Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-19 / 196. szám

mépújsAa I960, augusztus 19., péntek Lelki önmérgezés gyík vidéki kórházban tör­tént a következő eset. Meglátogattam régi ismerősö­met. Ott ültem beszélgetve az ágya előtt, amikor hirtelen han­gos beszélgetés ütötte meg a fü­lemet. Az ápolónő a folyosóról igen haragosan kiabált egyik be­tegével, pedig betartotta a kór­házi szabályzatot, s nem kórt egyebet ápolójától... csak em­berséget. Igen meglepett az ápolónő ha­ragos, magáról megfeledkező ki­abálása, mert őt is régről ismer­tem. Évekkel ezelőtt kórházi ágyról láttam először, mikor be­tegen feküdtem, s úgy éreztem akkor, hogy Vera nővér kedves­sége, figyelmessége, fáradhatatlan munkája legalább annyira hozzá­járult felgyógyulásomhoz, mint az a sok gyógyszer, amelyet belém- tukmáltak az orvosok. Éppen ezért lepődtem meg Verán, s ta­lán nem is lesz érdektelen, ha önök is meghallgatják, kedves ol­vasók Vera történetét, azt az utat, melyen a régi, kedves, jó ápolónő, akit a betegek annyira szerettek, odáig jutott, hogy szin­te teher számára az a munka, melyet a köz érdekében végez. Azért is írom le történetét, mert Vera esete nem egyedülálló, ha­nem azoknak az embereknek az útja, akiket hatalmukba kerít a kispolgári önzés, a csak magam­mal törődés hálója. TVT em sokkal azután, hogy an­nak idején elhagytam a kórházat, Vera férjhez ment, egy fiatal üzemi munkáshoz. Károly meggondolt, „előrelátó” ember lé­vén megígérte anyósának, hogy felesége nem fog hiányt szenved­ni semmiben. Az első időben nem engedte Verát dolgozni, s a fiatalasszony, mivel a sok éjsza­kai szolgálat miatt amúgyis fá­radtnak érezte magát, ebbe bele­egyezett. Évszázados szokás, hogy az asszonyt a férje tartsa el — mondta Károly —, ezt a szokást ápolni fogjuk mi is. Ám Verának otthon sem ma­radt ideje a pihenésre. Férje elő­ször csak rendet, kényelmet, a mindennapos meleg vacsorát, ebé­det követelte meg, aztán mást is... Annak ellenére, hogy elég ala­csony bérkategóriájú munkás volt Károly, mégis tudott mellékesen keresni. Ugyanis „fusizott” ott­hon. A gyárból kicsempészte a fu­sizáshoz szükséges anyagokat, s munka után mindennap fúrt, fa­ragott a konyhában — piaci „megrendelésre”. Értett a lakatos szakmához is, s otthon lámpákat, öngyújtókat, borotvát fabrikált, amint mondotta a „mezőgazdaság megsegítésére”. Károly saját „készítményeinek” árusítása mellett nem vetette meg a kisebbfajta spekulációt sem. Például olcsón megvette a gumicsizmát, bakancsot a pénzza­varba került társaitól, s azt jóval magasabb áron eladta főleg a fa­lusiaknak. Néhány hónapi hézasélet után Károly felfedezte, hogy Verában a „piacon” is igen kitűnően hasz­nosítható értékek rejlenek: me­legen tud az emberek szemébe nézni, a hangja kedves, megnye­rő, szinte szuggerálni tudja vele az embereket. Mindez kiváló tulaj­donság volt, akkor, amikor még az asszony a betegágyak körül forgolódott, de milyen visszatet­szővé vált új életében! Eleinte idegenkedett is tőle,' de férje rá­vette: — Nézd, akkor jobban él­hetünk, s neked is több ruhád, ékszered lehet... Vagy talán más nőt bízzak meg ezzel?... Ez aztán hatott. VT era, akii máskülönben is könnyen befolyásolható volt, azontúl eljárt a bizományi áruházba, „kihalászta” a kelendő közszükségleti, főleg ruházati cik­keket, vagy olcsó pénzen ismerő­seinél stb. vásárolta azt meg, s szerény, de biztos haszonnal to­vábbadta azokat. Nem érezte bű­nösnek magát, megszokta lassan ezt az életet és úgy gondolta, bol­dog házasságban él. Kezdetben szomszédjaik is így látták, aztán lassacskán a háta mögött kezdtek beszélni, elfordul­tak tőle, s Verának úgy tűnt, mintha minden újonnan beszer­zett holmija csak rontana a szom­szédok és az ő közöttük amúgy is megromlott viszonyon, mintha va­lami színtelen foltot hagyna fér­je, s az ő jellemén. — Irigyelnek, ennyi az egész! — próbálta megnyugtatni Verát a férje. — Irigyelnek azért, mert ők nem tudták olyan hamar be­szerezni bútoraikat, berendezni lakásukat, mint mi. De erről csak ők tehetnek, miért olvasnak, „ta­nulnák” munka után, miért nem törekednek ők is többre ... Verát azonban nem nyugtatta ez meg. Reá, aki szabad idejét mégis in­kább az emberek között töltötte, jobban hatott az a hideg lenézés, amelyben azok részesülnek a kör­nyezetüktől, akik jogtalan előnyö­ket szereznek maguknak ember­társaik rovására. Néhány heti ví­vódás után az érzékeny lelkületű Vera tűrhetetlennek találta már környezetét, mindenkivel összeve­szett, s órákig sírt egy-egy ilyen purparlé után. Férje, akinek ben­ső világát a „tollasodás” utáni szenvedélyes vágy jellemezte, egyszerűen nem értette asszonyát, s ahelyett, hogy változtatott vol­na életmódján, sértegette, hiszté­riás „lelkiző”-nek nevezte s kény­szerítette, hogy tovább „űzze az ipart”. Vera szerette férjét, s en­gedelmeskedett. Csupán azt kö­Szarvasi Vegyes és Háziipari Termelőszövetkezet Szarvas Szeretettel köszönti a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmával kedves vevőit, valamint a szövetkezet összes tagjait. További munkájukhoz sok sikert kíván « szövetkezet vezetősége 501 tötte ki, hadd menjen vissza a kór­házba, legalább a szomszédok ne mondják, hogy egy fizetésből él­nek ilyen jól. A z anyagi fölény olcsó tuda­ta, amit Károly igyekezett kinevelni Verában — „megtaní­totta” lassacskán ezt a nem sok­kal a felszabadulás előtt született asszonyt arra, hogy az önző, régi világból ittmaradt mércével mér­je az embereket: aki rosszabb anyagi körülmények között él, az rosszabb nálam, azt megsérthe­tem, és semmi közöm hozzá, hogy mi az oka bajának... A régi gyengéd és kedves ápolónő ilyen kispolgári átalakuláson ment ke­resztül, s most miután újból munkába áll, lelkiismeret nélkül sértegetett egy beteg asszonyt. A munka nélkül töltött néhány esz­tendő — mialatt önző módon fér­je befolyására csak a saját éle­tével foglalkozott, szürke porré­teggel vonta be, valósággal leta­rolta a lelkét. Az életben — mint ez a példa is igazolja — nem hirtelen, má­ról holnapra mennek végbe ezek a lelki átalakulások. De ott lesel­kedik mindenkire és sokan nem is sejtik, hogy az egyéni érdekek önző hajhászása, a sűrű italozás, a rossz, kozmopolita társaságba keveredés stb. hogyan formálja lassan-lassan rossz irányba a gondolkozást, hogyan ereszt gyö­keret bennünk a mi társadal­munktól idegen szellem. Azt hi­szem ezért, a mi társadalmi bíró­ságainknak nemcsak a verekedők, rágalmazók, részegeskedők felett kellené ítéletet mondaniuk, hi­szen az ilyen cselekedeteket tör­vényeink is büntetik. De itt van az ügyesen szerzett, „mellékjöve­delem”, a titokban végzett lelki önmérgezés, melyet a nyerészke­dés, a mások kárára történő jog­talan anyagi előnyszerzés idéz elő, s amelynek meggátlására még nincs semmiféle törvénycikkely. J lyen esetekkel fokozottan kellene foglalkozniuk az Ivtársi bíróságoknak, hogy még idejében megmentsünk sok becsü­letes embert. Varga Dezső Indonézia többé nem könyörög Djakarta (Oj-Kína) Sukarno indonéz elnök közölte, hogy kormánya megszakítja dip­lomáciai kapcsolatait Hollandiá­val. Az elnök hangoztatta, Indonézia többé nem könyörög tárgyaláso­kért és a jövőben erélyes intéz­kedéseket tesz, hogy Hollandiától visszaszerezze Nyugat-Iriánt. Sukarno bejelentette, hogy új földreform-programot dolgoztak ki. E program keretében meg­szüntetik a földbirtokokra vonat­kozó összes külföldi érdekeltséget, és — mint az elnök mondotta — a földeket össznépi tulajdonná te­szik. Jól értesült körök szerint Hollan­dia Ausztriával, Angliával és az Egyesült Államokkal tárgyal ar­ról, ki képviselje Hollandia érde­keit Indonéziában. A Biztonsági Tanács szombaton foglalkozik ismét a kongói helyzettel New York (MTI) Hammarskjöld főtitkár szerdán este az ENSZ kilenc afrikai tag­államának küldötteivel folytatott két és fél órás megbeszélés után úgy döntött, hogy a Biztonsági Tanács nem pénteken, hanem szombaton foglalkozik ismét a kongói helyzettel. Az afrikai kül­döttek ugyanis még az ülés előtt tanácskozni kívánnak a kongoi kormány New York-ba érkező Tíz éves a Tanácsok Lapja Augusztus 20-án, alkotmá­nyunk ünnepén, a tanácsok meg­alakulásának 10 éves évforduló­ján köszöntjük laptársunkat, a Tanácsok Lapját. A lap egy évti­zede segiti olvasóit, elsősorban a tanácstagokat, a tanácsi vezető­ket és az apparátus dolgozóit a szocializmus építéséből adódó ál­lami feladatok eredményes meg­valósításában. A lap olvasótábora a Tanácsok Lapján keresztül rendszeresen megismeri a párt­ós kormányhatározatokat, a fon­tosabb rendelkezéseket, s ennek birtokában tapasztalatokat sze­rez, hogyan kell az állami fel­adatokat a helyi kezdeményezé­sekkel kibővíteni. Az évforduló alkalmával sok sikert és további eredményes munkát kívánunk laptársunknak, a Tanácsok Lap­ja szerkesztőségének a szocializ­mus építését segítő felelősségtel­jes munkájukban. képviselőivel. Lehetségesnek tart­ják, hogy a Biztonsági Tanács küszöbön álló ülésszakán Lu­mumba miniszterelnök személye­sen is részt vesz. Nkrumah miniszterelnök a ghanai parlament szerdai ülésén mondott beszédében nyugati hír- ügynökségek közlése szerint ki­jelentette, hogy Ghana kormánya bízik az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében és úgy véli, hogy az ENSZ-nek kötelessége segitséget nyújtania Kongó kormányának rendezett közigazgatási fenntar­tásában és a Kongói Köztársaság egységének, valamint területi ép­ségének biztosításában. Lumumba miniszterelnök szer­dán este újabb sajtóértekezleten nyilatkozott a fejleményekről. Többek között azt is kijelentette, hogy ha az ENSZ nem teljesíti a kongói kormány kívánságát — egyebek között azt, hogy afrikai —ázsiai semleges megfigyelőcso­portot küld a Biztonsági Tanács kongói határozatai végrehajtásá­nak ellenőrzésére —, akkor egy héten belül baráti afrikai orszá­gok segítségével kongói csapato­kat küld Katangába a rend hely­reállítására. Hangsúlyozta, hogy belga és más külföldi sajtóközle­ményekkel ellentétben Katangá- ban egyáltalán nem állt helyre a rend és a tartomány elnyomott lakosságától naponta érkeznek se­gélykérések kormányához. A Reuter-iroda jelenti, hogy Jakovljev szovjet nagykövet szerdán átnyújtotta megbízóleve- ■lét Kaszavubu köztársasági elnök­nek. A „SAC** madarai Ha van egyáltalán pokol, akkor annak tornáca abban az óriási bunkerben található, amelyet Nebraskában, a szarvasmarhájá­ról ismert államban építettek Omal.a közelében. Ebben a bun­kerben, amelyhez képest Hitler bombabiztos „Führer-bunkerje” szegényes búvólyuk volt, székel Amerika leghatalmasabb táborno­ka. Az illető nem más, mint Tho­mas Powers tábornok, a „Strate­gie Air Command” főnöke. Ez a férfi parancsot adhat 2000 atom- bombázónak, hogy induljanak útnak kijelölt célpontjaik felé és a pusztulás poklát zúdítsák a vi­lágra. A nap sugarai nem hatol­hatnak be a tábornok szolgálati szobájába. Az ugyanis 15 méter­nyire van a föld alatt, a SAC fő­hadiszállásán. A parkettet vastag szőnyegek borítják. A falak ha­talmas térképekkel vannak kita­pétázva. A parancsnoki terem — amelyet Powers néhány lépéssel elérhet szobájából — kétemeletes, csaknem ötven méter hosszú, s ez képezi a stratégiai légiflotta egész elektronikus agyát. Ebből a szo­„A pokol repülőezrede” címmel cikk­sorozat jelent meg a közelmúltban a Neue Berliner Illustrierte című képes folyóiratban Horst Rennhack tollából. Cikks-rozatunk ennek felhasználásával késaitL bából tartják állandóan változó kódokkal, telefonon, távgépíró és rádió révén a háromszoros kon­taktust a negyedmillió SAC-ka- tonával, akik öt világrészben, a szocialista tábor kereken 66 000 kilométer hosszú határai mentén állomásoznak. Itt, a több tonnás acélajtók mögött, amelyek riadó esetén harminc másodperc alatt önműködően nyitódnak és záród­nak, található a világnak az a vö­rös, legveszélyesebb telefonja, amelyen húsz másodperc alatt mind a 70 SAC-légiezrednek ki lehet adni a parancsot: támadás a Szovjetunió ellen. És itt látható végül az a hatalmas televíziós berendezés, amelynek képernyői mindenkit szemmel tartanak, aki a főhadiszállásra belép és aki az időjárásjelző állomások, az erő­művek, a hírközpontok és az anyagraktárak mellett elhaladva a parancsnoki terembe megy ... „Még ez is” — morgott Powers tábornok, amikor szárnysegéd je megkérdezte, hogy a berendelt századparancsnok most bejöhet-e. Egészen üres gyomorral kell te­hát neki a kora reggeli órákban a bizonyára nem derűs vitát le­folytatnia azzal a tiszttel, akinek századában az a kínos incidens történt, amely oly sok port vert '“1. Sainos. sok úiságban jelent meg a hír, hogy Wiscounsin észa­ki államban egy SAC-vadászgép tüzet nyitott a polgári lakosságra. A pilóta a mezőkön dolgozó far­mereket szovjet katonáknak néz­te és traktoraikat pedig páncélo­soknak és fedélzeti fegyveréből rnzet nyitott rájuk. „Bizonyára túlsók szeszt ittam” — jelentette ki később a kihall­gatáskor. „Nem is csoda, amikor az ember ma annyi szóbeszédet hall a vörösökről, hogy az ember tényleg vörösen lát és meghúzza a ravaszt.” Powers a pilótát nyomban le- csukatta, azonban sokáig nem szűntek meg azok a kellemetlen­ségek, amelyek az incidens foly­tán adódtak. Először is jelentést kellett küldenie a hadügyminisz­tériumnak Washingtonba, majd egy kongresszusi bizottság kért részletes elemzést az egész ügyről, kimerítően felvázolva mindazo­kat az intézkedéseket, amelyeket Powers megtenni szándékozik, hogy egy, a lakosságot megdöb­bentő hasonló incidens többé ne ismétlődjék meg. De ki tudja ezt szavatolni, te­kintettel azokra az ijesztő ered­ményekre, amelyeket a légierő egyik vizsgálata a felszínre ho­zott? A tábornok kinyitotta pán­célszekrényét és kivett onnan egy mappát, amely dr. Frank B. Ber­ry, az amerikai hadügyminiszté­rium államtitkárának titkos vizs­gálati jelentését tartalmazta. Po­wers összevonta szemöldökét, amikor már harmadszor vagy ne­gyedszer lapozott végig az elem­zésen:

Next

/
Oldalképek
Tartalom