Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-18 / 116. szám

1960. május 18., szerda N ÉPÚJ SÁG 3 Több kisipari szövetkezet egyesült a megyében Megyénkben az elmúlt hó­napokban több kisipari szövet­kezet beolvadt a szomszéd községek hasonló, megalapo­zottabb szövetkezeteibe. így Békésszéntandráson a textil- és cipész ktsz, a szarvasi ruhá­zati, illetve a cipész ktsz-be. A Gyomai Cipész Ktsz az Endrődi Cipész Ktsz-szel, a Gyulavári Vegyes Ktsz a gyu­lai cipész, illetve mezőgazda- sági ktsz-szel egyesült. A Ma- gyarbánhegyesi Vegyes Ktsz pedig a Medgyesegyházi Fa- és Vasipari Ktsz-be olvadt be. Az elmúlt időben a megyé­ben két új ktsz is alakult. Me- zőkovácsházán az építőipari ktsz, Békéscsabán pedig az építőipari és karbantartó ktsz. ■—eő. Képeslap a mezőhegyest gépjavítóból gP A határban most szökken szárba a gabona. Még körülbelül másfél hónap van hátra a betaka­rításig, de a Mezőhegy esi Állami Gazdaság gépműhelyében olyan a hangulat, mintha már búgnának a kombájn-motorok, pengenének a kaszák. A gépműhely előtt két sorban kombájnok sorakoznak. — A meglévőkhöz tizenegyet kaptunk a Szovjetunióból — ma­gyarázza Illyés József, a gépmű­hely vezetője. — Talán így meg­oldódik az aratás gondja, nem lesznek olyan rossz tapasztalata­ink az aratásról, mint a korábbi években. Mezőhegyes arról nevezetes, hogy itt gazdagon terem a föld, s hogy a bő termés betakarítása min­dig nehézséget okozott. Különösen tavaly, amikor az időjárás eléggé hátráltatta az aratást, ráadásul a gazdaságban gép sem volt ele­gendő. — Nagyon nehéz napok, fél*ételek —A „Nebáncsvirág” bemutatójáról készült három felvételt mutatjuk be olvasóinknak. Első felvételünk: Nebáncsvirág (Romvári Gizi) és Fernand (Pathó István), A kis színház kulisszái mögött: az őrnagy (Karikás Sándor), színésznő (Almássy Gizi), az igazgató (Rónaszéky András és a rendező (Gyurcsek Sándor). A kaszárnyában: előtérben az őrnagy (Karikás Sándor), Celestin (Forgács Kálmán) és az őrmester (Beck György). hetek voltak — emlékezik az üzemvezető, aki ugyan a ne­gyedik X-felé közeledik, de azért 23—30 évesnél senki sem nézné többnek. — Most egy kicsit szakállas va­gyok s többet mutatok, de üsse kő a két év múlva rámköszöntő negyvenedik évet. Érdemes volt eddig is élni, hát még ezután! Most szeretnék nyolc-tízéves lenni. Mi­csoda jövő állna előttem, amikor 1960-ban 33—35 kombájnja lesz a mi Mezőhegyesünknek!... A kombájnok oldalán a CK—3 felirat olvasható. A me­gyében ismertek ezek a gépek. Tavaly gépállomásaink már arat­tak ilyen csodálatosan jól dolgo­zó masinákkal. A 11 kombájn itt a téren még szatyorban van — a- hogyan a szerelők mondják a da­rabban lévő gépekre. A vágószer­kezet egy szánkóra van rászerel­ve a könnyen elmozdítható alkat­részek dobozával együtt. De ni- csak! A gépműhely udvarán a nemrégiben felújított szerelőcsar­nok előtt már a májusi verőfóny- ben fürdik az elsőnek összeszerelt CK—3. Varga Gábor csoportveze­tő ott ül a vezető-ülésben. A gép­ről készült műszaki könyvet la­pozgatja. A kombájn körül szere­lők szorgoskodnak-. — Ügy gondoltuk, egy gépet ösz- szeszerelünk, aztán tanulmányoz­zuk s a többit a szerzett tapasz­talatok alapján gyorsabban rak­juk majd össze — mondja Varga elvtárs. — El tud igazodni a műszaki rajzon? — Miért ne! Ez mindenütt egy­forma! Olyasmi ez is, mint a számjegyek világa, mert ugyebár a hatszor nyolc nálunk is negy­vennyolc, meg a Szovjetben is. Ha pedig valamit nem értenék, ösz- szedugjuk a fejünket és a mű­szaki szótár segítségével csak ki­okoskodunk valamit. Amint beszélgetünk, egyszer- csak megremeg a föld a lábunk alatt. A kovácsműhelyben, az aj­tó mellett áll egy középnagyságú féderkalapács. Mellette Szabó András, aki vörösen izzó vasat tart a fogók között, lábával pedig érzékenyen nyomkodja a pedált, miközben a kalapács aprózva üt a formára, amelyben az acél ido- modik. Szabó elvtárs ügyes és sze­rény kovács. 1943 óta dolgozik a szakmában. Nagy, erős ember. Nem régóta segíti őt ez a vesze­delmesen nagyot ütni tudó szer­kezet. Alig öt éve kalapálnak vele alkatrészeket. A kézikalapácsra meg az ércesen csengő üllőre— mert az is ott van a tűzszekróny mellett —, már csak ritkán van szükség. Éppen befejezték az egyik munkadarab formázását. Szabó elvtárs homlokán ragyognak az iz- zadtság-cseppek. Azért, hogy fé­derkalapáccsal dolgozik, csak ne­héz ez a mesterség. — Milyen alkatrészeket készíte­nek? — Aratógép-tengelyeket — vá­laszol. A kovácsműhelytől húsz-huszon­öt méterre egy szokatlan külsejű új gépóriás áll. — Zúzó-mindenes — magyaráz­za Illyés elvtárs —, prototípus! A géphez közelebb érve alapo­san szemügyre vesszük. A tegnapi üzemi próba növényi maradvá­nyai még láthatók a percenként 4500-at forduló késekkel ellátott dobon. — A mi dolgozóink készítették. Velúr Mihály, Berki Lajos meg a lakatosok jó munkáját dicséri ez a zúzó. — Halljunk valamit a működé­séről! — vetem közbe. — A gép vágószélessége száz­húsz centiméter. Ez a talaj felszí­nétől — kettőtől harminc centi­méterig — állítható. A dob egy lapos tölcsérszerú rész aljába lett beépítve. A nagy fordulat követ­keztében a talajfelszín és a forgó­dob között szívóhatás keletkezik, és ez a földre taposott szalmát is felrántja a kések közé. A dob agyától felfelé a lapostölcsér foly­ton szűkül, míg végül egy nyílás marad — mint a silótöltő-gépek- nél — s itt jön ki az ízekre tépett takarmány. A talaj felületén szinte nem marad tarló. Az egyik lakatos meg is jegyezte: ez a gép különben bo­rotvál, mint a falusi borbély. — Még a gép előállítási költ­ségéről szóljon néhány szót. — Pontos kalkulációt ezidáig nem készítettünk, de azt bátran kijelentem, tízezer forintba sem kerül. — Az idei betakarításra hány darabot készítenek belőle? — Aratásig hatot szeretnénk le­gyártani, azután meg amennyit csak tudunk. Ezeket vagy a gaz­daságnak, vagy pedig a FÖMAV- nak adjuk át. 4P A mezőhegyesi gépjavító­ban nemcsak a gazdaság gépeit javítják, hanem gépalkatrészeket is gyártanak a Földművelésügyi Minisztérium anyagellátó vállala­ta részére. Zetor, aratógép, fűka­sza, SZ—80-as, s ki tudná meg­mondani, hány féle alkatrészt szállítanak a többi vállalathoz, a- melyekkel kooperálnak. Céljuk ugyanaz nekik is, mint ebben az országban bármelyik gyárnak, hogy már az idén több és kor­szerűbb gép és pótalkatrész jus­son a mezőgazdaságnak. Most ezekben a napokban ara­tógép-tengelyeket és Zetor kar­dánvillákat kovácsolnak, bronz­perselyeket esztergálnak, holnap pedig újabbakat. Szorgos, igyekvő emberek, akik talán már azt is ki­számolták, hányszor kell a féder­kalapáccsal a vörösen izzó vasra verni, hogy a tizenkét millió fo­rintot kitevő termelési érték, a 2,3 millió forint üzemi nyereség és a 300 000 forint terven felüli pótla- katrész-vállalásukat teljesítsék. Dupsi Károly Befejezték a tavaszi vetést a körösladányi Dózsa Tsz-ben (Tudósítónktól) A körösladányi Dózsa Termelőszövet­kezet tagjai közgyűlésen vitatták meg a termelőszövetkezetben végzett mun­kát. Kovalik András növénytermelési agronómus elmondotta, hogy a tavászi vetési munkákat befejezték. 204 holdon vetettek tavaszi árpát, cukorrépát 112 holdon. Elmondotta többek között azt is, hogy 699 hold földet műtrágyáztak és 618 holdon végezték el a fogasolást. A tagság a tavaszi munkában kivétel nélkül részt vett. Ezután Ladányi im- *e agronómus számolt be az állatte­nyésztés helyzetéről. Elmondotta, hogy 56 darab kocát vásároltak, a baromfi- telepen felnevelt csirkéket pedig át­adták a baromfifeldolgozó vállalatnak. A csirkék átlagos súlya 82 deka volt, és a szövetkezetnek a leadott állatok után 16 ezer forint tiszta jövedelme lett. Jelenleg ezer darab kacsát és két­ezer darab pulykát vásárolnak felne­velésre. A közgyűlésen három üj tag jelentkezett felvételre, amit a közgyű­lés el is fogadott. NÁTOR JANOS Egymillió forintos költséggel kors*erű ü%emhá%at épített a Sxarrasi Vasipari Kiss A Szarvasi Vasipari Ktsz me­gyénk egyik legjelentősebb kis­ipari szövetkezete. Gyártmányai az egész országban keresették. Tűzhelyei különleges márkát képviselnek. A ktsz egymillió 6500 forintos költséggel korszerű üzemházat épített. Olyat, amely dísze Szarvasnak, s amelynek 70 méte­res utcai frontja van. Az új üzemházban kapott helyett a tűzhely-, a hegesztő-, a galvani­záló részleg és a raktár. Most épül 300 ezer forintos költséggel a szövetkezet csempeégetője, kétszázezer forintos költséggel pedig új központi raktárát építe­nek, az irodahelyiségeket pedig korszerűsítik. — eő Vetik a földimogyorót Medgyesegyháza környékén Medgyesegyházán és környékén a régi és új termelőszövetke­zetek vették kézbe a meghonosodott és jól jövedelmező földimo- gyorótermesztésf. Ez évben először kötöttek termelési szerződést a közkedvelt csemegére s vállalták, hogy 80 vagonnal adnak a nép­gazdaságnak. A szövetkezeti asszonyok szemenkint válogatják ki a jó csí­raképességű vetőmagot, hogy ne legyen hiányos a növényállo­mány. A gondosan előkészített magágyba megkezdték a mogyoró­vetést. Medgyesegyházán, Pusztaottlakán, Újkígyóson lóvontatású, kanalas gépek rakják földbe a mogyorót. Csupán a medgyesegyhá­zi Béke és Aranykalász Termelőszövetkezetben — ahol 500 holdon termelnek mogyorót — 10 lófogat vet. A szövetkezeteket előrelát­hatólag 20—25 ezer forint holdan kénti jövedelmet érnek el földi­mogyoróból: A Csárdaszállási Állami Gazdaság inkurrencia-ajánlata! Elfekvő készletünkből az alant felsorolt gépalkatrészeket kínáljuk megvételrer Csepel Diesel és benzines motoralkatrészek, G. 35- ös Zetor, T. E. 330-as eke és kombájn, traktoros vetőgép-alkatrészek, valamint különböző méretű golyós- és kúpgörgős csapágyak és egyéb gép- alkatrészek eladók. Érdeklődni az állami gazdaság központi irodájában Telefon: 3. 288

Next

/
Oldalképek
Tartalom