Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-03 / 208. szám
2 NÉPÚJSÁG I960, szeptember 3.. szombat Az egyenlőség marxista értelmezése Beszélgetéseinken nem egyszer szóbakerül az egyenlőség fogalma. Az emberek többsége helyesen értelmezi ezt az elvet, de nem ritkán tapasztaljuk ennek az ellenkezőjét. Vannak, akik téves nézeteket vallanak az egyenlőségről, és ennek alapján a legképtelenebb következtetésekig jutnak el. Nemrégiben, a termelőszövetkezeti községek kialakulásának idején egyesek fejében afféle gondolatok születtek, hogy most már ha a község összes gazdái szövetkeztek, akkor a pedagógusok, tanácsbeliek, orvosok és mindenki adja be a fizetését a tsz-be és kapjanak ők is egyformán munkaegységet. Az ilyen ostoba gondolatokat elseperte a józan ész, azonban másrészt még ma is hallani olyan beszédeket: miért vannak nagy különbségek egyes munkák megfizetésénél? — Nincs egyenlőség — mondotta nemrégen egy irodai ember és olyan savanyú arcot vágott, mint akit édes nedűvel kínáltak, de mire lenyelte ecetté változott. Arról beszélt, hogy manapság nem élnek rosszul az emberek, sokkal jobb a soruk, mint a kapitalizmusban, nem éhezik senki, de ebben a rendszerben is van akiknek jobban megy ... Szavaiból azt lehetett érteni, irigyli a magasabb jövedelműeket, szeretné, ha az elosztás egyenlően történne. Az illető talán nem is gondolja, hogy ha nézete érvényre jutna, abból mérhetetlen kár származnék. Nem egyszer azonban burkoltan és enyhébb formákban jelentkeznek az ilyen felfogások és hatásaik. Az egyenlőség kispolgári értelmezésének bizonyára szerepe volt abban, hogy az anyaga érdekeltség elve nem érvényesült a lehetőségek határáig, csak utóbbi években hat egyre szélesebb körben és mind nagyobb erővel. De még most is akad egy-két terület, ahol félnek egyesi munkák között igazságos értékkülönbséget tenni, ez helyenként az időnkénti jutalmak egyenlősdi szétosztásában is megmutatkozik. önkéntelenül jön elénk a kérdés, hogyan értelmezi a marxista—leninista párt az egyenlőséget? Hirdettünk-e valaha is olyan egyenlőséget, melyről a már említett emberek álmodoznak? A mi pártunk marxista-leninista párt és mint ilyen, sohasem hirdetett egyenlősdit a szükségletekben és a mindennapi élet terén. Az egyenlősdiség „elve" kispolgári ostobaság, mely nem méltó marxista alapon szervezett szocialista társadalmunkhoz. Pártirodalmunkban erről a kérdésről a következőket olvashatjuk: 99* • • A marxizmus egyenlőségen, nem a szükségletek és a mindennapi élet terén való egyenlős- dit érti, hanem az osztályok megszüntetését, vagyis a) az ösz- szes dolgozók egyenlő felszabadítását a kizsákmányolás alól, miután a kapitalistákat megdöntöiKatonai díszszemle és felvonulás Hanoiban Hanoi (TASZSZ) Hanoi 330 000 lakosa vett részt pénteken a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 15. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. A katonai díszszemlét és felvonulást azon a történelmi téren tartották, ahol Ho Sí Minh tizenöt évvel ezelőtt kihirdette a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségét. tűk és kisajátítottuk: b) a termelési eszközök magántulajdonának mindenki számára egyenlő megszüntetését, miután az egész társadalom tulajdonába adtuk őket: c) mindenki egyenlő kötelezettségét arra, hogy képességei szerint dolgozzék és minden dolgozó egyenlő jogát arra, hogy ennek fejében mindenből munkájának* megfelelően részesedjék (szocialista társadalom), d) mindenki egyenlő kötelezettségét arra, hogy képességei szerint dolgozzék és minden dolgozó egyenlő jogát arra, hogy ennek fejében mindenből szükségleteinek megfelelően részesüljön (kommunista társadalom).” Emellett a marxizmus abból indul ki, hogy az emberek ízlése és szükségletei nem egyenlők és nem lehetnek egyformák és egyenlők, sem minőségre, sem mennyiségre nézve, sem a szocializmus szakaszában, sem a kommunizmus szakaszában. Ez az egyenlőség marxista értelmezése. Semmiféle más egyenlőséget a marxizmus—leni- nizmus nem ismert és nem ismer el. A párt ellensége az egyenJős- dinek. Engels az egyenlőségről a következőket írta: „Az egyenlőségnek az a fogalma, mely az osztályok megszüntetésén túlmegy, a legostobább és legbadarabb előítélet. A burzsoá professzorok az egyenlőség fogalma miatt próbálták ránksütni azt, hogy mi egyenlővé akarunk tenni minden embert. Ezzel az általuk kitalált dőreséggel próbálták a szocialistákat megvádolni.. .* Marx és Engels azt mondották, hogy az egyenlőség üres frázis, ha az egyenlőségen nem az osztályok megszüntetését értjük. Az osztályokat meg akarjuk szüntetni, ebből a szempontból mi az egyenlőség mellett vagyunk. De arra tartani igényt, hogy majd minden embert egyenlővé teszünk, ez a legüresebb frázis, az intellektuelek ostoba kitalálása. II termelés pártirányításának és néhány kérdése fel. va. Ezeket minden pártszervezetnek ismerni kell ahhoz, hogy megvalósításukat a saját területén segíteni tudja. A marxista—leninista gazdaságpolitika ismerete teszi lehetővé a pártszervezet számára azt, hogy területén a termelés pártellenőrzését a gyakorlatban helyesen alkalmazni tudja. E kérdésnél a pártszervezeteknek azt kell figyelembe venni, hogy a helyes marxista—leninista gazdaságpolitika központilag meghatározott feladatait hogyan kell a helyi körülményeknek megfelelően a saját üzemük, gazdaságuk területén megvalósítani. A második feltétel az üzem, vagy gazdaság tervfeladatainak részletes ismerete. Ahhoz, hogy a pártszervezet az ellenőrzés e feltételének birtokában legyen, ismernie kell az üzem termelési tervét és annak kidolgozásában tevékenyen részt kell vennie. Az üzemi terv ismerete a párt általános gazdaságpolitikájának ismerete mellett fontos feltétele annak, hogy a termelés pártellenőrzése során mindig a termelés legfontosabb kérdéseit válasszuk ki és azok megoldásához adjunk megfelelő segítséget. Ahhoz, hogy a pártszervezetek területük gazdái legyenek, hogy szervezeti szabályzat áltál biztosított jogukkal élni tudjanak, elengedhetetlenül fontos a termelés pártellenőrzés feltételeinek ismerete. A termelés pártellenőrzésének első és legfontosabb feltétele a helyes marxista—leninista gazdaságpolitika. Ez a politika minden pártszervezet számára adva van. A helyes marxista—leninista gazdaságpolitika kifejezésre jut pártunk VII. kongresszusán megadott fő célkitűzésekben és azok megvalósításának módjában. A párt VII. kongresszusa elemezve a népgazdaság helyzetét, feladatként megállapította: 1. A munka minőségének állandó fokozását. 2. A termelés gazdaságosságának biztosítását. 3. Az anyagtakarékosság elvének szigorú betartását. 4. A termékek önköltségének csökkentését. 5. A termelés technikai és műszaki színvonalának emelését. 6. A munka termelékenységének emelését... Mindezek a feladatok népgazdasági szinten lettek megállapitA nyugati burzsoá írók szeretik úgy ábrázolni a szocializmust, mint egy régi kaszárnyát, ahol minden az egyenlősdi „elvének” van alárendelve. De felelhetünk-e mi ezeknek az íróknak a tudatlanságáért? Nyilvánvalóan nem. Viszont azért felelősek vagyunk, hogy teret engedünk-e az ilyen nézeteknek, vagy felvesszük a harcot e felfogások ellen. A párt álláspontja a valóságot tükrözi, s rávilágít arra, hogy az emberek különböznek magánéletük, szükségleteik, képességeik, s nem utolsó sorban munkájuk szerint, attól függően, hogy a társadalomnak milyen értékű tevékenységet folytatnak. Különbségekre vezet az is, hogy szocializmust építő társadalmunkban minden becsületes állampolgárnak megadott egyenlő lehetőségeket az emberek nem egyformán használják ki. Egyesek nem tesznek különösebb erőfeszítést magasabb ismeretek elsajátítására, míg mások fáradságot vesznek, társadalmi munkájuk értékének növelésére. Az előbbiek formálhatnak-e ugyanannyi jogot a fogyasztási javak elosztásánál, mint azok, akik nagyobb áldozatokkal többet, értékesebbet nyújtanak a társadalomnak? A munka becsület és dicsőség dolga valljuk, amikor minden hasznos munkára gondolunk. De ez nem jelenti azt, hogy nem teszünk különbséget az egyszerű munka és a bonyolult munka közt, a szakképzett munka és a nem szakképzett munka között. Ha elfogadnánk az egyenlősdi „elvet”, elpusztulna szocialista társadalmunk, megfosztanánk magunkat egy hatalmas erőtől, mely az anyagi érdekeltség ösztönzésére az emberek termelő munkája során nemes törekvésekben jut kifejezésre. Az egyenlősdi a szükségletek és a mindennapi élet terén reakciós kispolgári felfogás, mely ha teret kapna, eloltaná a forradalom tüzét. „ . „ . Amerikai vélemények arról, hogy Hruscsov vezeti a szovjet ENSZ-kíildöttséget New York (TASZSZ) Az amerikai sajtó vezető helyen foglalkozik azzal, hogy az ENSZ- közgyűlés soron levő ülésszakán Hruscsov vezeti a szovjet küldöttséget. Mint az amerikai hírügynökségek tudósításaiból kitűnik, Hruscsov amerikai útjának híre Washingtonban zűrzavart keltett. Sok kongresszusi képviselő megjegyzi. hogy a fegyverkezési verseny egyes rendkívül buzgó amerikai bajnokait nehéz helyzetbe hozza a szovjet kormányfő részvétele az ENSZ leszerelési vitájában. Gore szenátor kijelentette az AP tudósítójának, hogy „Hruscsov látogatása súlyos csapást mérhet az Egyesült Államokra a leszerelés és atomfegyver-kísérletek rendkívül fontos kérdésében.” Valószínű, hogy a közgyűlés soron következő ülésszaka a legjelentősebb és a legérdekesebb lesz az ENSZ megalapítása óta — mondotta Mansfield szenátor újságíróknak. Bentley kongresszusi képviselő megjegyezte: Hruscsov részvétele az ENSZ ülésszakán azt jelenti, hogy „az oroszok óriási jelentőséget tulajdonítanak a leszerelés kérdésének”. Amikor megkérdezték Kennedy demokratapárti elnökjelöltet, hogy hajlandó-e New Yorkban találkozni Hruscsovval, Kennedy kijelentette: „Ha meghívnak és meghívják az alelnököí, örömmel veszak részt a megbeszélésen”. Egyes amerikai kongresszusi képviselők nyilatkozataiból kitűnik, félnek attól, hogy a szovjet kormányfő beszélni fog az amerikai nép előtt. HAMMARSKJÖLD NYILATKOZATA Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára azzal összefüggésben, hogy Hruscsov vezeti az ENSZ- közgyűlés 15. ülésszakán résztvevő szovjet küldöttséget, újságíróknak kijelentette: „Üdvözlöm Hruscsov úr részvételét a közgyűlés ülésszakán, minthogy így a legmagasabb szinten fejthetők ki a közgyűlés legfontosabb problémáira vonatkozó nézetek. Ugyanakkor ebben a látogatásban azt is látom, hogy Hruscsov miniszterelnök elismeri a szervezet jelentőségét a jelenlegi nemzetközi helyzetben”. Amerikai vállalatokat sajátítottak ki Kubában H ivanna (MTI) Raul Castro, a kubai fegyveres erők minisztere bejelentette, hogy kormánya válaszul az amerikai agresszióra hamarosan több amerikai vállalatot államosít. A Reuter közli, hogy a kubai kormány államosította a Rubber, Firestone és a Goodyear autógumigyártó amerikai érdekeltségeket. A vállalatok több ízben beszüntették a termelést, hogy ily- módon szabotálják a forradalmi kubai kormány tevékenységét. Ódon Alverez, a kubai munkás, szövetség egyik vezetője erélyesen visszautasította a washingtoni vádaskodásokat, amelyek szerint az amerikai féltekét kommunista veszély fenyegeti. Alverez kijelentette: a kubai munkások és a nép hálás a Szovjetuniónak és Kínának az őszinte támogatásért. Az imperialista agresszióra azzal válaszolunk, hogy még szarosabbra fűzzük ezekhez az országokhoz fűződő kapcsolatainkat. ellenőrzésének A pártmunkát nem lehet elválasztani a gazdasági munkától. Bár a pártszervezetek tevékenysége igen sok irányú, a pártmunka eredménye mégis elsősorban azon mérhető le, hogy mennyiben járul hozzá a gazdasági kérdések megoldásához. Nincs a pártmunkának olyan része, amelyet ne az élettel, a termeléssel való kapcsolatban kellene néznünk. Ehhez pedig nélkülözhetetlen az üzemi tervfeladatok részletes ismerete. A termelés pártellenőrzésének harmadik feltétele a pártszervezet és az üzem, vagy gazdaság dolgozóinak kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolata. A dolgozók tömegeit a gazdasági, termelési feladatok végrehajtására csak úgy tudjuk mozgósítani, ha őszintén, világosan és alaposan tájékoztatjuk őket a feladatokról és megmagyarázzuk ezeknek, mind gazdasági, mind politikai jelentőségét. Ezzel szabaddá válik a dolgozók alkotó kezdeményezésének kibontakozása, a bátor és szabad vélemény-nyilvánítás lehetősége. Ez olyan erőt jelent, mely a tervek végrehajtásában nélkülözhetetlen. E feltétel megvalósítása növeli a dolgozók öntudatát, fokozza felelősségérzetüket a végzett munkában. Kibontakoztatja és felszínre hozza a dolgozók sok éves termelési tapasztalatát, melyet a pártszervezet összegyűjtve a gazdasági vezetés rendelkezésére bocsát. Jelentős feltétel a termelés pártellenőrzésének a párt- és gazdaságvezetés szakmai és politikai felkészültsége és szoros együttműködése. A szocializmus felépítése az üzem- és gazdaság tervfeladatainak megvalósítása olyan követelményeket állít a párt- és gazdaságvezetés elé, hogy a legteljesebb hozzáértéssel végezzék vezető, irányító tevékenységüket. De a legteljesebb szakmai hozzáértés is szűk prakticista irányzathoz vezet a gazdaságvezető részéről, ha politikai ismeretei hiányoznak. Az ilyen szemlélet oda vezet, hogy a gazdaságvezetés szakmai sovinizmusba esik, és az üzem, vagy gazdaság érdekeit feladatainak megoldását a népgazdaság egészétől elszakítva vizsgálja. Márpedig az ilyen szakmai vezetés, amely az egyéni és a vállalat érdekét a népgazdasági érdek fölé helyezi, mérhetetlen károkat okozhat az egész népgazdaságnak. Éppen ezért a pártszervezetek őrködjenek azon, hogy a vállalati érdekek összhangban legyenek a nép- gazdasági érdekkel. Törekedjenek arra, ho??y a gazdaságvezetés a szakmai ismeretek mellett megfelelő politikai ismeretekkel is rendelkezzen.
