amerikai segély tovább folyósításához. A lap megállapítja, hogy ezek a feltételek nyilvánvalóvá teszik: az amerikai kormány, az amerikai imperialisták az eddiginél is job­ban beavatkoznak Laosz belügyei- be, és arra törekszenek, hogy meg­fosszák függetlenségétől Laoszt, aláássák Souvanna Phokma kor­mányának a béke, a semlegesség és a nemzeti egyetértés megterem­tésére irányuló erőfeszítéseit. Az amerikai kormány nemrég újabb tíz repülőgépet adott át a lázadó Nosavannak, ezenkívül te­kintélyes mennyiségű fegyvert és pénzt adott a lázadóknak, hogy újabb húsz századot alakítsanak. Az Nhan Dán végül hangsú­lyozza, hogy az amerikai imperia­listáknak és kiszolgálóiknak ezek a cselekedetei mélységes felhábo­rodást keltettek a laoszi nép és a volt Indo-Kína népeinek körében. lőszövetkezeti fiatalok helyzetéről tanácskoztunk — válaszolta Vi- czián elvtársnő és arról beszélt, hogy pár héten keresztül a fiata­lok körében felütötte fejét a ván­dorlási láz. A Dózsa Tsz-ből öten akartak elmenni. A végrehajtó bizottság javasolta a termelőszö­vetkezeteknek, hogy a fiatalok­nak olyan feltételeket teremtse­nek a gazdaságban, melyek ér­dekeltebbé teszik őket a termelő- szövetkezet munkájában. Erre az ülés egyik felszólalója hivatkozva a sarkadi termelőszövetkezetek gyakorlatára, javasolta, hogy a családbeli fiatal tsz-gazdák is kapjanak 600 négyszögöl háztáji földet. Mint mondotta, ha Sarka­don meg lehet ezt csinálni, akkor Kétsopronyban sem lesz az rossz dolog. Hogyan csinálják a sarkadiak? — A törvény? — néztem kér­dően Viczián Pálnéra. — A tör­vény mit mond erről? — A törvény szerint nincs le­hetőség erre — válaszolta. Kap­csolódjunk ki néhány pillanatra a kétsopronyi beszélgetésből és kér­dezzük meg a sarkadiakat, ők ho­gyan csinálják? Mit szól ehhez Boros elvtárs, a párt sarkadi já­rási bizottságának titkára? — Azok a fiatalok, akik előre bejelentik, hogy az év folyamán megházasodnak, családot alapíta­nak, azok kaphatnak háztáji föl­det, amennyiben a közgyűlés ezt megszavazza — mondta telefonon keresztül Boros elvtárs. A kétsopronyi tanács irodájá­ban pedig megjelent egy fiatal­ember és szólt a titkár elvtársnő­nek, hogy szombaton polgári es­küvőre szeretnének bejönni a ta­nácshoz. A tanács gondja növekszik egy- gyel. Nemsokára megjelenik a kis leány, vagy a kis legény és ő is „követeli” az állandó napközi ott­hont. Boda Zoltán Amerikai kémeket utasítottak a Szovjetunióból Ä Pravda a kémek beismerő vallomásáról ki Moszkva (MTI) A szovjet hatóságok a közel­múltban két amerikai kémet tet­ten értek, amint katonai, ipari, va­lamint közlekedési jellegű objek­tumokat fényképeztek, kémadato­kat gyűjtöttek. Mark I. Kamins- kyt, az egyik kémet a kijevi had­bíróság hét évi szabadságvesztésre ítélte. Kérelmére a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége figyelembe véve a vádlott töredel­mes, beismerő vallomását és őszinte megbánását, megváltoztat­ta az ítéletet és Kaminskyt társá­val, Harvey K. Bennett-tel együtt kiutasította az országból. A Pravda hétfőn közölte K. Raszcevin tudósítását az amerikai kém ügyében lefolytatott bírósági eljárásról: Kaminsky társával Helsinkiben gépkocsit bérelt, s azon több ezer kilométeres utat tett meg a Szov­jetunióban. Ütja során fényképe­ket, feljegyzéseket készített kato­nai és ipari, valamint közlekedési objektumokról, bejegyezte azokat térképébe. Amikor Uzsgorod tér­ségében tettenérték, igyekezett megsemmisíteni a terhelő bizonyí­tékokat tartalmazó filmeket, ez azonban nem sikerült. A kijevi katonai kerület hadbí­rósága előtt Kaminsky beismerte a bűnösségét. „Jegyzőkönyvemben rejt jelzett feljegyzések voltak tü­zérségi támaszpontok, radarberen­dezések és egy katonai repülőtér elhelyezéséről, valamint arról, hogy lakott helységekben vannak- e katonai személyek, hol vannak elhelyezve rádióállomások, erőmű­vek, katonai táborok és a hozzá­juk vezető utak. Adatok voltak hidakról, vasútállomásokról, ne­hézipari üzemekről — vallotta Ka­minsky a bíróság előtt. — Ezeket az objektumokat kilométer jelzők, valamint a gépkocsi kilométer- órájának alapján jegyeztem fel. Egyes objektumokat, igy például radar-berendezéseket, vasúti va­gonokat és rádióadótornyokat le is fényképeztem.” Kaminsky azt állította, hogy ezek az adatok és fényképek egy, a Szovjetunióról szóló rágalmazó könyv megírásához voltak szüksé­gesek. Amikor a katonai ügyész, G. Klimov vezérőrnagy megkér­dezte, miért akart rágalmazó könyvet írni a Szovjetunióról, és miért nem a valóságnak megfe­lelően szándékozott beszámolni utazásáról, Kaminsky kijelentette, azért akart szovjet-ellenes köny­vet írni, mert ellenkező esetben mint kezdő írónak igen nehéz lett volna eladnia könyvét. Mobutu és Csőmbe „nézetei azonosak“, de megegyezni nem tudnak Lumumba Megerősítették a lázadók zárógyűrííjét otthona körül Elisabethville (MTI) Mint már jelentettük, Mobutu kongói ezredes, akinek hatalmi törekvéseire súlyos csapást mért, hogy a kongói hadsereg egyre vaslatairól. Az emlékeztet rá, közelmúltban AFP tudósítója hogy Csőmbe a is kijelentette, mindenféle tárgyalás előtt Mobu- tuéknak be kell bizonyítaniok, több egysége és katonája szembe- i hogy „valóban a hatalom birto­fordul vele, megingott helyzeté­nek megszilárdítására Elisabeth- villebe utazott, hogy segítséget kérjen Csombétól, aki külföldi imperialista erők megbízásából szintén fellázadt Kongó törvényes kormánya ellen. Bár Mobutu Csombéval folyta­tott tanácskozása után, a repülő­téren áradozva nyilatkozott talál­kozásukról, a UPI tudósítója meg­jegyzi, hogy Mobutunak szemmel láthatóan nem sikerült megnyer­nie Csőmbe beleegyezését ked­venc tervének, a kongói törvényes kormány ellen fellázadt vala­mennyi áruló „kerekasztal érte­kezletének” megvalósításához. Mobutu elutazása után Csőmbe is nyilatkozott a sajtónak. „Néze­teink azonosak”. Kijelentette: hogyha a lázadók tervei meg­valósultak és „ennek révén ismét kormány működik” Leo- poldvillében, hajlandó lesz tár­gyalni Mobutuék különböző ja­kosai” Kongóban. Az AFP jelentése kiemeli, hogy közvetlenül Mobutu hazaérkezése után szembeszökő módon meg­erősítették a Mobutu katonáiból Lumumba miniszterelnök háza köré vont zárógyűrűt. * Leopoldvilleből érkezett jelen­tés szerint Lumumba miniszter- elnök hívei vasárnap is több íz-' ben nyilvánosan kifejezésre jut­tatták rokonszenvüket Kongó tör­vényes miniszterelnöke iránt. A Kongó törvényes kormányát tár mogató csoportok és a lázadók­hoz pártolt Kaszavubu elnök hí­vei között összetűzésekre került sor. A törvényes kormány hívei­nek sikerült letartóztatni „a fő­biztosok tanácsának” két „pénz­ügyi tanácsadóját”, továbbá Jo­seph Nussbaumert, a tanács egyik tagját és közelebbi munkatársait, és Mobutunak több más cinkosát. IX. — Figyelem! Figyelem! A pon­tos idő: 5 óra 22 perc. A Kozmoszplán utasai most ér­keztek a rakétához. — Kérem, foglalják el helyei­ket. A csapóajtót elfordítani! Pár pillanat szünet következett. Az izgalom tetőfokára hágott. A start-parancsnok lélegzetvételeit is tisztán közvetítette a nyolc fémhangszóró. — Pjotr Zsukov! Pjotr Zsukov jelentést kérek! A Kozmoszplán utasai és a start-parancsnok most már csak rádión beszélhettek egymással. Kisvártatva megszólalt az űrhajó parancsnoka. — Itt Pjotr Zsukov. Minden rendben. Elhelyezkedtünk. E pil­lanatban adtam ki a parancsot a belső csapóajtó lezárására. Batalov és a tudóscsoport a tu­dományos állomás tanácskozóter­mébe sietett, ahol óriási, kivetí­tett televíziós képen figyelték az indulás előtti utolsó pillanatokat. ... És amikor elérkezett a nagy pillanat, iszonyatos robajjal, ké­kesen fénylő, izzó gáztenger tört elő a Kozmoszplán fuvókáin, a másodperc tört részéig még moz­dulatlan volt az ezüstszínű test, majd emelkedni kezdett, három másodperc múlva már 50 méter magasságban dübörgött és nem telt el talán 5 másodperc sem: csak apró fénylő pontocskát lát­tak a riporterek és a televízió ké­szülékek előtt ülő százmilliók ... A Kozmoszplán elindult az 55 millió kilométerre száguldó isme­retlen, titokzatos bolygó felé ... III. TÍZ ÓRÁVAL azután, hogy a Kozmoszplán fénye tűzcsóvát húzva maga után elhagyta a Föl­det, már az ötödik millió kilomé­ter felé közeledett. Az Ural hegység táján napsütötte délután volt, az óceánon túl pedig kora délelőtt. Az Amerikai Űrhajózási Cent­rum tudósai lázas igyekezettel és figyelemmel követték az űrhajó útját. Nem egy tudós elragadta­tással beszélt a Kozmoszplánról és főként az keltette fel az óce­ánon túli tudományos világ ér­deklődését, hogy az Ikarusz II- ről automatikusan leadott televí­ziós felvétel nyomán kialakult vélemény egy marsbeli atomrob­banásról — megfelel-e a valóság­nak? A tudósok nagyrésze igen­nel felelt, hiszen akárcsak szov­jet kollégáik — a felvételen vilá­gosan megfigyelhették a különös pusztulás jónéhány olyan jel­lemzőjét, mely nukleáris robba­nást bizonyít. A Centrum parancsnoka, Has­tings tábornok egész éjszaka dol­gozószobájában tartózkodott és ezekben a percekben türelmetle­nül várta a kormány titkos érte­sítését. Tíz óra után néhány perc­cel magához kérette a Centrum különböző osztályainak vezetőit: Home tábornokot, Cording és Brown ezredeseket. A három magasrangú katona egyszerre ér­kezett. Hastings türelmetlenségét és izgatottságát nehezen tudta leplezni, és miután helyet muta­tott beosztottjainak, azonnal meg­szólalt: — Remélem, uraim, nem lepőd­tek meg azon, hogy idekérettem önöket... Sőt biztos vagyok ab­ban is, hogy tudják már, miről lesz szó. — Sejtjük, tábornok úr — bó­lintott Brown ezredes, a Centrum nukleáris szekciójának parancs­noka. HASTINGS TÁBORNOK éppen folytatni akarta szavait, amikor halk berregéssel hívást jelzett íróasztalán a rádiótelefon. A tá­bornok a készülékhez sietett, le­nyomott egy apró gombot. — Tessék. Kellemes csengésű női hang szólalt meg a készülék hangszó­rójából. — Tábornok úr, titkos távirat a kormánytól. — Véget ért a kormányzóta­nács? — kérdezte Hastings. — Valószínű, tábornok úr. — Hozza be, azonnal. Hastings nem ült vissza a ké­nyelmes klubfotelbe, íróasztalánál várta meg a belépő titkárnőt, gyorsan átfutotta a táviratot és felkiáltott: — Végre! Oké!... A titkárnő nesztelenül távozott. Hastings, a bárszekrényhez lépett, egy üveg whiskyt szedett elő és négy kristálypoharat. Sugárzott arcáról a megelégedettség. — Cording, maga a legfiatalabb. Töltsön kérem. Cording felugrott és készsége­sen töltött a négy pohárba. Has­tings még mindig nem ült le, fel­emelte poharát. — Uraim! Egészségünkre! S egy hajtásra kiitta az erős italt, majd a szoba egyik falához lépett, elhúzott egy súlyos bro­kátfüggönyt, elfordított egy fehér kapcsológombot, a szobára félho­mály ereszkedett, a falon pedig naprendszerünk térképe világoso­dott meg. Fehér fénypontok jelez­ték azon a bolygókat, kékszínűek a Föld körül keringő műholdakat, sárgaszínűek a műbolygókat és űrállomásokat. A térkép vala­mennyi fényjelző pontocskája mozgásban volt, pontosan úgy és olyan sebességgel, irányban, ahogy azok a valóságban szágul­dottak a világűrben. A Földtől mintegy arasznyi távolságban egyenletesen mozgott előre a Mars irányában egy piros fény­pont: a Kozmoszplán. Hastings intett vendegeinek. — Üljenek le uraim és jól fi­gyeljenek. A HÁROM KATONA feszülten nézett főnöke arcára. Hastings szivarra gyújtott Ts nyugodtan fújta a kék füstöt. A félhomály­ban kísértetiesen villogott a fény­lő, eleven térkép. Home, Brown és Cording a Kozmoszplán gyor­san mozgó piros fénypontjára me­redt, majd újra Hastings arcát kutatták. A tábornok feléjük for­dult. — Először tisztázzunk valamit. Kérem, vázolják véleményüket a vörös űrhajóról. A Mars-pusztulás­sal kapcsolatos nézeteiket is fejt­sék ki röviden. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom