Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-02 / 181. szám
i960, augusztus 2., kedd KÉPŰJSÁG Kettős jubileumi ünnepségre késsen! Szarvas Szarvason kettős jubileumi ünnepségre készülnek: 140 éve halott a község nagy szülötte, Tessedik Sámuel, a világhírű szarvasi tájfajta lucerna meghonosítója, a belterjes gazdálkodás magyar úttörője, ezenkívül 10 éves évfordulóját ünnepli az öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet, amely rövid fennállása óta kimagasló eredményeivel küldfödi szakemberek érdeklődését is felkeltette. A kettős ünnepséget szeptember 13—r14-én tartják, amikor neves tudósok, professzorok, történelemtanárok tartanak előadásokat Tessedik életéről, munkásságáról, és az ÖRKI tudományos módszereiről, tíz éves eredményeiről. A programot ezenkívül tudományos ülésszak, t.örténelemlársulati iUés és az ugyancsak szarvasi születésű Chovám Kálmán zeneszerző műveiből rendezendő hangverseny gazdagítja. Az ünnepi hangversenyen neves fővárosi művészek lépnek fel. Bfharugrai hír A biharugrad hatalmas halgazdaságában most a nyári időben sincs uborkaszezon. Két-három évvel ezelőtt, a munkák zöme csak ősszel a nagy lehalászások idején kezdődött Ma már szinte tervszerűen szállítanak a nyári hónaikban is halat. Eddig mintegy 260—300 mázsát szállítottak el, ebből 100 mázsát Szegedre küldtek az ünnepi hetek alkalmából. Az idén az 1780 holdas halastóból nyolcezer mázsát várnak, ebből hatezer mázsa lesz az áruhal, kétezer mázsa ivadék és anyaállat A több száz holdas nagy tavakba átlagban 170 mázsa takarmányt szórnak td naponta. Tanulságos beszélgetés i Miért a tilalom? avagy hogyan jár jobban az Új Fény tagsága: ha... vagy ha? A járási párttitkáír már félórája kereste a tsz-elnököt a végtelennek tetsző határban. Akiktől érdeklődött, hogy nem látták-e Csőri Pált, azt válaszolták: az előbb robogott el motor- kerékpáron. — Felszedhetne már egy tüskét, vagy szeget a gumija, hogy utolérjük — mondta kesernyés mosollyal, kissé bosszúsan. Meg aztán az idő is telik, négy órára ösz- szehívta egy kis megbeszélésre a járási pártbizottság munkatársait, s már fél három ... A gépkocsivezető elindult a mutatott irányba az elnök után, a párttitkár pedig egyre nagyobb érdeklődéssel nézte a határt. — Micsoda kukorica- és cukorrépa- termés lesz itt* — jegyezte meg félhangosan. — Nézze azt az embermagasságú kendert is. Jé kezekben van a szövetkezet gyepiéje Csőri eivtárs szinte minden épkézláb férőt, asszonyt és gyereket munkára „szuggerált”, akinek valami köze van a tsz-hez .... — Csak ne volna olyan szűk látókörű! Ezt már hang nélkül állapította meg, s gondolkozni kezdett: mi történhetett Csőrival. Két évvel eaelőtt, amikor még Csőri elvtárs községi párttitkár volt, főképpen azon problémázott, hogy melyik tsz mennyi gabonát, hízott állatot, baromfit, zöldségfélét ad el az állami és szövetkezeti kereskedelemnek. Az Uj Fény Tsz akkori elnöke ellen ki is kelt egy járási értekezleten, hogy annak még mindig csak a természetbeni osztás a valami, hiába magyarázza neki, hogy jobban jár 4—5 mázsával nagyok hfcoríca-áflaglermés várható a óvári méiyszMt területen Az Orosházi Gépállomás körzetében lévő termelőszövetkezetek földjén az elimúit nyáron két és fél ezer holdon nyári mélyszántással forgatták meg a talajt s a tavasszal kukoricát vetettek bele. A hónapokig tartó szárazság ellenére ezen a területen üdezöld maradt és szépen fejlődött a kukorica. Az utóbbi napokban lehullott kiadós csapadék sokait javított a többi kukoricán is, a nyári mélyszántott területen azonban legalább négy-öt mázsával magasabb átlagtermés várható. A jó eredmények láttán a termelőszövetkezetek már több mint ötezer hold nyári mélyszántásra kötöttek szerződést s a traktorok éjjel-nappal dolgoznak a tarlón. ko szerepéről és eimondoWÄ, hogy kük kerültek befolyása ailá. Amikor Marija Kuszanovát a gyűlésen megkérdezték, hogy ötgyermekes anya létére hogyan imádkozhat az A r magé dón, vagyis egy pusztító világháború mielőbbi bekövetkezéséért, így válaszolt.: — Az örökkévalóságért, a teremtőért, a mindenhatóért gyermekünket is oda kell adnunk.., J3L gyűlés részvevői haragosan felzúgtak. — Még a vérszomjas farkas fc védelmezi kicsinyeit — mondta felháborodottan O. I-. Najmusina, egy idős kolhozparaszt-asszony. — Ruszanovának nincs emberi szíve. Nem lehet rábízni a gyermekek nevelését, állami gondozásba kell adni őket. Az egybegyűltek lelkesen helyeselték a felszólaló szavait. — A háborúig hittem az istenben — szólalt fel K. L. Maszka- lik kovács. — Azt mondják, az isten mindenható. Akkor miért engedte meg a háborút, a sok áldozatot, pusztulást? — Amikor a férjem a frontra ment — mondta P. L. Vaszicseva könyvelőnő —■, egyik gyermekünk három hónapos, a másik pedig 15 hónapos volt. Annyit imádkoztam istenhez, hogy tartsa meg férjemet. Még a kő is meglágyult volna, annyit sírtam. De a férjem elesett... Akkor azt mondták nekem: imádkozz az istenhez, hogy felnevelhesd gyermekeidet. De akkor már nem hittem. Nem az isteni, hanem a szovjethataiom segített, hogy felnevelhessem, taníttathassam gyermekeimet. A javító-műszaki állomáson és a kolhozban rendezett gyűlések felnyitották a jehovisták által megtévesztett emberek szemét. A szekta széthullott. A dolgozók úgy határoztak, hogy Kravcsenkót és a szekta többi volt tagját meghagyják munkahelyükön, nem fordulnak el tőlük. Biztosították számukra a lehetőséget, hogy visszatérhessenek a becsületes, normális életbe, részt vehessenek a társadalmi feladatokban. A volt szekta-tagok hálásak is a bizalomért és igyekeznek, hogy jó munkával hálálják meg munkatársaik jóindulatát. a tagság, ha egy tételben, az államnak adja el a felesleg terményt, mint csipp-csupp tételekben a piacon, mert hiszen az állam nagyüzemi felárat is ad, meg adókedvezményt is az árutermelési terv túlteljesítése esetén. Akkor ilyen volt Csőri, szinte éjjel-nappal azon fáradozott, hogy a közös gazdaságok egyformán megelégedésre elégítsék ki a tagok és a népgazdaság igényeit. Mikor nem akarta elengedni a község éléről tsz-elnöknek — mondván, hogy a jó párttitkárokra ezután is szükség lesz, éppen a fenti érdemeire hivatkozott a járási mezőgazdasági osztályvezető. „Majd meglátja Kovács elvtárs, milyen példás gazdaságot teremt egy-két év alatt Csőri a most már háromezer holdas Uj Fényből — lelkendezett az osztályvezető. A termeléssel nincs is baj az Uj Fényben: 3—4 kapálást kapott a kukorica, a cukorrépa. Szinte dédelgették a búza- és az árpavetést is a tavasszal: hengert, boronát, s jó adag fejtrágyát adtak rá, s kivegyszereztették közüle a gyomot. Aztán idejében arattak kiskaszával és géppel. Jól is fizet, 3—4 mázsával többet a tervezettnél. — Ahol van ni, Csőri eivtárs! — szólt a gépkocsivezető, s lefékezett a tarló végében, ahol az elnök nagy taglejtésekkel magyarázott a középmélyszántást végző traktorosoknak. — Min vitatkoznak az elvtár- sak? — lépett oda a járási titkár. — Beszélgetünk a munkáról — válaszolt Csőri. A traktoros kapcsolt és indított, Csőri pedig sorolni kezdte, hogy a vezetőség úgy döntött: ha a traktorosok igyekeznek az utolsó barázdáig jól felszántani minden táblát, amelybe tavasszal kukorica, cukorrépa, kender és más egyéb ipari növény kerül, akkor a terméstöbblet 10 százalékát megkapják prémiumként. — Az idén megtanultuk, hogy tavaszi szántásba egy szem magot se érdemes vetni, mert beleszakadunk a sok kapálásba, a munkaegység is csillagászati számokká nő, a termés mégis kevesebb. — Éppen erről is beszélni akartam veled, Csőri elvtárs, de úgy látom, megelőztetek. Hát csak szorgalmazzátok a traktorokat, hogy két műszakban szántsanak. És csak szántsanak, a tarlóhántást végezzétek el a lófogatokkal. — Már gondolkoztunk ezen is. hogy ne potyára egyenek azok a lovak, amelyekre a hordásban nincs szükség. — Halad-e, Csőri eivtárs? — nézett mélyen az elnök szemébe a járási titkár. — Most nagyon megdicsérnélek téged is meg a tagokat is a jó gazdálkodásért, de haragszom rátok... — Miért... mit követtünk el? — kérdezte zavartan Csőri. Any- nyira zavartan, hogy nem találta a cigarettatárcáját. A járási titkár kínálta meg, majd megnézte, milyen mélyen járja az eke a búzaföldet, s megkérdezte, hogy ezt a darabot miért nem terítették meg szántás előtt ietállótrágyával. Csőri kurtán csak annyit válaszolt, hogy 300 holdnál nem futja többre a trágya. Aztán sürgette Lapunk hasábjain többször megdicsérjük azokat a földművesszö- vefckezeti felvásárlókat és igazgatósági tagokat, akik községükben rendszeresen ismertették a baromfinevelési szerződéskötés egyéni és népgazdasági hasznát. Újkígyóson is látogatták a tsz- tagok háza táj át a földművesszövetkezeti felvásárlók és dolgozók. S ha az eredmény nem is sok, ed- ♦ dig 2840 kiló csirkére, 1510 libára, 268 kacsára és 850 pulykára kötöttek szerződést. Indokolt lenne, hogy ezután is felkeressék a háztáji gazdaságokat s beszélgessenek a termelőszövetkezeti tagokkal, mert a tavaly leszerződött baromfimennyiséghez -mérten, még sokat le kellene szerződni az idén. Július 22-én azonban a föld. művesszövetkezet dolgozói ne látogassák a tsz-tagokat, elegendő lesz a baromfinevelési szerződés- kötést hangoshíradón és plakáton . hirdetni. Ez a határozat azért szü- gy-oík, s alá ikeiiL vetnem magam a letett meg, mert a termelőszöveta titkárt: Mondd mar, irwt vétettünk? — Hát azt drága elv-társam, hogy annyi gabonát termeltetek, hogy folyót lehetne vele rekesz- terri, de a terményforgalminak mégis éppen csak hogy dobtök egy kicsit, szemszúrónak. Ráadásul hallom, hogy korlátozzátok a háztáji baromfdnevelési szerződéskötést is. S bizony, a sertéshizlalás sem olyan nálatok, amilyen lehetne. Ha minden szövetkezetben ezt csinálnák, s ha te lennél a Minisztertanács elnöke, hogyan biztosítanád az ország lakosságának kenyér- és húsellátását? — Én egyelőre tsz-elnök vaközgyűlés határozatának .;, — A közgyűlés határozott úgy, hogy a mintegy 120 vagon búzából csak hat vagonnal ad jatok el a terményforgalm-inak ? — Az. — Hányán szóltak hozzá ebhez a kérdéshez? — Ha jól emlékszem, vagy öten. — öt ember azt javasolta: osz- szunk széjjel minden terményt, s te erre megszavaztattad. Nem értem a bicsaklásodat, Csőri elvtárs. Két évvel ezelőtt más volt a véleményed. Mit szóinál hozzá, ha a gépállomási traktorokat azokba a szövetkezetekbe vezényelnénk, amelyek kisebb és hasonló területről 20—30 vagon gabonát, több száz mázsa kukoricát, 4—6 ezer kilogramm csirkét és több ezer libát, pulykáit adnak az ország ellátáséihoz? — Nem rajtam múlt, én akartam, hidd él, Kovács eivtárs. — Tudok róla, említetted a közgyűlésen, hogy több gabonát kellene eladni, de a szavaidon nagyon érződött a tedekamra-elmé- let. Valid be, hogy így volt. Nehéz elnöknek lenni, mindenkinek kedve szerint tenni — mondta csendesen Csőri. Mondd csak: nehezedre esne kiszámolni, mennyi pénzt jelentene a nagyüzemi felárral, az adó- kedvezménnyel együtt, ha eladnátok 35 vagon gabonát? — Kiszámolhatom;.. — Hát számold csak ki. Ügy tudom, a jövő héten lesz a közgyűlés, ahoi véglegesen eldöntitek. mennyi gabonát osztotok. Mondd majd el a számolás végeredményét a- tagoknak. Ép is ott leszek. Ha a közgyűlés után az Űj Fény nem ad el legalább 35 vagon gabonát, akkor megeszem a sapkámat .. s — Azt hiszem, nem kell megenned, a közgyűlés előtt is beszélgetek az emberekkel — mondta % igazgatóság annyira egyetértett elgondolkozva Csőri Pál. — Iga- $ ezzel a tilalommal, hogy még hazad van: megbicsaklottam, rósz- * tározatba is foglalta. Könnyebb szül politizáltam .. s ’ | ilyen határozatot hozni, mint nap A járási titkár az értekezleten ! naE\ utó" lát«at^ * d°lgOZÓ P3' megegyezett a pártbizottság mun- f ras*okat’ s legalafbb a+nnyl *7 ___i'4. tromfira szerződést kötni, mint k a társaival, hogy sorra látogatlak I , r nmonnmro t-orrolír cooironriTPlr ov a szövetkezeteket, s megbeszélik kezet elnöke arra hivatkozott, hogy a baromfifelvásárlók eddigi látogatásai és a Békés megyei Népújságban július közepén megjelent cikk, amely a baromfifel- vásárlassal foglalkozott, olyan hangulatot keltett, hogy „a tsz- tag, már nem vághat le egyetlen csirkét sem, minden darabot le kell szerződjön a földművesszövetkezettel”. Azt, hogy „le kell minden darabot szerződni”, nem olvashatták az újkígyósiak a Népújságban, s ezt aligha jelentették ki ilyen kategorikusan a tsz-tagokat látogató földművesszövetkezeti dolgozók. Legfeljebb csak arról igyekeztek meggyőzni őket, hogy kössenek szerződést minél több baromfira. A szerződéskötés nem kötelező, s nem is erőszakolhat erre senki senkit. Nagyon sokan vannak, akik egy darabot sem szerződtek, le, hanem a piacon adják el azt, ami a család szükségletén felül van. S leginkább azért adják el a piacon, mert ott alkudozni lehet, s talán egy-két forinttal többet kapnak érte, mint amennyit a föld- múvesszövetkezet fizet. Annyival semmiesetre sem kapnak többet, mint amennyi munkaidő-értéket elköltenek vele. Ráadásul a piacon eladott baromfi egy része kofák karmai közé kerül, akik borsos áron adnak túl rajta a nagyobb városokban, főként Budapesten. Az állami felvásárlásnak a dolgozók ellátása mellett a spekuláció-megakadályozás is a célja. A felvásárlás legfőbb biztosítéka a szerződéskötés. S bizony a dolgozó parasztokat fel kell keresni, meg kell velük érteni, hogy hova jut és főként mennyiért a szerződött és hova a kofáknak eladott baromfi. Az újkígyósi Aranykalász Tsz elnöke az ilyen irányú felvilágosító beszélgetést a „tsz- tagok zaklatásának” nevezte és a földművesszövetkezet igazgatósági ülésen felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint megtiltotta a földművesszövetkezet dolgozóinak, hogy a tsz-tagoknál „házaljanak”. Az amennyire tavaly szerződtek az újkígyósiak. Ez annál is indokoltabb lenne, mert bizony az újkígyósi Aranykalász Tsz 3500 kiló csirkénél egyéb baromfira nem kötött nevelési szerződést, pedig a vezetőkkel, s aztán közgyűlésen ; a tagokkal az áruértékesítés je- I len tőségét.;. Csőri Pál még aznap több tag- ! gal megegyezett: elég lesz ha í nyolcezer hold földön gazdálkodik, családtagonként három mázsa bú- f Egy_!b^n‘ ^nyé^tona-stóUftósi zát osztanak, minek fuvaroznának ; előbb a padlásra, aztán a piacra I 10—10 mázsa felesleg gabonát. Kukk Imre szerződést is mindössze csak négy vagonnal kötött. Úgy látszik, min. dent saját maguk akarnak elfo- * gyasztani, amit megtermelnek?! K. I.
