Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-27 / 202. szám

1980. augusztus Ti., seombaí népújság EGY NAP AZ ÉLETMENTŐKKEL Hét Óra mólt tíz perccel. A békéscsabai mentőállomás sar­kig kitért nagykapujához értem. A garázs előtt felsorakozott fe­hér mentőautók sziknáziva verték vissza az augusztus reggeli nap­fényt Néhány percre megálltam a sarkig kitárt nagykapuban, s arra gondoltam: ezekben a per­cekben még itt állnak ezek a fe­hér mentőautók, de ki tudja, hogy néhány perc múlva merre szágul­danak ' szirénázva, hogy életet mentsenek. E gondolatokkal léptem a men­tőautókhoz, ahol ápolók, gépko­csivezetők várakoztak leváltásuk­ra. Mire kölcsönösen bemutatkoz­tunk egymásnak, fél nyolcat mu­tatott az óra, s az éjszaka szolgá­latot teljesítő gépkocsivezetők kocsiba ültek és Hódút László ga­rázsmester irányításával mindent tüzetesen átnéztek. Működik-e a kürt, a sziréna, nincs-e valami baj a fékekkel, a gyújtással, a rugókkal. Az ápolók pedig alapos körültekintéssel adták át egy­másnak a mentőautó belső fel­szereléseit, a mentőládát, gyógy­szereket, műszereket. Közben Krátki György telefonközpontos is átvette a 24 órára szóló szol­gálatát. A szolgálat átadása és át­vétele még be sem fejeződött, amikor a telefonközpontban Krát­ki György felvette az első hívást. Két perc múlva már Békéscsaba utcáin robogtunk az MA 04—09 -es rendszámú IFA gyártmányú men­tőautóval. Kolarovszki András gépkocsivezető biztos kézzel ve­zette a kocsit. Mezőberénybe szólt a kihívás, ahonnan egy fertőző tüdőbeteget kellett a gyulai kór­házba szállítani. Czinkóczki Már­ton föápolóval a kocsi hátsó ré­szében foglaltunk helyet. Beszél­gettünk. — Lehet-e szebb hivatás, mint éjjel-nappal az emberek életének megmentéséért tevékenykedni? — mondta többször is. Hivatás. Ezt mondta Czlnkóczki Márton. Igen ez valóban hivatás. De a munka árnyoldalairól is be­szélt. Mert nem tudja, nem bírja megállni, hogy elhallgassa. — Ha hívnak, mi azonnal me­gyünk. Sőt, azt valljuk: inkább kisebb veszély esetén is szívesen kimegyünk. De azért néha egy kicsit jobban is megnézhetné egyik-másik orvos, hogy minden esetben szükséges-e mentő? Mert már nem is egyszer volt olyan eset, amikor járni tudó beteghez hívtak bennünket, ugyanakkor az életveszélyes állapotban lévőhöz nem tudtunk időben kijutni, mert valamennyi kocsi úton voít. Megérkeztünk Mezőbe­rénybe, aztán hamarosan Gyula felé robogunk. Forgalmas az út­vonal. A józan emberi ész azt diktálja, hogy a mentőautót, ha nem is szirénázik, részesítsék előnyben a másmilyen járművek. Azonban nem ez történt. Kétszer is mi szorultunk hátrányos hely­zetbe. Bosszankodásomra Kola­rovszki András, a gépkocsivezető próbált nyugtató szavakat mon­dani: — így van ez naponként, ki­tudja hányszor! Sokan mit sem törődnek a mentőkkel, csak ők haladjanak... Megérkeztünk a gyulai kór­házba. A röntgen nem mutatott fertőzést, életveszélyt. Ezek sze­rint nem is volt szükséges men­tő . : : De nincs idő tovább magyaráz­kodni. A gyulai mentőállomáson Csabát hívja Czinkóczki Márton főápoló, hogy nincs-e a gyulai já­rásból újabb hívás. — Nincs — kapjuk a választ. Alighogy beérünk a békéscsa­bai mentőálomásra, az MA 04—10-es rendszámú kocsi veze­tője, Csomós Géza és Szász György ápoló indulnak Békésre az egészségházhoz, hogy egy 14 éves, fertőző máj gyulladásos lányt a békéscsabai kórházba szállítsanak. Néhány perc múlva újabb telefonhívás: s máir indul is a harmadik mentőautó egy édesanyáért és korán született gyermekéért. Rövid időre elhaUglattak a te­lefonok. S az életmentők újra munkájukról beszéltek. Ott ült közöttük dr. Vásárhelyi István elvtárs is, a mentőállomások me­gyei főorvosa. Jó volt látni és hallgatni azt a közvetlenséget, azt az őszinte összefogást, ami össze­köti a békéscsabai mentőállomás kollektíváját. — Sokszor türelmetlenek az emberek, amikór bennünket hív­nak — mondták csaknem egy­szerre. — Leginkább csak azt közük telefonon, hogy ide és ide menjünk, de már azonnal. Pedig ez még kevés nekünk. Tudnunk kell azt is, hogy ki sérült meg, vagy hányán várnak súlyos álla­potban reánik.;. Persze megért­jük mi a családtagok féltő aggó­dását, hiszen mi is férjek, apák vagyunk. Tudjuk mi is, hogy mit jelent az életveszély közepette látni szeretteinket.:;. Beszélgetésünket egy újabb telefoncsengetés szakította félbe. „A békéscsabai fürdőben egy fiú súlyos sebesülten vár­ja a mentőket” — így közli egy ijedt női hang. Néhány perc múl­va a helyszínen vagyunk. A jár­da szélén egy férfi áll, mellette bekötözött jobb alsókarral egy 12 év körüli „srác”, aki mosolyog. Czinkóczki Márton, noha látja, hogy súlyos sebesülésről szó sincs, még jobban átikötötzi a fiú kar­ját. A kocsi alig indul el, a rni „súlyos” betegünk már egykedvű­en a mentőautó sebességéről be­szél. A békéscsabai kórház bal­eseti sebészeti osztályáról tíz perc múlva már vidáman távozik „betegünk”, akinek alig egy centis vágás van a karján, amit ugrándozás közben egy üveg okozott. Tehát Itt sem volt indo­kolt a mentő hívása — de ugye­bár a nagy izgalom ... Délután tovább folytatódik a „hajrá”. A Békéscsabai Tégla­gyárból egy ijedt női hang hívja a mentőket: — Egy részeg ember kötöszkö- dik velünk — mondja. — A tele­fonközpontos máris javasolja: hívjanak rendőrt. S a javaslat be­vált. Egy óra múlva az illetőt egy rendőr kíséri a kórház felé ... Délután néer óra, fél öt lehet, amikor a Békéscsaba, Sztá­lin úti női fodrászatba hívják a mentőket: — Kérem, jöjjenek azonnal, mert a kozmetikai részlegünkben rosszul lett, majd elájult egy hölgy. A székről is leesett. .. Máris indulunk. Velünk jön dr. Vásárhelyi István, a mentőállo­mások főorvosa is. Megérkez­tünk. A főorvos gyors léptekkel megy elöl. utána az ápoló a sú­lyos mentőládával. A fodrászat zsúfolt, mindenki minket néz. — Hol a beteg? — kérdi a fő­orvos. — Már rendbejött — kapjuk a megleon választ. __ 111 De a főorvos nem tágít. Kikér­dezi. ütőerét nézi. A ..beteg” — ezt a szót most már leeven szabad idézőjelbe ten­ni — már nem érzi magát be­tegnek. s tiltakozik a kórházba szállítás ellen. — Azt Jhisz^rn a gyantázástó] (szőrtelenítéstől) lettem rosszul — mondja —, mert ez eléggé fájdal­mas ... __ 111 T ávozunk. Méghozzá olyan ér­zésekkel: jobban tették volna, ha előbb gondolkoznak, s aztán tele­fonálnak. Vagy miért nem hívták a szomszédban levő körzeti or­vost, nem pedig a mentőautót a nagy semmiért. Már besötétedett, amikor egy kétségbeesett férfihang hívja fe­leségéhez a mentőket. A tanya­világba megyünk. Negyedóra múlva már Békéscsaba utcáin ka- nyargunk. Közben Varga Mihály gépkocsivezető menetközben a mentőautó rádióján hívja az állo­más központját, s adja a jelentést, hogy megtaláltuk a tanyát és már szállítjuk az ifjú férj feleségét. S ez így megy nap nap után, éjjel-nappal. Számukra nincs megállás, nincs pihenés, nincsen hideg vagy meleg, eső vagy hó­vihar, ami megállítsa őket. S ők, a mentők, fáradtságot nem ismer­ve mennek, rohannak értünk, az emberekért, az emberek életének megmentéséért. Becsüljük őket. Megérdemlik! Balkus Imre Az ember nem Is gondolná, hogy ebben a jelentéktelennek látszó mezőhegyes! kisüzemben, az állami gazdaság gépjavítójában milyen országra szóló találmá­nyok, újítások születnek. Kovács József vasesztergályos újítása például az az elmés kis szerkezet, amellyel horonyt vágnak a Zetor- hajtókar-perselyékbe, hogy bizto­sítsák az állandó olajozást, s ez­zel a Zetor zökkenőmentesebb üzemelését. Ilyen horonyvágást hazánkban csak Mezőhegyesen csinálnak... Itt szerkesztették meg azt az új gabonafúvó gépet is, me­lyet már szériában gyárt a Ganz MÁVAG, s amelynek alkalmazása minimálisra csökkenti a gabona­szállítás fizikai munkáját. E gép jelentőségét, úgy hisszük, érzékel­teti, hogy szerkesztői összesen 140 ezer forint újítási díjat kaptak Ketten voltak hozzá: Ács mér­nök és Verők Mihály géplakatos. Acs mérnök azóta már valame­lyik pesti nagyüzemben dolgozik, Verők Mihály pedig a gépjavító­ban művezetőként irányítja a la­katosok munkáját. Mihály bácsi — ilyen közvet­lenül szólítják munkatársai is — már közelebb jár az ötvenhez, mint a negyvenhez. 31 éve gép­lakatos, és azt mondják: az ő szakmai tudása oldotta meg azo­kat a nehézségeket, amelyek a gabonafúvógép készítésekor elő­álltak. — Nem stimmel az elképzelése, mérnök elvtárs! — A fiatal mér­nök rajzai felett nem egyszer va­karta őszülő fejét a géplakatos. — Nem baj, Mihály bácsi, majd maga helyrebillenti. Csinálja csak úgy, ahogy jónak látja... S ha csak külsőségekből indul­nánk ki, akkor is azt kell mon­danunk: Verők Mihály és Ács mérnök között eltűnt a fizikai és a szellemi munka különbözősége, mert Mihály bácsi fekete keretes pápaszemével, komoly, okos te­kintetével, megfontolt, még a hangsúlyt is mérlegelő szavaival egy intellektuell benyomását kel­ti, pedig az ő fiatal éveiben még /hu úftfő? a szeghalmi Rákóci Tsz-ben? Egy szép „Munkácsy”-típusú televíziót vásárolt a szeghalmi Rákóczi Tsz vezetősége, amelyet csütörtökön, az olimpia megnyitá­sának napján szereltek fel. Ezt főleg a fiatalok kedvéért vették, de azért a jó műsort az időseb­bek is szívesen megnézik. » Az elmúlt héten a cséplés be­fejezése után búza- és árpaelőle­get osztottak a tagoknak. Most a téli tüzelőnek való szalmát hord­ják szét. Szalmából 7 kilogram­mot adnak az eddig szerzett munkaegységenként. « A gyönyörű 55 hold rizs aratá­sát két hét múlva kezdik meg. va jövőre mintegy 1000 libát ki» vannak nevelni. a Ebben az évben több mint 20 mázsa baromfit szállított el a Rákóczi Tsz. A baromfinevelést is megkedvelték. Kevés munkával sok hasznot jelent. A baromfi számarányát is növelni kívánják a jövő évben. B 31 mázsa mákot adtak el a hó­nap elején. Az idén 12 holdon termeltek mákot. Pénzbe átszá­mítva a mákot és a búzát, annyi* jelent, mintha egy hold földön 3 mázsás átlag búzatermést érte volna el. « Az idén a Rákóczi Tsz-ben re­kordtermést várnak rizsből. Az eddigi kilátások szerint mintegy 25—30 mázsát ad holdja. B Másodszorra tépték meg a 200 libát. A második tépésből 31 kiló tollat adtak be a földművesszö­vetkezetnek. A tollért közel négy­ezer forintot kaptak. Szeptember közepén harmadszorra is megté­pik a libákat, s csak azután fog­ják azokat hizlalásba. A 200 liba tiszta haszna mintegy 8—10 ezer forint lesz. Az idei példán tanul­ÚJÍTÓK I csak lehetőség sem volt arra, hogy a munkásifjak érettségizzenek... — A szakmában azért mindig képeztem magam Érdekelt minden, amjt még nem tudtam — mondja Verők elvtárs, s állandóan kutató, figyelő sze­mei is elárulják ezt. — A fúvógép után nem volt más újítása? — kérdezzük. — De volt. Ugyancsak a fúvó­gépen — mondja, majd magya­rázni kezdi: — Bár az első meg­oldással évekig hasznosan dolgo­zott a gép, s komoly megtakarí­tást értek el vele, mégis a villany­motor-meghajtás sok hiba, üzem­zavar forrásának bizonyult első­sorban gyári minőségi problémák miatt. Az volt tehát a feladat, hogy megszüntessük ezt a hiba­forrást, vagyis a gép működéséből kiiktassuk a motort és a fogas­kerékszekrényt. Ezt már egyedül oldotta meg Verők Mihály. Igaz, sok álmatlan éjszakát okozott neki a megoldás, és sokszor várta őt haza hiába es­ténként a felesége. Az elképzelése már megvolt. Mégpedig az, hogy a ventillátor forgógész agyára csi­gamenetet vág, és egy új fogas­kerék beiktatásával veszi le a for­dulatot a gardán tengelyről. Ez a megoldás pótolta volna a motort és a fogaskerék-szekrényt. Igen ám, de sorra csődöt mondtak az új fogaskerekek, melyekkel hosz- szú hetekig kísérletezett. Próbált bronzból készíteni — ez leégett. Majd csiszolt acél fogaskerékkel próbálkozott. Negyedórái felgyor­sított forgós után ez is csődöt mondott. Végül megtalálta a meg­felelő anyagot: textilbakelitből készítette el a fontos alkatrészt. Sikerült az újítás, mely gépen­ként 2200 forint megtakarítást eredményezett, emellett tízzel nőtt a fordulatszám, ami jóval terme­lékenyebbé tette a gép munkáját. — Olyan masinát csinált ne­künk Mihály bácsi,, amit semmi pénzért nem adnánk oda — lel­kendezett nem egyszer az igazga­tóságon Setényi elvtárs, a komlós- fecskési üzemegység gépcsoport- vezetője. Náluk már egy éve mű­Szeptember közepén 15 szé sőrét adnak be, amelynek töbt sége extrém minőség lesz. Eddi már 35-öt szállították le. A ma: hahús-tervüket is jóval túltelji sítik. B Augusztus végén kezdik meg több mint 11 hold burgonya szí dését. A burgonyát eddig a szei halmi földeken csak kis menn; ségben termesztettek. A Rákóc Tsz példája beigazolta, hogy me honosodik a gyengébb földekb is a burgonya. Átlagban 50 ír zsát várnak holdjától. ködik hibátlanul ;ép s jövőre így alakítják át lőhegyesen a többit is. Annál furcsát dolog, hop ezért a nagy jeleségű újításért még nem díjaztákerók Mihály* Mikor erről érdeWünk tőle, t látszik a szemébui~.,vK,v-J?ár a dolog, mégis szerényen ef a kérdéseket, és azt mondj* — Nem pénzért csinálom*, sősorban, hanem a becsület* mezőgazdaság erősítése, met tése új, modern kisgépekkel kötelességünk. Ki végezhetné el helyettünk ezt a feladatot?!... így gondolkodik Mihály Nem is szólt a kifizetetlen i díjról, amikor Majoros >r nemrégiben a gépjavító előtt ismertette a fel Minél több kisgéppel kell az őszi betakarító feladat maradt meg mi s Verők Mihály azóta pafejelő gép szerkesztő zik egyik munkatársán Berki elvtárssal egyel mét lesz majd néhány amikor esténként hiáb zá őt meleg vacsorává' Tíz holdnyi répaföldet sérletezésre, ezt fogj trancsirozni” addig, at, lesz megfelelő az új m; — Most már azérl egyedül a feleségen»' — Mihály bácsi —, mióta a fi tona, lányom pedig Pestre férjhez a mezőhegyesi szí Lóczi Palihoz, magunkhoz 1 Battonyáról az édesanyámat Két éve élt az öreg Verők egyedül. Férje, akt az egyik zőhegyesi üzemegység párttit volt, 1958-ban halt meg. így tán a lányon meg a fiún ki most együtt van a család. De run jönnek haza a gyerekek Pe ről is egy kis hazaiért. Pers csak kis időre mindig, mert igi jó lakásuk van a fővárosban. M hály bácsi adott nászajándékkér. 16 ezer forintot nekik egy örökít kás kifizetéséhez. Tellett az új: tási díjból erre is . .. Varga Dezs<

Next

/
Oldalképek
Tartalom