Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-25 / 200. szám
M60. augusztus 25., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Óvni kell gyermekeinket a balesetektől iskolai balesetekről beszélgettünk a megyei tanács osztályvezetőjével ' Az elmúlt tanéviben viszonylag sok baleset történt megyénkben ae iskolás gyermekekkel. Ezzel kapcsolatban megkértük Nagy Ferenc elvtarsat, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét, mondja ed a balesetek okát és azt, hogy iskoláinkban milyen megelőz» munkát végeznek peda gógusadnk. Mi az oka a viszonylag sok balesetnek, melyek közül több halállal végződött? — Először is tudni kell azt, hogy ezek a beteeitefe nem a tanítási idő alatt történtek, hanem azon kívül. Még azt sem lehet mondani, hogy óraközti szünetekben fordultak elő, hanem iskolán kívül, otthon, vagy utcán, játék közben. Éppen ezért elsősorban a szülők felelősek ezekért a balesetekért; A gyermekék természetesen csintalanok, játékos kedvűek, és sokszor a játékon túlmennek, diurvák lesznek és megtörténik a baj. Nem is akarom azt mondani, hogy teljesen elkerülhetetlen a kisebb-nagyobb sérülés. Azonban, ha minden szülő többször figyelmeztetné gyermekét és óvná a durva játékoktól, akkor jóval Megyénkben is megkezdték a pillangós magvak betakarítását A megye termelőszövetkezetei vörösheréből és a világhírű szarvasi, nagyszénása és békés- szén tandrási tájfajta lucernából 12 000 hold mogíógására kötöttek szerződést a MEZÖMAG Vállalattal. A külföldön igen keresett magvak a szövetkezetek tábláin jó közepes termést Ígérnek, aminek a betakarítását megyeszerte megkezdték. A hazánkban elsőnek alakult sarkadi Lenin Tsz-ben 200 holdon fognak lucemamagot, ami félmillió forint bevételt ígér. A mezőgyáni és Sarkadi Gépállomás körzetében már a lucerna- mag cséplése is megkezdődött. kevesebb veszélynek lennének kitéve. A pedagógusok milyen megelőző munkát végeztek a baleseick elkerüléséért? — Természetesen pedagógusainknak nemcsak az a feladatuk, hogy tanítási idő alatt óvják gyermekeinket, hanem az is, hogy a szülőket segítve megelőzzék a balesetéket. Ennék érdekében sokat beszélünk a szülői munkaközösségek értekezletein a szülőkkel, és családlátogatások alkalmával is beszélünk erről az édesanyákkal és édesapákkal. A másik dolog, amivel ugyancsak sókat kell foglalkozniuk pedagógusainknak, a gyermekek biztosítása. Éppen azért, mert a legnagyobb óvatosság mellett is előfordulhat baleset, nem mindegy, hogy a szülők bebiztosították-e iskolás gyermeküket vagy sem. Pedagógusainknak tehát szorgalmazniuk kell a gyermekek biztosítását még akkor is, ha némelyik szülő nehezen érti ezt meg. Az elmúlt évben az Állami Biztosító több tízezer forintot fizetett ki szem- ujj- és egyéb sérülések miatt. Ebben az évben módosították a gyermekek biztosítását azzal, hogy évi ötforintos biztosítási díjért bárhol és bármikor történik is baleset, az Állami Biztosító fizet baleseti díjat. Szerintem ez jobb, mint a tavalyi rendszer, amikor volt háromfo- rinos biztosítás is, de ez kimondottan csak a tanítási idő alatti balesetekre vonatkozott. Jelenleg iskolás gyermekeinknek körülbelül 70 százaléka van bebiztosítva. Arra törekszünk, hogy lehetőleg minden gyermeket megóvjunk a balesettől, de természetesen azt is szeretnénk, ha már baleset fordul elő, akkor a szülő az Állami Biztosítótól megkapja az orvosi költséget vagy annak nagyobb részét. Áthidalhatatlan nehézségek ? r Hasznos tapasztalatok az építő- és építőanyagipar munkájában — Csaknem két hónap telt el az MSZMP Központi Bizottsága június 29-i határozatának megjelenése óta, amely megszabta az építő- és az építőanyagipar feladatait, irányt adott azok megvalósításához. E két hónap minden tanácskozásán, termelési értekezletén, taggyűlésén erről a határozatról beszéltek a műszaki vezetők, munkások és mozgalmi vezetők. Megyénk építő- és építőanyagipari vállalatainak vezetői is összeültek. Meghányták-vetették a tennivalókat, s a beszélgetésen — mert beszélgetés volt ez a szó szoros értelmében — a termelés jobbá, gyorsabbá, olcsóbbá tételén volt a hangsúly. Végighallgatva ezeket a tanácskozásokat, figyelve, amit elmondtak az emberek, újra és újra visszatér a gondolat: mennyivel előbbre tartanánk, ménnyivel olcsóbban építkezhetnénk, termelhetnénk, ha hasznosíthatnánk mindazt a jó észrevételt, melyet tudtak eddig is az emberek, de csak most jött ki a határozat megjelenésével, a beszélgetések, a viták során. A Békés megyei Tanács Tatarozó és Építőipari Vállalatának főmérnöke mondotta el többek között: megdrágul és lelassul az építkezés amiatt, hogy egy községben két vállalat egymástól kétszáz méter távolságra épít. Kát vállalat vonul ki több tíz kilométerre, holott egy felvonulással is lehetséges volna az építkezés. önkéntelenül is felfigyel az ember ilyesmire. Miről Is van szó tulajdonképpen ? Arról, hogy Csárdaszállásra felvonult a Tatarozó Vállalat állványokkal, munkásokkal, amely nem kis költségbe került. Már- már befejezték az építkezést, amikor kétszáz méterrel odébb az ÉM Állami Építőipari Vállalat munkásai vonultak fel hasonló költséggel, s kezdték meg az építkezést. Dupla kiadást jelent ez? Természetesen, hiszen a számolni Angeles felett is, ahol családja él, az éjszaka fekete fátyollepelben tartotta a várost. Már az első reggeli szürkületben becsapódhatna itt egy rakéta, villámvilágos atomszökőkutat lövellve az égbe, amelynek óriási légnyomása a vá. rost porrá zúzná és amelynek hőhulláma minden élőlényt elégetne, Mary-t is, a feleségét, Perk-et és Bob-et is, a gyermekeit... Hirtelen éles hang szakította félbe Briggs gondolatait: Lefújták a riadót! Baker őrnagy felszakította az ajtót és beordított: „A szovjet rakéták — közönséges meteoritok voltak. Valamennyien bedőltünk nekik”. Megkönnyebbülten lélegzett fel az őrmester. Omaha lefújta a „black dog” akciót, leengedték ismét Amerika őrültségen és a katonai erőviszonyok teljes félreismerésén alapuló atomkardját. Az emberiség ismét elhaladt az atom-világégés szakadéka mellett. De mi lesz a legközelebbi riadónál? Briggs nem tudott erre a kérdésre válaszolni. De ebben rz idegőrlő percben világosabb lett előtte, mint valaha: Omahában nem lehetett tovább az atomtűz- zel játszani. Már kezdett túl veszélyessé válni. Tulajdonképpen minek is kell egyáltalán a háromszoros radarhálózat és mindenekelőtt az atom bombázó-flotta, amelyek napról napra 30 millió dollárt emésztenek fel, ha az oroszok nyilvánvalóan nem akarnak sohasem támadni? Nem lenne jó elfogadni azt, amit Hruscsov az ENSZ-ben javasolt és amit az U—2 kémprovokáció ellenére mindig megismétel: A magfegyverek szállítására szolgáló eszközök megsemmisítése és teljes eltiltása, és az erre vonakozó nemzetközi ellenőrzés, mint az első lépés, majd később a teljes leszerelés. Akkor nem kellene egyetlen SAC-repülőezrednek sem a világot háborúba rántania, akkor talán ő is, Briggs, végül kimászhatna ebből az átkozott jégszekrényből ... A gép nyolc motorjának teljes erejével zúgott el az Északi-fok felett. Most már csak néhány percig tartott és feltűnt a „biztonsági vonal”, a norvég—szovjet határ veszélyes közelében. Van Bibbler pilótának itt, ahol a légiút veszélyes szakasza kezdődött, a kormánykereket át kellett adnia a gép parancsnokának. Most ismét magábaszállt. Gondolatai nem tudtak szabadulni az őrültté vált1 Eatherly őrnagy sorsától. Az atombombának, amellyel Eatherly 15 évvel ezelőtt Hirosimát megölte, 20 000 tonna trinitrotoluol ja volt. Azoknak a hid- rogén bombáknak azonban, amelyek a SAC-bombázó fémtestében rejtőztek, ennél sokkal nagyobb volt a robbanóerejük. Lewis rödöbbent: aki e bombát ledobatja, elsőnek ledobatja, az nem visel háborút a szokásos értelemben, az előre megfontolt szándékkal gyilkol. Aki e bombát ledobatja, az három nagy figyelmeztetést idéz fel a XX. századból — a négy évig tartó első világháború 10 millió halottját, a hat évig tartó második világháború 25 millió halottját és a másodpercig tartó hirosimai atomvillanás 300 000 áldozatát. Aki e bombát elsőnek ledobatja, az nem számíthat kegyelemre, mert olyan bűnt követ el, amely súlyosabban esik latba, mint az összes elkö vetett bűn az emberi emlékezet óta... A szerelékfalon felvillant a vörös rádiófény. Lewis vételre kapcsolt. A rádióüzenet, amelyet felvett és megfejtett, rövid volt: „A black dog akciónak vége. Vissza- repülést megkezdeni.” 5.36 óra volt. A gép megfordult. Hat repülőpercnyire a szovjet határtól. Van Bibber tudta, hogy a gépet mér régóta befogták a szovjet légelhárító állomások radar-ernyőjén. Amidőn van Bibber visszakanyarodott az óriásgéppel, az elmúlt negyedóra egész feszültsége kijött belőle. Mélyen fellélegzett, érezte, amint az iz- izzadság egész testét ellepi. A tűzzel játszunk — cikázott át agyán a gondolat, a legveszélyesebb tűzzel, az atomtűzzel... Hat légpercnyire a szovjet határtól. — Vége — nem tudók előtt is érthető, hogy egy felvonulással, egyszeri költségráfordítással is meg lehetett volna oldani. S vajon ki látta ennek kárát s hasznát? A kárát mindenesetre a két vállalat, a népgazdaság. S a hasznát? Ezek után vajon lehet-e haszonról beszélni? Természetesen nem. Jó. jó, egy eset — mondhatnánk. De sajnos nem. Mert ez ismétlődik Orosházán és más helyeken is. Meg lehetne ezt akadályozni. Megérné a vele való foglalkozást? De még mennyire, hiszen ezt kifogásolják a vállalatok vezetői is. Hát akkor miért nem segítenek rajta? Vagy egy másik dolog. A Tatarozó Vállalatnak nincsenek emelődarui és így a vagonokból a nehéz betonelemeket kézi erővel rakják ki. A kirakodás lassú, a vagon áll, a vállalat fekbért fizet, s nem utolsósorban a munkások szinte emberfeletti erővel dolgoznak. No, persze ha nincs, hát mit csináljanak. Igen ám, de van eme- lődarú, csak nem a Tatarozónak, hanem az ÉM vállalatnak, méghozzá sokszor nem is egy, kihasználatlanul. Miért nem kérik kölcsön? — Mert nem adják — hangzik a felelet az egyik vállalat részéről. Nem adják) S vajon miért? — Mert nem adhatjuk, a központ nem engedi — mondják a másik vállalatnál. Elgondolkoztató ez egy kissé. Kihasználatlanul hevernek a gépek az egyik helyen, másutt viszont megfeszített fizikai munkával rakják a súlyos betonelemeket. Három vállalat károsodik egy helytelen, ésszerűtlen intézkedés miatt. A MÁV nem tudja időben továbbítani a vagonokat, a Tatarozó drágábban és lassabban tudja kirakni a betonelemeket, az ÉM vállalat a gépeit pedig nem tudja kihasználni. S mindez azért, mert az ÉM nem engedélyezi a kölcsönadást. Sokszor van úgy, hogy az egyik vállalatnál van elfekvő anyag, a másik vállalatnak pedig szüksége volna rá. De nem lehet kölcsönadni. Az eredménye: az anyagot eszi az idő, az építkezés áll, az építtető türelmetlen. Pedig csak annyi kellene, hogy az ÉM illetékesei egy kicsit ésszerűbben cselekednének és megszüntetnék ezt az igen káros intézkedést. Aztán sokszor baj van a tervezéssel is. A dévaványai óvoda tervezői elfelejtettek padlásfeljárót tervezni. Nem tudni, hogyan képzelték el a padlásra való feljutást? Humoros dolog ez, de inkább felelőtlenség Építés közben kell módosítani a tervet, amely időveszteséggel és az építkezés megdrágításával jár. Máskor olyan anyagokat is beterveznek, amelyet nem lehet kapni. A következmények: ha sikerül helyettesítő anyagot kapni, akkor folytatják az építkezést, ha nem, megvárják, míg lehet kapni. Az építkezéstől elvonulnak, majd újra vissza, s a vándorlás tovább drágítja, késlelteti a tervek végrehajtását. Igaz, ez esetben nem mindig a tervezők a ludasok, hiszen elég későn kapják meg a kapható anyaglistát. Pedig nem sokból állna időben értesíteni a tervezőket, s megszűnhetnének az ilyen hátráltató okok. És még nagyon sok hasonló természetű rossz tapasztalat kerül nap mint nap felszínre és a kérdés mindig ugyanaz: miért van ez így? Miért nem kap megfelelő anyagot a tanácsi vállalat, s miért csak az állami vállalat? A tervek sokszor később kerülnek a vállalatokhoz, mint az építkezés megkezdése. A tanácsi vállalatoknak nincsenek gépei. Az ÉM vállalat a nagy darukat nem tudja kihasználni, mert egy helyen egyszerre csak egy lakótömböt építenek. S a kérdések mindegyike után ott van a miért. Kérdés: miért nem szüntetik meg ezeket a még mindig tapasztalható, helytelen intézkedéseket, s teszik lehetővé, hogy egyik vállalat segíthessen a másikon. Nem áthidalhatatlan nehézségekről van itt szó. Hiszen a munka jobb megszervezésével, összehangolásával, az igények jobb felmérésével, a feladatok végrehajtásának alaposabb átgondolásával valamennyi elkerülhető. És erre szükség is van, mert csak úgy lehet a Központi Bizottság június 29-i határozatát végrehajtani, a második ötéves terv feladatait megvalósítani. Majnár József Termelőszövetkezetek ! Állami gazdaságok! Egyéni termelők! A Mezőhegyes! Cukorgyár alábbi átvételi állomásokon kezdi meg folyó hó 24-én a cukorrépa átvételét a felügyelők által történt megbeszélés szerint: MÁV állomások: Justh-major, Orosháza-külső, Orosháza, Kardoskút, Gyulamező, Battonya, Medgyesegyháza, Mezőko- vácsháza. GV állomások: Kevermes-puszta, Bolhacsárda, Dombiratos, Hermi- na-major, Lujza-major, Kunágota-felső, Cikóhalom, Nagy-tanya, Vilmos-major* Mezőhegyes elágazás. Pusztaföldvár, Kaszaper, Rákóczi-telep. Békéssám- son. Tehergépkocsis állomások: Pusztalfödvári iskola, Mezőkovácsháza, Hóti-iskola. 492
