Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-16 / 245. szám
i960, október 16., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Munkában a vasbetonszerelők Békéscsabán, a Bánszki utca és a Felsőkörös-sor határolta részen egyre több korszerű lakótöm b épül. Képünkön a vasbetonszerelőket láthatjuk, akik a K. 3-as tömb építkezésénél dolgoznak. 16 eredményekkel zárta a harmadik negyedével a Békéscsabai Téglagyár ÚJ ÚTON A Békéscsabai Téglagyárban nagyjából összegezték már azokat az eredményeket, amelyeket a harmadik negyedévben elértek. A számok biztatóak. Azt igazolják, hogy a gyárban mindent elkövetnek, hogy a hároméves tervet sikeresen teljesítsék. Az elmúlt negyedévben a tégla nyersgyártási tervet 569 ezerrel, a cserép nyersgyártási tervet pedig 118 ezerrel túlteljesítették. Ugyanakkor terven felül 868 ezer téglát, valamint 387 ezer cserepet égettek. Figyelemre méltó az Is, hogy az elmúlt három hónapban az üzem a termelési értéktervet 2,6 százalékkal, az egy főre eső termelést pedig 2,2 százalékkal A tavaly december közepén 44 taggal, 450 hold földön alakult gyomai termelőszövetkezet a tavaszi munkák megkezdéséig csaknem 6500 holdra növekedett. Ez a hatalmas növekedés nagy gondok elé állította a termelőszövetkezet vezetőségét és tagságát. Egyik legfőbb törekvésük az volt, hogy a hatalmas területhez minél nagyobb számú állatállományt állítsanak be, s azoknak megfelelő férőhelyet biztosítsanak. Azóta az építkezés nagy részét saját erőforrásból oldották meg. Többek között 1200 hízósertésnek készítettek átalakítással és bővítéssel férőhelyet. Egy épület átalakításából lett lóistállójuk és egy 25 férőhelyes szarvasmarhaistállójuk. Ezenkívül építettek két, egyenként 20 férőhelyes szerfás sertésfiaztatót, amelyet téliesítettek. A Győzelem Tsz-ben jelenleg 700 sertés hízik. Ebből 300-at ez év végéig, a többit pedig a jövő év elején adják át az állatforgalminak. Nagyjából már elkészült a jövő évi állattenyésztési terv is. E szerint 1961-ben 1800 hízottsertést és 150 hízottmarhát adnak a túlteljesítette. A nagyobb eredmények ellenére a gyár béralap felhasználása 99,1 százalék volt. S ami szintén a téglagyáriak eredményes munkáját bizonyítja, az, hogy jelentősen csökkent az elmúlt negyedévben a selejt is. Kedvezően alakult az év elején tett vállalás teljesítése is. A felajánlott hárommillió égetett téglával szemben a harmadik negyedév végéig kétmillió 708 ezret, égetett cserépből pedig a felajánlott kétmilióval szemben egymillió 280 ezret adtak az építkezésekhez. Ilyenformán minden remény megvan ahhoz, hogy a vállalásnak év végéig eleget tegyenek. felvásárlási szerveknek. A sertések nagy részét a már meglévő 156 koca szaporulatából akarják felnevelni, s emellett vásárolnak is mintegy 600 darabot. A nagyszámú állatállomány takarmányozásához 30 ezer forint költséggel darálót építettek saját erőből. A fiatal Győzelem Tsz már jelentős gépparkkal rendelkezik. Többek között egy szuper-Zetor- ral, két K. 25-ös Zetorral, két Hof- fer-traktorral és egy teherautóval. Gépek vásárlására és állatférőhelyek építésére saját erőből 530 ezer forintot fordított eddig a Győzelem Tsz. Napjainkban országos méretű mozgalom van kibontakozóban Oktatási rendszerünk reformjával kapcsolatban. Nagyon örvendetes, hogy ezzel a kérdéssel nemcsak pedagógusok, hanem üzemi munkások, dolgozó parasztok és más, különböző munkaterületeken dolgozó emberek foglalkoznak, mondják el véleményüket, és hasznos javaslataikkal segítenek az általános elvi útmutatást tartalmazó reformtervezet helyi problémáinak megvalósításában. Mindezek azt bizonyítják, hogy hazánkban az ifjúság nevelése a szó legszorosabb értelmében közüggyé Vált: Mi tette szükségessé oktatási-nevelési rendszerünk átszervezését? Maga az élet. Korunk nemcsak társadalmi téren, hanem a technikában is óriási méretű forradalmi változáson megy át. Ebből következik, hogy a régi iskola oktatási és nevelési rendszere nem elégíti ki az élet által megszabott követelményeket. Ma már nem elég, hogy a tanulóifjúság az iskolában olyan elméleti alapokat sajátítson el, mely csak csekély mértékben támaszkodik a mindennapi élet gyakorlatára, mely nem gyökerezik a szemünk láttára változó világban. Társadalmi és gazdasági életünkben is szükségessé vált az elavult irányítási és termelési módszerek felszámolása, s most ezt követeli meg az oktatásügy jelenlegi helyzete is. Nem arról van itt szó, hogy az iskolák államosításától eltelt 12 év alatt a magyar közoktatásügy nem töltötte volna be hivatását, s most csődbe jutva, hirtelen valami újat kell előszedni. Ez a tények meghamisítása volna. Az elmúlt 12 év alatt a magyar közoktatás- ügy — ha nem is hibátlanul — becsülettel teljesítette feladatát. Mi büszkék lehetünk azokra a fiatalokra, kik ezekben az években sajátították el a tudományok alapjait, különböző fokú oktatási intézményeinkben, de ami jó volt eddig, az már nem felel meg a jövőben. Szocialista hazánk építése olyan távlatokat nyit meg népünk előtt, mely szükségessé tette a magyar közoktatásügy eddigi alapos értékelését, s amit elöregített, megavított az élet, azt eldobva, de ami jó, azt meghagyva, új úton haladjunk előre. Még napjainkban szép számmal vannak „hamis próféták”, akik — nemcsak hazánk határain kívül, de belül is — oktatásügyünk válságáról fecsegnek, hazudoznak és rágalmaznak minden alap nélkül. De nemcsak az ilyen fogadatlan prókátorokkal kell hadakoznunk, hanem jószándékú, de e kérdést nem elég alaposan ismerő emberekkel is meg kell értetnünk célunk helyességét és igazát, olyanokkal is vitáznunk kell, akiket megzavartak bizonyos „régi vágású, kimondott úriemberek” sokszor nagyon is tudatosan terjesztett ferde nézetei. A legtöbbet azt vetik szemére oktatásügyi reformtervezetünknek, hogy az iskolák — elsősorban a gimnáziumok — elvesztik „humán” jellegüket, nem adnak általános műveltséget, s a gimnáziumot a szakmunkásképzés színvonalára „süllyesztik” le. Ez az egyik legképtelenebb állítás. Nézzük meg közelebbről, miben gyökerezik ez a teljesen hibás felfogás! A felszabadulás előtti gimnáziumnak szinte alig volt kapcsolata a gyakorlati élettel. Azok, akik érettségi bizonyítványt szereztek, mivel többségükben nem munkás és paraszti környezetből kerültek ki, családi előítéletből vajmi kevesen választottak a termelőmunkával kapcsolatos életpályát. A legtöbben hivatalokban helyezkedtek el, vagy felsőbb képesítést szerezve, egyéb értelmiségi pályát kerestek. Régebben, aki tanult, szégyellt a termelőmunkába újra visszatérni. Aki mégis ezt tette, az különböző eredetű gazdasági kényszerből cselekedte. Ma alapvetően más viszonyok között élünk. A mi szocializmust építő társadalmi rendszerünkben a munka lett minden emberi tevékenység alapja, értékmérője, s a társadalom anyagi előfeltételeit biztosító fizikai munka megkapta az őt megillető helyet. így nincs mit csodálkozni azon, hogy sok fizikai munkát végző keresete felülmúlja a szellemi munkát végző dolgozóét. A korábbi időben,, amikor a szegényebb néprétegek közül valaki előtt megnyílt a tanulás lehetősége, legtöbbször azért tette, hogy az őt körülvevő nyomorból kiemelkedjen. Ezért igyekezett valamilyen „újabb” foglalkozást keresni. Ám a jóval kevesebb diplomást sem tudta elhelyezni a levitézlett úri rendszer. Sok egyszerű szülőben még mim dig az a felfogás, hogy gyermeke nem azért tanul, hogy majd újra megfogja a kalapácsnyelet vagy más munkaeszközt. Az ő elképzelésük még a múltból táplálkozik, amikor lenézték a fizikai munkát végző dolgozót. Ered ez onnan is, bogy a múltban csekély volt azoknak a száma, akik érettségi bizonyítvánnyal a zsebben szakmunkások lettek. Ez az akkori korszak gazdasági fejletlenségével magyarázható. Az akkori ipar és mező- gazdaság alig igényelt műveltebb, szélesebb látókörű munkást, így az érdeklődés is kisebb volt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a múlt rendszer nem is tudta megteremteni, meg nem is akarta a tömeges iskoláztatás alapját magasabb fokon. Ma azonban, amikor nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is rohamosan tért hódít a legmagasabb fokú technika, olyan müveit és sokoldalúan képzett káderekre van szükség, akikkel biztosítani tudjuk a növekvő anyagi és szellemi igényeket, a munka termelékenységének a kor által megkövetelt fejlődési ütemét. A műszaki és mezőgazdasági munkák egyes ágazataiban olyan elhelyezkedési lehetőségek nyíltak meg tanulóifjúságunk előtt, mely a Horthy-rendszerben elképzelhetetlen volt. Ma már társadalmi szükségletképpen lép fel az általános műveltséggel rendelkező, szakmáját jól ismerő munkás utáni igény. Vajon megadja-e ezt az új oktatási forma? Teljes mértékben. Amikor a középiskolai oktatást átszervezzük, nem mondunk le arról az igényről, hogy ifjúságunk az életbe kikerülve, ne legyen birtokában az általános műveltségnek, ne legyen valóban művelt, széles látókörű egyén. De ma már korszerű műveltség elképzelhetetlen az élet bőséges ismerete nélkül. Az ifjúság semcsak most, a technikai csodák idején, de mindig fogékony volt a technika iránt. Régebben egy parasztfiatal sóvár- gó szemmel nézett arra az autóra, amin az urakat hordták, ma már nemcsak vezetője, de alkotója, sőt boldog tulajdonosa is lehet. Egyre bonyolultabb technikájú gépek kerülnek üzemeinkbe. Ezeket csak olyan emberek irányíthatják, akik önmaguk is birtokában vannak azok szerkezetével, működési alapelveivel. Mi olyan ifjúságot akarunk nevelni, aki mindezeknek a birtokában van, s nem rabszolgája, hanem jól képzett irányítója a gépnek. Évek óta ezért kísérletezünk uz ifjúság politechnikai képzésével. Ma eljutottunk odáig, hogy a kísérletből állandó jellegű oktatási formákat hozzunk létre, hogy fiatalságunk minél alkalmasabb legyen a modern kor követelményeinek megfelelni. A szülők nagy többsége helyesli is gyermeke ilyen irányú képzését, de a mezőgazdasági politechnikai oktatástól még viszolyognak. Meg kell értetni az ilyenekkel, hogy a magyar mezőgazdaság forradalmi változáson megy át, s a látástól, vakulásig tartó robotot a gépek használata, s a tudományosan megalapozott termelés váltja fel, s ide is jól képzett, a legkorszerűbben termelni tudó fiatalokra van szükség. Mindezeknek alapjait elsajátítja tanulóifjúságunk* s közben olyan „humán” jellegű tárgyakból is megkapja a legszükségesebbeket, mint az irodalom, történelem, földrajz stb. Nincs igaza tehát azoknak az „álhumánusoknak”, akik azért „aggódnak”, hogy „elszakbarbá- rosodik” a magyar ifjúság. Egyes nyugati rádiók „szívügyüknek” tekintik ezt. Vajon miért nem aggódtak ezek az urak a magyar ifjúság művelődési lehetőségeiért a Horthy-korszakban? .Vagy talán azt hiszik, hogy ifjúságunk akkor nem is akart tanulni? Pedagógusainkra nemcsak nagy felelősség hárul, hanem hivatás- szeretetből fakadó nagy megtiszteltetés is. Ki kell alakítaniuk az olyan embertípust, akinek életideálja az új szeretetében. az élet sokoldalú ismeretében gyökerezik, mert igazán humán műveltségűvé ma már csak úgy válik az ifjúság, ha az őt körülvevő anyagi világot, valamint az ember által létrehozott szellemi kincseket minél alaposabban megismeri. Világosan kell látniuk elsősorban nekik, hogy a mi oktatási reform- tervezetünk az emberért van, azért az emberért, aki agyával és keze munkájával formálja, alakítja és változtatja a természetet, a társadalmat. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha jól elvetjük az ifjú lélekben az alkotó munka iránt érzett szeretet magját. Ha ezt a hivatását szerető pedagógus megérti és magáévá teszi, akkor a jól elvetett mag gazdag aratással örvendeztet meg. Lehet-e pedagógusnak ennél nagyobb öröme? Nemcsak a nevelők és az ifjúság ügye ez, hanem a szülőké, és az egész társadalomé is. A közös megértés és az ebből fakadó ösz- szefogás teremti meg annak a lehetősegét, hogy az akadékoskodó- kat félrelökve, a tévelygőket meggyőzve oktatásunk induljon a szebb, eredményekben gazdag fejlődés útján. Tóth Lajos Az őszi vásáron is csak szaküzletből vásároljon! a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat dúsan felszerelt pavilonokkal és szaküzletekkel várja a vásárlókat őszi és téli ruházati, vasműszaki, háztartási és ajándékáru nagy választékban! Több mint félmillió forint értékű beruházás saját erőből a gyomai Győzelem Tsz-ben
