Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-08 / 212. szám

szeptember &, csütörtök népűjsAa 3 Kilencszáz traktor szánt éjjel a megye termelőszövetkezeteinek földjén OKOS FEJJEL A megye ú,i és területileg meg­növekedett termelőszövetkezetei­nek határában véglegesen kiala­kultak a nagytáblák, melyeken éjjel-nappal szántanak a trakto­rok. A gépállomások és termelő- szövetkezetek vezetői karöltve gondoskodnak az éjszakai mun­kák előfeltételeiről: mindenek­előtt területet igyekszenek bizto­sítani a gépek számára, ezért jól megszervezik a betakarítást és a trágyázást. Gondoskodnak az üzemanyag helyszínre való szállí­tásáról és a gépek jó karbantar­tásáról is. A gépállomások az el­múlt télen fiatal termelőszövet­kezeti tagok közül sokat neveltek (Tudósítónktól): A Békés megyei Nyomdaipari Vállalat az 1949. évi államosítás után kezdte meg működését. Eb­ben az időszakban még csak két gyulai nyomda volt irányítása alatt. A gyomai Kner és a békés­csabai Hírlap nyomda 1955. január 1-én került a vállalathoz. A vál­lalatnak jelenleg mintegy 170 dolgozója van, ennek fele nő. Az utánpótlásról is gondoskodnak, 23 tanulót oktatnak. A vállalat kereskedelmi nyom­tatványokat, könyveket és újsá­gokat készít. Az évi termelési terv hatmillió forint. Az első féléves tervet 107 százalékra teljesítették. Az idén nagyobb a konyvterme- lés; Gyomén mintegy 34 tonna könyvet nyomnak. Ennek 90 szá­zalékát a Budapesti Helikon Könyvkiadónak készítik, ezenkí­vül a Móra, a Kossuth és az Eu- \ rópa Kiadónak is dolgoznak. A híres miniatűr könyvek is itt készülnek. Az országos verseny­ben a szép könyvek előállításáért már több első és második díjat nyertek a gyomaiak. Az 1958. évi Brüsszeli Világkiállításon egy ezüst- és egy bronzérmet szerez­mekeit, csodalatos festményeit. Ma Drezda élő, ismét virágzás­nak induló szép város, a turis­ták nagy érdeklődéssel nézege­tik utcáit, szép parkjait, színvo­nalas üzletsorait. J) rezda után hatalmas me- zőségeken át vezet az út. Szinte Berlinig mintha ligete­ken át haladnánk. Erdők, lege­lők, szántóföldek panorámájá­ban gyönyörködik az utas. Ami­kor Moszkvába utaztam, Moszkva előtt láttam ehhez ha­sonló erdőket, ligeteket. Itt-ott megcsillan egy-egy nagyobb tó víztükre is. Még nincs fél tíz, amikór vonatunk megáll. Ber­lin közelében vagyunk. Az NDK határőrei ellenőrzik a vo­nat utasait. A vonatban utazó német munkásfiatalok elmond­ják nekünk, hogy erre azért van szükség, mert Nyuga- Berlinben szabadon garázdál­kodnak a kémek, diverzánsok, sőt a demokratikus Berlinbe is szabadon átmehetnek. Viszont a hatóságok éppen ezért tarta­nak Berlin körül határellenőr­zéseket, hogy az NDK területé­re be ne hatolhassanak ezek a kártevő elemek. Gyorsan halad az ellenőrzés és már indul is a vonat tovább. Feltűnnek Ber­traiktorossá, akik a nyári nagy munkák idején alaposan megis­merkedtek régi traktorosok tár­saságában a gépekkel, és most megbízhatóan dolgoznak éjjel­nappal egyaránt. így tudták biz­tosítani, hogy éjszakánként ki­lencszáz gépállomás! traktor ha­sítja a friss barázdákat, s több mint háromezer holdon készül el a szántás. A battonyai és sarka- di gépállomás körzetében például ötven—ötven gépet állítottak be kétműszakos munkára, s a terme­lőszövetkezetek vezetői kiváló minőségű munkát vesznek át a lelkiismeretesen dolgozó trakto­rosoktól. ték. A békéscsabai telepen főleg napi- és hetilapot készítenek, ezenkívül vegyes nyomtatványo­kat állítanak elő. Gyulán pedig főként kereskedelmi nyomtatvá­nyokat, plakátokat és címkéket készítenek, évente mintegy 60 tonna mennyiségűt. Az idén mintegy 300 ezer fo­rintos költséggel korszerűsítik a gyomai telepet, ezemkívüli egy fűzőgépet és egy hajtógépet is fel­szerelnek. A második ötéves terv­ben a vállalat mintegy kétmillió forintot kap gépi berendezésekre és automata gépek beszerzésére, ötszázezer forintot pedig a gyulai központi telep bővítésére őszi idényben kettős feladatot kell megoldaniuk: a betakarítást és a vetést. Az idén ennek a kettős feladatnak a teljesítése rendkívül sokoldalúságot követel minden termelőszövetkezeti vezetőtől. Ezekben a napokban már megye- szerte tapasztalható az a gondos­ság, amely a betakarítás és a ve­tin külvárosai. Az óriási ház­tömbök és gyárkémények tövé­ben sok apró kis házat és pár négyszögöles kis kertet látha­tunk. Sok-sok ezer ilyen kis ví- kendház van Berlin peremré­szein. Erről elmondották német barátaink, hogy már a fasiszták idején is a hatóságok elősegítet­ték az ilyen kis kertek vásárlá­sát a munkások számára azzal a ravasz céllal, hogy odakössék őket a földhöz, bíbelődjenek ki­csit kertészetükkel, így legalább el lehet vonni őket a politiká­tól, nem hiányzik nekik a mun­kásmozgalmi és szakszervezeti élet. Természetesen ezeknek most más a szerepük. Amellett, hogy szombat—vasárnap pihen­hetnek itt a dolgozók, most le­hetőség van az NDK polgárai számára, hogy szabadon éljék a munkásmozgalmi életet, politi­záljanak, tanuljanak kedvük szerint. szépen kivilágított berli­ni pályaudvarra percnyi pontossággal futott be a derék Hungária express. Elfoggdottan szálltunk ki a kocsiból, megér­keztünk Berlinbe. (Folytatjuk.) Egy kicsit összecsaptunk bará­tommal. Örök vita áll köztünk a tanulást illetően, tegnap azonban már a vitában egymást is „lete­geztük”. Különben, úgyszólván mindent „egy szemmel” nézünk a társadalmi, politikai és gazdasági életben, de az önképzésről alko­tott véleményünk sehogysem egyezik. Ö konokul tartja azt, hogy nem sokat számít az általá­nos vagy szakképzés, fő hogy be­csületes legyen valaki az ügyhöz, magáénak vallja a szocializmust és — ezt mindig hozzáteszi — po­litikai érvei sose fogyjanak el. — Ha politikailag valaki mel­lettünk van, az már eleve elég ahhoz, hogy megfeleljen beosztá­sában. — Ez lényegében a kon­cepciója, az alapja mondanivaló­jának. Nem értek egyet vele, s bizony össze-összeakaszkodnak érveink. Tegnap aztán magát látta igazol­ni. A Népszabadság vasárnapi számát lobogtatta az orrom előtt: idenézz, kinek van igaza, nekem vagy neked? Nézd, mit ír a Nép- szabadság. Diadalmasan olvasta fel a következő mondatot: „.. .de egyelőre legjobban a Gábor Áron Tsz áll, élén a hat elemit végzett B. Papp Ferenccel.” Mit szólsz eh­hez? Pedig van Dévaványán (in­nen íródott a Népszabadság ri­portja) olyan tsz is, amelyiknek tanult ember az elnöke. Mégis a hat elemis Papp Ferenc vezeti legjobban a tsz-t. Ez pedig tény édes barátom... Még az a szerencse, hogy ne­kem sem kellett messze menni ér­vért. Ugyanis a szemben levő ol­dalon öklömnyi cím közli: Irány­elvek oktatási rendszerünk to­vábbfej lesztésére. Én az én érvemet, ő az 5 érvét, állásfoglalását magyarázta. A vé­gén azt vágtam hozzá, hogy „bu­ta fejjel nem lehet szocializmust tés tervszerűbbé tételére vonat­kozik. Sarkadon, Méhkeréken, Kötegyánbam és Sarkadkeresztú- ron valamennyi közös gazdaság­ban tervet állítottak össze az őszi időszakra. Ebben a cukorrépa, kukorica, rizs, maglucema, siló- kukorica betakarítása mellett he­lyet kapott a gépállomás trakto­rosainak munkája is, a szántás, Vetés, műtrágya- és az istállótrá­gya szórása. A szövetkezetben ezekben a tervekben határozzák meg az őszi gabonafélék vetés­területétnek nagyságát is. A gép­állomási vezetők felmérése alap­ján az említett községekben még 11 ezer hold vár szántásra, 9 ezer hold vetésre és háromezer hold maglucerna- és vöröshere-csép- lésre. Hatsxáxtiz kisiparos dolgoxik Békéscsabán (Tudósítónktól.) Békéscsabán jelenleg 610 ma­gánkisiparos működik. Ebből 114- en szabadiparral, 36-an háziipar­ral rendelkeznek, 16-an pedig vándoriparosok, a többi kisipa­rosnak kötött ipara van. A szak­iparosok kimondottan a lakosság szükségleteinek kielégítésén dol­goznak, javító, szerelő tevékeny­séget folytatnak? ezenkívül meg­rendelést is vállalnak. A kisiparosság gondoskodik az utánpótlásról, az idén 39 ipari ta­nulót szerződtettek a különféle szakmákban. Több szakmában nincsen ma­gánkisiparos, de az ezekben je­lentkező igényt vagy a kisipari szövetkezetek, vagy az állami és tanácsi vállalatok látják el. csinálni.” Ö meg vissza, hogy „se hideg, se meleg emberekkel még úgy sem!” Nem tudtuk egymást meggyőzni és félő, hogy néhány ember fejé­ben talán éppen a régi, rossz mód­szer miatt, akad ferde nézet a folytonos tanulásról. Természetesen politikai hűség és meggyőződés nélkül nem lehet jól dolgozni. De nem lehet szak­mai hozzáértés nélkül sem. Az egyik éppen olyan fontos, mint a másik. Hiába tudok én okosan bánni a számokkal, ha ezt nem a nép, a társadalom, a szocializmus ügyéért teszem; és megfordítva: hiába akarok én minden erőt be­leadni abba, hogy egy automata gépet szerkesszek, ha nem értek a géptechnikához. Ezért kettőzött a mi káderpolitikánk is: legyen az ember hű a néphez, a párthoz és értsen a szakmához. De hiába hű, ha nem akar könyvet és ceruzát venni kezébe, vagy hiába tanul meg bármit, ha ezt nem a népért gyümölcsözteti. Vigyázni kell azonban: én azt tartom, aki hű és igazán hasznot akar hozni a szocialista rendünk konyhájára, azt nem kell külö­nösebben unszolni arra, hogy ta­nulja meg a szakmáját. 1945 után fiatal rendünk nem állt sem szakkáderekben, sem po­litikai káderekben a leggazdagab­ban. A szakemberek igen nagy hányada elillant kenyéradójával, vagy ha ittmaradt, nem bízhattuk rá az ország gazdasági és politikai életét. (Akik viszont a népet tar­tották kenyéradójuknak és képe­sek voltak hűséget vallani az új rendnek, azok kevesen voltak.) Természetesen a kommunisták­nak akkor az volt a legfontosabb dolguk, hogy megbízható, mun­kás- és parasztembereket tegyenek a népgazdaság vezető posztjaira. Képtelenség lett volna akkor az esztergályostól megkérdezni, hogy elvégezte-e a középiskolát vagy az egyetemet, mert ha nem, akkor nem felel meg gyárigazgatónak Hogyan végezte volna el az isko­lát, amikor a megélhetésre sem adott elegendőt neki a kapitaliz­mus? Ekkor még kissé a gyakorlat is az volt, hogy majdnem büszkén mondta a munkás: nekem hat ele­mim van! Volt ebben valami jo­gos büszkeség is: a proletárbüsz­keség. Őszintén: nem politikai fémjelzése volt-e akkor valaki­nek, ha munkásember volt, s a nyomorúságos, nehéz megélhetés mellett nem volt képes továbbta­nulni? Az volt. És emiatt a gya­korlat egy kissé olyan látszatot is keltett, hogy aki iskolázatlan, az feltétlenül megbízható, mert pro­letár, aki viszont egyetemet vég­zett ... hát, hát annak azért utá­na kell nézni. Hol vagyunk ma már mi ettől? Amilyen képtelenség volt akkor a munkást kérdőre vonni, hogy mi­ért nem végzett egyetemet, olyan képtelenség lenne ma megsértőd­ni, ha a párt azt kérdezné: elv­társ, mit csináltál te tizenöt évig? Miért nem tanultál? Nem szőcséplés és nem frázis a VII. kongresszus szava: Meg kell javítani minden területen a szak­vezetést. Ezt anélkül, hogy állan­dóan tanuljon az ember, nem le­het megtenni. Az oktatási irány­elvek meglehetősen keményen mondják: „Jobban készítsük fel ifjúságunkat az életre, a szocialis­ta építés gazdasági és kulturális feladatainak megoldására.” Épülő társadalmunk a legmaga­sabb életszínvonalat akarja biz­tosítani a népnek, úgy is, hogy az emberi erőt ne a nehéz és fárasz­tó munka őrölje fel. A gyors ter­melési eljárások, a gépesítés min­den területen, beleértve a mező- gazdaságot is, az automatizálás mind-mind azért van, hogy az ember felszabaduljon a fáradsá­gos fizikai munka alól, idejét és erejét önmagára, a szépre, a jóra, a szórakozásra fordíthassa. Igen- ám, de az arató-cséplő kombinát használatához már nem elég a négy elemi, az automatagép keze­léséhez már nem elég a segéd­oklevél. Érteni kell a géptechni­kához, a számokhoz és sok min­den máshoz. Aki pedig automata­üzemet vezet, vagy akinek a gép­kombinátok százai vannak gond­jaira bízva, annak különösen so­kat kell tudnia. Ezért is mondjuk, hogy a szo­cialista társadalomnak alaposan képzett emberekre van szüksége. Már ma is ütköznek ki gondok: óráról órára csodálatba ejti az embereket a technika fantasztikus fejlődése. S aki nem törődik ön­képzésével, bizony hamar megle­petés éri. Nem vitás, Magyarországon még soha nem tanult annyi em­ber, mint ma. Megkétszereződött és megháromszorozódott a közép­iskolák és egyetemek hallgatóinak száma, tízezrével tanulnak politi­kai és szakmai levelező oktatá­son. Ugyancsak az emberek kép­zését szolgálják a TIT, a művelő­dési otthonok és egyéb szervek előadásai. Tehát millió lehetőség van ma arra, hogy mindenki a magának legjobban szükséges ok­tatási formában részt vegyen. És meg kell mondani, hogy a dolgo­zók ezt igen jól ki is használják. Az emberek többsége érzi, hogy állandó tanulás nélkül nem lehet együtthaladni az élettel. Oktatási rendszerünk irányel­vei éppen azt a feladatot tűzik is­koláink, pedagógusaink elé, hogy, mondhatjuk így is: mától kezdve úgy kell nevelni fiataljainkat, hogy meg tudjanak felelni a szó cialista társadalom igényeinek. Mert az nem igaz, hogy csupán az elvi egyetértés elég ahhoz, hogy jól munkálkodjon valaki szocia­lista rendünk megteremtéséért. Éppen olyan fontos az is, hogy értse minden ember a maga szak­máját. Értse, legyen annak meste­re, hogy holnap is tovább tudjon lépni, nagyobb eredményt tudjon elérni. Ez vonatkozik mérnökre, színészre, esztergályosra, politikai és gazdasági vezetőre egyaránt. Volt nekünk azelőtt egy kis hi­bánk, amit talán a bizalmatlanság szült: nem mindig vettük tekin­tetbe azt a sokat hallott mondást, hogy „mindenkit a megfelelő helyre”, olyan beosztásba, ami­hez ért. Ne legyen a pékség ve­zetője cipész, vagy megfordítva. Sokszor nem gondoltuk ezt jó! meg. Elég volt, hogy valaki ren­des, nem számított, hogy neki nem áll testéhez az a munka, vagy beosztás. Ma ezen már vál­toztattunk. Eltűnt a bizalmatlan­ság a párt politikájából, mert hi­szen az emberek nagy-nagy több­sége a szocialista rend híve. Ez­zel együtt pártunk biztosítani tud­ja, hogy minden munkaterületre hozzáértő embert állítson. Ebben természetesen benne van minden ember kötelessége is: le­gyünk munkaterületünk hozzá­értői! Ezt pedig csak állandó ta­nulással lehet elérni. Nem hiszem, hogy messze van az idő, amikor majd mindenkitől megkérdezi a nép és a párt: „Ked­ves barátom, mit tanultál te más­fél évtized alatt?” És akkor nem lesz majd elég az a válasz, hogy: az egész másfél évtized alatt egyetértettem a párt politikájá­val. Mert ezt el is várta a nép, de ennek párosulnia kellett volna azzal a törekvéssel, hogy mind többet értsek munkámhoz azért, hogy a lehető legtöbb hasznot hozhassam a szocialista iövönk megteremtésének érdekében. Varga Tibor Bővítik ős korszerűsítik a második ötőves tervben a Békés megyei Nyomdaipari Vállalat telepeit — Kétmillió forint új gépekre — Előzetes tervek az őszi idényre Termelőszövetkezeteinknek az

Next

/
Oldalképek
Tartalom