Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-04 / 183. szám

2 MÉPÚJSÁß I960, augusztus 4.. csfitftrtSk Napjaink Afrikája TjUNEZIA AROKKŐ tynwuifj iu 'WCSONTPMT áJj .\k. i960* HU Conakrt 3T§rraTéone® —^Mönr.ovi J oVaount íp. Guinea] sfP&J kombói thmf KŐnÍR$ASA6 ^a-^^Léoooldví»* Libreville kNVÄSZirÖID" É^al'sbuVy ~ 1980 .Tananarive© Délnúügal %ifrika| LjLsV'i.ai), (DéMfrikai Unit — handelumtt Pretoria, Bssjj^ofdld jt SíJM-ttam Un» Mini t. A K-ifutsMÁHt) fíiUnnia P. sDahomt(/X. T.V*ft/SO-iMaK Kr Köt társaság ßr)*Srit (Fr.) * Franci» (PortyPorfugát I év* •'fátgyarmat feggggll • fHÜ gyámság gyarmat AFRIKAI 1960 július 15. >SW«4 1945 ki* Araiuu Afrika, a kereken 30 millió négyzetkilométer nagyságú, 235 millió lakosú „fekete kontinens” a második világháború befejezése óta forrongásban van. A másfél évtizede tartó harc eredményeként önállóvá vált 21 gyarmat, illetve ENSZ gyámsági terület közül ez év folyamán 15 — Kamerun, Togo, Dahomey, Elefántcsontpart, Felső- Volta, Niger, a Mali Államszövet­ség tagjai: Szenegál és Szudán, a Közép-Afrikai Köztársaságok Uni­ójának három tagja: Kongó (volt, Fancia Kongó), Csad és a Közép- Afrikai Köztársaság, a Kongói Köztársaság (volt Belga Kongó), a Malgas Köztársaság és Szomália — vívta ki teljes függetlenségét, illetőleg bizonyos korlátozásokkal (külügyi, hadügyi stb. tekintetben) lett önálló országgá. A 15 év alatt megtett hatalmas fejlődés szemléltetően kitűnik az alábbi táblázatból: A' független országok száma az 1945. előtti 4-ról 25-re növekedett, területük a háború előttinek közel nyolcszorosa, lakóik száma 1960. július közepén Afrika népeinek majdnem kétharmadát teszik ki. A függetlenségi harc tovább tart, melynek keretén belül előre­láthatólag 1960. októberében Ni­géria, novemberében pedig Mau­ritánia is a független országok so­rába lép. Újabb afrikai állam vált függetlenné: Niger Párizs (TASZSZ) Afrika térképén újabb függet­len állam jelent meg, a Niger Köztársaság. Július 29-én a nigeri törvényhozó gyűlés nemzetgyűlés­sé alakult át. A köztársaság hiva­talos kikiáltása augusztus 3-én éj­félkor történik. A köztársaság to­vábbra is megmarad a francia kö­zösségben. Niger a óolt Francia-Nyugat-Af­rika területén fekszik. Területe 1 200 000 négyzetkilométer, lakos­sága 2 400 000 fő. Fővárosa a 18 000 lakosú Niamey. Amikor a francia gyarmatosítók a XIX, század végén kezükbe ka­parintották Nigert, minden ere­jükkel igyekeztek elnyomni az ország termelőerőit és pusztán nyersanyag-forrásnak tekintették Nigert. Az ország gazdaságának fő ága- ! zatai a kezdetleges fokon álló földművelés és a nomád állatte­| nyésztés, Iparral nem rendelke- i zik, s természeti kincseinek kiak­' názása éppen csak hogy megkez­dődött. (MTI) Táviratváltás Hruscsov és a Niger Kéztársaság minisztertanácsának elnöke között Motikva (TASZSZ) A Szovjetunió ünnepélye&en kinyilvá­nította. hogy független államként elismeri Niger Köztársaságot, « hajlandó diplo­máciai iképvlselöt cserélni vele. Ez a tár­gya Nyliklta Hruscsov szovjet miniszter- elnök választáviratának, amelyet Haniani Diorlnak, a Niger Köztársaság minisz­terelnökének küldött. A köztársaság mi* nivszterelnöike ugyanis táviraiban értesí­tette a szovjet kormányt Niger független­ségének kikiáltásáról, A Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke kifejezte azt a reményét, hogy a két ! ország kapcsolatai a barátság és az ( együttműködés jegyében fognak fejlődni I mindkét ország és az egész világ javára. Indonéz szakszervezeti vezető a külföldi olajtársaságok államosítását követeli Djakarta (Reuter) Hadi Sudardjo, az Indonéz Olaj­munkások Szövetségének főtitká­ra kedden egy gyűlésen követelte, hogy az indonéz kormány államo­sítsa az összes külföldi olajtársa­ságokat. Sudarjo támadta a Shell, a Standard Vacuum és a Califor­nia Tecas Oil társaságok munka­ügyi eljárását. A dolgozók állan­dóan a tömeges elbocsátásoktól rettegnek. A három olajtársaság több mint hatezer munkást bocsá­tott el az utóbbi időben. Az indonéz nép támogatja a kormányt, ha kisajátítja ezeket a külföldi olajtársaságokat — mon­dotta. (MTI) Afrika területének Afrika lakosságának százalékában százalékában »45. 1960. VII. 15 1945. I960. VII. W független ország 8 62 21 61 félgyarmat — 8 — 4 (Rhodesia és Nyasza­föld, Mauritánia) ENSZ-gyámság 5 3 8 6 (Ruanda-Urundi, Tanga­nyika, Brit-Kamerun. Délnyugat-Afrika) gyarmat 81 21 71 29 A kongói ENSZ-csapatok szombaton bevonulnak Katangába — Lumumba Tuniszba utazott — Leopoldville (MTI) Hammarskjöld ENSZ-főtitikár a leopoldvillei rádióban kedden este bejelentette, hogy a kongói ENSZ- rendfennfcartó erők szombaton megkezdik bevonulásukat Katan­gába. Ralph Bundle, az ENSZ helyet­tes főtitkára már pénteken Eli- sabethvillebe, Katanga fővárosába utazik. A főtitkár szerint 32 ENSZ-csapatok bevonulását a bel­ga kormány tudomásul vette, és ennek megfelelően a Katanga te­rületén állomásozó belga csapatok „megkezdik majd viszavonulásu- kat a Kamillában lévő támasz- pántra.” Lumumba kongói miniszterel­nök, aiki New Yorkból Londonba érkezett, elmondotta, hogy New Yorkban tárgyalt a Biztonsági Ta­nács tagországainak és más ENSZ-országoknak küldötteivel, akik hangoztatták, semmi esetre sem ismerik el Katanga elszaka­dását Kongótól, mivel Kongót egységes államként ismerték el. bizonyos vagyok benne, hogy a belgák mesterkedései kudarcra vannak ítélve, hogy a kongód kor­mány megállja helyét, s Katanga nem szakad el Kongótól. Folytat­juk a harcot a belga csapatok tel­jes kivonásáért, még a Kongó te­rületén lévő két támaszpontról is” — mondotta Lumumba. „Az egész afrikai szárazföld ké­szenlétben áll, hogy szembesze­güljön a belgák kongói cselszövé­seivel. A fehéreknek választaniuk kell: vagy Afrikában maradnak és barátokként viselkednek, vagy távoznak”, Lumumba végül kijelentette, Londoniból Tunéziába, majd Ma­rokkóiba, Guineába, Libériába és Ghánába utazik, hogy tárgyaljon ez országok kormányával. Meg­említette, hogy Etiópia császára és az Egyesült Arab Köztársaság elnöke is meghívta, azonban már nem futja idejéből, hogy eleget te­gyen e meghívásoknak. Lumumba a legújabb jelentések szerint — szerdán hajnalban egy szovjet repülőgépen tovább uta­zott Tuniszba. Szekercés József: A könyörtelen Körülöttem ismeretlen arcok, szokatlanul lassú, fáradt mozdu­latok, s a késsel vágható tömény füstben egyszínűve szürkült fér­fiszemek. Hangok csapkodnak a levegőbe, poharak koceanak, az időjárásra vonatkozó, meg min­denféle beszélgetések töltötték be a termet. A frisssenjöttek ietop- pantották csizmáik sarát, lerázták magukról a vizet, a csapszékhez járultak, s olyan átszellemült arc­cal álltak ott, mint jó kereszté­nyek az úr színe előtt. Ennyit lát­tam a kis hegyi falu kocsmájának füstös világában, ahová beszorí­tott a hirtelen jött, s szűnni nem akaró nyári eső. Könnyű nyári öl­tözékem a bőrömig átnedvesedett, félcipőmben cuppogott a víz, s ar­com a kéthetes barangolás alatt kifogásolható módon beszőrösö- dött. Nyugodtan kelthettem akár az útszéli csavargó látszatát is. Abból is gondolom ezt, hogy ami­kor beléptem, a tekintetek egy­szerre felém fordultak, végigmér­ték tocsakos alakomat, mi szem­mel láthatóan újabb tápot adott az ítéletidő miatti szitkozódások- nak. — Megjött Azott Matyi! — bö­kött felém a sarokban álló asztal­tól egy ötven körüli ragyás arcú ember, mire a többiek igen jót nevettek elkeresztelésemen. — Csuda egy ember vagy te. Lajos! — vélte az egyik újdonsült, keresztapám felé fordulva és koc­cintásra emelte a noharát. tin úgv tettem, mintha mitsem hallottam volna az ' iménti szóbeszédből, csámborogni kezdtem, mint bam­ba gyerek a litánián, utóbb a pulthoz térültem, hogy félnapos szomjúságomat egy pohár sörrel oltsam. Keresztapám felállt az asztaltól, nehéz léptekkel megkö­zelítette a kocsmárost és még egy liter bort kért. így iddogáltak ott a sarokban, s a beszédrenden em­berfia nem igazodhatott ki; mind­egyik mondta a magáét egyszer­re, hangosan és telhetetlenül... Sokan jöttek-mentek, mígnem a sarki asztaltól is eltávolodtak a borozgatók, s Lajosnak nevezett keresztapám maradt csak ott egyedül, arcáról leolvasható nagy gondjával. Ragyái mintha kisi­multak volna az ital jótékony ha­tásától, egyik kezével nagy kerek fejét támasztotta alá az asztalra könyökölve, másikkal a poharat fogta marokra és felém figyelt. Alkalmas pillanatban széles mo­solyra húzta a száját és intett, hogy menjek oda. — Hunnan gyütt maga? — kér­dezte, miután letelepedtem az asz­talához. — Mert úgy nézem, nem erre valósi. — Messzire való vagyok én. — Aztán hunnan? — Az Alföldről. — Hát a’ messze van — s köz­ben végignézett raitam, szeme meeakadt a cipőmön. — Aztán csak így? — Csak. Jó idő volt, amikor el­indultam, nem gondoltam, hogy ilyenre fordul. E<*éc7 nan áztam. Eltévedtem az erdőben. — Ammár baj! Várhatja a na­pot, amíg megszárad! Istenesen besímúlt! Aztán hol hálik meg éccakára? — Még nem tudom. Valahol majd csak ... — Tudja mit? — vágott a sza­vamba. — Elmenünk hozzánk, ott pihenhet kedvére. Szívesen segí­tek én. Köszönni akartam a szívességét, de ő leintett, s nevem felől ér­deklődött. — Azott Matyi a nevem — fe­leltem halálos nyugalommal. Meglepődött, jó ideig nem talált szavakat, aztán kitört belőle a nevetés. — Hallotta?! Nem haragszik ér­te? — Nem baj. — Maga is a javából való. úgy látom! — és még mindig rázta a nevetés. Nem sokkal később azon­ban arcáról eltűnt a derű és ko­molyra fogta a szót. — Ne gondújja, hogy nekem józan koromban is ilyen ió ked­vem van. Nagy bánatom van ne­kem. Meghallgatja? Vállalkozásomra elmondta, hogy volt neki a falu szélén négy hold gyümölcsöse. A múlt évben na­gyon rossz volt az időjárás, a her­nyó is pusztított, kevés gyümölcs termett, s ezért sokat nélkülözött, ősszel, amikor szervezték a tsz- eket, meggondolta magát és ő Is belépett. Az idei év pedig úgy látszik, nagyon jó termést hoz, s ezért megbánta a döntést. Az ágak szinte töredeznek a renge­teg gyümölcs súlya alatt. A fia, aki őszre szerel !», irta, hogy haza se jön és soha se bocsátja meg az apjának a gyümölcsöst. Hosszú ideig beszélt még, hogy néha úgy érzi, a szíve megszakad, még könnyet is láttam csillogni a sze­me szegletében, miközben eljött \ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom