Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
4NÉPÚJSÁG I960, május 1., vasárnap : ■ ■ : ■ • Ismét ránkköszöntött május elseje, a 16. szabad május 1. A * községek, a városok felszabadult népe, tíz- és százezrei menetel- S netli e napon, magasra emelve a vörös és nemzeti színű zászló- 5 kát. Igen, ünnepeljük az alkotó embert, s a munkát, mellyel S életünket formáljuk napról napra szebbé. j A régi harcosok közül is ott menetelnek még sokan e nap ! délelőttjén a százezrek között, mélyet lélegeznek a szabadság ■ friss levegőjéből — de emlékeznek a börtöncellákra, s egykori ! harcostársaikra, akiknek vére vörösre festette az orosházi, az ■ endrődi piactereket, akik életét a csendőrsortüzek oltották 'ki. £ ' r- .......... : S ii Skar '<;* S . i e$#&:4r k*ri< Vn. ^?ft£rs'»oks%r<*k éa • ’* : i k»**lg4 84j#» Sis»j8 ali»Í8ű.t«i 6 fcSvattuiS« ícsUstsc-aürr íotís£ k#áte»k8t ■ ■ fokictsttal «fr« a SüjMMo ts»3iUit híriyzeta : », hsfcj « kteiUsjWÜA ofc RÍ»íig ti®» jtitcU’.ik : CJ'U^'SjjWKtr» 8 ««19Ír tó-yíii-SítótOtt twXtjSCÍ i»!.St • hágj * aépQÍÜteek, íelvooiütesA, iüi»8f>4l5f<>k s íiltocí I asgtsvaxtoáx» »eswtltatesak, oXrccá»!*», 8C£,> S'eljí tei &?* £ rilis U 2S. aspjátíl te«*t» aájtta há S.eapjáir Ua«r«l*fc • gyäite«äc, f*lsoö»14&ak te sis>»«s»i 8$s««jte»t*lsis sígfcsrti5 »so« ««gídéljiMitesaélt, 8 taáswíáaal sea tett gyűlés««. •___________att.wgiwU#« 3wá% ««iíteSg a«»ite textetslseassí ís ~j>r- __«llaóilj 8* tsaaí k. B adsjsstAlllWSkVAísllw «4 £1-46. A munka szerete téré... Annikor először léptek be a gyárkapun, furcsa érzés — szorongás és kíváncsiság— fogta el filcet. Eddig csak a könyveket lapozták, s izgultak az órákon, ha rosz- szul készültek fel. Szabad idejükben játszottak, olvastak, moziba jártak. Dolgozni? Ha csak a mosogatást, vagy a fiúk vízhordását nem lehetett annak nevezni, egyéb nemigen akadt. Azaz, hogy igen, Kovács Jutka kivételével. ő már járt a gyárban, sőt egy hónapig dolgozott is itt a nyáron, de az más volt. Most, ahogy az első politechnikai foglalkozáskor a gyár dolgozói fogadták őket, ahogy végigjárták az összes műhelyt, ez egészen más, új volt neki is. A Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium I. c) osztályának 9 tanulóját már úgy ismerik a gyárban, mint régi munkásokat. Hat lány és három fiú jár ide gyakorlati foglalkozásra. A Kötöttárugyár dolgozói sok. szeretettel fogadták őket. Jutka előszór az orsózóba került. ■*- Érdekes volt ^ mondja — a gépek működése, ha könyvben olvasnánk, el sem tudnánk képzelni. A szabászaton van. A- mikor idekerült, még csak kézi ollóval és hulladékdarabokból szabta a férfiingeket. Most szebbnél szebb színes anyagokra sablont tesz és már nem kézi, hanem villanyollóval vágja a többrétű anyagot. Igaz, kicsit félős dolog bekapcsolni a gépet, de amikor az elindul, már biztos kézzel irányítja pontosan a minta mellett. r— Megszerettem ezt a munkát és az embereket is — szól csillogó szemmel. — A gyár dolgozói olyan kedvesek és o- lyan szívesen magyaráznak. Jutka kitűnő tanuló. Eddig csak arra gondolt, hogy tanítónő lesz. Erről a tervéről most sem mondott le, de amióta a gyárba jár, gondol arra is, hogy ha nem jut tovább c felsőbb iskolákba, akkor ide jön dolgozni. fi A békéscsabai Kossuth Termelőszövetkezetben, a hét egy napján fiatal fiúk nevetésétől, beszélgetésétől le sz hangos a határ. A gimnáziumból járnak ide. — Most a kertészetbe járunk —■ mondja Szo- kolai Csaba. — Kaptunk könyveket is a termelő- szövetkezettől. így köny- nyebben megismerjük a munkát. — Azt is megtanuljuk, hogy a tsz kertészetében milyen növények termesztése az előnyösebb. — A gyakorlati munkán pedig kapálunk, palántálunk — mondja Csicsely György, aki e- lőtt nem ismeretlen ez a munka, hiszen édesapja tsz-tag és sokat segített neki a szünidőben. Egy más szavába vágva mondják el, hogy a- mikor először mentek ki, akadtak gúnyolódok is. — Most már nincs ilyen — mondják inkább olyan fiú akad a többi osztályból, aki sajnálja, hogy nem járhat velünk. Különösen amikor elmeséljük, hogy mit csináltunk kint. A múltkor is — kezdi Csaba — nagyon érdekes volt, cumikor az állatorvos kint járt. Vérvizsgálatot tartott a baromfiaknál. Mi segítettünk neki. Mindketten állatorvosok szeretnének lenni. — Ha az nem lehetek, akkor az agrártudományi egyetemre megyek — mondja Csicsely György —, agronómus leszek egy tsz-ben. Barátja még nem gondolt erre, de némi gondolkodás után ő is kiböki: Akkor agronómus leszek. A gyakorlati foglalkozások alatt megismerték a munkád és annak szépségét is. Ezért van az, hogy ezek a tanulók már nem esnek kétségbe, ha nem sikerül arra a pályára menni, ami régebben dédelgetett álmuk volt. Erre neveli őket a nemrég bevezetett gyakorlati foglalkozás, amint a példák mutatják, sikerrel. Kasnyik Judit ! ■ ■ Ez az országos körlevél, mely 1925-ben május elseje előtt már tíz nappal kiküldetett valamennyi alispánnak, rendőrfőkapitánynak, csendőrparancsnoknak, igen jól érzékelteti, hogy mennyire féltek a néptől, a nép megmozdulásaitól „jó uraink”. A szakiskolák országos versenyéten Szabadkígyós az első Az ország mezőgazdasági szakiskoláiban a Földművelés- ügyi Minisztérium kísérletügyi és szakoktatási főigazgatósága a tanév kezdetén meghirdette a tanulók tanulmányi, és iskolai, kollégiumi rendjének versenyét. Ennek felmérésére áprilisban került sor. Az előző hónap első napjaiban bizottságok — versenybírák — keresték fel a szakiskolákat és alapos elemző munka alá vetették az ottani munkát. Hosszabb vita után a bizottság úgy döntött, hogy a verseny első helyére a szabad- kígyósi mezőgazdasági szakiskolát jelöli, mert a {Jiákok tanulmányi versenyében és az iskolai, kollégiumi rendben pontozás szerint itt értek el legjobb eredményt. Szombaton délután öt órakor ennek örömére családias ünnepséget rendeztek, aihol a nevelőtestület, a tanulók és meghívott vendégek a tangazdaság dolgozóival együtt vették át Vlucskó Lajostól az FM kísérletügyi és szakoktatási főigazgatóság igazgató-helyettesétől a vándorzászlót és a jutalmakat. Az ünnepséget műsor követte. Az intézet KlSZ-szer- vezete a területi KlSZ-bizott- sággal együtt színvonalas előadást tartott, majd a kultúrteremben táncmulatság, a meghívott vendégek részére pedig vacsora következett. Ankét Füzesgyarmaton A megyei tanács művelődési osztályának részvételével a napokban Füzesgyarmaton tanácskozásra jöttek össze a községi tanács vezetői, a pártbizottság vezetői, termelőszövetkezeti elnökök s a kulturális élet irányítói. Az ankéton arról tárgyaltak, hogy szeptemberben a termelő- szövetkezetek kezelésébe adják át a művelődési otthont. Az ankét résztvevői megállapították: ahhoz, hogy Füzesgyarmaton a népművelési munkát tovább erősítsék, szükséges az is, hogy megfelelő alapot teremtsenek a művelődési otthon gazdálkodásához. Éppen ezért úgy határoztak, hogy a művelődési otthon a tanács költségvetésén belül fog gazdálkodni, függetlenített igazgatót neveznek ki élére. Elhatározták, hogy néhány hónap múlva újra összeülnek, hogy kijelöljék a művelődési otthon feladatait, s elfogadják működési szabályait. ■ 5 Orosházán 1891-ben—amint e képen látható — a csendőrség több • halott és sok sebesült árán kobozta el a munkásegylet fehér ■ zászlaját május elsején, melyre vörös betűkkel a „Szabadság, ■ egyenlőség, testvériség” jelszót írták. Az 1919-es Tanácsköz■ társaság leverése után 25 évig tartó fehér-terror időszakában ■ különösen igyekeztek az urak a munkásokba fojtani a szót, hi- S szén a Tanácsköztársaság néhány hónapja alatt igen jól megér- S tették ők, hogy mit jelent, ha a munkásság fegyvert ragad. A £ munkások s a kizsigerelt kisparasztok azonban nem hallgattak ! el. I Mezőberényben — olvashatjuk egy csendőrségi összesített E jelentésből — 1935-ben a munkások „Éljen a vörös május”, „Vi- 5 lág proletárjai egyesüljetek” — feliratú plakátokkal ragasztot- £ ták tele a községben a házak falait. A csendőrség persze mdn- j dent megtett, ami tőle tellett. A szerintük kommunista-gyanuso- S kát elfogták, napokon keresztül vallatták, kínozták. A munká• sokat ezzel azonban nem lehetett elhallgattatni. Mintegy két• százan a községháza elé vonultak és követelték a Mezőberény— ■ Szarvas közötti útszakasz építésének a folytatását. Mindez | 1935-ben, a május elsejét megelőző napokon történt. Május eli sej éri a mezőberényiek meg akarták ismételni a tüntetést, de a ■ csendőrség letartóztatta a munkások három vezetőjét. Annyit | azonban elértek, hogy az útépítés folytatására a főispán 2500 £ pengőt kiutalt. : Szomorú emlékű május elsejék voltak ezek, melyekről vas£ tag könyveket írtak már a múlt, s a jelen krónikásai, melyeket ! az idősebb emberek soha nem felejtenek el. S ezen a napon a £ felvonuló százezrek meghajtják zászlaikat a mártírok emléké- £ re, akik azért haltak meg, hogy a nép egyszer szabad legyen, s £ úgy meneteljen a május elsejéken, mint a mi hazánkban is ma 5 már tizenhatodszor. : Balkus Imre Két lap történelem Alig vonszolja magát. El van törve az oldalbordája, összezúzott balkarja pedig a nyakába kötve. Házal, kéregét. De nem telik se a tarisznyája, se a zsebe. A legtöbb helyen azt kapja: Mirajtunk is segíteni kellene, mert alig élünk. A módosabb portákról pedig leginkább kizavarják: Nem szégyelli magát, részeges dologkerülő. Máskor ne igyon, s nem töri össze magát. Takarodjon kifelé, vagy csendőrt hívok! Szóba se állnak vele, hogy elmondja: nyolcad magával abból kénytelen élni, amit koldul, még kenyérre se jutott, még akkor sem, amikor dolgozott, nem hogy italra. Hívhatják a csendőrt, nem fél tőle. Pecsétes engedélye van neki a főispántól a koldulásra. El is olvashatják, az áll benne, hogy „Malkovics József kétegy- házi lakosnak engedélyezem, hogy Békés vármegye területén 60 napon át könyöradományt gyűjtsön; 1930. október 27.” Sohammer Gyula főjegyző úr írta a kérvényt a főispánnak, s ő Mal- kovics József egy keresztet rajzolt alá, mivelhogy nem töltött iskolában egy napot sem. Ö már meglenne, ahogy 44 éves koráig meg volt, csak a gyerekek. Minek is születik gyereke a nyomorultnak, aki se táplálni, se ruházni, se fűtött szobával ellátni nem tudja őket. így ömlött volna belőle a panasz, ha meghallgatják. De azok, akik segíthették volna, ajtót mutattak neki. A maga fajtájának meg hiába mondaná el— panasz- szal és hasonló nyomorral válaszoltak volna. Kétegyházán nem is igen koldult. A lakosság 80 százaléka cselédeskedésből, napszámoskodásból, napraforgó olajos kukorica kásán élt. Ha új segédjegyző, végrehajtó, vagy csendőr került a faluba, csak fintorgott eleinte, hogy micsoda büdös oláhok közé került. Büdös oláhozták ís őket, ha kellett, ha nem. S pofozták őket: „Ha ti büdös oláhok nem lennétek, most nagy és »gazdag lenne Magyarország.” — ordítozták; X X X X Sétálok Kétegyháza utcáin, ahol 30 évvel ezelőtt Malkovics József, s ki tudja még hány éhségtől, meggyötörtségtől aszott testű koldus vánszorgott. Benyitok a tanácsházára, s megkérdezem Marosán elvtárstól, a községi tanács elnökhelyettesétől: Mi történik most azokkal, akiket olyan baleset ér, mint 1930-ban Malkovics Józsefet. — Ritkán történik nálunk baleset, ha történik, akkor légin-, kább fűrészgéppel, nagy rönkökkel dolgozó emberekkel a faipari értékesítő vállalatnál. Telefonon hívom a vállalat vezetőjét, Farkas elvtársat, aki elmondja, sajnos előfordul baleset néha. Ha azt kérdeztem volna, hogy ilyenkor elmennek kéreget- ni a balesetesek, bizonyára kétségbevonta volna elmém épségét, és lecsapta volna a hallgatót.
