Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-02 / 129. szám
2 NÉPÚJSÁG I960, június 2., csütörtök EGY nap EGY pártbizottságon U Szovjetunió elismerte az új török kormányt "A párt iránti egyre mélyülő bizalmat mutatja egyetlen nap is egy pártbizottságon. Sokféle ügy, javaslat, családi probléma s ki tudja még mi, ami 8—10 óra alatt, pontosabban 4—6 óra alatt kibontódik a pórttitkár asztala előtt, hogy orvoslásra, gyógyításra, elfogadásra, istápolásra találjon. Csak 4—6 óra alatt, nem mintha a pártbizottságok már áttértek volna a rövidített munkanapra. Ellenkezőleg. Endrődön is tudják, hogy Gyebnár József párttitkárt csak a reggeli órákban (7 tői 9-ig, fél 10-ig) s a késő délutáni, estébe nyúló órákban, 5—6 után lehet megtalálni az irodában. A nap közbülső óráiban ugyanis a pártszervezet bokrosodó tennivalóit intézi, mozgalmi nyelven: „kint van a területen”. Nézzük közelebbről, hogyan zajlik le ez a néhány óra? Akkor reggel, amikor benyitottunk a pártirodára, a gondnok éppen azt mondotta Gyebnár elvtársnak: — Ez az asszony már többször kereste magát, de azt mondta, eljön ma fél nyolcra is. Várja meg hát, ha tudja... — Jöjjön csak, jöjjön — felelt Gyebnár s tovább rendezgette a tagdíj-elszámolási papírokat. Még be sem csukta maga mögött az ajtót a gondnok, idősebb asz- szony lépett az irodába. Eleiben nem tudta, hogyan kezdje, de aztán csak úgy ömlött belőle a szó. Leánya sérelmeit mesélte, leánya sérelmeit — a házasságban..: Csendben hallgatván őt, hirtelen azt gondoltuk: el fogja küldeni a titkár. Mert hát hogyan is tartoznának — szorosan — a családi élet problémái a pártépítéshez. Tévedtünk. Gyebnár elvtárs türelmesen és érdeklődve, akárha Kádár János fejtegetéseit hallgatná, figyelte a panaszosan egymás mellé rakott szavakat, s míg mi a titkárt néztük, döbbentünk lassan rá: igen, az emberek mindenféle gondja-baja kell, hogy érdekelje a pártot, mert hiszen nemcsak a gazdasági életben, a termelésben, hanem az emberi kapcsoltokban is újat, emberségesebb viszonyokat akarunk, s ha nem figyelnénk, mi bántja az embereket, — rosszul cselekednénk... Nem részletezem a nénike szavait. A lényeg az, hogy vője roez- szul él feleségével. Állandó köztük a civakodás, amely hovatovább odáig fajul, hogy veszélyezteti a környék lakóinak nyugalmát is. A rendőrség hiába figyelmeztette a vöt, egy-két hétig csend volt, aztán újra kezdődött elölről az egész. Gyebnár elvtárs endrődi, így ismeri a szóbanforgó fiatalokat. Egyik sem párttag közülük. (Bár akad olyan párttag is, aki nem él harmonikus családi életet. Éppen ma este jön majd K. A. elvtáns is, akivel néhány hete beszélt emiatt, s akiknél úgy mondják, már rendbe jöttek a dolgok.) Szóval ismeri ezt az esetet is, s ezért nemcsak meghallgatta a nénit, hanem meg is ígérte neki, hogy vőjével, aki gyerekkori pajtása, beszélni fog. Amúgy barátilag. — Ebben van még reménységünk — sírja a néni és megnyugodva távozik. Gyebnár elvtárs noteszába írja a neveket s ím a nyitva hagyott notesz mást is mond. Azt, hogy bizony Endrődön akadnak mások is, akik kisebb-nagyobb családi perpatvar miatt a pártbizottsághoz fordulnak saját igazukat keresni. S mert az utóbbi hónapok során nem egy ilyen eset volt, ezért is iktatták be a lezajlott oktatásokba a kommunista magatartásának ismérveit, amelyet olyan hangsúlyozva aláhúzott a VII. pártkongresszus is. Ezzel j azt kívánták elérni, hogy a kommunisták családi életük harmonikus kialakításával is igyekezzenek hatni a szomszédaikra. Gyebnár elvtárs elmondja: egy-egy hosz- szabb egyéni beszélgetés után hány családnál sikerült rendbehozni az ilyen nézeteltéréseket. Ez jóleső érzés volt neki is, hiszen tudja, milyen nagy kihatással van egy rendezetlen családi élet nemcsak az érintettek egész lényére, de még a munkájára is. A beszélgetést nem folytathatjuk, mert jön valaki. Magas, szikár ember az illető. Mindjárt a közepén kezdi mondanivalóját. — ... Mert hiába szóltunk már a tanácsnak is, csak nem teszik be azt a vackot... Mondom, eljövök még ide, az utca nevében... — Talán nincs nekik villanykörtéjük? — próbálja mentegetni a tanácsot Gyebnár elvtárs. Ám az ember közbevág: — Nincs a fenét, ehun van ni, a zsebemben. Megvettük, csak az nics, aki felmásszon... Gyors telefonálás, s máris elintéződik a dolog. — No jól van... Már azt hittem, majd maga is feljegyzi, s várhatunk megint — szól megnyugodva az ember, s még valami olyat mond, hogy: — Na lám, mégsem volt hiábavaló, hogy az utcájáért feláldozott egy félórácskát. Most elvtársak jönnek. Egyiken miunkásőrsapka van. Udvözlik a titkárt, s letelepszenek a fal melletti székre. Várnak. Csak bejöttek, hátha van valami megbízatás, amiben a titkár igénybe veheti a segítségüket. A „civil” át is veszi egyik alapszervezet elszámolási listáját, hogy majd este átadja a gazdasági felelősnek..: Aztán ismét nyílik az ajtó s megint egy magas, de idősebb gazdálkodóforma ember lép be. Már kezdi is: — Igaz-e titkár elvtárs, hogy nem a mi járdánkat fogják először csinálni?..: — Maguk hol laknak? — A külső soron... — Hát akkor igaz bizony... — De titkár elvtárs, ez nem igazságos így... Mi már megbeszéltük néhányan, hogy segítünk fuvarral, kint is vannak már a kockák, a másik utcán pedig még azok sincsenek kinti Nem szeretnénk már mi sem sárban járni, hallja-e?! — Ha így áll a dolog, majd utánanézünk a tanácsnál. S lehet, hogy akkor a maijuk járdáját építik először... — No hát csak nézzenek utána, így van ez, ha én mondom. Aztán, amíg mi elkészülünk a járdával, tehetnek azok is annyit a maguk frontján, amennyit mi tettünk — dohog elmenőben az öreg, — Jól van Miska bácsi — mosolyog utána Gyebnár. — Ha maguk előbbre állnak, magukra kerül előbb a sor, hiszen ezt mondta a tanács is. S jönnek mások. Ki ezzel, ki azzal. Van, aki úgy hallotta, hogy „megüresedett valahol egy állás” s ajánlkozik rá. Van, aki hasznos építő javaslatokkal érkezik, mint R. A., aki egy fontos gazdasági terv munkájába javasolt ésszerűsítéseket. Sok-sok dolog nem is tartozna közvetlenül a pártbizottságra és akad eset, amikor Gyebnár elvtárs egy-két ajánló sor kíséretében illetékesebb szervekhez küldi a látogatót. De nem is ez a lényeg az egészben. Hanem az, hogy valamennyien őszinte bizalommal, azzal a meggyőződéssel, hogy itt biztosan segítenek, keresik fel a pártot, s a pártbizottság gyors, igazságos intézkedéseivel ápolja, tovább mélyíti ezt a bizalmat. Varga Dezső Egy régi Szent György-nap H pusztai kukoricás végében ül kunyhója előtt az öreg csősz. A kunyhó vályogból, sárból vert putri, olyanféle, amilyenben a cigányok szoktak lakni. Az öreg csőcs kicsi, töpörödött, ráncosképű, sovány ember. Hosszú, ritkás fehér haja, nagy lelógó ősz bajú- sza és hatalmas hófehér szemöldöke van. Az arcára mélyen lehúzva ócska, zsíros kalapja. Kalapkarimája a szeptemberi napfényben tenyérnyi széles árnyékot vet sárgásbarna, fehér sörtétől borostás arcára. Fogatlan szájában szomorúan lóg a pipája, de nem füstöl. Ezerráncos öreg, fáradt kezével tartja az üres pipáját és szívja, szortyogatja. A feje felett az alföldi kék ég, mint egy óriási félgömb borul rája. Körülötte felszántott földek, mögötte hosszú nagy tagban több holdas kukoricás zizeg a szeptemberi enyhe szélben. Előtte messze, majdnem a látóhatár szélén hosz- szú sor fűzfa sorakozik és kanyarodik. Arra van a Tisza és azontúl a falu. Hetven éves az öreg. Beteg. A kunyhó falához támasztva az öreg csőszpuska a hatalom jele. Kopott öreg jószág, mint a gazdája. Az örer nár éve betegeskedik. Melengeti magát a napon. A csalóka őszi napsugár már nem melegít. Fázik. Ócska köpenyébe takaródzik, maga elé nézve mereven. Alig mozdul. A lelke tele van keserűséggel, leírhatatlan szomorúsággal. A nap a felhők mögé bújik, egyszerre hideg lesz. Jön az ősz, a hideg ősz. ■ rra gondol, hogy mennyi me■■ leg, szép hosszú ősz volt errefelé mindég. Ez a mostani más. Megváltozik az időjárás is. Megváltozik minden. Minden elmúlik egyszer. Maholnap itt van Szt. György napja és el kell menni innen. Ez az utolsó ősze. Felmondtak neki. Régen várta, régen reszketett, félt ettől. Bekövetkezett. Itt született ebben a faluban, aminek a tornya ide látszik. Az apja, a nagyapja is itt éltek. Az apja szegény zsellér volt. Ö már feljebb vitte, csősz lett. S mégis milyen rossz vége lett az egésznek. Már alig mozog. Nem tudja a hivatalát jól ellátni. Van talán több is, mint negyven éve, hogy itt csőszködik az uraságnál. Nem volt baj vele soha és mégis, hiába, ez lett a vége. Alig mozog, alig eszik, Csak ül, ül naphosszat a viskó előtt és Moszkva (TASZSZ) Moszkvában hivatalosan közzétették, hogy N. Sz. Rizsov, a Szovjetunió törökországi nagykövete május 31-én felkereste C. Gürsel tábornokot, Törökország miniszterelnökét és a szovjet kormány nevében a következő nyilatkozatot tette: „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya tudomásul veszi azt a közleményt, hogy Törökországban új kormány alakult és ezennel kijelenti, hogy hivatalosan elismeri a Török Köztársaság Gürsel tábornok vezette kormányát. A szovjet kormány kifejezi azt a reményét, hogy az új török kormány megfelelő erőfeszítéseket tesz majd a Szovjetunióval való viszony megjavítására. A szovjet kormány a maga részéről már régtől fogva törekszik arra, hogy valóban jószomszédi és baráti kapcsolatok alakuljanak ki a Szovjetunió és Törökország között.” (MTI) Bizottság alakul a Menderes-kormány tevékenységének kivizsgálására Ankara (MTI) A Reuter-iroda kedd este kibocsátott hivátalos közlemény alapján jelenti, hogy a török igazságügyminisztérium kormányutasításra bizottságot alakít a megdöntött Menderes-kormány alkotmányellenes tevékenységének kivizsgálására és a bűnösök bíróság elé állítására. Ugyancsak az angol hírügynökség közlése szerint az isztambuli ügyvédek elhatározták, hogy nem vállalják a Menderes-rendszer tisztségviselőinek védelmét a bíróság előtt és javasolják, hogy az Togo az ENSZ New York (MTI) A Biztonsági Tanács keddi ülésén egyhangúlag elfogadta azt a francia—tunéziai határozat-tervezetet, amely indítványozza a togoi köztársaság felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Mint TASZSZ jelentés közli, Szoboljev hangsúlyozta, hogy ennek az új államnak megszületése Afrikában rendkívül fontos esemény, amely a gyarmati rendszer szétesését bizonyítja. A Szov| ország egyetlen ügyvédje se vállalkozzék erre. j A hatóságok titkos fegyverraktárakat lepleztek le Isztambulban. Ezenkívül fontos okmányokat találtak Menderes volt isztambuli szállodai lakosztályán. I Isztambulban kedd este rendeletet bocsátottak ki, mely szerint a kimenőtilalom ezentúl csak éjféltől három óráig tart, jelenti az az AFP. Bagdadból közli az UPI, hogy a külügyminisztérium bejelentette: Irak elismerte az új török kormányt. Japán a pénteki minisz- l tertanács után jelenti be a Gür- ' sel-kormány elismerését 84. állama lesz | jetunió az elsők között ismerte el Togót független és szuverén or- ' szágként és most készséggel támogatja felvételét az ENSZ tagjainak sorába. I A Szovjetunió képviselője ezután emlékeztetett arra, hogy még I vannak országok, amelyek régóta ] várják tagfelvételi kérelmük el- intézését. Utalt a Mongol Népköz- ! társaság ilyen irányú kérelmére, ' amely 1946 óta még mindig nem ' intéződött el kedvezően. fáradt, öreg szemeivel búcsúzik itt mindentől. Itt született a Tiszaháton. Itt nőtt fel, ott a füzesen túli kis templomban keresztelték. Ott esküdött az asszonyával. Az is már vagy húsz éve, hogy elment. A gyerek, az egyetlen lánya az maga is nagy nyomorban él innen nem messze, egy tanyán. Három fia volt. Mind a három a nagy háborúban esett el. A legkisebb fiának a fia, az unokája az itt él vele, tizennégy éves kis cseléd. Egész nap dolgozik, mint afféle szegény zsellér gyerek, estefelé idejön hozzá, segít neki. Itt alszik nála. A nap már régen lebukott a láthatáron. A hold végig világít a tájon, tündérivé varázsolva a vidéket, a csillagok sziporkáznak az égen. Az őszi szél sejtelmesen zizegted, susogtatja a hátamegetti kukoricát. Nézi az eget. Arra gondol, hogy de sokat nézte egész életében. És különösen sokat nézte a nagy háborúban a lövészárokból, ahol ott volt ő is, a három fia is. S hogy onnan megszabadultak, azt hitte akKor, hogy minden nagy bajtól megszabadult. És most rászakadt ez a nagy baj, a nincste- lenség, a kenyértelenség. S a kegyelemkenyér réme fenyegeti. Csendes megadással tűri bajait. Nagyon fáradtnak, nagyon gyengének érzi magát. Érzi a végét. Milyen jó lenne, ha most mindjárt bekövetkezne. Még ma. Akkor itt maradhatna ezen a földön, oda temetnék, a kis falusi temetőbe, ahol már várja régen az asz- szony, az apja, a nagyapja. * ■ prllis. Nagy néma csend ve- szí körül a kis csőcskuny- hót. A kunyhó falának támaszkodva áll az öreg csősz a szemerkélő tavaszi esőben. A kemény telet valahogy áthúzta. Minden szürke, borult, mint az élete. Hideg böjti szelek fújnak. Az utakon még piszkos hósávok maradtak itt-ott a télről. Szt. György napja van. Ma kell elmenni. A gyerek is azért késik. Bent van szegény a faluban. Fuvart keres, amely elvinné őket. Még át is kell, hogy szaladjon szegény Haragos pusztára a lányához, hogy szóljon neki, ma odajönnek hozzá. Hogy meg lehet ijedve szegény Juli. Hiszen neki sincsen semmije. Valamikor a kendergyárban dolgozott, éhbérért. A gép elkapta, nyomorék lett. Kidobták. A kendergyári urak kisemmizték, a pert is elveszítette. Ilyen volt a szegény ember sorsa mindég. Azóta alkalmi munkából tengődik. A legkedvesebb gyermeke volt mindég. Milyen öröm volt, amikor várták és amikor megjött. Aztán meg, amikor meg volt az lakodalma. Gondolatai a kis falusi temető körül járnak, az asszony sírja körül. Nem látta a sírt azóta sem, hogy eltemették. Nem egyszerű szegény embernek való az odajár- kálás, a sír előtt való állongálás. De azért sokat és sokszor gondolj
