Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-10 / 162. szám

2

HÉPÚJSÁG

I960, július 10., vasSrnaö

Békés együttélés a gyakorlatban

Amikor a krónikás meg akar ja vonni Hruscsov szovjet miniszterelnök most befejeződött ausztriai látogatásának első mérlegét, eszébe jut a filmhíradónak az a képsora, amely a Lenin atomj égtörő útját mutatta be. Ahogy a hajóóriás acélos orra mellett játékszerként töredeztek szét az öles jégtáblák, úgy repedezett szét a hidegháborús uszítok újonnan fagyasztott „jégpáncélja", mégpedig nemcsak Ausztriában — ahol a szovjet kormányfőt egyre jobban megmutatkozó barátsággal, elismeréssel és lelkesedéssel fogadták —, hanem világszerte is, mert a világ közvéleménye nagy érdeklődéssel várta, hogyan alakul az amerikai kémrepülések miatt meghiúsult párizsi csúcs- értekezlet után a Szovjetunió miniszterelnökének első, nyugati országban tett látogatása. S ezt a várakozást csak fokozták az imperialista sajtó olyanfajta „elmefuttatásai”, hogy Hruscsov a párizsi csúcsértekezlet előkészítő megbeszélésein „megtagadta a békés együttélés elveit”.

Nos, csattanós választ adott erre az egész ausztriai látogatás, amelyen az osztrák nép minden rétegének képviselői a maguk szemével és fülével győződhettek meg arról, hogy a szovjet kormányfő a békének és a népek barátságának fáradhatatlan szószólója.

Hruscsov ország-világ előtt jelentette ki a FIAT Autógyárban: „Bármelyik pillanatban készek vagyunk az általános és teljes leszerelésre . . . Ha rajtunk múlna, ez máris megvalósult volna”; majd később az Osztrák—Szovjet Társaság hoíburgi nagygyűlésén: „A csúcstalálkozó megtorpedózásétól függetlenül a szovjet kormány továbbra is a békés együttélés alapjára építi politikáját és arra törekszik, hogy békés tárgyalások útján oldja meg a sürgető nemzetközi kérdéseket”. Sőt linzi rögtönzött sajtóértekezletén nyíltan megrriondta:

ha az amerikai kormány közölné a szovjet kormánnyal, hogy hajlandó egyezményt aláírni a leszerelésről, a fegyverek megsemmisítéséről, a katonai erők \ feloszlatásáról és az ellenőrzésről, a Szovjetunió egy pillanatig sem késlekednék ugyanezt megtenni.

„Azt sem kérdeznénk — folytatta —, hogy amerikai részről ki írja alá a szerződést. Hajlandók vagyunk bármelyik meghatalmazott amerikai kormánnyal megkötni azt.” Ennél világosabban és nyíltabban nem is lehet hitet tenni a béke fenntartása mellett. Hruscsov leleplezve a nyugati propaganda mindenfajta csűrés-csava- rását, csütörtöki televíziós beszédében egyenesen kijelentette: „Mi a békét akarjuk, de nem kolduljuk”, vagyis, hogy a Szovjetunió a világ e legerősebb hatalma a békés tárgyalásokat nem a szó- cséplésért, az emberek ámításáért kívánja — mint egyes tárgyaló partnerei —, hanem őszinte szándékkal és az emberiség igazi boldogulása érdekében.

Nagy tanulság lehetett ez világszerte és fel kellett, hogy nyissa még azoknak a szemét is, akikben a hidegháború tollnokái esetleg „a szovjet álláspont megmerevedésének” hitét kel tették.

Hruscsov ausztriai útja nagyszerű példát mutatott arra, hogy két ország társadalmi rendszerének és ideológiai nézeteinek különbözőségétől függetlenül — hogyan fejlesztheti baráti kapcsolatait. A Reynold News című angol lap állapította meg „Hruscsov és Raab kancellár megbeszélései világosan megmutatták, Hruscsov fő gondja, hogy hosszúlejáratú tervet készítsen a békés együttéléshez”. Világosan felismerte ezt az osztrák nép is, amely nem engedte, senkitől sem előírni magának, kit szabad szívélyesen üdvözölnie, hanem szeretettel, — sokszor megható ajándékokkal — üdvözölte az osztrák fővárosban és vidéki körútja során „Európa legnagyobb és leghatalmasabb államának vezetőjét”, ahogy Schärf "államelnök köszöntötte Hruscso- vot érkezésekor a repülőterén.

A szovjet miniszterelnök nem egy beszédében kifejezésre juttatta elismerését a két ország viszonyainak kedvező alakutasáról. ..Országaink, kapcsolatai jók és példaképül szolgálhatnak mások számára” — mondotta a FIAT-Gyárban

„Ügy vélem, a nyugati hatalmak egyes államíéríiai jól tennék, ha megtanulnák az oszt. ók állam férfiaktól. hogyan kell becsületesen és őszintén tárgyalni” — jelentette ki az Imperial Szállóban adott ebéden.

Ez az elismerés a látogatás befejezésekor aláírt közös nyilatkozatban is kifejezésre jutott. E nyilatkozat értelmében a Szovjetunió számos olyan kölcsönösen előnyös kereskedelmi megállapodást köt Ausztriával, amely az államszerződés és a moszkvai memorandum alapján eszközölt szállítások pótlására újább áruszállításokat tesz lehetővé a nyugati gazdsági csoportosulások által szorongatott osztrák gyárak számára.

Nem alaptalanul feltételezhetjük, hogy a Szovjetunió és Ausztria erősödő kapcsolatai kedvezd befolyást gyakorolnak majd az osztrák államnak és szomszédainak viszonyára is.

A látogatás tényeit az újságolvasók Ismerik, azokat nem kell felidézni. Hruscsov látogatásának alapján megállapítható, hogy diadalmaskodik a békés együttélés

gondolata. Persze a dolgoK ilyen fejlődése nem tetszett osztatlanul

mindenkinek. A barát örült, az ellenség mérgelődött. Bizonyos nyugati köröket rendkívül nyugtalanította az, hogy Hruscsovot

olyan rokonszenvvel fogadják az osztrákok, akik mindinkább megismerik a Szovjetunió bel- és külpolitikai vonalát. Ez a nyugtalanság jutott kifejezésre a bonni er a washingtoni kormány tiltakozásában, amellyel igyekeztek megzavarni a tárgyalások menetét. Az Egyesült Államok militarista körei és bonni kiszolgáló'k — vagy talán fordítva áll a helyzet? — azzal próbáltak kellemetlenkedni az osztrák kormánynak, hogy tiltakoztak nála, mert „módot nyújtott Hruscsovnak baráti (mármint az osztrákokkal baráti” — a szerk. megjegyzése) országok elleni kirohanásra.” És mi volt ez a „kirohanás”? Az, hogy a szovjet kormányfő Salzburgban figyelmeztetett:

„Ügy vélem, Ausztria nem nézheti közömbösen, hogy közvetlen szomszédságában a rcvan- sista körök egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. Még vannak egyesek, akik nem adták fel a „nagy Németország” megteremtésének terveit...”

Vagy kimondta, hogy milyen veszélyesek Ausztriára az olasz határ közelében létesített NATO-tá- maszpontok. Persze, hogy nem tetszik ez a harcias amerikai tábornokoknak, akik újabb rakéta- kilövő-helyeket szeretnének az Olaszországhoz tartozó Dél-Tirol- ban, amelynek ügyét Ausztria épp most viszi az ENSZ elé. Sem a közös piachoz húzó és „nagynémet gondolattal játszó” bonni klikknek és osztrák híveiknek.

Mindez azonban elenyészik abban az egyöntetű megállapításban,

hogy Hruscsov látogatása „a kastélyoktól a kunyhókig” diadalra juttatta a békés együttélés gondolatát.

Nem kétséges, hogy ez a gondolat, hála a szocialista tábor legyőzhetetlen erejének és a világméretű békeharcnak, mind nagyobb tömegeket hódít meg.

Volt nyugatnémet őrnagy sajtóértekezlete Berlinben

Berlin (TASZSZ)

A Német Egység Bizottság pénteken tartott sajtóértekezletén Bruno Winzer, a Bundeswehr volt őrnagya tett nyilatkozatot a német és a külföldi sajtó képviselői előtt. Bruno Winzer, aki átment a Német Demokratikus Köztársaságba, rámutatott, hogy Nyugat- Németországban az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia megtámadását tervezik. Kijelentette, hogy a bonni hadügyminisztériumban sikerült részben megismerkednie azzal a NATO-tervve],

amely a szocialista országok ellen támadó háború kirobbantására irányul.

Winzer elmondotta, hogy már 1958. augusztusában értesült egy titkos tervről, amelyből világosan kiderült, hogy Bonn már akkor tudott az U—2-es repülőgépek kémútjairól. Az az állítás, hogy az NSZK területéről nem indúlnak ki ilyen repülőgépek — mondotta Winzer — hazugság. Ezzel kapcsolatban közölte, hogy az U—

2-gépek kiinduló repülőtere az Eifel melletti Spangdahlem.

Koreai tiltakozás az amerikaiak újabb dél-koreai provokációi ellen

P h e n j a n (Új Kína)

Koreai fegyverszüneti bizottság július 8-án a koreai fél kérésére megtartott 121. ülésén Csu Csang Zsun tábornagy, a koreai—kínai fél rangidős tagja erélyesen tiltakozott az ellen, hogy az amerikaiak Dél-Koreában a katonai demarkációs vonal közelében provokációs célzatú „hadgyakorlatokat** tartanak és ismét használnak „Honest John” típusú rakétát.

Marlon L. Dawson, az amerikai fél rangidős tisztje a tiltakozást visz* izautasította.

Csu Csang Zsun tábornagy válaszában kijelentette, hogy „ha az amerikaiak nem hajlandók elhagyni Dél-Koreát és folytatják ottani bűnös cselekedeteiket, viselniük kell a felelősséget a következményekért.

Tudományos szenzáció Lengyelországban -— fényt ad az első atomlámpa

Varsó (MTI) A . varsói nukleáris kísérletek intézete a napokban szenzációs bemutató színhelye volt. Két fiatal tudós, Adam Kazimierski és Edmund Strychalski, a lengyel atomtudomány kimagasló képviselői elé tárta közös alkotását, az atom-', jobban mondva az izotop- lámpát.

A lámpa legfontosabb része az a kis tartály, amely krypton 85 elnevezésű radioaktív gázt tartalmaz. A tartály belső falát úgynevezett Luminofor világítótestecskék borítják, amelyek a gáz su- gársázából származó energia hatására fénylenek. A kísérleti lámpa fénye minden nagyító vagy tükör nélkül — 300 méterre is ellátszik. Megfelelő berendezésekkel ez a távolság természetesen növelhető. Az atomlámpa minden töltés nélkül évékig világít. A bemutatott lámpa tíz évig megőrzi mai fényerejét, majd Újabb évtizedig fele erővel ég. A második évtizeden túl egynegyedére csökken a fénye, de még sokéig világít.

Stevenson esetleg mégis elvállalja az elnökjelöltséget

Los Angeles (MTI) Mint az AP közli, Stevenson pénteken bejelentette, hozzájárul ahhozt hogy a demokrata párt elnökjelölő értekezletén őt jelöljék az államfői tisztségre. Elmondotta, hogy már kétszer vett részt az elnökválasztási hadjáratban, és úgy érezte, nem lenne illő, ha harmadszor is jelöltetné magát. Ha azonban az elnökjelölő értekezlet választása rá esnék, elfogadja a jelölést.

A csajka

— Hót akh or jöhet az a

csajka! — szólalt nleg mosolyogva asztalszomszédom és játékosan a felszolgáló lebbenő szoknyája után kapott, de a tüzrőlpattant leány fürgén kisiklott a férfikéz alól, csak az ajtónál perdült meg egy pillanatra, hogy kinevesse a pórul jártat.

Jókedvű társaság ült együtt a kondorosi Dolgozók Tsz központjában. Békéscsabáról a téglagyáriakat látták vendégül a gazdák. Amolyan viszonzás volt ez, mert nemrégen a tsz-ből jártak vendégségben az üzemieknél. A vendégek délelőtt szétnéztek a gazdaságban s a sok látnivaló megtekintésénél mindenki elfáradt, éhesen várták a közös ebédet, vagy ahogyan a szomszéd említette a „csajkát”.

Erről a szórói önkéntelenül eszembe jutott Schörer úr vagy hogy hívták azt az embert, akivel 1944 őszén közvetlen a felszabadulás utáni napokban a polgárőrségben hozott össze a sors. Ahogy ott

felém rebbentek, majd vészjóslóan összeszűkültek, azután ismét a levegőbe bámult: Csajkarendszer lesz. Közös konyha mindenütt. Tudod, mi az? Fordult ismét felém és oldalt kiköpött.

— Olyat főznek, mint a szegénykonyhán a kedvesnővérek? Pa- szuly lesz mindég? — kérdeztem kétkedve, tetetett savanyú ábrá- zattal.

— Te ettél ott? — kérdezte gyanakodva és kutatva mért végig, mint, akit most lát először, és jól meg akarja jegyezni magának.

— Te nem Kővári jegyző fia vagy — kérdezte rosszatsejtve.

— Nem. Apám kőműves — feleltem és látva meghökkenését, ösztönszerüen elégtételt éreztem.

— Na, nem tesz semmit. Majd megtudjátok, csak várjatok. Idegesen végigsímította homlokát és köszönés nélkül faképnél hagyott a polgárőrséggel együtt. Azóta sem láttam.

— Itt a „csajka!” — csilingelte — Úgy mint Auswitzban? kedvesen a tsz gazdalány, miköz— mutattam a karomon arra a '->en koccant a porcelántál az aszhelyre, ahol hallomásból sejtettem közepén.

a számozás helyét. A békaszemek — Tyúkleves?! — szökött ki bevigyáztük az esti sötétséget, egy- szercsak megszólalt ez az ember és fancsali hangon kijelentette: Most aztán nézhetünk. Csajkarendszer lesz, mint az oroszoknál — nézett rám, homályos szemeivel, melyek elkopott üveggolyóként fénylettek az utcai lámpa gyenge derengésében.

— Olyanból eszünk, mint a leventében’ — kérdeztem kíváncsian.

— Hogy-hogy a leventében? — rnéltatlonkodott dühösen és szemeit felfelé meresztette, mint a béka, amikor legyet les.

— Ott csajkából ettünk — ismételtem meg a gondolatot.

— Halgass! Kolhozok lesznek! Az egyén eltűnik. Megszámozzák a parasztokat —. folytatta, a szavakat a foga között szűrve, sziszegett, mint a kígyó.

lőlem az öröm hangja legkedvesebb eledelem láttán.

— Tessék-tessék. Csak szedjenek, amennyi jólesik. Ha elfogy a tálból, hozunk még', van elég az üstben. — Biztatták az asztaltársaságot a fehérkötényes leányok. Kétszer szedtem a tányéromba a finom húsból és levesből, szedtem volna még, de a birkapörkölt sem megvetendő, gondoltam és hagytam helyet annak is.

— Sört vagy bort kérnek? — kérdezgették ,a felszolgálók kedvesen és a következő percben már ott csillogtak a teli korsók és üvegek az asztalon.

Látva a tsz-gazdák bőséges asztalát, gondolatom akaratlanul ismét a múltba zökkent és egy emléket szalasztott elém. Fel- szabadulás előtt történt, egy Gyula melletti községben jártunk vendégségben, ritkán látott anyagi ágú rokonoknál. Nagy volt a kedvesség és az öröm láttunk”

— Gyertek be. Üljetek le. Beszéljetek, hogy éltek? — kérdezgettek rendre és mi őket, ahogy az mar ilyenkor szokás. . Aztán