Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-10 / 188. szám

2

NÉPÚJSÁG

I960, augusztus 10,, széria

QhjjJl Lmél édeixim^álifrz

Kedves Asszonyom !

/"S szinte hangú levelére, mely^ nek minden mondata egy- egy nagy és érdekes kérdés, szívesen válaszolok, annál is inkább, mert tudom, mint vallásos szülő, gyermeke világnézeti nevelésének gondjában nincs egyedül.

Osztozom nézetében, amikor azt Írja, mi felnőttek vagyunk a felelősek gyermekeink jövőjéért. Rajtunk múlik, hogy békében élhetnek-e, vagy az atombomba szörnyű következményeit lesznek kénytelenek elszenvedni. Említi levelében azt is, hogy a hitben élő szülők ugyanazt akarják a gyermekeiknek, mint azok, akik nem vallásosak. Egyetértek ezekkel a gondolatokkal is és mindez jó alap arra, hogy más kérdésekben is barátilag beszélgessünk.

Mint írja: „Mindaz, amire törekszünk, csak akkor valósulhat meg igazán, ha az emberek lelki- ismeretét Krisztus szelleme hatja át”. Ezért arra kér bennünket, ne írjunk a kettős nevelésről, mert félő, hogy a gyermeket elidege- nitjük a sok élettapasztalattal rendelkező szüleiktől. E gondolatokra szeretnék bővebben válaszolni, előrebocsátva, hogy gyermekkoromban engem is a túlvilágba vetett hitben neveltek. Később bizonyos tudományos ismeretek megszerzése után, ^minden kényszer nélkül önként elvetettem a téves világszemléletet. Természetesen ez nem történt egyik napról a másikra, a meggyőződést sok gondolat, vita előzte meg, olyan viták is, mint amilyet most itt a levélben folytatunk.

T^edves K. Gy.-né, ön azt mondja, hogy a túlvilágról alkotott misztikus elképzelések a helyesek. Sokan a materializmust tartjuk igaznak, mert mint tapasztaljuk, tudományos megalapozottsággal magyarázza a világ dolgait, lényegét. Nincsenek kevesen azok sem, akik szavakban hívőknek vallják magukat, de már régen eszükbe sem jut fohászkodni, mert rájöttek, hogy a betegség megszüntetője nem az imádság, hanem az orvosi gyógykezelés, hogy a boldogság kovácsa maga az ember és közössége. Ezek után önkéntelenül elénk tolakodik a kérdés: kiknek van igazuk?

„Hát nem mindegy, kinek van igaza? Van ennek a vitának valami értelme?” — kérdezi ön a levelében. Véleményem szerint nemcsak, hogy értelme van az igazság keresésének, de szükség- szerű, elkerülhetetlen is. Amint majd látja, gazdasági, szociális és erkölcsi jelentőségű, hogyan fogjuk fel a világ dolgait, a társadalom problémáit.

Talán kezdjem ott, hogy világnézetnek is, mint minden eszmének, elméletének megvan a bírája, mely soha nem téved, s ez a gyakorlat.

JS mikor az orvostudomány még nem volt ilyen fejlett, akkor történt, hogy a falvakban felütötte a fejét a kolera, a pestis vagy a himlő. A hívők ekével kimentek a falu határába, és imák mormolása közben mély barázdát szántottak a falu köré, hogy távol tartsák maguktól a betegségeket. A templomban könyörgő istentiszteletet tartottak, hogy a nép megmeneküljön. Persze sem ez, sem a fohász nem segített. Száz meg százezer ember pusztult el pestisben, kolerában, tífuszban és

más járványos betegségben. Amikor azonban az orvostudomány felfedezte a betegségek természetes okait és az ellenük való védekezés eszközét, minden imádság nélkül megszüntette ezeket a járványokat. Világos, hogy nem a misztikum, hanem a tudomány szabadítja meg az embereket a természeti csapásoktól és az élet egyéb nehézségeitől.

