Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-19 / 196. szám
4 népújság I960, augusztus 19., péntek-r1 Az új tanév előtt Egy-Rét hét, s Kezdődik a tanítás. A megyei tanács művelődési osztálya a napokban tartotta tanévnyitó értekezletét, amit már másnap követett a megyei tanács végrehajtó bizottságának tanácskozása, az 1959/60-as iskolai év eredményeiről, az 1960/61-es iskolai évre való felkészülésről, a politechnikai képzés eredményeiről, a pedagógusok nyári továbbképzéséről. E cikk keretében nincs mód, hogy az új tanév összes feladatait ® problémáit ismertessük, csupán néhány gondolatot szeretnénk elmondani mi is, • Gyakorlati oktatás Pontos dátummeghatározásra nincs szükség, hogy mikor hangzott el a jelszó: közelebb az élethez! Iskoláink, de társadalmi szerveink is az elmúlt esztendőben komoly erőfeszítéseket tettek, hogy minél több helyen megvalósíthassák a politechnikai képzést. Az, hogy megyénk ebben az évben termelőszövetkezeti megyévé alakult, nemcsak nagymérvű gazdasági, hanem hatalmas politikai változást is eredményezett. Olyan feltételeket is teremtett, különösen falun, hogy mind jobban előtérbe került a tanulók szakmai képzése. A gyakorlati oktatás megvalósulása általános iskoláinkban, középiskoláinkban sem ment minden nehézség nélkül. Sok helyen komoly ellenállás folyt a gyakorlati oktatás megvalósítása ellen. Több helyen a gyakorlati oktatás bevezetésének a tanteremhiány volt az oka, másutt megfelelő anyagi fedezet nemáHt rendelkezésre. Mégis szép eredménynek könyvelhetjük el, hogy 126 általános iskolából 51 iskolában 6500 tanuló kapcsolódott be ebbe az oktatási formába. S különösen nagy eredménynek számít Felszabadulásunk 1'5. évfordulója, tiszteletére készült képekből grafikai kiállítás nyíMk a békésttz, hogy az 59 iskoláiból TI iskolában a társadalom segítökészsége tette lehetősé a gyakorlati oktatás bevezetését. De nemcsak általános iskoláinkban, hanem gimnáziumainkban is erőfeszítéseket tettek a gyakorlati oktatás megvalósításáért. Nyolc gimnáziumban 14 tanulócsoportnál valósították meg az 5+1-es oktatási farinát. Iskoláink összesein 31 üzemmel állnak szerződéses kapcsolatban; Ezdk az eredmények önmagukért is beszélnek, de éppen ezért nem szabad elfelejtkeznünk néhány problémáról. Még számtalan lehetőség áll iskoláink előtt, hogy az oktatás minőségét magasabb színvonalra emeljék. Számtalan lehetőség van arra is, hogy iskoláink szorosabb kapcsolatot teremtsenek üzemeinkkel. Már sokszor írtunk arról, hogy forintban ki nem fejezhető, az az értékes segítség, amit üzemeink azzal adnak, hogy lehetőséget teremtettek diákjaink üzemi foglalkozására. Éppen a v. b. ülés tapasztalata és az évnyitó értekezlet bizonyítja, hogy iskoláinkban kezd megszűnni az íróasztal-romantika, helyette mind nagyobb szerepet kap az üzem, a munka. Ez már önmagáért is beszél, de fokozná kell, és lehet is fokozni az üzemek hatását az iskolai életre. Nem véletlen az, hogy azokban az iskolákban, ahol a gyakorlati oktatás már megvalósult, nőtt a diákok felelősségérzete. Ebből a felelősségérzetből táplálkozik az is, hogy iskoláink mind jobban a szocialista embert nevelő „műhelyekké” válnak. Az iskola és a társadalom Az elmúlt évek nem voltak hatástalanok pedagógusainkra sem. Pedagógusaink közül mind töbdor, Redő Ferenc, Feledy Gyula, Kondor Béla alkotásai is láthatók. ben látják, hogy munkájuk és életük elválaszthatatlan környezetüktől. Ma már nevetség tárgya terme az a pedagógus, aki nem ismerné falujában a tanács- vagy tsz-elnököt, vagy nem ismerné diákjainak otthoni életét. Pedagógusaink közül mind többen sok szép feladatot valósítanak meg az iskolán kívül is, segítik társadalmunk előrehaladását. Azonban előfordul az is, hogy egy tantestületen belül csak néhányan vesznek részt az iskolán kívüli munkában, míg a többiek hallomásból szereznek tudomást környezetűkről. Néhány pedagógusunk érzi ugyan, hogy segítenie kellene a falu szocialista átalakítását, mégis megelégszik csupán annyival, hogy a tankönyvben leírt anyagot megtanítja diákjaival. Vajon milyen meggyőzően tud beszélni az a tanító a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességéről, aki maga csak az utcán találkozott tsz-gazdával? Az iskola mindig világító torony egy-egy községben, így a tanítónak egy-egy faluban természetesen mindig a haladást keQ képviselnie. Vajon nem furcsa dolog az, ha olyanról hallunk, hogy egy-egy iskolánkban a széthúzás, az intrika foglalja le a pedagógusok erejét? Aiz elmúlt év legnagyobb eredménye az volt, hogy pedagógusaink jobban bekapcsolódtak a társadalmi és tömegszervezetek munkájába, részt kértek a feladatok megoldásából, s ezzel maguk is szinte átalakultak. Eredmény az is, hogy érvényesült a kommunista pedagógusok példamutatása, ami serkentőleg hatott a többi pedagógusra. Ez évben tovább ke® lépni ezen az úton, hogy a tantestületeken belül alakuljon ki az elvtársi megbecsülés légköre, ment ezzel saját munkájukat könnyítik meg, s eredményesebb lesz az oktató, nevelő miunka. Dóczi Imre Fejlődésünk 15 évé! bemutató kiállítás nyílik Békéscsabán Kétezer pedagógus az általános iskolai politechnikai oktatásban Segédkönyvek a nevelők munkájának könnyítésére Az 1960/61-es tanévben állami erőből újabb ötszáz általános iskolába vezetik be a politechnikai oktatást. így ezerötszáz iskolában kétezer pedagógus foglalkozik majd mintegy 200 000 tanuló műszaki gyakorlati képzésével. Az általános iskolai gyakorlati ismeretek tanításához elkészült a segédkönyv-sorozat második kötete. A kötet első része általános technológiai, valamint szerszám- ismereteket tartalmaz, s a fémmunkák alapműveleteit tárgyalja. A második rész tantervi anyagot foglal magában, számos példával és a javasolt munkadarabok műhelyrajzaival. Előkészületben vannak további kötetek és előreláthatólag még ez évben megjelenik a harmadik kötet. Ebben a famunkákkal ösz- szefüggő technológiai és szerszámismeretek lesznek, ezenkívül a famunkák osztályonkénti tantervi anyaga. Ugyancsak még az idén kiadják a háztartási gyakorlatok oktatásához készülő segédkönyvet. A kiadványokat valamennyi olyan általános iskolának megküldik, ahol már bevezették a politechnikai oktatást. Egyetlen filmben 27 történelmi tévedés Abel Gance „Austerlitz” című nagysikerű filmjében a történészek 27 történelmi tévedést fedeztek fel. A többi „monumentális történelmi filmhez” képest ez állítólag aránylag nem is nagy szám. Eszerint a ffbnkölcsönzőlk fellendíthetnék üzletüket, ha versenyt indítanának: ki fedezi fel a nézők közül mind a 27 történelmi tévedést? Tervbevették azt is, hogy az 1960/61-es oktatási évben a gyakorlati foglalkozások újabb tapasztalatait és továbbfejlesztésének kérdéseit táj értekezleteken vitatják meg a politechnikai órákat vezető pedagógusokkal, az iskolaigazgatókkal, szakfelügyelőkkel, üzemi szakemberekkel, a szülői mupkaközösségek képviselőivel. (MTI) Kerékpárvadászok Kerestem egy ismerősömmel a találkozást. Egy pillanatra, amíg benéztem az üzletbe, megtámasztottam a kerékpárt. Az illető nem volt bent és azonnal visszafordultam. Meghökkenve tapasztaltam, hogy egy idős asszony tolja a kerékpáromat egy másik helyre. — Kérem, ez az én kerékpárom — léptem hozzá. — Tudom — válaszolta közömbösen — és leszakított egy jegyet: Ötven fillér. — Maga még jól járt — oktatott ki. Tegnap egyik embernek eltűnt a kerékpárja. — Ellopták? — Nem. — Akkor? — Az őrszem bevitte a rendőrségre — válaszolta az asszony és jelentőségteljesen rámnézett. Megborzongtam, nem a rendőrségtől, hanem attól a gondolattól, hogy kerek egy napig szoronghattam volna, amíg nyomára jutok a „kerékpárvadásznak”. Ma már ott tartok, hogy jobban félek a „kerékpárvadászoktól”, mint a kerékpártól vajoktól. B. E. Árvízvédelmi csónakokat gyártanak Gyulán (Tudósítónktól.) A Vízgépészeti Vállalat gyulai üzemének egyik műhelyében teljesen a hajóépítésre rendezkedtek be. Gajdics János, a műhely vezetője elmondotta, hogy ebben a negyedévben 53 árvízvédelmi csónakot gyártanak. EzenkívéB elkészítettek egy nagyméretű, különleges partéprtő uszályt, amit mát el is szállítottak. Békésen is dolgozik egy csoport, »mely most fejezi be egy 24 tonnás hajó építését a vízrebocsátás helyéin. csabai Munkácsy Mihály Múbudapesti épek IV. zeumban. A kiállítást alkotmányunk ünnepén, augusztus 20-án, délelőtt 11 órakor nyitják meg. A kiállítás anyaga a felszabadulás utáni életünk nagy ipari és mezőgazdasági változásait szemlélteti. A rézkarcok között Ék SánHa Gyomén jár, feltétlen fürödjön meg a Liget-fürdő gyógyhatású termálvizében 1 n Gyomai fürdő vize: MkalalihidrogénkarbonátK Reuma, ishiás, c s ú z, köszvényes bántalmak ellen kitűnő gyógy hatás1. Nyitva: hétfő kivételével mindennap 3—21-ig m '■^."^.''8.'%. V. -V -V Jaj, de csúnya a szép szoba sarkába söpört szemét. De lehangoló a „csodálatos” és hasonló jelzőkkel illetett fővárosunk gyönyörű arculatának gödröcskéiben a könnyen éttá- volítható lerakódás. A Vár, a Gellérthegy, a Sziget, a Liget, a Dunapart, meg a többi hosszan sorolható gyönyörűség mellett ott a kevésbé szép, sőt rút részlet is. Most nem olyan települési és városrendészeti hiányosságokra gondolok, amilyenek időben és anyagiakban máról holnapra nem tüntethetők el. Ezeket majd sorra, rendre megoldják, hiszen a különféle távlati terveknek szerves részeiként szerepelnek. Nem költséges vállalkozásról, hanem csak qereblyéről, lapátról és egy kis kerészeti szépségápolásról van szó. A helyiérdekűvel Aquin- ’• cumba igyekezve, az óbudai partok látványa egészen elszomorított. Miért ne lehetne gyepet és virágot a partokra addig is, amíg a végleges rendezés ideje el nem következik? A lekaszált fű értékesítésével a kiadás megtérülne. Jelenleg kül- és belföldinek egyaránt szörnyű látvány a kétméteres gazzal benőtt, kő- meg kavicshalmokkal és mindenféle lim-lommal tarkított óbudai partszakasz, no és az ottani gyárak területén a rendetlenség. Áltjon itt, követendő példaként a filatorigáti vasútállomás, amely virágos, füves, fás pompájával oázis a sivatagban. Az ottani dolgozóknak van szívük és szépérzékük! Az óbudai részhez hasonlóan találni még Budapesten elhanyagolt területet, ahol a lapát, a gereblye, a füvesítés segítene. Budapest szeretete csekély fáradsággal és költséggel is csodát művelhetne. Tessék megnézni a budai Feneketlen tó környékét! Üdévé, életvidámmá varázsolták a környékbeliek. Hétköznapon a Halászbástya éppen olyan forgalmas, mint ünnepnapon. Most is emberek sokasága sétál ott. Mi egy lengyel turistatársaság közé kerültünk. Feleségem jóleső érzéssel jegyzi meg: — Ezek a mi fajtánk. Ez alatt azt érti, hogy dolgozó emberek. Hiszen láttunk mi annak idején elegáns hintákból és csillogó gépkocsikból kiszálló, páváskodó külföldieket is, akikről csak úgy bűzlött a rang és a pénz sza^'i. A mai Budapest látogatói túlnyomó többségükben a „mi fajtánk”. Jönnek hozzánk tőkések is, de zömüket vagy az üzlet, vagy a jó értelemben vett kíváncsiság hozza ide. Az unatkozó és feltűnési viszketegségben szenvedő urak és hölgyek a Riviérára és Miamiba igyekeznek, nem a szocialista országokba. A lengyelek közvetlenek, vidámak és fényképeznek rendületlen, Hárman megkérnek egy ott csellengő kisfiút, hogy kat- tintsa rájuk a fényképező masinájukat, s hogy ez megtörtént, köszönetül szeretettel ösz- szeölelkeznek vele. Nem, ezek nem külföldi „előkelőségek”, ezek a „mi fajtánk”. És milyen jó, hogy így van! Délután a Marx tér egyik részén várakozunk az átkelési alkalomra. Előttünk szinte megállás nélkül özönlenek a járművek. Egy komor szürkére festett zárt teherautó halad el előttünk. Mint a találós kérdésnél szokás, önkéntelenül kérdem: se ajtaja, se ablaka, csak néhány szellőző nyílás? Mi lehet, hullaszállító? Rr1 obil? Ellenkező irányban is robog egy, aztán még egy. Hirtelen frissen sült kenyér ülata csapja meg az orrom. Megvan! A kenyérgyári gépkocsik. Német szó üti meg a fülem. Mellettem kisebb csoport beszélget. Ugyancsak az átkelésre várnak. Eszreveszem, hogy egyikük a kény ér szállító autókra mutat, miközben ujjait rácsszerűen egymásra rakja, a börtönrácsot utánozva. A mellette álló rábólint, hogy érti. En köhintek, és mikor sikerül figyelmüket felkeltenem, mutatom a kezemmel, hogy ennivalót, „hámm- hámmot” visznek. Brot, brot próbálom hiányos német tudásommal megértetni velük az igazat. Felderül az arcuk. Danke, danke .;: — ismétlik többször is. Bennem pedig feltolul a kérdés, hogy miért nem festik az életet szállító járművet élénkebb színűre, és miért nem írják rá szép kaligráfikus betűkkel, úgy, mint a moszkvai kenyérszállító autókra, hogy „kenyér”. Miért kell még nekem, a „bennszülöttnek" is azon törnöm a fejem, hogy hullaszállítóval találkoztam-e vagy sem és miért kell a szerencsétlen külföldinek azt hinnie, hogy nálunk, ahol pedig szinte szemlátomást csökken a bűnözés, több a rabszállító mint bárhol? Huszár Rezső
