Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-26 / 253. szám

4

HÉPÚJSÁfi

I960, október 26., szerda

*

Az új oktatási reform nyomán BUCSÁ1S

Heifl ÍS kell alaposain tanulmányoznunk új «iktatási reformunkat, egyszeri figyelmes elolvasás is elegendő ahhoz, hogy szemünkbe tűnjék a reformon végighúzódó gondolat: arccal az élet felé!

És hogy ez a reform nem zárt ajltók mögött,- elszigetelve a gyakorlattól jött létre — mint a felszabadulás előtt oly sok oktatási reform —, azt mindennél szebben tükrözik az alábbiak.

Már az 1959—60-as tanév őszén a bucsai általános iskola tanulói, hogy meggyorsítsák az őszi betakarítási munkákat, három napot töltöttek el a község termelőszövetkezeteiben.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy nem kis eredménnyel!

9 legnagyobb eredmény az volt, hogy a gyerekek saját maguk tapasztalhatták: a szocialista társadalomban mindenkinek — aki becsületes munkával akarja megkeresni kenyerét —dolgoznia kell. Ki a gyárban, kii a földeken, ki pedig az iskolában, de mindenkinek a maga területén helyt kell állnia, a tanulóknak is, akiknek államunk- s szüleik fáradságos munkával biztosítják azt, hogy gyermekeik zavartalanul tanulhassanak. Ezt pedig egy 14 éven aluli gyerek csak akkor tudja megérteni, megbecsülni, ha saját maga ismeri meg a felnőttek munkáját. Itt van a sokat emlegetett politechnika gyökere. Bármely területen becsületes munkát végezni, s akkor nem marad el a munkáért járó erkölcsi és anyagi megbecsülés sem, mint ahogy nem maradt ez el tavaly sem. Tizenkétezer forintot kaptak a gyerekek, mely összeg egy részéből televíziót vásároltak, másrészt fedezték a búcsúzó VIII. -osztály ballagási bankett- és tablóköltségedt;

— Megérte — volt a közösség egyhangú válasza. Aki elbúcsúzott az Alma-Mátertől, kellemes

élményekkel távozott, aki pedig még maradt, minden vasárnap élvezheti a televízió műsorát.

Ilyen hagyományokkal indultak el ismét az iskola tanulód a napokban is, hogy ismét kivegyék részüket a mezőgazdasági munkáikból.

Pedagógus szemmel nézve, szinte megható érzés volt látni, hogy milyen jókedvvel gyülekeztek a gyerekek már korán reggel, annak ellenére, hogy a Nap nem pazarolta rájuk koraőszi sugarait.

Zetorokkal, a közelebbi helyekre pedig gyalog, énekelve indultak el a tanulók. Kukoricatáblák, répaföldek, gyümölcsös várta a segítő kezeket. Nem is volt baj az ambícióval, a jó kedvvel, 8—1-dg ment a munka, mint a karikacsapás. Mikor azonban épp ebédhez gyülekeztünk, úgy megeredt az eső, ß oly tartósan esett, hogy képtelenek voltunk a munkát befejezni. Mire hazaértünk — mi tagadás, nagyon elázott mindenki. Ekkor — ismerve a gyermekek gondolkodásmódját — feltettem magamban a kérdést: Vajon holnap eljön-e mindenki, s milyen kedvük lesz a gyermekeknek?

A második, harmadik, negyedik nap megadta a feleletet nekem is, de főleg azoknak, akik még nem látják be a gyakorlati képzés létjogosultságát és szükségességét. A gyerekek eljöttek, s mint legkedvesebb élményüket mesélték az előző nap eseményeit.

Igen, eljöttek, mert ők már az új időik levegőjét szívják, azét a korét, mely le akar dönteni minden korlátot a szellemi és a fizikai munka között, mely már az iskola padjaiban előkészíti a gyermekeket arra, amit Ady Endre így írt: „Élet” — nagy „É”-betűvel.

Ifjú Szilárd Ádám tanár Bucsa

Kétéves

felső mezőgazdasági iskola nyílt Debrecenben

Debrecen-Pallagon felső mező- gazdasági Iskolát nyitottak. Azok az érettségizett fiatalok, akik a mezőgazdasági pályát választják, kérhetik felvételüket az iskolába, amely két éves. Az iskola elvégzése után felső mezőgazda- sági iskolai oklevet kapnak. A jelentkezésüket október 27-ig kell beküldeni az iskola címére. A felvételi kérelemhez érettségi, vagy képesítő bizonyítványt, önéletrajzot, orvosi igazolást és felvételi javaslatot kell csatolni. Az oktatás november első hetében kezdődik, s a hallgatók tanulási feltételeit a kollégium biztosítja.

^Ouiiyőrqé

ehiük^elMtdt

Egy svájci újságíró felvetette a kérdést, hogy az amerikai lapokban közölt fényképeken az elnökjelöltek és általában a politikusok miért vigyorognak örökké.

Egyes amerikai újságoknak is feltűnt ez, így például a New Yorker című irodalmi folyóirat a következőket írja: „Politikusok, de különösen az elnökjelöltek azért vigyorognak, mert úgy vélik, hogy a nép kizárólag a vigyorgó államférfiakban bízik. A választás évében ez a jelenség különösen ijesztő méreteket ölt, a vi- gyor szinte reflexszerűvé válik és azonnal elönti a politikus ábrázatát, mihelyt fotoriporter merül fel a láthatáron. Még Eisenhower is, aki pedig nem is személy szerint érdekelt a választásokban, rögtön vigyorogni kezd, ha fényképezőgépet lát. Sőt, már akkor is vigyorog, ha nincs is fotoriporter jelen.”

A svájci újságíró, hogy kíváncsiságát kielégítse, szakemberhez fordult felvilágosításért. A New Y'ork-i hatalmas reklám konszern központjában, a Madison Avenuen felkereste Sandy Prattot, a reklámszakma egyik sokat ígérő ifjú tehetségét. Pratt, aki kizárólag „politikai reklámmal” foglalkozik, elmondotta, hogy minden politikusnak pályája kezdetén első feladata, hogy örök időkre agyába vésse Gilbert A. Smacks jelszavát: „Vigyorgással a sikerért!” Smacks volt az amerikai reklámipar „atyja”, a szakma alapszabályainak leszö- gezője.

FIX X NIX

X Aki totózik — különösen, aki sok éve to* tózik —, nagyon sok tapasztalatot szerezheted már. A szerzett tapasztalatok között többek között szerepel néhány közismert igazság is, amiket itt most csak fölemlítek. Ilyenek: a papírforma nem mindig jön be. Vagy: direkt meglepetésre mentem, és nem lett meglepetés. Vagy: lett meglepetés, de nem ott,ahol gondoltam. Vagy: az otthon játszók győztek. Vagy: az x-et nehéz eltalálni> mert valamelyik csapat mindig meglepetést hoz; vagy az egyik fog ki gyengébb napot, vagy a másiknak van egy-két sérült játékosa. Szóval fix x nagyon kevés van, ahogyan az ember előre látja. De

hát azért van totó, hogy tippeljünk!

Az x tehát problémát okoz néha — állapíthatjuk meg. És ez a megállapításunk rnég nagyobb igazságot hordoz magában, ha nemcsak a totóra, hanem dialektikuson szemlélődve az élet más területén is alkalmazni próbáljuk ezt a tételt.

Egy kis történetet mondok el itt, mellyel ezt az állításomat kívánnám alátámasztani:

X Szexárdon üdültem a nyáron, Lexivel együtt. Egyszer a Mixáth Kálmán utcán mentünk, luxus-taxival. A szaxer- vezet székházához igyekeztünk, ahol elővettem a buxámat, és egy csexámlára befizettem

száz forintot. Maximálisan ki akartam használni ugyanis azt a helyzetet, mely lehetővé tette, hogy egy soxínű mexikói kiállítást megnézzek. Teljes extázisbán lépegettem a fényesre vixelt parketten, és elragadtatással bámultam a rengeteg éxert és a dísztárgyakat, melyek között boxoló figurát is fedeztem föl. Feliratok igazítottak el a kiállításon, és mert magam is éxe- rész vagyok, a szaxó- kincs hasonlósága vagy könnyebbséget jelentett a tájékozódásban. Azt is megfigyeltem, hogy idegenvezetőnk máxemnyit sem tévedett a magyarázat közben. Történt azonban velem egy kis

gixer: a nyaxirtem fájni * kezdett, ami a kirándul % lás további időszakában t a jó hangulatomat elvet- ♦ te... Ahogy azonban ha- J zajöttem Orosházára és % orvoshoz mentem, kidé- ♦ rült, hogy rossz közérze- ♦ tem okozója a sok gyo- X morsav volt. Siettem hát t olyan eledelt beszerezni, ♦ amivel ellensúlyozhat- { tam e rendellenességet. ♦ Nagy örömömre szolgált, | hogy az egyik cukrászda ♦ homlokán nagy betűk ♦ hirdették, hogy a torta- X kon, feketén, desszerté- * ken kívül „KEXEK” is | kaphatók. X

X Egészségem las- X sanként helyreállt. Még X erősebbé vált azonban az * a meggyőződésem, hogy * az ikszekkel néha gik- $ szer van, hogy „fvksz l

<9

iksz niksz!” *

BECK ZOLTÁN %

Gyulán az elmúlt napokban egy olyan ember sem akadt, aki ne beszélt volna a tífusz elleni védőoltásról. A beoltottak a karjukat fájlalták, azok pedig, akiket régebben oltottak, a tapasztaltak hangján tájékoztatták a kérdezősködőket.

A karok fájtak ugyan, a gyomor is meg-megnyilamlott néhányszor, a testhőmérséklet felszökött a védettség megszervezésének hevében, de megérte. A lakosság egy emberként megértette az általános oltás szükségességét.

Mindenki hálával gondol az orvosokra és segítőik munkájára, a tanácsra, amiért azonnal mozgósította a lakosságot, amint a súlyos betegség egy-két helyen felütötte a fejét.

Az elégedettség és hála mellett szólnunk szükséges e munka egy fogyatékosságáról, mégpedig az előzetes tájékoztatás alacsony színvonaláról.

Milyen egészségi körülmények befolyásolják az oltást és a szérum mennyiségét? Kinek nem' tanácsos, vagy nem szabad be- oltatnia magát? Milyen utóhatások léphetnek fel? Hogyan viselkedjeni mit egyen, igyon a beoltott? — Ilyen és sok más hasonló kérdésről sajnos gyéren tájékoztatták a lakosságot. A tájékozatlanság pedig számos felesleges bizonytalanságot, izgalmat és egyéb kellemetlenséget okozott jó néhány embernél.

így történhetett meg, hogy egyik férfi, amikor oltásra tartotta a karját, megkérdezte: Ha gyenge a szívem, akkor is any- nyi szérumot kapok? A nővérke azt válaszolta: Ebben az esetben kevesebbet... még jóformán el sem hangzott a válasz, amikor a rendes adag szérum már a testében volt.

Vagy egy másik jelenség: az oltás előtt és után az emberek bátorságot merítve itták a pálinkát és egyéb italokat. Valaki azt mondta erre, hogy oltás után 15 napig nem szabad szeszes italt fogyasztani. Lehet, hogy antialkoholista volt az illető, mindenesetre a tájékozatlanság ebben az esetben is ijedtséget okozott.

Egyik ismerősünk azt magyarázta, hogy neki nem is kellett volna beoltatnia magát, mert régebben volt tífuszban, amíg mások minden különösebb nyom nélkül megszerezték a védettséget, barátunknak ajka és szájpadlása körül kiütésszerű hólya- gocskák keletkeztek. Jóllehet, a dolog nem veszélyes, de kellemetlen és talán elkerülhető lett volna.

Ritka eset, de előfordult, volt aki rosszul lett az oltás után. Az egész rosszullét rövid ideig tartott és inkább az idegesség okozta, de a hozzátartozói megijedtek és szaladtak az orvoshoz, hogy mitévők legyenek. J.gy tudták meg, hogy az oltás néhány napi karfájással, esetleg gyomornyilamlással és némi lázzal jár.

Nem célunk minden kellemet- len körülményt elmondani, mely ilyenkor előfordulhat, amikor nem eléggé tájékozottak az emberek. Mindenesetre érdemes a tanulságot levonni, mondván: a jövőben hasonló egészségügyi akcióknál részletesebben és szélesebb körben tájékoztassuk a lakosságot. Ilyesmire nem ele» gendő csak a hangoshiradó és néhány hasonlóan szűkszavú plakát. Az oltás helyszínén is több tájékoztatást szükséges adni. Ügy gondoljuk, ez is hozzátartozik a munka kultúrájához.

Boda Zoltán