Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-28 / 151. szám

1990. június 38., fc-etM hépűjsAa 3 Szűk a „kabát" a hirtelen nőtt gyomai Győzelem Tsz-re Jutalmazzák a legjobb, kukoricát négyzetbe vető traktorosokat — Hét igen, megnőnek a „gyé­retek!” Kis „csöppségnek” tűnt tavaly december 12-én, alakulása­kor a gyomai Győzelem Tsz 44 tagjával és 600 hold földjével. S most: ha* hónap móltáin mór ke­rékpározhatna ae, aki be akarná járni a birtokot, s megismerni va­lamennyi tagját. Nyilvántartásá­ban ugyanis S36 tag, birtokívén pedig 6400 hold föld szerepel Néhány héttel ezelőtt még a községi tanácsháza udvarán, két kis szűk helyiségben szorongott a vezetőség, a könyvelés — most egy b«dai villának beütő épületben találni őket a Kossuth utcában. Az elnök is, a főkönyvek) is olyan örömmel mutogatja a sok helyi­séget, mint ahogy a fiatal házas­párok szokták a régen áhított és végre megkapott ideális lakást — Ügy nézzen ám erre az épü­letre, hogy a miénk — dicseksze­nek. — Sajót erőből vásároltuk, 180 000 forintért. Csak az a baj — borul el az arcuk —, hogy két dudás van ebben az épületben, az­az itt van a MÉH átvevő telepe, s elfoglalja a KlSZ-irodának szánt helyiséget, no meg a pincét és ae egész udvart. A mi járművetek: a tehergépkocsi, a Zetorok nem tudnak beállni. Aztán meg egy lőfogatos kocsit, is kellene itt tar­tani, hogy ha valahova, el teli menni, hát kéznél legyen. Nem is tudjuk hirtelen, mit adnánk an­nak, aki segítene innen kiköltöz­tetni a MÉH-t. No persze nem 20—30 ezer forint lelépést, mint amennyit a MÉH főigazgatósága levélben kért Ügy létszák, azt hi­szi: egyéb gondunk nincs, mint Ilyen nagy összeget lel epés re ki­dobni. Hirtelen nem tudtam, mit szólni a lakással üzérkedők körében szo­kásos lelépéw követeléshez. Gon­dolom, hogy az illetékeseknek lesz néhány nyomatékos szavuk, s meg­értetik a MÉH-vei, bogy a külön­böző hulladékot más helyen is át tudná venni és tartáni, ahol nem gátolna egy hatalmas tsz munká­ját, s azt, hogy az épület udvarát, kerítését rendbe tegyék. Azt hittem, más panasza nincs a tsz-nek, de tévedtem. Elsorolták, hogy jórészt saját erőből eddig két Zetorjuk, két Hoffer traktorjuk és egy 2,5 tonnás teher­gépkocsijuk van, s hogy hosszú­lejáratú hitelre egy 60 vagonos raktárt vásároltak, ahova besze­relik és üzembe állítják a tsz ne­gyedik darálóját. A kérdésre, hogy miért kell ilyen sok daráló, el­mondták, hogy csupán a tenyész- kocának beállított süldők száma 180, amelyek a kora tavasszal már fialnak. S az a tervük, hogy az idén 800 sertést hizlalnak meg. Ez elég nagy gond, mert jelenleg 120 hlzik, s eddig még csak 23-t adtaik át az álletfor galmmak, de az a 32 kitett vagy 40-et, mert átlag 140 kilósak voltak. Lehetőleg ilyes súlyban akarják átadni mind, amit meg tudnak hizlalni. Ha férőhely volna, a tagoktól össze tudnának vásárolni vagy 300 hízónak való süldőt. Ezért úgy segítenek magukon, hogy a tagok a háztájiban hizlal­nak 2—3 sertést közös eladásra, s a süldők vételárán felül minden ráhizlalt 20 kg súlyért egy mázsa takarmányt kapnak. Ilyen feltétel mellett Molnár Gyula 4, Kovács Lajos 5, Putnoki József, az elnök három sertés megbizáalását vállal­ta év végéig. Az örökös refrén az állatférő­hely, amit súlyosbít az, hogy leg­alább 100 felesleges lovuk van. Alig tudták elhelyézmi a 100 hí­zómarhát is, amiből 30-at mér át­adtak az állatforgalminak. Épül ugyan két 20 férőhelyes sertésfiaz- tató, de mi az a 180 tenyészkocá- nak? Ékre az évre be volt ütemez­ve két, egyenként 50 férőhelyes növendékmarha-istálló építése, de az eredeti 348 ezer forint hitelt a megyei tanács mezőgazdasági ősz. tálya 221 ezer forintra csökken­tette, s így a tsz nem tudja felépíteni, mert nincsenek a tagok közt szak­emberek, akik házilag, s olcsón fel tudnák építeni. S még egy prob­léma: a Győzelem Tsz a tagosítás­kor kapott egy épületet, amelyet — így van, ahogy mondom. — Nincs ezen mit rágódni. Ha akarod, én még máma szólok Ba­csó Imre bátyámnak az érdeked­ben. — Várj. Még beszélek az apám­mal. — Mintha csak hallanám, m#t mond. Az lebeszél, ha gyöngének mutatkozol. — Én már eldöntöttem, mit csi­nálok akkor is, ha ő hallani sem akar róla. — No, én megyek, mert bezár a borbély. Gyuszi már régen elment, ami­kor Miska még mindig ott állt a bejáró sarkán. Tépelődött. Közben j ártatta a szemét a körülötte lévő fekete síkságon, melyből csak a szétszórt kis tanyák fehérlettek ki, mint az öregasszonyok ruhájából az aprócska minták. Gyerekkorra jutott eszébe. Mikor ezen a volt majori földön apja cimborái épí­teni kezdték ezeket a tanyákat, akkor még ő is úgy képzelte ed, hogy ha felnő, majd ő is szerez néhány hold földet, tető alá húz egy tanyát, lesz két jó erős lova, mint az apjának. Hoz egy erős fia­talasszonyt s aztán majd birkóz­nak a földdel, mint az apjáék. Mi­lyen távol áll már tőle ez az akkor nagyon is boldognak képzelt vi­lág! Ö most már valami másra vágyik. Dolgozni akar ő világéle­tében, de nem szeretne elkopni, megszakadni bele, mint a szülei. A jövőben a parasztnak mór nem elég, ha csak a testi erejét adja a földbe. Az eszét is használni kell. Mindent, mit ember alkotott a technikában. Legelsősorban a gé­pet. Gép. Ezé lesz itt a jövő. Ezt látta ő mindenfelé, amerre meg­fordult Ez a fertály föld sem ki­vétel. — összevettethetnénk a boroz­óét, fiam. Hadd lám, értesz-e még hozzá? — az apja szólt rá. Észre sem vette, hogy gondolatai ide ve­zették ki a szántásra. — Megpróbálhatjuk. — Majd én vezetem a lovakat — mondta az apja. Miska megfogta az ekeszarvát, kormányozgatta, de szó, ami szó, az apja sokkal jobban csinálta volna. Azért tűrhető lett így is. — Kiestél már a gyakorlatból. Majd belejössz. fFotytattjwk) Jóval az ez évi kukoricavetési idény előtt négyzetes vetési ver­senyt hirdetett a gépállomások m egyei igazgatósága és jutalmakat tűzött ki a legjobb teljesítményt elérő gépállomások, illetve trak­torosok részére. A verseny eredmé nyeit a napokban értékelte a gépállomások megyei igazgatósága. Kitűnt, hogy a tervezett 40 200 hold helyett 43 188 holdat vetette k gépállomásaink négyzetesen, s ebből 36 605 holdat lehet kifogás íalanul keresztben-hosszában mű­velni. A megye húsz gépállomása k őzül 17 teljesítette négyzetes veté­si tervét. Csupán a békési, a déva ványai és a gyulai maradt adós a tervteljesítéssel. Tíz gépállomás négyzetes vetésének 90 százalékát, öt gépállomás négyzetes vetésének 70—90 százalékát lehet kereszt- ben-hosszábán művelni. A versenyfeltételeket, vagyis a 90 százalékban keresztben- hosszában művelhető és a gépen kénti 180 hold vetést a battonyai, a békéscsabai, a füzesgyarmati, a kétegyházl, a körösladányl, a medgyesegyházi, a mezőberényi és a mezőgyáni gépállomás trak­torosai teljesítették, s az ezért járó jutalmat a napokban kapják meg a gépállomások megyei igaz hatóságától. Fergeteges gyorsaságú tűz pusztított Eleken Hétfőre virradóra néhány mó­eddig az Alkotmány Tsz használt, s amelyet január 1 előtt nem akar átadni. A Győzelem Tsz-nek pie- dig nagyon kellene máris, hogy az állatokat el tudja mielőbb he­lyezni. Ha csak a télen kapja meg, állatokat majd valamikor tavasz- szal köthet bele, mert addig nem tudja azt átalakítani, tataroz­ni. Az a véleményük — s ebben egyet lehet érteni velük —, hogy az egy évtizede működő, erős Al­kotmány Tsz könnyebben tudná nélkülözni a szóban forgó épüle­tet, mint a fiatal, s pár hét alatt megtízszereződött területű Győ­zelem Tsz. így csokorba szedve soknak tűn­het a gyomai Győzelem Tsz pana­sza, azonban mindegyik olyan ter­mészetű, hogy egy kis jóindulattal könnyen lehet orvosolni. S nem csak lehet, hanem kell is minél előbb, mert nem mindegy, hogy a tagok és a vezetők ezeken rágód­nak, ezeknek az orvoslása után szaladgálnak, avagy az illetéke­sek: a MÉH, a megyei tanács me­zőgazdasági osztálya s az Alkot­mány Tsz segítökészségét látva azon fáradoznak, hogy a 6400 hol­das területükön idejében el le­gyen végezve a terv szerint beüte­mezett minden termelési és épít­kezési munka. Kukk Imre sodperc alatt fergeteges gyorsaság­gal keletkezett tűz az eleki Lenin Termelőszövetkezet 50 méter hosz- szú sertésíiaztatójában. Az épület­ben a tűz keletkezésekor Lup Il­lés sertésgondozó tartózkodott, aki felügyeletet végzett a fialó kocák között. Közvetlenül a tűz kiütése előtt két koca ellett, s az egyiknek nyújtott segítségadás közben a petróleumlámpa feldőlt, nyomban lángba borította a száraz almot, ö azonnal a kocák és a malacok mentéséhez kezdett. A 19 kocából egyet és 12 malacot nem sikerült védett helyre terel­nie. A megmentett állatok egy ré­sze súlyosan megsérült. Az előzetes tűzvizsgálat során megállapították, hogy a tűz Lup Illés sertésgondozó hanyagságából keletkezett, s olyan gyorsan ter­jedt, hogy amikor a tűzoltóságot értesítették, és azok a helyszínre értek, az épület már teljes egé­szében lángokban állt. Munkájuk után több megbecsülés járna A szekrényfiókból papírlapok, füzetek kerülnek elő. Kíváncsian böngész bennük Szuha Géza állo- másíönök. — Az utasszállítási forgalom — mondja eltűnődve, majd gyorsan kétszer is összeadja a számokat, talán ő is soknak tartja a szeg­halmi gazdasági vasút évi forgal­mát. — 1959-ben 464 ezer embert szállítottunk. Majdnem félmilliót, vagyis ta­valy megközelítően annyi utasa volt ennek a vasútnak, mint Bé­kés megye összes lakója. Az uta­zóközönség azonban főként Szeg­halom környékéről került ki, ezen a 42 kilométeres vasútszakaszon. Az igen jelentős utasforgalom nemigen látszik a község kisvasút állomásán. A MÁV emeletes épü­lete mellett Dávidként húzódik meg a keskeny nyomtávú gazda­sági vasút központja. Mindössze két dolgozószobából áll a reziden­cia. Egyikben az állomásfőnök dolgozik Kuncz Sándorral, a ve­zető pályamesterrel, a másikban pedig a szolgálattevő tiszt szor­goskodik a Töviskesi Állami Gaz­daság szállítási felelősével. A fegyelem pompás, olyan, mint a MÁV főbb szakaszain. A „pályaudvarra” vonat fut be. Sok-sok utast hoz, majd szerelik a motort, kitakarítják a kocsikat és folytatják tovább útjukat. Ez így megy már hosszú évek óta. Szívesen veszik igénybe különösen azok, akik Szeghalom­ról elutaznak. Néha azonban csa­lódnak, mert a MÁV gyakra elin­dítja a szerelvényt, mielőtt a helyi vonat utasai arra felkapaszkodná­nak. Itt állunk az állomást jelző táb­la alatt és szemléljük a környéket. Néhány lépésre tőlünk két virág­ágyás, közöttük út, két paddal. Az egyik ágyásba szökőkutat építet­tek. A külsőre is adnak, jól lát­szik. A víztorony szomszédságá­ban azonban már más a helyzet, mintha ez a terület nem is ide tartozna. Közvetlenül a nagyfor- i galmú út mellett van az üzem- anyagraktár, drótfonattal beke­rítve. Szuha elvtárs is mondta, ez bizony nem jó helyen van, de e- zen is változtatnak majd. Az üzemanyagkivétel sem a legkor­szerűbb. Sok gépállomáson, álla­mi gazdaságban jobbak az üzem­anyag-technikai berendezések, mint az itteni. Találóan jegyezte meg Kuncz Sándor: — Ja kérem, a MÁV egy olyan vállalat, hogy ilyen kicsiségekre nemigen ad. Amint a példa is mutatja, ez Szeghalmon így áll. A múltkori­ban jártam a Balaton környékérj ott még a vasútőr tyúkólja is In van pingálva, ide pedig még mos­dó sem jut, étkezőhelyről vagy valamilyen pihenőszobáról nem is beszélve. Ezek itt „hiánycikkek”. — Ezt a szökőkutat, meg a két padot is társadalmi munkában csinálták a dolgozók. S ha kap­nánk lehetőséget, talán ennál na­gyobb dolgokat is meg tudnánk csinálni — mondja bizakodva az állomásfőnök. A dolgozók szeretik a szépet. s azt keresik, hogyan tudnák még jobban munkájukkal az uta­zóközönséget szolgálni. A p>ál yafenntart ásr ól Kuncz ’Ív társsal váltunk szót, annál is inkább, mert erre a vasútszakasz­ra évről évre nagyobb teher jut. Tavaly például 36 ezer tonna me­zőgazdasági terméket szállítottak, ami 10 mázsa holdanként! búza­termést figyelembe véve, 36 ezer hold termésének felel meg. — A pálya bizony nem a leg­jobb. A töltést felverte a gyom. Ez nehezíti a közlekedést, különö­sen a fékezésnél tapasztalható egy kis bizonytalanság, ami könnyen követelhet emberáldozatot is. Kü­lönben egyes szakaszok jók, más­hol viszont gyengébb a pálya mi­nősége. De hát tíz emberrel nem lehet csodákat csinálni ezen az évek óta agyongyötört kisvasúton. Egy igen alapos generáljavítás ráférne erre a pályára is, utána pe­dig talán 20 évig csak foltoz­gatni, gyomlálgatni kellene. Mindezek ellenére a gazdasági vasút dolgozói a tőlük telhető leg­többet elkövetik, hogy itt, Szegha­lom környékén a közlekedés biz­tonságos legyen, örömmel vennék, ha a főhatóság a dolgozók munka- körülményeit megjavítaná, mert hiszen mit ér a fővonal szépsége, ha a mellékvonalak elhanyagol­tak, ha a munkakörülményekben tapasztalható különbségekre Makó és Jeruzsálem távolsága jellemző. Dupsi Károly Kizárólag nagyüzemi gazdaságokból vásárolt tojásokból keltetnek csirkét jövőre Békés megyében Békéscsabán ülésezett a barom­fitenyésztők Békés megyei szak- bizottsága, melyen kisállatte­nyésztők, keltetőállomások, álla­mi gazdaságok és termelőszövet­kezeti vezetők vitatták meg a ba­romfitenyésztés fellendítésének lehetőségét. Kiderült, hogy jövő­re négy és fél millió naposcsi­bét kell keltetni megyeszerte, egymillióval többet, mint 1960- ban. A jelenlevők elhatározták, hogy kizárólag állami gazdasá­gokból és termelőszövetkezetek­ből vásárolt tojásokból keltetnek a keltetőállomásokon. Így a vér­vizsgált fajbaromfik utódaiból e- gészségesebb állomány kerül a tenyésztőkhöz, s kevesebb lesz az elhullás. A cél megvalósításáért bizottságot alakítottak, melynek tagjai meglátogatják a mezőgaz­dasági nagyüzemeket, s a koráb­bi keltetésből származó csibékből továbbtenyésztésre kiválogatják a legmegfelelőbbeket. Ezzel a mód­szerrel kívánják biztosítani a ter­melőszövetkezetek naposcsibe- gényeinek nemcsak mennyiségi, hanem minőségi kielégítését is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom