Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

2 HÉPŐJSÁG I960, »u gusztus 2., kedd A szovjet kormány nyilatkozata a kongói helyzetről losii?» (TASZSZ) A TASZSZ közli a szovjet kor­mány nyilatkozatát a kongói hely­zetről. A nyilatkozat bevezetőül hangsúlyozza: „A szovjet kormány határozot­tan elítélte a Kongói Köztársaság ellen indított imperialista agresz- sziót. Szintén elítélte ezt az ag­ressziót a Biztonsági Tanács, amely követelte a belga csapatok i kivonását Kongó területéről. Az agressziónak azonban mindmáig nem vetettek véget, az interven­ciós csapatokat nem vonták ki. Amennyiben a Kongó elleni ag­resszió folytatódik, figyelembe véve, hogy ennek veszélyes kö­vetkezményei lehetnek az egyete­mes békére nézve, a szovjet kormány nem riad vissza az erélyes intézkedések­től, hogy visszavágjon az agresz- szoroknak, amelyek, mint most már teljesen világossá vált, va­lójában a NATO összes gyar­mattartó hatalmainak buzdítá­sára cselekszenek”. A nyilatkozat a továbbiakban rámutat: „Most, amikor mindenki szemc- láttára kísérletek történnek arra, hogy Kongó népét megfosszák nemrég szerzett függetlenségétől, hogy darabokra szakítsák a Kon­gói Köztársaságot, szétzüllesszék gazdasági életét és éhínséggel tör­jék meg a törvényes jogait és füg­getlenségét védelmező kongói nép akaraterejét, minden olyan ál­lamnak, amelynek szemében ked­ves a népek nemzeti szabadságá­nak és függetlenségének eszmé­nye, kötelessége gazdaságilag is segítséget nyújtani a Kongói Köz­társaságnak. A kongói kormány közölte a szovjet kormánnyal, hogy töb­bek között a Szovjetunióhoz for­dul ilyen jellegű segélykérelem, mel. A szovjet kormány tanulmá­nyozta a helyzetet és az említett kérést, s ennek alapján kijelenti, hogy a Szovjetunió ké6z kedve­zően megvizsgálni olyan nagyobb arányú gazdasági segély kérdését, amely megteremtené a Kongói Köztársaság gazdasági életének normális feltételeit, lehetővé ten­ni, hogy Kongó népe saját nemzeti érdekeinek megfelelően, saját jó­léte érdekében használja fel or­szágának gazdag erőforrásait”. A szovjet kormánynyilatkozat ezután megemlíti a Kongó részére eddig nyújtott szovjet élelmiszer­segélyt, a szovjet repülőgépek részvételét a Biztonsági Tanács határozata alapján Kongóba ve­zényelt csapatok, valamint egyéb rakományok átszállításában, s utal rá, hogy a közeljövőben újabb szovjet gőzös indul Kongó­ba, amely száz szovjet tehergép­kocsit, megfelelő tartalék-alkat­részeket és szakemberek csoport­jával egy javítóműhelyt juttat el a Kongói Köztársaságba. A Szovjetunió Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságainak Szövetsége a közeljövőben szov­jet orvosokat és egészségügyi személyzetet bocsát a Kongói Köztársaság rendelkezésére, gyógyszereket és megfelelő or­vosi berendezéseket küld. „A Szovjetunió kész gazdasági és műszaki segélyben részesíteni a Kongói Köztársaságot, kölcsö­nösen előnyös gazdasági együtt­működést és kereskedelmi kap­csolatokat kifejleszteni vele, még­pedig a belügyekbe való be nem avatkozás, a teljes egyenjogúság és a kölcsönös megbecsülés elve alapján. A Szovjetunió nem tűz ki semmiféle politikai, katona: vagy egyéb jellegű feltételeket, amelyek csorbítanák a független Kongói Köztársaság érdekeit vagy szuverén jogait” — fejeződik be a szovjet kormány nyilatkozata. Nyugatnémet provokációk az NDK határain Berlin (MTI) A TASZSZ és az ADN jelenti, hogy a nyugatnémet határőrség az utóbbi napokban újabb provo­kációkhoz folyamodott a Német Demokratikus Köztársaság hatá­rain, hogy határincidenseket idéz­zen elő. Így július 25-én Mühlhau­sen környékén egy nyugatnémet egyén provokálni pórbálta az NDK határőreit. Hasonló provo­káció történt a Keten és Gott­hards között vezető úton is. Az­nap három nyugatnémet provoká­tor hatolt be az NDK területére és halálos fenyegetéssel támadt a ha- | tárőrökre. Július 26-án Heiligen­stadt térségében két nyugatnémet polgári egyén próbált határinci­denst provokálni. Mint a jelentések kiemelik, e provokációs kísérleteknek csak­nem minden alkalommal nyugat­német határőrök voltak a szemta­núi. Mint hivatalos NDK-közlemeny megállapítja, a Német Demokra­tikus Köztársaság határőrségének magatartása eredményeként mind­ezek a provokációk kudarcba ful­ladtak. A közlemény hangsúlyoz­za, hogy a prpvokációs kísérletek következményeiért az értelmi szerzőkre hárul a felelősség. (MTI) Az első közös aratás után... Megyénk vezetői fogadták az új pedagógusokat Tegnap, hétfőn délelőtt benső­séges ünnepség részesei voltunk Békéscsabán a megyei tanács v. b. irodaházi üléstermében. Hetven, most végzett, a szegedi és a pécsi főiskolából érkezett fiatal pe­dagógus fogadásán vettünk részt. Valamennyien fiatal lányok és fiúk voltak, akik nagy izgalom­mal várták, hogy ki, hol, a me­gye melyik részének iskolájában áll majd a katedrára, ki, hol kez­di rheg szeptember elején az 1960—61-es oktatási évben a ne velőmunkát. útjára most induló pedagógusok­hoz. Ezt követően került sor a2 eskütételre, majd a fogadás legiz­galmasabb része következett: Hagymási elvtárs felolvasta, ki, melyik iskolában, a megye me­lyik községében kezd munkához szeptember elsején. Az uzsonna után a szlovák tan­nyelvű iskolába mentek a fiatal pedagógusok, ahol megkapták ki­nevezésüket. B. I. KORA REGGEL érkeztünk Medgyesegyházára. Az Aranyka­lász Tsz irodája zárva: 8-kor kez­denek az irodisták, az elnök, a párttitkár és a mezőgazdász pe­dig régesrég a határt járja. Mindhármukat a 16 holdas ön­tözéses kertészetben találjuk. A gyommentes táblán messzire fe­hérük a sok cecei paprika, amit shortba öltözött, szalmakalapos lányok és fiatalasszonyok szedne!? ládákba, hogy elindulhasson a szállítmány a hazai és külföldi piacokra. — A télen sajnos későn kezd­tünk — magyarázza Forró József tsz-elnök. — Ezen a területen nem végezhettünk őszi munkát, mégis egyedül a 16 hold papri­kából legalább 200 ezer forint be­vételre számíthatunk. Szép a ká­poszta, a dinnye és a többi kerti­növény is. A szövetkezet vezetői nem kis büszkeséggel mutatják meg a központi majort, az új és átala­kított épületeket, a közös állat- állományt. Jelenleg 300 férőhe­lyes hizlaldát emelnek tető alá a saját építőbrigád tagjai, amit bontott anyagból és vertfalból ké­szítenek. A 35 tehén részére is el­készült az ól. új süldőszállásuk­ban 50 előhasú kocasüldő készül ..szülésre”, mellettük pedig újabb 40 vár búgatásra. — Ezt a gyönyörű állományt a Bánkúti Kísérleti Gazdasástól kaptuk — tájékoztat bennünket Király elvtárs, mezőgazdász. MEGNÉZTÜK a baromfiólat, a 2000 csibét és elindultunk a mo­gyoróföldre, hisz ezt a szövetke­zetét jómódú kis- és középparasz­tok, híres mogyorótermesztők alakították. — Most már nagyüzemi mód­szerekkel termesztjük ezt a drága csemegét — mondja az elnök. — így több, egyöntetűbb lesz az áru és nagy tételben értékesítjük. Szerződést kötöttünk a földmű­vesszövetkezettel. Most kettőszáz holdat vetet­tünk, ebből legalább négymillió forint bevételt várunk. Meglepően gondozott, szép az újdonsült termelőszövetkezet ha­tára. Az aratást rég elfeledték, a cséplőgép is az utolsó kereszteket csépeli. Érdeklődésünkre, hogyan sikerült ilyen jól megszervezni a munkát, szinte egyszerre válaszol­nak a vezetők: — A saját földünkön is sokat dolgoztunk, csak volt telt kamra, meleg ruha télire. Ezt gyakorlat­ból tudjuk. A szövetkezetben még jobban szeretnénk élni, azzal is tisztában vagyunk azonban, hogy míg nem lesz több gépünk, sokat kell dolgozni. Itt nem vonja ki magát a munkából senki. Ez év­ben 580 holdat arattunk kézzel, de ha még annyi lett volna, az sem maradi volna lábon. A gépállo­más is segített géppel és ezek mellé kéveösszehordásra, keresz­tezésre — saját kérésükre — a 70 éves Szlávik Jánost, Szpevár Já­nost és a többi idős embert ősz tottuk be. De mintha csak meg­fiatalodtak volna, olyan fürgén rakták a kereszteket. Sokat segí­tettek a lászlótelepiek is. EGYIK DÜLÖ UTÁN a mási­kat nézzük meg, mindenütt szor­gos embereket, szépen fejlett zöldséget, kukoricát, mogyorót ét egyéb növényt látunk. Ezek után nem csodáljuk, hogy gazdag lesz az első zárszámadás, hisz maga a tagság teremtette meg a feltéte­leket. Munkaegységenként 50 fo­rint értéket oszthatnak, ezenkívül öt és fél millió forint értékű árut adnak el az államnak. Egy fiatal termelőszövetkezettől ez nagyon szép teljesítmény. Ary Róza Letartóztatási hullám Dél-Koreában Phenjan (TASZSZ) Szombaton és vasárnap Dél-Ko- rea sok városában tüntetések vol­tak a választási és a szavazat­számlálási visszaélések ellen. Samzamcsun és Tecson városok­ban a tüntetők 53 választási urnát azok teljes tartalmával együtt el­égettek. Dincsében a liszinmanista képviselőjelölt megválasztása el­len több órás tüntetéssel tiltako­zott a lakosság. A dél-koreai rádió közölte, hogy 11 választási kör­zetben megismétlik a választáso­kat. Huh Csüng reakciós hatóságai kíméletlen intézkedéseket hoznak a népi megmozdulások elfojtásá­ra. Szöuli jelentés szerint Huh Csüng kormánya elhatározta, hogy szigorúan megbünteti a tüntetések részvevőit. A dél-koreai belügymi­niszter azzal fenyegetőzött, hogy csapatokat vet be, ha nem javul a helyzet. A dél-koreai rendőrség vasárnap megkezdte a tüntetők tömeges le­tartóztatását. A déli tartományok­ban vasárnap délig 62 személyt tartóztattak le. közöttük egy kép­viselőjelöltet, aki hamis szavazó- cédulákat talált és új választások kiirását követelte. (MTI) cA nap öiJÁgcjMiil Iria: B, Behtyerev A kedves és bensőséges ünnep­séget Hagymási Sándor elvtárs, a megyei tanács v. b. művelődésügyi osztályának munkatársa nyitotta meg, üdvözölte a hetven ifjú pe­dagógust. Ezt követően dr. Ker­tész Márton elvtárs, a megyei ta­nács v. b. elnökhelyettese köszön­tötte a megyénkbe érkezett, jó­részt megyei születésű fiatal pe- degógusokat. Kertész elvtárs be­szélt azokról a legfontosabb fel­adatokról, tennivalókról, melyek reájuk várnak. Arra kérte őket, hogy ne riadjanak meg, ha a min­dennapi életben olyan dolgokkal is találkoznak, amelyekről a pe­dagógiai főiskolán nem tanul­tak. Beszéde befejező részében ar­ra kérte őket: ne feledjék, számít rájuk a párt, a tanács és segítse­nek a megváltozott falusi élet mi­előbbi kialakításában. Kertész elvtárs rövid, de sokat mondó szavai után Mizó Mihály elvtárs a pedagógus szakszerve­zet nevében üdvözölte a fiatal pe­dagógusokat, majd Baukó Mihály elvtárs, a KISZ megyei bizottsá­gának titkára szólt a fiatal, életük A történet olyan ese­ménnyel kezdődött, amely egész Novo-Pavlovtkát lázba hozta. Szá­sa Avdonyin és Vologya Zsurkin IV. és V. osztályos tanulók el­tűntek. Eltelt egy nap és a gyer­mekék nem kerültek elő. Másnap reggel a nyugtalan tanítók kere­sésükre indultak. A keresésiben részt vettek a milícia dolgozói, a komszomolistálk, Vologya Zsurkin szülei is. Csodálatos módon csak Szása édesanyja, Jevdokija Avdonyina őrizte meg nyugalmát. A szomszé­dok kérdezősködésére röviden csak így válaszolt: — Minden az isten akaratától függ... • A szomszédok nem értették, ho­gyan maradhat az anya ilyen kö­zömbös. Csak a negyedik napon találták meg a fiúkat. Az erdőben voltak, a Kura-folyónál, s az otthonról elvitt élelmiszerekkel táplálkoz­tak. Szása nem válaszolt a kérdések­re, hogy miért szöktek meg, Volo­gya pedig így magyarázta meg a dolgot: Elhatároztuk Szásával, hogy megvárjuk az Arma... Szása, ho­gyan is hívják? Szása hallgatott. Vologya össze­ráncolt homlokkal gondolkodott, majd felkiáltott: — Armagedont... — Mit vártok meg? — kérdez­ték a felnőttek értetlenül. — Hát, az Armagedont. Az olyan háború, amelyben mindenki meghal, kivéve Jehova tanúit... Vologya azután elmon­dotta, miket hallott barátjától, az pedig fanatikusan hivő anyjától, így fedezték fel Novo-Pavloivká­ban a Jehova Tanúinak titkos, reakciós szektáját. A javító-műszaki állomás dol­gozóit váratlanul érte a hír, hogy a szekta falusi csoportjának szer­vezője és vezetője — Grigorij Kravcsenko ácsmester. A munká­sok elhatározták, hogy gyűlésen vitatják meg Kravcsenko maga­tartását és fényt derítenek a szekta céljaira és tevékenységére. A gyűlésen az előadó beszélt a munkásoknak „Jehova tanúiról”, akik a keresztény könyvek sajá­tos értelmezésével a szovjet nép­pel szemben ellenséges imperialis­ta propaganda érdekeinek megfe­lelően magyarázzák a vallást. Ezután Kravcsenko szólalt fel. Amint kiderült, gyermekkorától kezdve a szovjet rendszerrel szemben ellenséges légkörben ne­velkedett — kulák családból szár­mazott. ,,A múlt mérge, a vallásos nevelés mérge odáig vitt — val­lotta be —, hogy az árulás útjára léptem.” Kravcsenko 1942-ben az ellenség által megszállt területen belépett a hitlerista rendőrségbe. A háború után fény derült tet­teire, de megbocsátottak nevl le­hetővé tették számára, hogy be­csületes munkával vezekelje le vétkeit. Kravcsenko az Apr’lonsz- kij-kerületi javító-műszaki állo­máson kezdett dolgozni. Itt szer­vezte meg a „Jehova tanúi” szek­ta csoportját. De csak hét embert sikerült a szektába toboroznia, volt baptistákat és más fanatiku­sokat. Krovesenkouo* sok kér­désre kellett válaszolnia a gyűlé­sen. Itt most nem az éjszaka lep­le alatt, nem az elbolondított em­berek gyülekezetében, hanem a nap világánál dolgozó társai előtt kellett felelnie. Sokáig és zava­rosan beszélt. Esküdözött, hogy nem is tudta, milyen célokat szol­gálnak, milyen „istent” imádnak „Jehova tanúi”. A dolgozók gyűlése elítélte Kravcsenko tevékenysé _;ét és nyilvánosan megbélyegezte őt. Gyűlést tartottak a kolhozban is. A javító-műszaki állomás kol­lektívájának képviselői beszámol­tak a kolhozparasztoknak a jehö- vistáik tevékenységéről, Kravcseo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom