Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-16 / 245. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, október 16., vasárnap Évadnyitás a Jókai Színházban DIADALMAS ASSZONY Hosszú nyári szünet után pénteken este újból felgördült a bársonyfüggöny a Jókai Színházban. Telt ház előtt csendült fel Csajkovszkij: Diadalmas asszony című operettjének nyitánya és az első tapsot megérdemelten kapta a zenekar és a fiatal karmester: Boros Attila. A gyönyörű Csajkovszkij muzsikát felvonásról felvonásra szinte hibátlanul, érzéssel telítetten, igen jó felkészültséggel szólaltatták meg. A Diadalmas asszony regényes nagyoperett. Cselekménye Nagy Péter cár livlandi hadjáratának idején kezdődik és a győzelmi örömünnep nagyszerű forgatagába: szövi a cár kegyence, Mencsikov tábornagy és Katalin, az egyszerű kis livlandi parasztlány szerelmi románcának szép pillanatait. Ma- rienfourg meghódol a cár előtt, de Mencsikov a győző, s később maga Péter cár is az egyszerű leányka: Katalin szépsége előtt hajtja meg fejét és szívét. A történet ennyi, vagy legalábbis nem sokkal több, mégis érdekes, regényes-érzelmes, áradó cselekmény bontakozik ki a három felvonásban. Talán az első felvonás hosz- szadalmas kissé, úgy érezzük, hogy ebből a rendező ceruzája feltétlenül — és az egész előadás előnyére — kihúzhatott volna 'néhány részt, melyek nem osztanak és nem is szoroznak különösebben. Mindez azonban apró hiba. Az összkép így is jó, és — ez a döntő — az érdeklődés jelenetről jelenetre, felvonásról felvonásra fokozódik, és főként a második felvonásban Szonja és Vaszilij Bronin, majd a harmadikban a cár kitűnően megírt szerepe a siker fundamentuma. Persze, a jól megírt szerepek és a gyönyörű Csajkovszkij muzsika mind kevés lenne a sikerhez, ha nem párosulna ezekhez művészeink tudása, láthatóan elmélyült munkája, az, ahogyan színpadra viszik az operett alakjait (történelmi hűséggel és történelmi atKoiv»zmísíli k a Jókai Színházai A Művelődésügyi Minisztérium műszaki vezetői felülvizsgálták a Béikés megyei Jókai Színház épületeit. A vizsgálat eredményeként foglalkoznak a színház itoonséerűsítésével. A munkálatokra 1961-ben kerül sor. Bővítik majd a színpadot, modern öltözőket és fürdőt létesítenek. A közönség részére külön dohányzót és büfé helyiséget alakítanak ki. e—ő. « LOTTO moszférát teremtve) és ahogyan az énekesek, a kórus és a zenekar megszólaltatja a nagy orosz zeneszerző örök szépségű melódiáit. Különösen a női kar néhány száma érdemel tapsot és elismerést, ugyanakkor ebből az elismerésből nagy rész jut a karigazgatónak: dr. Gippert Lászlónénak is. Az új évad első színházi estjének sikerében többen osztoznak egyenlő ranggal, akár nagy, akár kisebb szerepek alakítóiról legyen is szó. Péter cár alakját Parányi László formálja olyanná, amilyen volt: szigorú, de érző szívű uralkodó, pompakerülő, népét végtelenül szerető ember. Nincs egyetlen gyenge 'pillanata sem, s ha nem lenne több ilyen jól sikerült alakítás, az operett történelmi, hiteles leVegője mégis meg lenne teremtve. De van! Barcza Éva, Doby írisz, Forgács Kálmán, Bánffi Frigyes és Beck György azok, akik sokáig emlékezetesek maradnak. Barcza Éva eléggé vázlatosan megírt szerepébe annyi életet visz, amennyit csak lehet, a szövegíró szűkmarkúságáért azonban a zeneszerző kárpótolja a primadonnát és a nézőt is egyaránt. Mencsikov: Bánffy Frigyes, ezúttal is sok tapsot kapott, s a kritikus megállapíthatja, hogy a második felvonásban volt a legjobb, de az elsőben és a harmadikban is jól megállta a helyét. A tánc, a vidámság megtestesítői Doby írisz és Forgács Kálmán. Kitűnő ez a páros: Bővérű, remek komédia, amit csinálnak, (velük szemben a szövegíró sem Volt szűkmarkú) és elismerésükre legyen mondva: még tettek is hozzá jócskán villanásnyi kacagtatót, tett hozzá Göth Sándor, a koreográfus nagyszerű táncszámokat (a mackó-tánc ragyogó!) és mindez együtt vidámság, önfeledt szórakozás és taps két kitűnő színésznek: Doby írisznek és Forgács Kálmánnak. A humor, a kacagás tüzet éleszti Beák György Sztyepanovics tábornoka is. Eszközei nyíltak, egyszerűek és mindvégig találóak. Jó alakítás. Tetszett Rónaszéki András (Szergejev tábornok) és Palotay László (Ke- resneckij) is, temperamentumos Almássy Gizi a cigánylány szerepében, és sok dicsérő jelzővel kell megemlíteni Rajna Mihály (ácsmester) alakítását is. Havas Ágnes színházunk új tagja kellemes benyomást tett énekművészeiévé] és játékával első csabai bemutatkozásán, Amilka hercegnő kis szerepében. A regényes nagyoperett többi szereplői, elsősorban Marinikovics Zsuzsa szóló táncosnő és Bende Attila az udvarmester, de az egész kar hozzájárult az új évad első premierjének meleg sikeréhez. Végül, de korántsem utolsósorban Gáti Sándor rendező körültekintő munkáját kell megemlítenünk, tömeg jelenet-megoldásai kitűnőek, bár sokalljuk a már-már szokássá váló túlzott tablózást, különösen függönylecsapódás előtt hatnak ezek mesterkélten. A nagyoperett kiállítása (díszletek: Tarr Béla, jelmezek: Schäf fér Judit m. v.) elsőrangú, mintaszerű. A harmadik felvonás színpadképe talán már jobb nem is lehet az adott körülmények között. Reméljük Csajkovszkij: Diadalmas asszony-a diadalmas pályát fut meg Békéscsabán és a megyében is. Megérdemli! Sass Ervin illatos virágok kcizött Termelési gyakorlaton a békés i gimnázium tanulói. A Béke Tsz virágültetvényében jó magtermést ígér az őszirózsa. 116« négyszögölről egy mázsa magtermést várn ak a tsz tagjai. Érdemes virágmag-termesztéssel foglalkozni, his zen az őszirózsa-mag kilója több mint kétezer forint. A lányok na gy szorgalommal gyűjtik az aprómagvakat. Túri Éva zsákjában is egyre szaporodnak a száraz őszirózsa-fejek. Becsüljük őkel- — megérdemlik Nézem őket, amint lépnek be az ajtón, szivük fölött a veteránok emlékérmével, őszülő, vagy már teljesen fehér hajuk, némelyiküknek hajlott hátuk, o munkától megvastagodott, meg- bütykösödött ujjaik sokmindeni jeleznek. „Harmincegyen vagyunk, a többiek már kidőltek sorainkból — meghaltak...” Egy hetven évhez közelgő idős elvtárs mondta e szavakat Csaba- csüdön, amint a lócán egymás mellett ülve hol a biliárdozó öregeket néztük, hol pedig a község életéről beszélgettünk. Nem kérdeztem tőlük semmit a múltról, s a jelenről. Csak néztem őket, s mégis magam előtt láttam, hogy közülük jó néhányan tétovázás, töprengés nélkül miként fogtak fegyvert 1917-ben, hogy részesei legyenek először orosz földön a világ első munkás-paraszt államának megteremtésében, nem sokkal később pedig hazánkban a dicsőséges Tanácsköztársaság alapjainak lerakásában. Nem ők az okai — hiszen közülük sokan az életüket adták a proletárállamért —, hogy az intervenció túlereje, s az árulás megbuktatta a magyar proletárhatalmat. S amikor a nehéz harcok után egészségesen, sebesülten, vagy betegen a csabacsüdi elvtársak hazaérkeztek, nem pihentek meg. Még akkor sem, amikor közülük jónéhányat felelősségre vontak, üldöztek, elinternáltak. A legtöbben közülük nem kaptak munkát még a hétezer holdas grófi birtokon sem. Ha élni akartak, el kellett vándorolniuk az ország különböző részeibe. Még hazánk határától távol voltak a vöröscsillagos szovjet katonák, de a csabacsüdi elvtársak — akiket a napokban sokáig elnéztem — már ismét együtt voltak és reméltek. Amikor a községbe az előőrs megérkezett* ők ismét talpon voltak. S a maguk mögött hagyott több mint másfél évtized alatt ott vannak ők, ahol csak tenni kell. Némelyiküknek már reszket a keze, többen botladoznak. Egy részük már nagyon fáradt. Pihenni azonban nem tudnak. Nem szokták ők meg a pihenést. Ott vannak a tanácsüléseken, a termelőszövetkezetek tanácskozásain és mindenütt. De nemcsak ott vannak* hanem szavukat is hallatják. Elmondják javaslataikat, figyelmeztetik a fiatalokat. Néha még dorgálnak is. Jórészük most is ott van a fiatalok között a mindennapi munkában. Amikor a pártbizottság tiszta biliárd-terméből távoztam, sokáig magam előtt láttam őket. S minduntalan arra gondoltam: Milyen jó, hogy még itt élnek közöttünk ezek az idős elvtársak, ezek az öreg kommunistákj a csabacsüdiek és valamennyien a többiek. De eszembe jutott valami más is. Az, hogy becsüljük-e őket úgy, ahogy megérdemlik? Sokan bizonyára nyugodtan mondhatjuk igen, becsüljük. Ki merné azonban azt állú tani, hogy mindenütt úgy becsülik, tisztelik, szeretik az ősz hajú, hajlott hátú veteránokat, ahogyan megérdemlik? Becsüljük, szeressük, tiszteljük az idős kommunistákat, hiszen sokat tettek ők miértünk. Most itt állnak mellettünk és fogják kezünket, hogy rossz útra ne tévedjünk. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amint elnéztem a csabacsüdi veteránokat. Balkus Imre Tűzre, vízre vigyázzatok! Kössön mielőbb háztáji általános biztosítást, melynek évi díja 130 forint Részletes felvilágosítást a körzetfelügyelők és a fiókok adnak ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ 25 literes, ónozott transzport kannák nagyobb mennyiségben kaphatók a Békés megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál Békéscsaba. Kazinczy utca 1/a. 24