De talán mégis csak más a helyzet, ami az ember szellemi tevékenységét illeti. Az emberi lélek még lehet túlvilági eredetű, mondhatja ön. Csak egyetlen esetet említünk ezzel kapcsolatban, mely ezt a magyarázatot is képtelenné teszi. Amikor az orvosok narkózis útján hatnak az ideg- rendszerre, az agyra, akkor bizonyos időre kikapcsolják az ember tudatát, lelki működését. Szóval az orvosok kloroform segítségével irányítják az „isteni eredetű lelket”.

ön azt írja, hogy a túlvilágba vetett hit semmiképpen sem árt. De mi az, ha nem ártalom, amikor ez a tanítás az ember értékének lebecsülésével vagy tagadásával lealacsonyítja az emberi méltóságot. Azt a gondolatot sugalmazza a hívőknek, hogy a természetfeletti mindenhatósággal szemben az ember semmi, szolga, olyan, mint a pehely, melyet kénye-ked- ve szerint röpít a szél. A gondolat hirdetésével, hogy egy képzeletbeli lény szolgái vagyunk, passzivitásra, megadásra neveli az embereket. Amikor a kapitalizmus ellen folyik a küzdelem, az elnyomottakat visszatartja attól, hogy harcoljanak felszabadulásukért. Mégingatja az emberek hitét saját erejükben. Nem véletlen, hogy az egyházi szertartásoknál minduntalan visszatér a csüggedésből fakadó fohász: „Uram, irgalmazz nekünk!” „Ments meg uram minket!”

M

ég nem is olyan régen Dél- Szudánban egy kis néger törzs a legsötétebb éjszakában nagy ceremónia közepette varázsszertartásokat mutatott be a krokodil-istennek. Ez alkalommal egy-egy ifjú legényt áldoztak fel, etettek meg a krokodilokkal. Közben szállt a könyörgés az istenük felé: múljon el a törzs felől az istenség haragja, tüntesse el a fehér arcú embereket földjükről, akiket azért küldött büntetésképpen Afrika földjére, hogy megbosszulja őseik vétkeit.

A könyörgéseik, s a vallásos áldozatuk itt sem segítettek. De amint Afrika népe megtanulta, hogy összefogásuk mily hatalmas erő, s hogy szívós küzdelemmel végleges győzelmet arathatnak gyarmati uraikon, amint elindultak kövekkel, botokkal, lándzsákkal felszerelt néger tüntetők a gyarmati katonák géppisztolyos kordonja ellen, hogy kivívják függetlenségüket, saját maguk döntsenek sorsukról, minden imádság és krokodil-áldozat né'kűl, győznek ebben a harcban.

— Akárhogy is van, de ma is sok becsületes ember vallásos. Valaminek csak lennie kell az emberek felett — vetheti ön közbe. A félelem teremtette az isteneket — mondották nagy tanítóink. A felszabadulás óta hazánkban sokat tettünk azért, hogy megszűnjenek azok az okok, melyek a félelmet kiváltják az emberekben. Nálunk nincs már munkanélküliség, nincs válság és megszűnt a nyomor, az éhség, a rengeteg gyermekhalál. Növekedett az átlagos életkor és így tovább sorolhatnánk azokat az eredményeinket, melyek sok, látszólag véletlen, előre nem látható félelemtől és csapástól mentették meg társadalmunkat és benne az embert. A félelmet kiváltó másféle okok is ma már tudományosan megértett és természetesnek elfogadott életjelenségnek számítanak.

TJTídves K. Gy.-né! Ne hara- gudjon, hogy hosszan írtaim, de sajnos, így is nagyon keveset tudtam elmondani, ön jóval többet kérdezett, és abban a reményben zárom soraim, hogy aggódó lelke megnyugszik egyszer és megerősödiJc abban a hitben, hogy gyermeke nevelése jó kezekben van az iskolában is. Ha szüleitől is megkapja a helyes nevelést — és ebben bizonyos vagyok —, derék ember válik belőle.

Tisztelettel:

Roda Zoltán

Spanyolországi politikai foglyok levele a l'Humanitében

Párizs (TASZSZ)

A rHumanité részleteket közöl spanyolországi politikai bebör- tönzötteknek a lap szerkesztőségéhez írt leveléből. „Bár elzártak minket a világtól, mégis megtudtuk, hogy világszerte harc bontakozik ki értünk” — hangzik a többi között a levél.

„Kérünk titeket, harcoljatok értünk a jövőben is, és higgyetek benne, hogy ez megkönnyíti a mi helyzetünket és küzdelmünket szabadon bocsátásunkért”.

„Felhívunk titeket, szervezzetek bizottságokat ismert közéleti személyiségekből, jogászokból, papokból, újságírókból, tudósokból, színészekből és a társadalom minden rétegének képviselőiből, s látogassanak el ezek a bizottságok a spanyolországi börtönökbe, például a burgosi központi börtönbe vagy a Madrid-vidékibe, hogy velünk és családunk tagjaival elbeszélgetve ismertté tegvék a világ előtt valóságos helyzetünket, a börtöntörvények rettenetes

megszegéseit és az embertelenséget, amelynek áldozataivá lettünk. Követeljétek, hogy Franco kormánya vessen véget szenvedéseinknek.” (MTI)

HíSarúellenes tüntetések az Egyesült ŰilamoStáan

NewWotk (TASZSZ)

Mint az UPI tudósítója jelenti, augusztus 8-án amerikai pa cifisták csoportja elindult Bostonból New-Londonba, hog* tiltakozzék a Polaris rakétákká felszerelhető tergeralatt j árók

építési programja ellen.

Egy másik harminc főnyi csoport New York állambeli Név/ Rochellenből indult New-Lon dón felé. A két csoport előreláthatólag augusztus 14-én találkozik majd. (MTI)

Speidel tábornok nyilatkozata a NATO stratégiájáról

Washington (MTI)

Hans Speidel tábornok, a hitlerista hadsereg volt vezérkari főnöke, jelenleg a NATO szárazA Revoluclon a kubai püspök

pasz tor It* veiéről

Havanna (MTI)

Mint ismeretes, a kubai templomokban vasárnap felolvasták a katolikus püspök pásztorlevelét, amely az állítólagos „erösbödő kommunista tendenciák” ürügyén támadást intézett a forradalom ellen.

A Revolution című lap hétfői száma hangsúlyozza, hogy a kubai nép vallásos, de ugyanakkor forradalmi is. A lap megírja, hogy a pásztorlevél felolvasása nyomán több templomban a rendőrségnek kellett megvédenie a papokat a hívők felháborodásától. (MTI)

földi haderőinek európai főparancsnoka hétfőn beszédet mondott Washingtonban, az amerikai hadsereg társaságának rendes évi gyűlésén.

Kijelentette, a NATO-hatalmak stratégiai elgondolása szerint Közép-Európát „legkeletibb szélén” kell megvédeni. Hangoztatta, hogy mivel a Nyugat elvesztette légi fölényét, a korábbi tervekkel ellentétben már nem a stratégiai légierőket tekintik a katonai műveletek fő hordozójának Európában, hanem a szárazföldi erőket, amelyeket a NATO- nak most növelnie kell. Speidel nem mulasztotta el megjegyezni hogy a „NATO-t megerősítette Nyugat-Németország felvétele a tagállamok közé, továbbá a nyugatnémet hadsereg felállítása' Hozzátette, hogy „a teljes elrettentés elméletének a politikában még ma is értéke van.

Nemrég autóbusz-körutazáson vettem részt Csehszlovákiában é6 az NDK-ban.

Különös élmény volt. Szokatlanul szigorú időbeosztás, zsúfolt program, minden nap más város, más szálloda, a csehek lágy, éneklő beszéde, aztán a hűvösebb, pat- togóbb német szó ... Városnézés... Rengeteg műemlék... Tíz nap alatt futottuk végig a cseh és német nép középkorát, újkorát, tíz nap alatt ismerkedtünk régi és mai életével, úgy-ahogy, hiszen egy kerek év sem lenne elegendő az alapos megismeréshez.

Furcsa históriák, különböző ritkaságok, stílusok, dátumok, nevek kavarodtak össze e tíz nap alatt, nagyrészt a véges emlékezetre bízva. Jegyezgettem ugyan kis cédulákra, de kevés sikerrel és igen keveset. Nem baj — gondoltam —. majd otthon, csöndben visszaidézve a látottakat, úgyis eszembe jut az, ami ebből az utazásból a legfontosabb, legérdekesebb. A wei- mari Goethe-házat, a jénai planetáriumot, a meisseni porcellán- múzeumot, a buchenwaldi emlékmű roppant tömegét, az aranyfényű Prága híres várát, Karlovy- Vary gőzölgő forrásait jegyzet nélkül sem lehet elfelejteni. Ezekről annyit tudok mesélni majd otthon, hogy győzzék hallgatni az ismerősök.

Emlék és intelem

Aztán mikor erre került sor, amikor elhalmoztak kérdésekkel: mi volt? hogy volt? milyen helyeken jártál? — mintha kifújták volna fejemből Weimart, Lipcsét, Prágát és a többit — hirtelen egy városnév villant fel: Drezda.

A legendás ' kultúrájú Drezda, amelynek látványa a lehető legellentétesebb érzéseket keltette föl bennem. Meghökkentem, lelkesedtem és szomorkodtam ... képtelen zűrzavar volt ez. Ügy néztem körbe, mint akit főbeútöt- tek. Micsoda város ez? Külső részein hatalmas iramú építkezés. Modem lakóházak. Üj utcák és üzletsorok. Kitűnő szórakozóhelyek. De mi maradt a hajdani Drezdából? Jóformán semmi.

A háború negyven percet szánt erre a városra. Csak negyven per. cet, de ez alatt megállt a szívverése, halott teste pedig öt napon át égett a máglyán, amelyet bombák tízezrei gyújtottak

Romok, megfeketült vázak, tépett, rongyos tűzfalak merednek felfelé. Konok, szívós futónövények ölelkeznek a romokkal. Néma, kiégett lakóházak csonka falai között erős, hatalmas fák és kósza bokrok nőttek a tizenöt év alatt.

Nyomott hangulatban mentem a híres Zwingerbe, hogy lássam a képtár megmentett és immár együttlevő anyagát: Raffael,

Rembrandt, Tizián, Rubens, Velasquez, Giorgione és még sok más klasszikus nagymester csodálatos remekműveit, amelyek az emberszeretet jegyében jöttek létre, derűt, nyugalmat, örömöt és bölcsességet árasztanak, harmonikusan egyesítve a termékeny klasszikus kor életérzéseit.

Néztem az embereket, akik elbűvölve, halkan sétáltak a termekben, s hosszasan bámulták Raffael világhírű Sixtusi Madonnáját, Giorgione Venusát... Az arcokon is nyugalom és derű.

Csoportunkból valakinek eszébe ötlött, hogy van itt a közelben egy ékszer-kiállítás. Tömérdek kincs. Az asszonyok lelkesülten suttogtak: ezt meg kell nézni... menjünk oda ... Nekem magamnak nemigen tetszett a dolog. Ékszerek? Kincsek? Van Drezdában egyéb, fontosabb látnivaló is. De hogy mindenki izgatottan

megindult — mentem. És milyen szerencse, hogy mentem! Mert azokban a szobákban, amelyen át az ékszer-kiállításhoz lehet jutni — ritka, értékes kincseket találtam. \

A falakon grafikák függtek. Käthe Kollwitz rézkarcai, fametszetei, litográfiái. szénrajzat. Kompozíciók, tanulmányok, vázlatok ... Egy nagyszerű művész nagyszerű alkotásai. Egy szenvedélyes és sokat szenvedett asszonyé és anyáé, aki mélységesen szerette az embereket, aki képeivel harcolt, kiáltott, sírt, könyör- gött, agitált és átkozódott. A nyomorúság, az éhség, a betegség és a halál borzalma int képeiről és plakátjairól. A háborúról szóló sorozata sötét színekkel figyelmeztet: Ne legyen háború! Nem kell háború! Soha többé háborút!

Furcsák érzés volt Kollwitzzal éppen Drezdában találkozni... Nem valószínű, hogy szándékosan helyezték ide gyűjteményes kiállítását, a látogató azonban így érzi. Ahogy az ablakon kinéztem — romok néztek vissza. Ne legyen háború! Nem kell háború! Lám, mivé lett a legendás Drezda... A háború arcul ütötte, s ujjaina® nyoma — a sok építkezés ellenéi re — még ma is arcán ég.

Kollwitz képei intenek. Vigyázat!

BJSO TEBEZ