Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-01 / 128. szám

1960. június 1., szerda képújság 3 fíitdí fí'^íS'?f,t»íS^Ö'ít» a ketegyáni Vörös csillag — MICSODA SZÉP csorda! Ezt megnézzük közelebbről is — mondtam Juhász Imre elvtársnak, a sarkadi járási tanács mezőgazda­sági osztályvezetőjének, amint Kötegyánba robogtunk. Alig szó­lítottuk meg a pásztorokat, odaért három gyalogos, láncot, kötelet és botot lóbáló ember, s mint akik tulajdonukat féltik, megálltak megnézni, mit akarunk. — A szövetkezeteké ez a csor­da? — kérdeztem az egyik pász­tortól, miután letelepedtünk az ú tszéli árokpartra, — A szövetkezeti gazdák ház­táji jószága, meg az egyénieké ez mind — hangzott a válasz. — Hány darab? — Inkább több 426-néI, mint kevesebb. — Mielőtt tsz-küzség lett Köte- gyán, akkor is ennyi volt kihajt­va, vagy több? — Én meg nem mondom. Új pásztor vagyok. Hanem van itt egy fiatal. Az már hét éve pásztor... Hé, Pista, gyere csak. Amíg a szólított odaért, meg­tudtam, hogy nem munkaegysé­get, hanem havi 1100—1300 forint fizetést kap egyenként a négy pásztor. Összeismerkedtünk a há­rom gyalogos, láncot, kötelet ló­báló emberrel is. Egyikőjük Nagy József volt, a Vörös Csillag Tsz növénytermesztési brigádvezetője. — Nekem is van ebben a csor­dában egy tehenem. Egy hízott bikát pedig most adtam át a tsz 32 hízott marhájával együtt. — Hány lehet itt a Vörös Csil­lag Tsz tagjaié a 420-ból? — Nem akarok sokat mondani, de a fele igencsak. Kötegyán régi szarvasmarhatenyésztő község, so­káig tartotta az országos II. helyet az állatsűrűség szempontjából. KÖZBEN ODAÉRT a fiatal pásztor, Sárközi István, s idősebb társa ellenvetésére is azt állítot­ta, hogy tavaly csak 302 jószág volt a csordán. Ezek szerint növe­kedés van, s ráadásul csaknem mind szövetkezeti gazdáé, mert a kötegyáni dolgozó parasztok kö­zül csak egy páran nem léptek a négy szövetkezet valamelyikébe. S nemcsak a háztáji állomány ilyen nagy, hanem a közös is. A négy­ezer holdas Vörös Csillag Tsz-nek 350 a szarvasmarhaáldománya, s 700 birkája is van. — Hogyan oldják meg a háztáji állomány takarmányellátását? — érdeklődtem Nagy Józseftől. — Ügy, hogy előre bejelentet­tük, hány mázsa szénát akarunk készpénzért megvásárolni a tsz- iől. Én 8 mázsa lucemaszénát Írattam, van, aki 10—15 mázsát. AZ IRODÁN aztán megtudtam, hogy a Vörös Csillag Tsz 594 tag­ja 20 ezer mázsa lucerna és vörös­here szénát igényelt a közösből készpénz ellenében. Itt egyébként a hivatalos áron kapnak a tagok mindent, amire szükségük van: búzát, árpát, kukoricát. S helyes is, mert nem kell hazavinniük csak annyit, amennyire szükségük van, s nem kell piacozniuk a fe­lesleggel, mint ahogyan sok he­Gyula termelőszövetkezeti vá­rosban az elmúlt ősszel a VII. pártkongresszust követő napok­ban elsőnek a farkashalmi és slá- nyi dűlő kiváló gazdálkodásáról ismert középparasztjai alakítottak új termelőszövetkezetet. Az Aranykalász Tsz tagjai azon­nal hozzáláttak a közös munka megszervezéséhez. Patronálójuk Tsz lyütt teszik a tsz-tagok. Ami a közösben marad s felesleg, azt a tsz értékesíti, s nemcsak nagy­üzemi felárat, hanem áruértékesí­tési kedvezményt, adómérséklést is kap. Ebből a megokolásból is csak papíron osztotta ki a tsz a háztáji földet, a valóságban kö­zösen művelik, s terv szerint min­den család 16 mázsa kukoricát kap. Ez is egy ösztönző a többtermelés­re. Csak úgy, mint a cukorrépa termelésénél. Amelyik brigád ki­fogástalanul és időben fejezi be a cukorrépa-egyelést, 4600 forint ju­talomban részesül. Nagy Károly 55 tagú brigádja már meg is kap­ta az 51 hold répa egyelésért. JUHÁSZ IMRE elvtárs, a járá­si mezőgazdasági osztály vezetője, aki végighallgatta beszélgetésün­ket a brigádvezetőkkel, meg a pénztárossal, s akivel megnéztük a tsz határát, azt mondta: a köte­gyáni Vörös Csillag Tsz két év le. forgása alatt megközelítette a sar­kadi Lenin Tsz gazdálkodásának a színvonalát. S lám, amint a szép­számú háztáji szarvasmarhaállo- mány, a bika- és sertéshizlalási eredmények is bizonyítják, a kö­zössel párhuzamosan sok árut ad­nak a népgazdaságnak a háztáji­ból is. Kukk Imre ségével nagyüzemi kertészkedés­re is berendezkedtek, ami he? ezer melegágy! ablakot kaptak kölcsön. A primőr-kertészetéről híres gyulai kertészek jó része ide kérte felvételét, s csakhamar hoz­záláttak a palántaneveléshez. Szorgos munkájuk eredménye: a körösvidéki termelőszövetkezetek­ből ők szállítottak először korai káposztát a belföldi és külföldi piacokra. Kilenc holdon új mód­szerrel gyepkockásan ültették el a káposztapalámtát, s így a szo­kott időnél tíz nappal hamarabb értékesíthetik a friss káposztát. A gyulai Aranykalász új Tsz előre­láthatólag negyedmillió forint jö­vedelemhez. jut korai káposztá­ból, amiből naponta száz mázsát raknak vagonba. flz új arcú Ma már rá sem lehet is­merni a 15 évvel ezelőtti Méhke­rékre. Annyira megváltozott, hogy aki csak 15 évvel ezelőtt járt itt, azt hinné, eltévedt. Sok-sok új családi ház épült, s a régieken nádtető helyett cse­rép virít. Egy régi romos épület helyén új tanácsháza épült. Az idén 70 ezer forint költséggel bő­vítik az egyszerű parasztházból átalakított óvodát. Hamarosan egy új állatorvosi lakás építésé­hez is hozzáfognak. Járdaépítés­re 100 ezer forintot költenek, s egy modern postát, valamint párt- és ifjúsági házat is emelnek. Üj arcot ölt a sok nyomort, nélkülözést látott románok lakta kis község. Az új tanácsháza ma még olyan, mint egy régi vegyeske­reskedés. Most még minden itt zsúfolódik össze. Az egyik szobá­ban adóügyeket intéznek, a má­sikban fiatal pár várakozik az anyakönyvvezetőre. A bejárat jobb oldalán a posta székel, távirato­kat, leveleket szortíroznak. A ta­nácsteremben ugyancsak nagy a zaj. A község egyetlen nagy ter­melőszövetkezetének itt van a központja. A nagyterem az elnö­ki, az agronómusi, a könyvelői és az adminisztrátor iroda. Nagy is a szócsata. Egy-egy sarokban 3—4 ember búvik össze. A növényter­mesztési agronómus a magter­meltető kiküldöttével van elfog­lalva, a szépen fejlődő cirokról beszélgetnek. Az állattenyésztő agronómus a járási mezőgazdasá­gi osztálytól kinnlevő elvtársat faggatja, hogy mikor kapják meg az ígért tenyészállatokat. A könyvelő körül is nagy a tolon­gás. Az elnöktől egy idősebb tsz- tag érdeklődik valami után. S a füst akkora, hogy vágni lehet. De nemcsak a cigarettától, ha­nem attól, hogy papírt égettek a cserépkályhában. Az egyik szö­vetkezeti gazda tréfásan megjegy­zi: így szoktuk marasztalni a vendéget. A növénytermesztési agronó­mus „felszabadul” közben. Bú­csúznak a magtermeltető vállalat kiküldöttei. Még el sem köszöntek, már ott vagyunk mi. — Milyen a tavaszi munka a Balcescu Tsz-ben? Szép-e a ha­tár? — A mi tsz-ünk még csak egy Családi menü a ligeti sörkertben égés% héten, vasárnap is! Mentesül a főzés gondjától, ha ebéd rendeléseit a ügeti sör- kerben eszközli. Nagy csaiadi menü, válasKták szerint 12— forint. Megrendelésire 5 személyen felül házhoz széMitjuik. Igénybejelentéseket mielőbb kér­jük. Telefon: 28—rK Bármilyen felviiágosítáet szívesen adunk. Megkezdték a korai káposzta exportálását a gyulai Aranykalász új tsz-böl — a sarkadi Lenin Tsz — segít­tudta meg, hogy a fiú rendelte ig y, mert ez a divat. — A fiú, a fia­talúr — forrt a mérge! — Hát ki vette rá azt a ruhát? Ki fizette, hogy ő másként rendelje, mint ah ogy az ülik? — Otthon nem szólt, de nem tudott a fiúra nézni, nem szólította meg, vasárnapig. Akkor aztán nem bírta tovább, mert felöltözött a gyerek. Végignézte az öltözési; nyelte a mérgét. S amik or meglátta teljes parádéban, nem bírta tovább, kirobbant. —1 A kutyaistenit. Vedd csak le azt a ruhát! — kiáltott rá ke­gyetlen haraggal — vedd le, míg szépen vagy — és már nyúlt is a ruháért. A gyerek dermedten tiltakozott, de az öreg vasmarka már húzta is lefelé a kabátot és amikor megfogta a karját, moc­canni sem tudott, engedte, hogy egyetlen rántással lekerüljön róla a ruha. Az öreg már úgy nyúlt a nadrághoz, hogy minden gomb lepattant az ellenzőről. Az egyik szára végig is hasadt, de nem tö­rődött vele. Káromkodott és csikorgatta a fogát és amikor rápil­lantott a gyerek arcára, még egy kis káröröm is vegyült a nagy haraghoz, mert a fiú sirt! — Nem ember ez még, gyerek, így kell vele bánni — gondolta akkor az apa. Rohant hátra, fölnyalábolt egy csomó szalmát és az udvar kö­zepére dobta, de a ruhát egy pillanatra sem tette le. Ott volt nála akkor is, amikor meggyújtotta a szalmát. Egy darabig várt, míg magasra csaptak a lángok, aztán egy rántással kettéhasította a nadrágot és rádobta a tűzre. Utána, hiába ellenkezett a felesége és hiába zokogott a gyerek, a kabát is odakerült. J'i’ akartad, most járj a régiben. — A maga részéről befeje­zettnek tekintette az ügyet. Másik ruhát csak az érettsé­gire kapott a fiú, az rendes volt. Emberhez illő, egyszerű. S most mégis, most mégis szűk nadrágot látott rajta. A régi méreg keser­nyés zamata lopakodott a szájába, köpött egyet, aztán elfordult, nem várta, hogy felesége újra kezdje a beszélgetést. Hozzáfogott, téglát pucolni. Elégette eléggé azt a ruhát... Mihasznára tette? Ez a gyerek, ez a gyerek azóta tán semmit sem tanult. Egy téglaége- tőnek a fm és mégis úrhatnám. , Ledobta a kalapácsot és a maiteres ládát kereste elő Körülrak­ta homokkal, néhány vödör tüzet öntött bele Hadd dagadjon: A munka végeztével megint a fiú jutott eszébe. De valahogy a régi méreg most tovaspállt. Mosolygott. — Milyen derék legény! Tán' az egész Jaminában nincs több hozzá hasonló. Kár, hogy nem épí­tő szakmát tanul, ide jöhetne. Kell itt a mérnök. Milyen jó lenne, az ő mérnök fia, a Misi, irányítaná a gyártást. De hát vasas lett. Gépészmérnök lesz. — Na, fiatalúr, ugorj csak — keltette reggel a fiút. Az a má­sik oldalára akart fordulni, de az öreg lerántota róla a takarót. — Még reggelizni se hagyod — szólt közbe az öregasszony, amikor a férfi nógatni kezdte, hogy délre meg is lesz az ól, ha ketten csinálják. — Majd kilenc óra felé, addig nem esik jól —i mondta a férfi és végignézte fiát, aki a szűk nadrággal kínlódott. — Tán csak nem abba akarsz dolgozni? — Nem gondolja, hogy hazajövök három napra és akkor is dolgozzak — vág vissza a legény. Az öregnek fejébe szállt a vér. — De a hétszentségit, ez nem is munka. Kettőnknek játék. — Ha játék, csinálja. — Te, hát mi vagy te, hogy e nnyit sem akarsz segíteni? Azt hi­szed, egy téglaégető kölyke csak úgy egyszerűen úr lehet otthon, is? — Már nyúlt is a szék után. De az öregasszony megfogta a kezét. — Sándor, ne! — rimánkodott. — Dehogy ne! Agyonütöm. — A fiú ebben a pillanatban fel­egyenesedett, s egy fejjel magasabb volt apjánál. Az öreg megtor­pant. Fújt egyet, aztán kifordult a szobából. Amikor a fiú elment, kint szöszmötölt az ólnál, oda se nézett, hogy becsapódott, az ajtó. A három nap alatt egy szót se szólt. pedig észrevette, hogy hétfőn beépítette a gyerek a maradék téglát. Amikor eljött a szer- j da este, nem figyelte az órát, nem várta a pillanatot, hogy a fiú he- ■ lyetit megfogja a kisböröndöt és mint mindig, most is kikísérje az állomásra. — Nem! Észre se vette, hogy elment, csak akkor kapta fel a fejét, amikor a gyors a váltónál füttyentett. ^ gyerek pedig ott ült az egyik kocsi ablakánál és nézte a fényeket, amíg csak látta. Valahogy minden összekavaro- dott benne, olyan egyedül érezte magát, az apja arca hirtelen fel­villant emlékezetében. — Szegény öreg — sóhajtotta és nagyot nyelt, égő szemmel megpróbált még egyszer inszanézni. H. SZABÓ JÓZSEF Méhkerék éves. Múltja még nincs, de jele­ne, jövője annál biztatóbb. Úgy beszél az agronómus, mint­ha csak a mi kérdésünket várta volna. — A község egész határa a mi­énk. Alig néhány hold az egyénie­ké. Ha elemi csapás nem éri a gabonát, akkor olyan termést ta­karítunk be, amilyenre ennek a községnek legidősebb lakója sem emlékszik. Két évvel ezelőtt még 2,5—3 mázsa búzát arattunk egy hold földről. Volt olyan rész, a- hol jóformán a vetőmag sem ter­mett meg. S most 7 mázsa átlag­termést terveztünk be, s ez meg is lesz. * Olyan sovány, rossz földek voltak erre, hogy még az is nyo­morgóit, aki 5—6 holdon dolgo­zott. Nem nagyon kell az okát ke­resni annak, hogy miért ment el a község 70—80 százaléka nyáron idénymunkára, messze gazdasá­gokba dolgozni. Az idén már alig volt olyan, aki elment, különösen a családfők közül. — Most már megtalálják a mun­kát az emberek itt, a csaknem hatezer hold földön. Hatszázan vagyunk, és naponta 1000—1200- an is jelentkeznek munkára. Jön­nek családtagok is. A 300 hold cukorrépát már az egyelés után is megkapáltuk, a 10 hold fokhagy­ma olyan szép, hogy a járásban nemigen van párja. A 27 hold do­hányt is másodszor kapáljuk. Most fejeztük be a lucerna bog- lyázását. Holdanként 16 mázsa szénát gyűjtöttünk össze. Pénte­ken kezdjük meg a 600 hold vö­rösherét kaszálni. Kis kaszával vágjuk, és egyéni területekre oszt­juk, így mindenki felel azért, hogy időben végezzen. Aki vesz­teség nélkül, időben csinálja, an­nak szénát is adunk. A második kaszálást magfogásra hagyjuk, mind a 600 holdra leszerződtünk. Amíg beszélgetünk, jobbról is, balról is megérintik a vállát, jelezve, hogy akarnak mondani valamit. Rövid idő alatt 3—4-szer is „megzavarják” az agronómust. — Azt akartam még mondani, hogy nagyon szép a határunk. Semmi munkával nem késtünk. De van egy szégyenfoltunk is, a- mellyel nem nagyon szeretünk di­csekedni, de azért ezt is el kell mondani. Tíz hold jó kertészetet akartunk csinálni. Ez meg is van, de olyan silány, hogy nem na­gyon bízunk hozzá. A kertészke­i dés nem nagyon ismerős nálunk. — Az állattenyésztésben mi új­ság? — Érdeklődtünk, amikor már szóhoz jutottunk. Azt leg­jobban az állattenyésztési agronó­mus tudja megmondani. Mindjárt szólok neki. Inkább erdészre hasonlító, zöld kalapos fiatalember lép hoz­zánk. A régi katonai térképtáská­ból előkerül a napló, amelyben minden megtalálható. Az állatte­nyésztésben még nincs akkora eredmény, mint a növénytermesz­tésben. A naplóból kitűnik, hogy egyetlen tehene sincs a Balcescu Tsz-nek. de még egy anyakocája sem. Most várnak a TEGI-től 50 darab tenyészüszőt és 50 anyako­cának valót. A hízónak való mar­hákat és süldőket is vásárolják. De van 760 kislibájuk, amelyek már szépen tollasodnak. 2000 ka­csát is felnevelnek az idén. A több mint 1260 birka nyírásához is hamarosan hozzáfognak, 45 má- zsányi gyapjút várnak. A rizsföl­dön az idén még halat is tenyész­tenek. Egyszóval minden lehető­séget megragadnak, ahol csak pénzt látnak. ^ A kezdet jó, és ami a fon­tos, nagy akarással, nagy tervek­kel készülnek megvalósítani a tsz vezetői a méhkeréki tsz-gaz­dák szebb, boldogabb holnapját. Csepkó Eta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom