Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-02 / 207. szám

2

NÉPÚJSÁG

I960, szeptember 2., péntek

Minden belga csapatot haladéktalanul ki keli vonni

Kongóból!

New York (TASZSZ) Augusztus 31-én V. V. Kuznye- covt a Szovjetunió első külügyminiszter-helyettese és P. D. Morozov, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselőjének helyettese felkereste D. Hammar skjöldöt, az ENSZ főtitkárát és észrevételeket közölt vele arról a harmadik jelentésről, amelyet az ENSZ főtitkára adott a Biztonsági Tanács kongói határozatának teljesítéséről.

!. A főtitkár figyelmét felhívták arra a tényre, hogy továbbra ír belga csapatok állomásoznak Kongóban, többek közt Katanga tartományban. Eszerint nem teljesítették a Biztonság? Tanácsnak azt a határozatát, hogy minden belga csapatot haladéktalanul ki kell vonni Kongóból. Ez a körülmény okvetlenül komo'y aggodalmat kelt.

2. Kifejezték, hogy kategorikusan nem értenek egyet azzal, ahogyan a főtitkár értelmezi a Biztonsági Tanács határozatait a kaminai és kitonai belga katonai támaszpontok kérdésében. A Biztonsági Tanács határozatai szerint minden belga csapatot, függetlenül fegyvernemétől, el kell távolítani a Kongói Köztársaság területéről.

Ennek alapján természetes, hogy az említett támaszpontok területén egyetlen olyan személy sem tartózkodhat, ak« a belga fegyveres erőkhöz tartozik, bele értve a műszaki szakembereket is. Ezzel kapcsolatban tiltakozást jelentettek be a főtitkárnak ama szándéka ellen, hogy belga személyzetet hagy a kongói támaszpontok ellátására. Megjegyezték, hogy amennyiben a belga csapatoknak Kaminából és Kitonából történő kivond sa után az említett támaszpontokon mü szaki szakértőkre lesz szükség. Ilyen szakembereket csak a Kongói Köztársasággal baráti viszonyban levő országok

Üzenetváltás Hruscsov és Gürsel között

Moszkva (TASZSZ)

A moszkvai lapok szeptember 1-i számukban közlik azoknak az üzeneteknek a szövegét, amelyeket Hruscsov, a Szovjet Minisztertanács elnöke és Gürsel török államfő és miniszterelnök váltott egymással júniusiban és júliusban a szovjet—török kapcsolatokról.

Hruscsov június 28-án kelt üzenetében kifejezte reményét, hogy Törökország és a Szovjetunió ismét felújítják majd a régebben fennállt barátságot és kölcsönös együttműködést.

A szovjet kormányfő leszögezi, mindkét fél azat óhajtja, hogy a „kapcsolatok jók legyenek”. Örömmel állapítja meg, a török miniszterelnöknek „nincs semmifélé elvi ellenvetése azzal szemben, hogy a szovjet—török kapcsolatok a továbbiakban a szoros együttműködés útjára tereljék”.

A szovjet kormányfő kifejezte mély meggyőződését, hogy a két ország között a legőszintébb kapcsolatok alakulnának ki, ha Törökország a semlegesség útjára lépne.

Hruscsov kijelentette, a Szovjetunió nem kívánja, hogy rosz- szabbodjék Törökország viszonya Amerikához vagy más nyugati hatalmakhoz, „ilyen törekvés tévői áH tőlünk” — hangsúlyozza, majd így folytatja:

„Egyetértünk önnel abban, hogy nem kell halogatnunk a szovjet—török kapcsolatok megjavítását addig, amíg maradéktalanul megoldhatók lesznek az ösz- szes fő kérdések, és már a legközelebbi időszakban kerülnünk kell legalább az olyan cselekményeket, amelyek tovább ronthatják a szovjet—török kapcsolatokat. Az előző török kormány politikája következtében e kapcsolatok anyÜlést tartott a KGST állandó bizottsága

Prága (TASZSZ)

A KGST villamosítási állandó bizottsága augusztus 25-től 30-ig Prágában ülést tartott. Az ülés munkájában részt vett Albánia, Bulgária, Csenszlovákia, Magyar- ország, NDK, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió küldöttsége. Megfigyelői minőségben a Kínai Népköztársaság küldöttei is megjelentek.

A bizottság a munkaszervezésről és az egyes országok energetikai fejlesztési terveinek összehangolásáról tárgyalt. Megvitattak ezenkívül egy sor más kérdést, különös tekintettel az energetika területén való gazdasági és tudományos-technikai együttműködésre.

nyara megromlottak, hogy nem elégítették és nem is elégíthették kd sem a Szovjetuniót, sem Törökországot”.

A Szovjet Minisztertanács elnöke újból kiemelte, „ha az új török kormány tettekben Í6 megmutatja, hogy Atatünk politikáját vallja, akkor tanúi leszünk annak, hogy a szovjet—török kapcsolatok visszajutnak az igazi jó- szomszédság és őszinte barátság ama magas fokára, amelyen Leninnek, a szovjet állam nagy alapítójának és a keleti népek barátjának és Atatürknek, az új Törökország vezérének idejében voltak”.

Gürsel július 8-i válaszában megelégedéssel állapította meg, hogy Hruscsov üzenetében kifejezésre jut a szovjet—török viszony megjavításának óhaja.

„örömmel veszem tudomásul, hogy Moszkvában kedvezően fogadták az új törökországi rendszert. Biztosíthatom Önt, hogy kormányom a nemzetközi kapcsolatokban is Atatünk elveit fogja követni” — írja Gürsel;

15 éve szabadult fel Vietnam

adhatnak, és nem pedig az agressziót elkövető ország.

3. Határozottan tiltakoztak a harmadik jelentés ama tételei ellen is,, amelyekből

kitűnik, hogy a belga csapatoknak Ka- < minából és Kitonából történő kivonása után nem adják át ezeket a támaszpontokat a Kongói Köztársaság kormányának és nem engedik meg. hogy a Kongói Köztársaság bármiféle katonai, vagy műszaki alakulata tartózkodjék ezen a támaszpontokon.

Kaszai tartományban még harcok folynak

Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Bakvanga vidékén még folynak a harcok a Kongói hadsereg géppuskás katonái és Kalondzsi Balu'oa törzs beii hívei között. Állítólag mindkét oldalon sok a sebesült. Csőmbe katangai hadseregével a kongóiak még nem kerültek összetűzésbe.

KAMPALA

Uganda nyugati határán megerősítették a katonai őrségeket arra a hírre, hogy Ruanda Urun- di katonai segítséget ajánlott fel Lumumbának.

»

LEOPOLDVILLE

Egyhetes zártkörű tanácssozas után, szerdán délben megtartotta nyilvános záróülését a Független Afrikai Államok léopoldvillei konferenciája.

A szónokok rámutattak, hogy a pánafrikai értekezletek sorában Léopoldville az afrikai egység és szolidaritás új, magasabb fokát jelzi. A fekete-afrikai és az arab országok most kialakult egyetértése a múltnak adja át azt a gyarmatosító felfogást, amely előszeretettel parcellázta fel e hatalmas kontinenst „arab” és „fekete”, „trópusi” és „földközi-tengeri”, „mohamedán” és „nem mohamedán” Afrikára.

Az értekezleten képviselt kormányok felül tudtak emelkedni nem csekély felfogásbeli különbségeiken és a közös cselekvés alaptételeként egyöntetűen kinyilvánították: a Kongói Köztársaság függetlensége egy és oszthatatlan.

1945. szeptember 2-án félmillió ember lelkes örömujjongása közben jelentette be Hanoiban Ho-Si-Minh elvtárs: „Mától kezdve megszűnt Franciaországgal szembeni gyarmati viszonyunk, Vietnam szabad, független ország lett”. Megszületett a Vietnami Demokratikus Köztársaság.

A francia imperialisták azon*- ban nem egykönnyen nyugodtak bele leggazdagabb, legértékesebb gyarmatuk elvesztésébe. Mint ismeretes, kipróbált fasiszta, nyilas s a világ minden részéből összeszedett csőcselékből légiós csapatokat verbuváltak és fegyveresen támadták meg az ifjú népköztársaságot. Nyolc évig tartott a szennyes háború, de a francia katonai fölény nem győzedelmeskedhetett azokon, akik függetlenségükért, szabadságukért harcoltak. Ebből nem először kaptak Vietnam esetében történelmi leckét a gyarmatosító imperialisták.

A harcokban megedződött, egységesebb lett a szabad vietnami nép s a kommunisták vezetésével a békében, a szocializmus építésének a frontján is fényesen helyt tudott állni. A népi hatalom több mint tízmillió vietnami nincstelennek juttatott földet. A nép összefogása ezer és ezer hektárnyi területeket szaki, tott le a dzsungelból, vagy tett termővé a mocsarak lecsapol ásá- val. A kommunista párt tanácsára szövetkezetekbe tömörültek a

parasztok Vietnamban is, s testvéri versengésbe léptek a baráti országok szövetkezeti parasztjaival terméseredményeik növelésére. Ilyen nemes versengés alakult ki, mint tudjuk, a körösla- dányi Magyar—Vietnami Barátság Tsz és egy vietnami termelő- szövetkezet között.

Ipara nem volt a gyarmati sorsban tartott Vietnamnak még tíz esztendővel ezelőtt sem. A szocialista országok segítségével most van. Csak egyetlen évben, 1956-ban, tizennyolc nagyüzem kezdte meg működését az országban. De a népgazdasággal együtt a szabadság éveiben fejlődik maga a nép is. Tizenöt esztendővel ezelőtt a 40 millió lakosnak több mint 90 százaléka nem tudott írni-olvasni. Ezerki- lencszázbatvanban már teljesen felszámolták az analfabétizmust. Jelenleg tízszer annyi orvos vigyáz a nép egészségére, mint amennyi 1945 előtt volt az országban. Ott, ahol a gyarmati kizsákmányolás következtében évente 10 és 10 ezren haltak éhen, ma már csak rossz emlék a múlt.

S ez a gazdag ország a szocialista tábor hathatós segítségével tovább gyarapítja népgazdaságát. Egyre szebb, biztonságosabb élete buzditó példaként áll azon népek előtt, melyekre még ránehezedik a gyarmati iga, de amelyek már látják, hogy le lehet rázni azt.

f*. <*.)

Zavaros a helyzet Laoszban

Vientiane (MTI)

Mint az AP közli, Souvanna herceg, a laoszi kormány miniszterelnöke, a Luang Prahangban tartott nemzetgyűlésről visszaérkezett Vientianeiba, az ország fővárosába. A miniszterelnök rádiónyilatkozatában ismét a semlegesség! politika mellett foglalt állást, ugyanakkor felszólította a Patet Lao egységeit, tegyék le fegyvereiket és tárgyaljanak a királyi kormány hivatalnokaival.

A Laoszból érkező jelentések azt mutatják, hogy a helyzet továbbra is tisztázatlan. Általános meglepetést keltett Nosavan lázadó tábornok nyilatkozata, amelyet a Kong Le kapitány ellenőrzése alatt álló vietianei rádióban olvastak feL Az elkergetett nyugat-barát kormány hadügyminisztere kijelentette: feloszlatják az úgynevezett „államcsíny elleni bizottságot”. Felfüggesztik az ország déli részében kihirdetett rendkívüli állapotot. Nosavan ezt követően felhívta az ország lakosságát, támogassa az új központi kormányt.

n termelés pártirányitásának és edenőrzésének

néhány kérdése

A termelés pórtéllénörzése Igen fontos helyet foglal el a termelő üzemek pártalap szervezeteinek munkájában. A megyénk területén szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az alapszervezetek vezetőségei sok helyen nem ismerik e feladat megoldásának módját. Nem ismerik fel a termelés pártellenőrzésének szerepét, a pártmunkában. Márpedig e feladat fontosságát a VII. pártkongresszus is aláhúzta azzal, hogy kifejezte:

„A néphatalom megszilárdításával párhuzamosan a párt tevékenységében mindinkább előtérbe kerültek, és a jövőben még inkább előtérbe kerülnek a gazdasági és kulturális építés kérdései. Ez vonatkozik a párt egész tevékenységére is, és külön-ktilön minden egyes pártszervezetünk munkájára. A gazdasági és kulturális építés kérdéseinek olyan nagy politikai jelentőségük van, hogy a békés fejlődés viszonyai között a párt befolyásának növekedése a tömegekre államunk és rendszerünk további politikai erősödése döntően a gazdasági és kulturális építés feladatainak helyes megoldásán múlik.’*

(Kongresszusi jegyzőkönyv. 99. oldalon.)

Annak érdekében, hogy megértsük és gyakorlati alkalmazását világosan lássuk a termelés pártellenőrzésének, az anyag tárgyalását három fő kérdés köré csoportosítjuk:

I. Mit értünk a termelés pártellen őrzése alatt, és mi a szerepe a pártmunkában?

n. A termelés pártellenőrzésének feltételei.

ni. A termelés pártellenőrzésének gyakorlati alkalmazása.

I.

Mit értünk a termelés pártellenőrzése alatt és mi a szerepe a pártmunkában?

A marxista-leninista párt — egy szocializmust építő országban, így hazánkban is — a kormányzópárt szerepét tölti be. Éppen ezért egyik alapvető funkciója a termelés irányítása, a dolgozó tömegek mozgósítása a gazdasági építő munka feladatainak megoldására, valamint az egész termelés és annak mind» folyamatának ellenőrzése.

A párt a marxista elméletnek, a tudományos szocializmus elméletének segítségével irányítja a gazdasági építő munkát a legfőbb arányokat illetően, és saját eszközével, a meggyőzés, a politikai munka módszereivel mozgósítja a tömegeket a feladatok végrehajtására. A párt ezirányú tevékenysége az egész országra kiterjedően kifejezésre jutott a VII. kongresz- szus egész tevékenységében. Határozataival megszabta a gazdasági fejlődés ütemét és módját. E határozatok végrehajtása szabja meg a termelő üzemek pártalapszerve. zeteinek termelést ellenőrző feladatait is. A termelő üzemek párt- szervezeteinek a szervezeti szabályzat szerint joga van arra, hogy az saját üzemükben a termelést ellenőrizzék.

A szervezeti szabályzat 43. pontja kimondja: „A termelő üzemek, a vasutak, az állami gazdaságok, a gépállomások, a termelőszövetkezetek, valamint a fogyasztókat közvetlenül ellátó belkereskedelmi vállalatok és árudák pártszervezetei jogosultak az üzemi, a gazdasági, illetve a vállalati Igazgató, ve- vetőség tevékenységének ellenőrzésére,^

A pártszervezetek a szervezeti szabályzatban rögzített jog gyakorlati alkalmazásával a párt vezető szerepét gyakorolják, és ezzel érvényt szereznek annak az alapvető marxista-leninista tanításnak, hogy párt nélkül, a párt vezetése nélkül a munkásosztály nem vívhatja ki, nem tarthatja meg a politikai hatalmat. A párt vezetése nélkül nem lehet felépíteni a szocialista társadalmat.

Ezeknek a gondolatoknak elmondásával azt kívántuk aláhúzni, milyen fontos kérdés a termelés pártellenőrzése.

A termelés pártellenőrzése alatt azoknak a feladatoknak megvalósításával kapcsolatos összes kérdések részletes vizsgálatát értjük, melyek az adott termelő üzem előtt állnak. Ezek a feladatok a termelő üzem — akár állami, ipari vagy mezőgazdasági termelő üzemről, akár ipari vagy mező- gazdasági termelőszövetkezetről van szó — termelési tervben részletesen meghatározottak. A vizsgálatnak olyannak kell lenni, amely segíti a vállalat termelési tervfeladatainak részletes megoldását úgy, hogy az évi, negyedévi, havi termelési tervet nem csak átlagban, hanem a kész termékek kibocsátásának előre kidolgozott ütemterve szerint teljesítse.

Továbbá, hogy a Vállalat a termékek mennyiségi teljesítése mellett betartsa a kötelező minőségi