Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-22 / 120. szám
2 NÉPÚJSÁG 1960. május 22., vasárnap r Kádár János elvtárs felszólalt a Hazafias Népfront budapesti értekezletén Kösxöntjük nagy múltú laptársunkat, a Délmagyarorsxágot (Folytatás az 1. oldalról.) kában is lelőtte — az agresszorok terveit. (Nagy taps). A Szovjetunió álláspontjának töretlenségót, következetes béke- politikáját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Hruscsov elvtárs kijelentette: — Függetlenül attól, hogy a csúcstalálkozó nem jött létre — bármikor készele aláírni az atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló egyezményt; a szovjet kormány következetesen küzd továbbra is a leszerelés kérdésének megoldásáért, az általános leszerelésért, valamint a háborús maradványok felszámolásáért. A szovjet kormányfő hat—nyolc hónap múlva kész új csúcstalálkozóra leülni, ahol — ha biztosítva van mindkét fél részéről az őszinte törekvés — tárgyalhatnak és megegyezhetnek. Hruscsov elvtárs Berlinben kijelentette azt is, hogy bár a német békeszerződés kérdése már most megérett és Berlin helyzetének rendezése hasonlóképpen megoldást kíván — még mindig várnák, amíg megvan a remény arra, hogy hat—nyolc hónap múlva összeül a csúcstalálkozó. — Mi a magunk erőihez képest még nagyobb odaadással küzdünk a jövőben a békéért, önmagunkban nem vagyunk hatalmas tényezői a nemzetközi életnek, szövetségeseinkkel együtt azonban igen. Nekünk is határozott és világos az álláspontunk: politikánk, külpolitikánk változatlan marad. Mindenkor a leghatározottabban visszautasítjuk, ha valaki, valahol azzal a szándékkal lép fel velünk szemben, hogy beavatkozzék a magyar belügyekbe. Kész örömmel és szívesen fogadunk viszont mindenkit, aki jószándékkal közeledik hozzánk, s a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését szolgálja. Itt van például az ipari vásár. Nem is tudnám hirtelen megmondani, hány országból jött tőkés cégekkel találkozhatunk ott. Kijelenthetem Önöknek, nemcsak udvariasságból üdvözöltük őket, hanem belső meggyőződésből. Elhozták termékeiket, főleg iparcikkekkel jelentkeztek. Nézi az ember ipari termékeiket, s némelykor haragszik is, nem is rájuk, hanem saját magára, mert az az érzése, hogy egy-két dologban még jobb az övéké. Az az érzésünk, hogy ha nekifognánk, mi is tudnánk olyat csinálni. Másik terméküknél meg örül az ember, mert amit látunk, az gyengébb, mint a mienk és amiatt már inkább nekik kellene restellked- niük, mint nekünk. Általában őszintén, tiszta szívből üdvözöljük azt az elhatározásukat, hogy idejöttek, kiállították termékeiket, azt a szándékot, hogy üzletet akarnak kötni. Üdvözöljük a kereskedelmi kapcsolatok további szélesítését. Az a meggyőződésünk, hogy ez kölcsönös szándék, s nagy szolgálatot tesz a béke ügyének. Ez a mi álláspontunk. Ilyen törekvések jellemzik politikánkat a más társadalmi rendszerű országokkal való kapcsolatok alakításában. Megmondjuk azonban nyíltan, hogy ez nem jelenthet egyoldalú viszonyt, nem várhat senki udvá- rolgatást, mert ez a poltikában nem használható módszer. Mindkét félnek óhajtania kell a közeledést, és mindkét félnek meg kell tennie a maga lépését. A népek békét akarnak A béke védelmében valamennyi nép érdekelt. Amennyiben a jelen történelmi viszonyok között létezni, működni akar bármilyen kormány, akkor az egyetértés, a közeledés, a béke útját kell keresnie. Mindnyájan ismerjük azt a megszámlálhatatlan kezdeményezést, amelyet a szovjet kormány a legutóbbi években is tett a béke ügyéért. A Szovjetuniót mindenkor a béke érdeke vezette. Az elmúlt napoknak többek között talán az a haszna is meglesz, hogy bizonyos más tényezőik is megértik: a népek jövőjéért mindkét fél felelős. Bízunk abban, hogy elkövetkezik bizonyos mértékű kijózanodás és bízunk abban is, hogy megfelelő időben létrejön majd a csúcstalálkozó, mégpedig olyan körülmények között, hogy mindkét fél őszintén akarja és mindkét felet a megegyezés őszinte szándéka vezeti a tárgyalóasztalhoz. , Befejezésül négy fő tennivalóra hívta fel a figyelmet Kádár János elvtárs. Először is következetesen hirdessük igazságunkat! Minden új kérdést alaposan tárgyaljunk meg, hiszen élő, eleven emberekkel van dolgunk és senkit se vegyünk úgy, hogy az már végképp meg van győzve. Fennhangon és büszkén hirdessük a magunk igazságát: magasztos eszme és gyönyörű cél a szocialista társadalmat felépíteni, az emberiség békéjét megőrizni és tartóssá tenni. A másik: dolgoznunk kell! Hazánkban mostanában nagyszerű dolgok születnek, de ha akarunk, még tudunk jobban dolgozni!* Gondolnunk kell azonban arra — és ez a harmadik: —, hogy több állhatatosságra, egyenletességre van szükség mindenben, több kitartásra a célhoz vezető úton. Tehetség is van, erő is van elegendő. Tartalékaink is bőven vannak. Erősítsük összefogásunkat, egységünket, dolgozzunk még következetesebben magasztos céljainkért. Végül tovább kell erősítenünk a nemzetközi vonalon vallott és hirdetett szolidaritásunkat, hiszen a béke erői azért hatalmasabbak — az emberek ma azért élhetnek békében —, mert a szocializmus, a haladás erői összefogva erősítik napról napra sorainkat. Az idei tavasz népünk szép tavasza Ipari tervünket az első négy hónapban túlteljesítettük, az emberi munka legkülönbözőbb alkotó műhelyeiben nagyszerűek az eredmények, aki látni akarja egy részét, menjen ki a Budapesti Ipari Vásárra. A földek is szépek, s így minden remény megvan arra, hogy ezt a szép tavaszt még szebb nyár, még jobb aratás, még jobb betakarítás követi. (Nagy taps.) Kádár János elvtárs hosszantartó, nagy tapssal fogadott beszéde után több felszólalás hangzott el. majd Schütz Árpád, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának titkára válaszolt a felszólalásokra. A tanácskozás végeztével ülést tartott a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága, megválasztotta az elnökség tagjait és vezetőit. A Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke: dr. Harrer Ferenc, országgyűlési képviselő. Alelnökök: dr. Pesta László országgyűlési képviselő, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese, dr. Kovács Máté, egyetemi tanár és Deák Lívia, az MSZMP Budapesti Bizottságának, osztályvezető-helyettese, titkári. Schütz Árpád, titkárhelyettes Perlaki Gyula. (MTI) Május 22-én, vasárnap ünnepli fennállásának 50 éves jubileumát az ország legrégibb és egyik legjelentősebb vidéki napilapja, a Szegeden megjelenő Délmagyar- ország. 1910. május 22-én jelent meg a lap első száma, lényegében szabadelvű munkapárti irányzattal. Országos hírű írók, költők, Ady, Kosztolányi, Balázs Béla, Krúdy Gyula Írásai gyakorta jelentek meg hasábjain. A lap a háború végeidé radikális és pacifista hangot ütött meg és rokonszenvező cikkek láttak napvilágot a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. A 18—19-es korszak a lap történetének egyik legjelentősebb és legprogresszívabb időszaka. 1918 októbertől a polgári radikális párt félhivatalos lapja. Március végétől pedig kifejezetten a proletárhatalom szócsöve. Az ellenforradalom felülkerekedése után is harcos ellenzéki álláspontot foglal el. A magyar újságírás legszebb hagyományai közé tartoznak azok a harcos publicisztikák amelyeket rendszeresen Juhász Gyula és Móra Ferenc — a lap munkatársai —írtak. A lap egészen a fasiszta, „őrségváltásig” a fasizmusellenes vidéki erők fórumának volt tekinthető. Az uralkodó osztály, a Horthy-kurzus több alkalommal be is tiltotta, ezért a 20-as években néhány esztendeig Szeged „álnéven” volt kénytelen megjelenni. Egy alkalommal például azért tiltották be, mert itt jelent meg József Attila, „Tiszta szívvel” című verse, amelyért a költőt a szegedi egyetemről eltanácsolták. Az ország fasiszta megszállásakor, 1944. márciusában is betiltották a lapot, amely azonban Szeged felszabadulásának már az első heteiben újjáéledt. A felszabadulás utáni első száma 1944. november 19-én jelent meg, mint a magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja. Szerkesztő bizottságában az MKP-t Révai József képviselte, akinek kommunista céltudatossága kihatással volt az egész szerkesztőség munkájára. A szerkesztő bizottságban a Nemzeti Paraszípártot Erdei Ferenc és a Kisgazda Pártot Balogh István képviselte. 1945 júliusától a Magyar Kommunista Párt vette át a lapot Szirmai István főszerkesztésével, aki 1946 március végéig dolgozott a Délmagyarország- nál. A lap azóta is a párt szegedi napilapjaként jelenik meg, s harcos írásai hathatósan segítik az új Magyarország építését. Fennállásának 50. évfordulóján forró szeretettel köszöntjük nagy múltú laptársunkat, a Délmagvar- ország valamennyi munkatársát. A kommunista sajtó fegyver a párt kezében (Folytatás az 1. oldalról.) számosán, akik bértollnokaivá hogy külön ellenforradalmi lapot váltak e szennylapnak, elárulva a jelentettek meg. A „Viharsarok párt, a munkásosztály, a szocia- Népe” újságírói között is akadtak lizanus ügyét. Hűek maradtak a proletárdiktatúrához Mint az élet minden területén, az újságírók között is voltak, akik kommunista meggyőződésüket nem adták el, hűek maradtak a proletárdiktatúra rendszeréhez, a szocializmus ügyéihez. Ez alkalomból is tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk Cserei Pál, Rocskár János, Csepkó Eta újságírókra, Tóth Béla, Kerepeczky György, Krizsán Pál nyomdászokra és velük együtt azokra, akik az ellenforradalom dühöngése közepette is hallatták a párt szavát, kik írásaikkal, kik nyomdai munkájukkal, kik pedig fegyverrel védték a proletárhatalmait. Azért is értékeljük nagyra az elvtársak munkáját, mert az ellenforradalom közepette a pártnak jóformán nem is volt más eszköze a politikai helyzet ismertetésére, mint a központi lap mellett, a Békés megyei Népújság, megyei lapunk. Az ellenforradalom fegyveres garázdálkodása Elvtársak! Az elmúlt esztendők azt bizonyították, s ez újságíróink munkáját dicséri, hogy sajtónk szilárdan a párt politikáját képviseli, A különböző cikkek döntő többsége félreérthetetlenül, világosan a párt határozatai alapján íródnak. Lapunk helyesen képviseli a Párt előtt álló legfontosabb kérdéseket, s igyekszik a dolgozó tömegek figyelmét, érdeklődését ezek végrehajtására irányítani. A párt VII. kongresszusa alapján, s az azt megelőző párthatározatok tükrében segíti a megye ipari üzemeinek figyelmét felhívni a műszaki színvonal emelésére, az önköltség csökkentésére, a termelékenység fokozására. Megyénk mezőgazdasági jelleAz elvtársak tudják, hogy pártunk VII. kongresszusa a szocializmus alapjainak lerakását, a szocialista építés meggyorsítását, a tömegek politikai nevelését tűzte ki fő feladatként. Végrehajtó bizottságunk azt várja a lap mun- katársaitóil, hogy ennek a célkitűzésnek legyenek élharcosai és a párt politikája alapján nap minit időszakában igen nehéz helyzetbe került a lap, mégis egyetlen napi kiesés nélkül végezte felvilágosító munkáját annak ellenére, hogy az újságírás személyi feltételei nagyon leszűkültek. A nagy nyomás ellenére is a lap nagy segítséget adott a megtévesztett tömegek felvilágosításához, a rend, a nyugalom, a közbiztonság normalizálásához, a termelés beindításához. A lap elősegítette a pártszervezetek újjászervezését és hasznos tanácsokait nyújtott tevékenységükhöz. Jelentős szerepet töltött be megyei lapunk az ellenforradalom fegyveres leverése után a megye politikai, gazdasági és kulturális konszolidációjáért folytatott harcban. A politikai kérdések tisztázása érdekében számos kérdésben segítette az eszmei tisztánlátást. Leleplezte a többpárt-rendszerről, a tiszta demokráciáról és más revizionista nézetekről szóló hazug elméleteket. gének megfelelően újságíróink messzemenő segítséget nyújtottak a téli hónapokban lezajlott tszszervező és felvilágosító munkához. Napjainkban eredményesen támogatják a tsz-ek gazdasági megszilárdítását és egyre több figyelmet fordítanak a kulturális kérdések magyarázására, a dolgozó tömegek tudatformáláséra. Lapunk erénye, különösen az utóbbi években, hogy megjavította a külső és belső eseményekre való reagálást, amelyben äiagyon sokat segítenek a lap tudósítói, levélírói. Ebből a szempontból hadd említsük meg a sarkadi, a békési, a szeghalmi, az arosházo és a gyulai járás tudósítóit, akik közül egyesek megyei lapunk immár külső munkatársaiként jönnek számításba. nap adjanak világos választ a szocialista építés során felmerült gazdasági és politikai kérdésekre, mutassanak előre és bátran bírálják a fogyatékosságokat. E feladatok megvalósításának eredményessége megköveteli, hogy lapunk kerüljön még közelebb a do1 gozó tömegekhez, hogy állandóan hatással legyen rájuk, hogy meleg hangon szóljék szocializmust építő népünkhöz. Szükséges, hogy lapunk még elevenebb, még színesebb, még frissebb legyen. Ezért fogadják meg, illetve vigyék következetesen végig Lenin tanácsát, hogy „minél több munkás, paraszt, értelmiségi levelezzen sajtónkkal a mindennapi élet problémáiról.” Szerkesztőségünk teremtse meg lehetőségét annak, hogy megyénk dolgozói minél többet írjanak hétköznapi életükről, munkájukról, örömükről és gondjaikról. Megyei sajtónk íróinak nagy felelősséggel kell a tömegek nevelésének eleget tenni. A mi újságíróink alkalmasak is arra, hogy különböző írásaikkal, cikkeikkel elősegítsék a tömegek nevelését, csak az szükséges, hogy ezt a tömegnevelő hivatást ne frázisokkal, hanem a tömegeknek az élet minden területéről veti élő, konkrét példáival, a jó tapasztalatok, a helyes nézetek terjesztésével végezzék. Jó írásaikkal még jobbá kell tenni lapunkat, s ezzel is járuljanak hozzá a tömegek olvasottságának növeléséhez. A lap szervezői, támaszkodva a pártszervezetekre, a terjesztői hálózatra, maguk is küzdjenek azért, hogy minden üzemben, szövetkezetben, intézménynél és vállalatnál, az eldugott tanyai területeken minél többen olvassák megyei lapunkat. Elvtársak! A megnövekedett feladatok újságíróinktól azt követelik, hogy kollektíván magasabb szintre emeljék megyei lapunk színvonalát, melynek alapja a politikai és szakmai felkészültségük növelése, a párt-, állami és tömegszervezetekkel való kapcsolat elmélyítése. Minden újságírótól azt követeli, hogy a párt határozatainak szellemében éljenek és dolgozzanak. Lebegjen szemük előtt Lenin azon tanítása, amely az újságírók nagy felelősségét, ugyanakkor megtisztelő feladatát hangsúlyozza. Lelkesítsék újságíróinkat pártunk VII. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai, a szocialista tábor, a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő sikerei s az a tudat, hogy a szocializmus, a béke győzni fog az egész világon. II beszéd után Az ünnepségen közreműködtek a Jókai Színház művészei: Barcza Éva, Major Pál és Bánffi Frigyes. A műsor után még hosszú ideig együtt maradtak és poharazgatá- sok közben elbeszélgettek az ünnepség résztvevői. Megyei lapunk szilárdan a párt politikáját képviseli Az újságírók legyenek élharcosai a párt politikája hirdetésének
