Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-01 / 78. szám

I960, április 1., péntek ti ÉP ÚJ S A G 3 Hull a mag a jó földbe Szép ünnepség volt... A békéscsabai V. számú általános iskola 3970. számú Hámán Kató úttörőcsapatának kisdobosait bensőséges ünnepség kereté­ben avatták fel vasárnap, a Téglagyár kultúrtermében. Az ünnepi emelvényen ott volt Kulich Gyula édesanyja, több veterán kom­munista, a honvédség, a nőtanács, az úttörők városi elnöksége, a „Kállai Éva" központi úttörőház és az V. számú iskola képviselői. Hatalmas taps fogadta a dobszóra, zászlók alatt bevonuló út­törőket és avatandó kisdobosokat. A csapatvezetők jelentéstétele után Tóth Júlia igazgatónő meleg szavakkal nyitotta meg az ün­nepséget. Ezt követően Fekete Ferenc főhadnagy néphadseregünk nevében üdvözölte a kisdobosokat és a fogadalom szövegét is 6 mondta fel a pajtásoknak. A fogadalomtétel megtörténte után az addig sorfalat álló honvédekkel és munkásőrökkel együtt a frissen avatott kisdobosok nyakába kötötte a kék nyakkendőt. Ezalatt az énekkar a „Kiskendőmnek három sarka’’ című dalt énekelte. A meghatóan szép jelenet azzal folytatódott, hogy a Baromfifeldolgo­zó Vállalat pártszervezete gyönyörűen hímzett zászlót adományo­zott az úttörőknek. Ismét megperdültek a dobok és miközben az énekkar a „Lent, hol a tölgyek... kezdetű indulót zengte, az immár kéknyakkendős kisdobosok büszke mosollyal arcukon, elvonultak. Mindenki felál­lással tisztelgett a zászlóknak és a 67 új kisdobosnak. huszab rezsöné 202 ezer forintot osztanak nyereségrészesedésként a Békéscsabai Vasipari Vállalatnál „LOPOTT MALACOK" Pártunk VII. kongresszusá­nak tiszteletére kezdeménye- -ett szocialista munkaverseny iokozta a munkalendületet a Békéscsabai Vasipari Vállalat­nál is. A múlt évi tervszámok magasan felülmúlták az előző évekét, de a munkások nagy munkakedve eredményeként túlteljesítették azt, és több mint egymillió forintos nyereséggel zárták az évet. Az új esztendőt annak reményében kezdték, hogy a múlt évi eredményes munka után a nyereségrészese­dés nem marad el. Ez a biza­kodás megmutatkozott munká­jukban is, és a múlt évről át­hozott lendülettel folytatták a munkaversenyt, újabb kötele­zettségeket vállaltak. Földkot­rógépeket, mezőgazdasági épü­letekhez nyílászáró vasszerke­zeteket és más árut készítettek az első negyedévben, melyek­nek értéke meghaladja a 3 megszállt falu szélén két csoport­ra oszlottak. Az egyiket Ptaska vezette. A felderítő katonák elő­készítették kézigránátjaikat, s a fák mögé bújva, a földön kúszva megkerülték az egyik faluszéli házat. A tornác mellett teherau­tót láttak, körülötte fasiszta kato­nák tettek-vettek. Egy percet sem lehetett vesztegetni. Kirepül­tek a kézigránátok. A hitleristák zavarba jöttek, kiáltozni kezdtek, de szavukat elnyomta a gránátok robbanása és a géppisztolytűz. A hitleristák egy-egy lövéssel vála­szoltak, de aztán az ellenállás e- gészen megszűnt. Ptaska és két másik társa ész­revette, hogy az egyik hitlerista lövöldözve lement a pincébe. Két- három perc múlva elfogták és le­fegyverezték őt. Amikor azonban a szovjet harcosok kijöttek a pin­céből a ház ajtajánál már feltűn­tek a fasiszták zöld egyenruhái. Ptaskának alig volt annyi ideje, hogy visszaugorjon a pincébe é6 bereteszelje annak ajtaját, máris megszólaltak az ellenséges gép­pisztolyok és kézigránát repült a pince ablakába, ám szerencsére nem robbant fel. A sötétben sebesültek nyögése nallatszott. Ptaska csak most vet­te észre, hogy a pince szegletében millió forintot. Április 4-re, ha­zánk felszabadulásának 15-ik évfordulója tiszteletére kezde­ményezett versenyt pedig to­vább fejlesztették és egész év­ben az első negyedév lendüle­tével akarnak dolgozni. Az első* negyedévi tervüket teljesítették. Csaknem 500 siló­kombájnhoz szükséges hyd- raulikát, több városba földkot­rógépet, játékokat, biztonsági transzformátort és fémleíró ké­szüléket szállítottak el a meg­rendelőknek. A bizakodásuk sem volt alaptalan, mert több mint 200 ezer forintot osztanak fel április 2-án nyereségként. A múlt évi eredményeket, az idei sikereket és hazánk felsza­badulásának 15-ik évfordulóját közösen ünnepük meg április 2- án a Téglagyár kultúrtermé­ben, amikor kiosztják a nyere­séget és jutalmazzák a munká­ban élenjáró, a versenyben ki­válót nyújtó munkásokat. békés magyar lakosok tartózkod­nak: néhány asszony gyermekei­vel és két öregember. Itt volt a Zsiga gyerek is, akiről már em­lítést tettünk. Éjszaka saját kez­deményezésére jött be a faluba, hogy „Ptaska” számára megtud­ja, hány német van ott. Egész éjszaka folyt a harc. Fjodor Ptaska a vállán és a lábán sebesült meg. Mindkét társa meg­halt, két asszony is súlyosan meg­sebesült. Ptaska azonban hű ma­radt esküjéhez és kötelességéhez, folytatta a harcot, amíg lőszere ki nem fogyott. Bekötötte az elv­társak sebeit, viszonozta a hitle­risták tüzét. S amikor megérke­zett a segítség, a ház pincéje kö­rül, ahol az események végbe­mentek, több mint 20 ellenséges katona holtteste feküdt. A súlyo­san sebesült Ptaskát felhozták a pincéből és a tábori kórházba szállították. Ugyanezen az éjszakán további két szovjet katona, valamint Zsi­ga, a fiatal magyar hazafi és egy asszony is meghalt. Mindnyájukat a falu terén te­mették el. Magyar földben nyug­szanak. mint a fasiszta megszál­lók ellen közös harcot vívott szovjet és magyar nép barátságá­nak szraibófciinat. ^ A kétsopronyi Hunyadi Tsz a mezőgazdasági kiállításokon egymás után nyeri a díjakat, el­ismerő okleveleket. Tőlük szíve­sen vásárolnak tenyészbikákat é6 süldő kocákat, a tsz-ek is, mert olyan tenyészanyaggal rendelkez­nek, ami testvérek között is ara­nyat ér. Az idén csaknem négy­szer több hízót ad, mint tavaly, pedig az 1160 hold szántóterüle­tük mindössze 380 holddal gyara­podott. Ha ide számítjuk a ház­táji gazdaságokból felvásárolt ser­téseket is, akkor 100 hold szántó­ra vonatkoztatva, az idén 78 ser­tést hizlalnak. — Nem lesz ez egy kicsit sok? — kérdeztem Petrovszki Mihály- tól, a szövetkezet elnökétől. — Az idén képesek vagyunk ennyire — válaszolja, — Ügy tudom, hogy testvér-szö­vetkezetükben, a Dózsában a ház­tájival együtt 100 holdanként 72- ben állapították meg az átadásra kerülő hízók számát. — Nálunk 78 lesz. Garantálom — veti oda Petrovszki Mátyás, az állatenyésztő, mint aki máris biz­tos a dolgában. — Ez meglesz és még kocasüldőket is adunk el. ^ Előkerül a zárszámadás, meg az idei évre szóló üzemterv. Tavaly ez a szövetkezet összesen 194 hízót és 79 kocasüldőt adott a népgazdaságnak, az idén viszont 740 hízó szerepel az üzemtervben. A 740 hízó mellé kerül még 430 a háztáji gazdaságokból. — Igen, igen, tagonként három. Ez is meglesz — mondja magabiz­tosan az elnök — és így ez a mi közösségünk az idén 1170 hízót vállalt. A többi a mi dolgunk! Bízzák ránk! Az elnök magára vette esőka­bátját, felült egy motorra, és elro­bogott. Sürgős dolga lehetett, mert olyan gyorsan hajtott, hogy a ta­vaszi por oszlopként emelkedett utána. — A többi a mi dolgunk! Bíz­zák ránk! — Mi lehet e mögött? Az állattenyésztő a sertéstelepre Invitál. A fiaztató tavaszi pom­pában áll. Ajtaja elreteszelve. Malacrívás hangzik. A kocák az Naponta 70 literre! több tej A Csorvási Állami Gazdaság fejőgulyásai hazánk felszabadu­lásának 15. évfordulója tiszteleté­re munkaversenyt kezdeményez­tek. Április 4-ére vállalták, hogy tehenészetben naponta egy liter kifejt tejjel növelik az istálló-át­lagot, így a népgazdaságnak ha­vonta kétezer liter tejjel adnak többet, mint eddig. Vállalásukról a párt megyei bi­zottságához táviratot küldtek. ajtó bejárata körül dulakodnak. Tóháti bácsi, az elletős kanász a hizlaldánál kopácsol. Valami aj­tófélét készít. Észre sem vesz ben­nünket, csak a kutyája vakkant. Amint kiegyenesedik, ősz bajúszú, piros arcú ember áll előttünk. — Mi járatban? — kérdezi. — Szeretnénk szétnézni a tele­pen — válaszolja az állattenyész­tő. — Azt még lehet — hunyorít egyet tréfásan, s rágyújt. — Hány kocát gondoznak? — Negyvenötöt. — Hát bizony ennek a 45 kocá­nak a szaporulatából már nem lesz az idén 740 hízó. — 100 hízót már leszállítottunk. 192 most hízik. 120 malac pedig olyan szépen fejlődik, hogy jó takarmányozás mellett december­re a sonkasúlyt elérik — magya­rázza Tóháti bácsi nagy hozzá­értéssel. — Ez még csak 412. Hiányzik 328. Ez honnan kerül elő? — A tagok háztájából az el­adó süldőket felvásároljuk — szól közbe az állattenyésztő. — Tehát meglesz. — És jövőre ? Az elletősé a szó: — Petrovszki elvtárs! Mondják meg, hány hízót akarnak jövőre eladni, még most idejében szólja­nak, s én év végéig ... — Mit csinál Tóháti bácsi, hogy az idei gondon túl a jövő évit is könnyítse? — Egyszerűbb ez a pofonnál. Nézze kérem: ezek a hízók is vé­letlen vannak. „Lopott malacok”. Jóízűen kacag. — „Lopott malacok?” — Igen. Tudja, az úgy volt, hogy tavaly nyáron már láttuk, ha nem lesz malac, hiba lesz a hízóeladási tervvel. Kiszedtem a hízóból egy falkára való kocát, bebúgattam. Micsoda malacokat dobtak! Fialás után pedig felhiz­laltuk és december 31-ig a szerző­désben vállaltaknak is eleget tet­tünk. — Nem kell ide csavarosabb j ész, min az enyém, csak tudjam, mit vár tőlem a tagság. Egy kis 1 támogatással én, meg az állatte­nyésztő kiokoskodjuk azt a sok malacot is. — Szerfás istállóban fialtatott már? — 54 éve vagyok a szakmáiban. Végigjártam az okányi, a zsadá- nyi és a bácskai uradalmaikat, sehol sem volt a sertéseknek olyan palota, mint amilyeneket mostanában csinálnak. A Scvarcz- féle uradalomban rögtönzött kut- ricák voltak- Négy oldala deszká­ból. Pillanatok alatt leállítottuk, s tetőt készítettünk rá. Jó volt, mert jóformán semmibe sem ke­rült. Most is lehetne ilyesmit csi­nálni. Ha kell a malac, akkor nincs mese, építsünk egyszerű fi- aztatót, mert ha a tsz-nek nem lesz hízója, akkor az osztással hi­ba lesz. ^ Tehát Tóháti bácsin nem múlik a jövő évi 1600—1700 hízó előteremtése sem. Ö már eddig is sokat tett gazdatársadért, és idős kora ellenére most is, mint bár­mikor nyugdíj helyett munkára készen áll, kész félévszázados ta­pasztalatának kaput kinyitni, hogy nyugalomba vonulása előtt másokat is megtanítson erre a szép foglalkozásra. Dupsi Károly Vándorzászlót, kiváló jelvényt és oklevelet kapott megyénk több földmüvesszövetkezete Megyénk jól gazdálkodó és ke­reskedő földművesszövetkezetei közül négynek, a gyulainak, az orosházinak, a sarkadinak és a végegyházinak ítélték oda a „Kiváló földművesszövetkezet” címet. A cím mellé a gyulai föld­művesszövetkezet megkapta a SZÖVOSZ és a KPVDSZ vörös vándorzászlaját. A szarvasi föld- művesszövetkezetet a SZÖVOSZ és a KPVDSZ kongresszusi serle­gét és dicsérő oklevelét érdemel­te ki. Dicsérő oklevelet kapott a SZÖVOSZ-tól a medgyesegyházi, a körösnagyharsányi és a körösla- dányi fmsz is. A körösladányi fmsz az oklevél mellé megkapta a megyei KPVDSZ és a MÉSZÖV kongresszusi serlegét. A Vizesfási Állami Gazdaság közli, hogy az Üjszalontai Állami Gazdaság, valamint a Vizes fási Állami Gazdaság Üjszalontai Üzemegysége cím feliratú bé­lyegzők érvényüket vesztették, és az esetleges ebből eredő visz- szaélésekért felelősséget nem vállal. í ispgjiiísr fG. i'pzvto*lége 185

Next

/
Oldalképek
Tartalom