Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

6 KÉPÚJSÁG I960, május 1., vasárnap A tsz-községekben tovább növekedik a tanácsok szerepe A termelőszövetkezeti közsé­gek egynémelyekében akad otyaa helytelen nézet, mely sze­rint a tanácsok feladatai leszű- kÄttefc, 9ÖH hallani olyan véle­ményt is, hogy nincs már szükség tanácsokra, intézze a község dol­gait a tsz-vezetőség. Még tanács­tagtól is elhangzik efféle nézet. Z. M. F. gerlaá tsz-gazda, a helyi tanács tagja nemrég arról beszélt: kérvényt kellene beadni a tanács megszüntetésére. „Minek az, ha mér a tsz-ben van az egész köz­ség-?“’ Azután fújt a megyei szél másfelől is hasonló fals hangokat, olyasmit, hogy a tanács-vezetők adják be fizetésüket a közös gaz­daságba és ők is munkaegységet kapjanak. Egyszóval, néhány forrófejű és tájékozatlan ember szeretné a t6z-be gyömöszölni népi demokrá­ciánk helyi államhatalmi szerve­it, s nem is gondolnak arra, hogy ha kívánságok teljesülne, saját fejükön is koppanna a vaktában eldobott kő. Egyébként az emlí­tett nézet, amely ebben az eset­ben képzetlenségből és az önző individualista kispolgári felfogás­ból táplálkozik, a revizionisták­nak dédelgetett elmélete, szeret­nék megfosztani a munkásosz­tályt és a dolgozó parasztságot alt­tól a lehetőségtől, hogy az állam erejére támaszkodva megvalósít­hassák a .szocializmust, majd pe­dig a kommunizmust. |é özismert dolog, hogy a Szov­jetunióban jóval előbbre vannak a kommunizmus építésé­ben, mégis a szovjet népnek és vezetőjüknek, a kommunista pártnak eszébe sem jut az a gon­dolat, hogy gyengítsék az állam szerepét a társadalmi élet irányí­tásában. A XXL pártkongresszu­suk hangsúlyozta, hogy az állami szervek egyes funkcióinak az át­adása a társadalmi szervek ha­táskörébe, valamint egyes funk­ciók közös állami és társadalmi intézése egyáltalán nem jelenti a szocialista állam szerepének csök­kentését, amit ma a revizionis­ták követelnek. A revizionisták­nak az az állítása, hogy ma a szocialista demokrácia fejleszté­sének útja az állam elhalásán ke­resztül vezet, teljesen helytelen Méhkeréken jól haladnak a tavaszi munkák A hétezer holdas Balcescu Termelőszövetkezetben a veze­tőség nap mint nap azon gon­dolkozik, milyen munkát adjon a tagságnak, hogy á munkára jelentkezőket foglalkoztatni tudja. Naponta általában 600— 700 ember dolgozik a határban; 25 hold dohányukat kipalántál- ták, sőt annyi palántát neveltek, hogy abból kölcsön is adnak az egyik mezőgyáni termelőszövet­kezetnek. Tíz hold foghagymát is kidugattak, 300 hold cukor­répájukat megsarabolták, öt holdba a dinnyemagot előhaj­tatták, s amennyiben az idő en­gedi, május 1-e után azt is ki­helyezik. Tíz hold kertészetük­ben rend, tisztaság uralkodik. Vetik a rizst is. Az építő-brigád saját erőből két 300 férőhelyes juhhodályt épít. Vásároltak két Zetort és egy gépkocsit. Két ön­tözőberendezéssel (PERO) lu­cernásukat, silókukoricájukat akarják öntözni. Hogy a tagság téli foglalkoztatását is biztosít­sák, a kosárfonást szeretnék fel­lendíteni. Ehhez öt hold füzest telepítenek. álláspont — hangsúlyozta a kong­resszus. „Az állam teljes elhalásának gazdasági alapja — mondotta Le­ni« — a kommunizmus olyan ma­gas fejlettsége, amelynél eltűnik a szellemi és fizikai munka kö­zötti különbség, eltűnik követke­zésképpen a mai társadalmi e- gyenlőtlenség egyik forrása”. Más helyen Lenin megállapította, hogy „az állam akkor halhat el telje­sen, amikor a társadalom megva­lósítja majd azt a szabályt: min­denki képességei szerint, minden­kinek szükségletei szerint, azaz amikor az emberek annyira hoz­zászoknak majd az együttélés sza­bályainak megtartásához és ami­kor munkájuk annyira termelé­keny lesz, hogy önkéntesen fog­nak dolgozni, képességeik szerint. A termékek elosztása akkor nem követeli majd, hogy a társada­lom állapítsa meg, ki-ki mennyi terméket kap, mindenki szaba­don vesz majd szükséglete sze­rint”. A fentiekből következik, hogy az állam csak a kommunista tár­sadalom teljes győzelmével hal­hat el, úgyhogy ez a folyamat nem fog anarchiához vezetni. IZ' épzeljük el, milyen anarchi­kus helyzet jönne létre, ha a termelőszövetkezetek átvennék a tanácsok funkcióit és magukon kívül másokra is akarnának érvé­nyes határozatokat hozni, hatósá­gi jogkörrel rendelkeznének azok felett, akik őket nem választot­ták meg. Mert minden városban és termelőszövetkezeti községben nem kis számmal vannak tsz-gaz- daságon kívüli munkával, hiva­tással elfoglalt emberek. A terme­lőszövetkezetek gazdasági és nem hatalmi szervek, saját tagjaikon kívül másokra határozatot nem hozhatnak. Elláthatnak ugyan bizonyos kulturális feladatokat, de semmiképpen nem helyette­síthetik a tanácsok fontos áHami funkcióit, hatósági jogköreit, például az olyan feladatokat, mint a költségvetési javaslat el­fogadása, a végleges költségve­tés megállapítása, az egyes meg­állapított összegek esetleges más célokra való felhasználásának el­döntése. A tanácsoknak kell jóvá­hagyniuk az évi zárszámadást, előkészíteni és kivitelezni a köz­ségfejlesztési terveket és így to­vább. Egy sor kérdésben az egész népgazdaság, a munkásosztály és a dolgozó parasztság érdekeit fi­gyelembe véve községi tanácsaink önállóan döntenek — tsz- és nem tsz-községekben egyaránt — min­den olyan fontosabb kérdésben, amely kihatással van a község életére. Szinte elképzelhetetlen, hogy a tsz, vagy bármely más szervek hatáskörébe kerüljenek tanácsa­inknak az úgynevezett egyéb jog­szabályokban rögzített hatáskö­rük. Az adóügyek intézése, a ke­reskedelem ellenőrzése, a kisipar­ral kapcsolatos kérdések, egyes oktatási, egészségügyi és szociál­politikai feladatok megoldása. Mindezek a feladatok a megvál­tozott viszonyok között még na­gyobb felelősséget rónak a taná­csainkra, nemhogy csökkentenék szükségességüket. lYJég nem is beszéltünk azokról a fontos feladatokról, me­lye*: a párt művelődési politiká­jának irányelveiből hárulnak a tanácsokra, a kulturális nevelő­munkában, s a lakosság kommu­nális, szociális szükségleteinek ki­elégítésében, az úgynevezett köz­ségpolitikai munkában is. Az emberek szocialista tudatá­nak kialakítása végett még na­gyobb gondot szükséges fordíta­niuk az iskolák és művelődési házak és egyéb kulturális intéze­teink működésére, bővítésére. S mindezekhez még hozzávesszük a termelőszövetkezetek állami irányításából eredő feladatokat, azt mondhatjuk, a helyi tanácsa­ink hatásköre, munkája nem lett kevesebb, sőt növekedett a mező­gazdaság szocialista átszervezése után. ^ termelőszövetkezetek alakí­tása csak a feltétele a ter­mékek bőségesebb termelésének a mezőgazdaságban, de még tá­volabb van az az idő, amikor mindkét gazdasági ágban olyan lesz a termékbőség, amiből min­denki szükségletének megfelelően részesülhet, addig szükség lesz a központi áHami irányításra a ter­melésben és az elosztásban. Szük­séges az állami irányítás azért is, mert társadalmunk jövőjének, anyagi és politikai feltételeinek megteremtését a technika és a tu­domány, valamint a társadalmi öntudat jelenlegi fokán, amikor még jelentős a szellemi és a fi­zikai munka közti különbség, amikor a munka nem vált min­denki számára szükségletté, nem lehet állami irányítás nélkül a termelőkre bízni, mert ez hátrál­tatná a szocializmus építésének ügyét. A szocializmus felépítése, majd pedig a kommunizmus anyagi alapjainak lerakása, a lakosság életszínvonalának állandó emelé­se, a fokozódó szükségletek kielé­gítése, a munkaidő fokozatos csökkentése, miniók és milliók bevonása az állami irányító mun­kába, a szocialista, a kommunis­ta erkölcs kifejlesztésében, mind olyan célok és, feladatok, melyek az új társadalom felépítésére irá­nyulnak és e feladatokat csak a szocialista állam végezheti el. A proletárdiktatúrának fő felada­ta ez, és ha ezt a feladatát telje­sítette, akkor minden külső be­avatkozás és állami rendelet nél­kül az állam valóban elhal és át­adja helyét a kommunista társa­dalmi önigazgatásnak. Amíg éz a korszak el nem érkezik, minden­féle fecsegés az állam elhalásáról veszélyes és káros dolog, mivel a munkásosztály fegyverét csorbít­ja. rp ehát sehol, a tsz-községek­ben sem csökken az állam- hatalmi szervek, a tanácsok je­lentősége, sőt a fejlődés során növekedik. A tanácsoknak képes­ségeik és erejük teljességével kell dolgozniuk, hogy történelmi hiva­tásuknak eleget tegyenek, az egész dolgozó népet hűen szolgál­ják. Boda Zoltán Jól felkészültek az ünnepre Sarkad termelőszövetkezeti községben az idén az immár ha­gyományossá vált módon ünnepelnek május elsején. A cukorgyár, a kendergyár, a gépállomás, a termelőszövetkezetek, a hivatalok, a ktsz-ek dolgozói felvonuláson vesznek részt, majd a sporttelepen majálist rendeznek. Több üzem és tsz sátraikat készített, ahol asz­talokat helyeztek el, hogy a felvonulók, a majális résztvevői itt szó­rakozzanak. Valamennyi üzem — köztük a termelöszövekezetek is — megvendégelik saját dolgozóikat. Délután sportműsorra és kul­turális seregszemlére kerül sor, majd táncmulatsággal zárják a má jus 1 ünnepségeket ^ tűzhelyen totyog az ebéd. A háziasszony a konyhában sürög-forog. Leemeli az egyik lá­basról a fedőt, megkavarja az ételt. A felszálló gőzzel ínycsik­landozó illat lebben szét. Aztán odaáll az asztalon sárgálló rézüst­höz, habot ver. Siet az ebéddel, mert mindjárt magjön a gyárból az ember. Ka­kasszó előtt ment -ma munkába. Ezen a héten délelőttös, korán kel. A szél halk harangszót hoz magá­val a városból. Dél van. Néhány perc múlva nyílik is a kiskapu. Szikár ember lép be rajta, jobb kezében ételhordó himbálódzik. Hajnalban abban vitte a reggelit. Köszön, majd leveszi olajos sapkáját, hátrasímítja őszbe ve­gyülő haját. Leül, cigarettát vesz elő. Rágyújt, eregeti a szürkés­kék füstöt. Jólesik ebéd előtt ez a kis pihenő. — Jancsi írt — újságolta élete párja —, rövidesen megtartják az eljegyzést. — Nézd csak.— hümrnög az ember két szippantás közben. — Hiába, eljár az idő, öreg­szünk — motyogja maga été az asszony. — El az — ismételt ő is, s gon­dolatai valahol messze kalandoz­nák. • K* éve, hogy Jancsi, aki ősz­szel már katonának megy, meg öccse, Gergely Pestre mentek a Lemez- és Csőgyárba dolgozni. Nem szakadtak el azonban-végleg a szülői háztól, ha csak tehetik, haza-hazalátogatnak. Csak a leg­kisebb, a nyolc esztendős Laci gyerek maradt itthon. 0 még is­kolás. Ha valaki megkérdi tőle, mi leszel, ha megnősz? már mond­ja is: repülős! Még kicsi, de már tudja, hogy most senkinek sem szegik szárnyát. Bezzeg Hídvégi János gyermek- korában annak is örült, hogy gép­lakatos lehetett. Nem bánta meg. Ha újból kezdené, most sem vá­lasztana más szakmát. Ott érzi igazán jól magát a gépek körül, a lakatosműhelyben. Húsz éve múlt februárban, hogy a Gyulai Téglagyárba került főgépésznek. Húzta az igát ő is, mint a többi­ek, hogy a betévő falatot előte­remtse. A bank, amelyé annak idején a gyár volt, fukarul fizetett. Amikor leálltak a gyártással, az ő bérét is egynegyedével csökkentették. Pe­dig akkor sem dolgozott egy csep­pet sem kevesebbet, mint más­kor, Dehát így járt. Apellálni meg nemigen lehetett ellene, mert ha/mar ajtót mutattak. Mit csinál­hatott az ember? összeszorította a fogát és befogta a száját. \ Nem volt tanácsos kérni a banktól. A kovács- és a lakatos- műhely meszeltetésére is sajnál­ták a -pénzt. Füstben, piszokban dolgoztak a kovácsok meg a laka­tosok. Amikor már nem bírták nézni a szürkésfekete falakat, hát ők fogtak kezükbe meszelőt. Most meg olyan műhelyük van a gyár­ban, hogy -még lakásnak is meg­felelne. Nem olyan, mint az ö szolgálati lakása volt, amit annak idején a gyártól kapott. 1943-ban, egyik éjszaka rájuk szakadt a mennyezet. Még ezer szerencse, hogy nem az ágyakra hullott.., jjfost jó lakásban élnek. Nem fenyegeti őket ilyen veszély. Ez a lakás is a gyáré, de azóta változott a gazda. S a nép jobb gazda a banknál. Jobban is fizet, megbecsüli a munkásembert. Még a bank volt a gazda, örült, hogy a családdal úgy-ahogy megélt a fizetésből. Spórolni nemigen tud­tak belőle. Pedig akkor is egy kis kertes családi ház volt minden ál­ma. De ez mindig szertefoszlott, mint a szappanbuborék. Nem foszlik már többé szét. A város­ban, tető alatt van a kétszoba- konyhás, fürdőszobás hajlékuk. Eddig már 67 ezer forintot köl­töttek rá. Ketten, az asszonnyal építették, a legkisebb gyerek is ott segédkezett. Délutánonként, vasárnap az egész család ott szor­goskodik. Rakják a fészket, köz­ben pedig gyűjtik a pénzt, mert még sok mindenre kell. Úgy szá­molják, hogy még vagy 25 ezer forintot ráköttenek, amíg teljesen kész lesz. Négy év múlva, ami­kor nyugdíjba megy, nem lesz gondja, hová költözzön a csuhád­dal. Csak a gyárat sajnálja, ha né­ha szóba kerül a nyugdíjba me­nés. Most jó, mert alig egy kő- hajításnyira lakik az üzemtől. Sokszor, amikor már letelt a szol­gálata, s nem hallja a gépek zú­gását, mindjárt elszorul a szíve. Talán valami baj van? — nyugta- dankodik. S addig somfordái, hogy feleségétől a gyárba lopako­dik megnézni, vajon mi a hiba. S ilyenkor ha kell, nekigyűrközik segíteni. J^özben elkészült az ebéd. A háziasszony tálal. A kemény munka után jólesik az étel. Az­tán pedig indulnak a házhoz. Délután folytatják a fészekrakást. Podina Péter h Tavaszi ruházati ^ szükségletét csak szaküzletben vásárolja A Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szakiizletei a megye egész ferülelén dúsan felszereli árukészlettel és előzékeny kiszolgálással várják kedves vásárlóikat Vásároljon mindig mindent a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szaküzleteiben 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom